A Lehet Más a Politika fontosnak tartja a közösségek döntéseinek tiszteletben tartását, síkra száll az épített örökség megóvásáért, és elkötelezetten küzd a mutyik, az egyéni érdekeket szolgáló rendelet- és törvényalkotás ellen. A védettséget megvonó határozat meghozatalának módja, a helyiek többször kinyilvánított akaratának semmibevétele, a szakmai szervezetek véleményének figyelmen kívül hagyása azt sejtetik, hogy a Belváros jelenlegi önkormányzata – az általa képviselt lakosok akarata ellenére – önös vagy sajátos befektetői érdekeket kíván szolgálni az V. kerületi Bécsi utcába tervezett beruházás során.
Óriási – és folytonosan elkövetett – hiba a nagyberuházásokat és a közterület-fejlesztést összemosni – épp a Csipak-féle Fashion Street a jó példa arra, hogy a régi épületek megtartásával is lehetséges a revitalizáció. A teljes Bécsi utca elbontása ahhoz hasonlítható, mintha Bécsben a Kohlmartkt, vagy a Kärntner strasse házait radíroznák le. Az öt közül két épület, a Gulyás- és a Fischer-ház mindenképpen megőrzendő – figyelmeztetett Ferkai András építész, építészettörténész. Szakmai szempontból különösen aggályos a Chemolimpex-székház eltüntetése, hiszen azt a hamis, ideológia-vezérelt képzetet erősíti, mintha az előző rendszerben nem teremtődtek volna ma is vállalható építészeti értékek Budapesten. Ez Gulyás életművének csúcspontja, egyben a hatvanas évek magyar építészetének egyik legkiemelkedőbb teljesítménye, amely megismertette a hazai közönséggel a valóban európai építészeti színvonalat.
A Fidesznek láthatóan csak azokkal az “oligarchákkal” van baja, akik nem vele üzletelnek. A jelek szerint semmi kifogásuk nincs például Csipak Péter, a Belváros-Lipótváros parkolási cégében (és annak botrányaiban) is érdekelt ingatlanvállalkozó ellen. Rogán Antal polgármester zöld utat adott Csipak legújabb tervének, az Új Városközpontnak nevezett belvárosi bontási és építési projektnek, amely ellen – bár eddig szinte csak minimális nyilvánosságot kapott – egyre több a szakmai kifogás. Közel háromezren írták már alá azt az öt Ybl-díjas építész által jegyzett állásfoglalást, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy a tervezett beruházás öt ingatlant bont le a Brit Nagykövetségtől a Kristóf térig, szétrombolva ezzel a történelmi városszerkezetet. Két városképileg védendő eklektikus lakóház bontása mellett feláldoz olyan építészeti és kultúrtörténeti emlékeket, mint az 1909-ben áruháznak épült szecessziós Fischer házat, valamint az újkori magyar építészet egyik legkiemelkedőbb, építészeti megoldásában hazánkban egyedülálló alkotást, a Gulyás Zoltán által tervezett Chemolimpex irodaházat.
A helyükre építendő, méretei miatt az érvényes építészeti szabályozást is sértő szálloda és kereskedelmi komplexum a Magyar Építészkamara nyilatkozata szerint kíméletlenül torzítaná a pesti Duna-part panorámáját, megsemmisítené a belváros karakterét, identitását és történetének kontinuitását, ami önmagában elég lenne ahhoz, hogy a fővárost megfosszák a világörökség rangjától.
Az engedélyezés ugyanakkor olajozottan halad, ami azt jelzi, hogy ha a Fidesz veszi át a hatalmat a Városházán, tovább folytatódnak az elmúlt 20 év rossz beidegződései: az üzleti szempontok továbbra is fontosabbak lesznek a város és az itt élők érdekeinél, Budapest építészeti értékeit pedig továbbra is fel lehet áldozni, ha abból egy ” baráti” magánvállalkozásnak elegendő profitja származik. Az LMP viszont éppen ennek a szemléletnek és gyakorlatnak kíván véget vetni.
Az LMP másképp képzeli el Budapest fejlesztését. Számunkra fontos, hogy csak olyan beruházásokat támogassunk, amelyek bírják a helyi közösség támogatását, és erről nem utólag szeretnénk megtudni a véleményüket, hanem még az előkészítés, az engedélyezés fázisában. Budapest épített örökségét pedig semmilyen gazdasági lobbiérdek miatt nem kívánjuk feláldozni. A Budapest múltjához szorosan hozzátartozó, értékes épületeket fel kell újítani, új – és lehetőleg részben közösségi funkciókkal kell azokat ellátni – ugyanúgy, ahogyan egyébként Csipak Péter is tette eddig a Fashion Street esetében.
forrás: LMP honlap
(fotó: fh)
