2013. 07. 12.

Kinek sürgős a paksi bővítés?

 Legyenek-e új blokkok Pakson? I.

Magyarország egyik legtartósabb hatású szakpolitikai döntése jelenleg a paksi atomerőmű bővítéséről szól. A magyar GDP 10 százalékára rúgó beruházás a következő 60-70 évre meghatározza az ország energetikai rendszerét, külső függéseit, biztonságpolitikai helyzetét, gazdaságfejlesztési irányait. Ehhez képest a kormányzat a bővítéssel kapcsolatos alapvető tényekről (mekkora kapacitás megépítését tendereztetnék, milyen termelési költségszintet becsülnek, hogyan fogják finanszírozni a beruházást, milyen piaci áramárral számolnak az új blokkok rendszerbe állásakor, stb.) nem tud, vagy nem akar beszámolni. A kérdésről nincs érdemi nyilvános vita sem, a kormányzat egy előkészítés elkezdéséről szóló 2009-es országgyűlési határozatra hivatkozik, amikor a konkrét tendert készül kiírni. A nyilvános vita hiányát szeretnénk megtörni Szilágyi Lászlóval amikor cikksorozatot indítunk a két képviselői blogon a paksi bővítéssel kapcsolatos kérdésekről. A sorozat első darabja azt boncolgatja, hogy valóban sürgős-e a döntés a bővítésről, azaz indokolt-e a Fidesz igyekezete, hogy még a ciklusból hátra levő 10 hónapban kiírják a bővítési tendert.

paksi_atomeromu_fidesz2.jpg

A kormánykörökből kiszivárgó információk szerint Orbán Viktor kabinetje talán már a nyáron, de mindenképpen még az idén ki akarja írni a tendert a paksi atomerőmű bővítésére, ami értelemszerűen azt jelenti, hogy előtte a végső politikai döntés is megszületik. Egyáltalán nem világos ugyanakkor, hogy mi az oka a feltűnő sietségnek - a következő bő egy évtizedben ugyanis Magyarország nincs (azaz nem lenne) döntési kényszerben.

Európában ma olcsóbb az áram, mint (reálértékben számolva) az elmúlt 20 évben bármikor. A gazdaság stagnál, kirobbanó fejlődésre a belátható jövőben sincs esély, miközben - a klímapániknak, illetve az abból fakadó környezetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően - az egy egységnyi GDP megtermeléséhez szükséges energiamennyiség néhány év alatt számottevően csökkent (és a prognózisok szerint közép- illetve hosszú távon is csak a fosszilis energia rovására, vagyis az energiafogyasztás belső struktúrájának átalakulásával indulhat növekedésnek). Az olcsóság olyan mértékű, hogy korszerű gázerőművi reaktorok állnak kikapcsolva - többek között Magyarországon is -, mert a szabad piacon sokkal olcsóbban lehet áramhoz jutni, mint amennyiért azt egy új erőműben megérné megtermelni.
Hogy ilyen körülmények között érdemes-e belefogni egy olyan beruházásba - konkrétan atomerőmű-építésbe -, amely legkorábban talán 10-12 év múlva fordul termőre, és kiszámíthatóan drágábban fogja biztosítani az áramot, mint amennyiért azt az előrejelzések szerint el lehet majd adni, az legalább is megkérdőjelezhető. 3-4 ezer milliárd forintról (a magyar GDP 10-13, és az államadósság 14-18 százalékáról), a következő fél évszázad energia- és külpolitikájáról van szó - talán megérné higgadtan végiggondolni a döntést. Nem teljesen kizárható (bár a jelenlegi ismereteink szerint nem igazán valószínű), hogy a paksi atomerőmű bővítésére, illetve az onnan származó áramtöbbletre pótolhatatlan szükség lenne. Az viszont bizonyos, hogy erről nem 2013-14-ben, parlamenti felhatalmazás nélkül, egy nyakig eladósodott ország lejáró mandátumú kormányának kell kimondania a végső szót - a következők miatt.


1. A folyamatban lévő üzemidő-hosszabbítás révén a paksi atomerőmű meglévő négy blokkja a 2030-as évek közepéig várhatóan termelni fog, vagyis a következő 20 évben Magyarország számára rendelkezésre fog állni az az árammennyiség, amit az ország energiarendszere jelentős ráfordítások és átalakítások nélkül be tud fogadni egy nagy és rugalmatlan kapacitású nukleáris energiatermelő létesítményből. Az atomerőművek építésének 10 év körüli időigényből kiindulva minden kockázat nélkül eltolhatjuk a döntést egy szűk évtizeddel.


2. Magyarországon jelenleg nem áramhiány, hanem kapacitástöbblet van, a gazdaság fejlődésének kilátásai nem indokolnak sürgős fejlesztéseket, ugyanakkor az új energiaforrások illetve az épülőben lévő hálózati összeköttetések azt valószínűsítik, hogy a közeljövőben a jelenleginél több forrásból, és - már csak az éleződő piaci verseny miatt is - olcsóbban juthatunk energiához. Ha atomerőművet építünk, akkor egyúttal a számunkra kedvező áramvásárlási illetve alternatív (például megújulós) áramtermelési lehetőségekről is lemondunk.


3. Pillanatnyilag a nukleáris energia az egyetlen olyan forrás, ahol a fajlagos költségek folyamatosan nőnek (részben a fukusimai balesettel kapcsolatos szabályozási változások, részben a növekvő biztonsági elvárások miatt). A fosszilis erőműveknél stagnál, a megújulók esetében látványosan csökken a költségszint. Azaz: amennyiben valaki be tudná bizonyítani, hogy Magyarországon húsz év múlva áramhiány lesz, akkor is nagyon nehéz lenne a mostani ismeretek alapján igazolni, hogy ezt a pótlólagos szükségletet a legjobban éppen új atomerőművi blokkok építésével éri meg kielégíteni. Jelenleg a kormány nem tud olyan, a közgazdasági racionalitás keretein belül maradó érveléssel előállni, amely szerint jó üzletet köt a kormány, ha megrendel két új paksi blokkot - ez is a döntés elhalasztása mellett szól.


4. Ráadásul, ha most nekiállunk a bővítésnek, lesz egy tizenéves periódus - valamikor 2020 és 2037 között -, amikor a meghosszabbított üzemidejű, illetve az újonnan épített paksi blokkok is termelni fognak. Vagyis előáll egy olyan helyzet, amelyben az ország teljes áramigényének 80-100 százaléka egy létesítményből érkezik - ez a szituáció szabályozási szempontból kezelhetetlen, a vezetékes infrastruktúra szempontjából pedig (százmilliárdos pótlólagos beruházások nélkül) megoldhatatlan. Ráadásul olyan többlet-kapacitás jön létre, amelynek a termelésével nem fogunk tudni mit kezdeni: az áramfölösleg elvben exportálható, az viszont gyakorlatilag bizonyos, hogy a völgyidőszaki (éjszakai) áramot az amúgy is túlterhelt európai árampiacon nem fogjuk tudni olyan áron értékesíteni, amely a horribilis paksi költségszint mellett megérné, vagyis az áramexport veszteséges lesz. 

Ha mindezt végiggondoljuk, kiderül, hogy a beruházásról szóló azonnali döntés mellett csupán egyetlen, politikai érv szól: a kormányerők (a kapcsolódó gazdasági holdudvarral együtt) szeretnék már most biztosítani a maguk számára a gigantikus állami megbízásból lecsíphető korrupciós hasznot és magánprofitokat, tartva tőle, hogy a kormányváltás után már nem (vagy - a kétharmadot elveszítve - csak szigorú parlamenti/társadalmi kontroll és lényegesen nagyobb átláthatóság mellett) férnének hozzá a paksi húsosfazékhoz. Olyan érvet azonban, amelyet a magyar adófizetőknek, illetve a hazai választóknak is méltányolniuk kellene, még senki nem hozott fel amellett, hogy a paksi bővítésről még az idén kellene határozni.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

· 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

http://javorbenedek.blog.hu/api/trackback/id/tr775401484

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Paksi atomerőmű egy elavult gőzgép 2013.08.24. 21:43:28

Paksi atomerőmű azért alapjaiban véve egy nagyon elavult technológia. Nem is lehet már ésszerű, csak kamu érvekkel lobbizni a bővítéséért. Gondolj csak bele! Gyakorlatilag egy gőzgép. Nem ártana fejlődni. Jobb és okosabb lenne az arra szánt pénzt és en...

Trackback: Kinek sürgős a paksi bővítés? 2013.07.13. 11:52:02

A kormányerők szeretnék már most biztosítani a maguk számára a gigantikus állami megbízásból lecsíphető korrupciós hasznot és magánprofitokat.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tepist 2013.07.12. 11:07:19

Tisztelt Jávor Benedek úr!

Én - ellentétben Önnel - nem vagyok szakértője a témának. Csak egy 59 éves fizika-kémia szakos tanár vagyok, aki nem mellesleg egy villamosipari szakközépiskolában tanít. Szeretném megjegyezni, hogy ügyesen fogalmaz a céljai elérésének érdekében. Azt írja: "Az olcsóság olyan mértékű, hogy korszerű gázerőművi reaktorok állnak kikapcsolva - többek között Magyarországon is -, mert a szabad piacon sokkal olcsóbban lehet áramhoz jutni, mint amennyiért azt egy új erőműben megérné megtermelni." Ezzel csak az a baj, hogy az Ön által említett korszerű gázerőműben előállított villamosenergia fajlagos ára olyan négyszerese az atomerőművi költségekhez képest. Vagyis ez nem azt jelenti, amit Ön láttatni szeretne, hanem éppen az ellenkezőjét. Olcsóbb külföldről venni, ám még olcsóbb lenne, ha itthon atomerőművi technológiával állítanánk elő.

A pontokat részleteznem is kellene, de itt kevés a hely! Ezt azonban mégis: "a következő 20 évben Magyarország számára rendelkezésre fog állni az az árammennyiség, amit az ország energiarendszere jelentős ráfordítások és átalakítások nélkül be tud fogadni egy nagy és rugalmatlan kapacitású nukleáris energiatermelő létesítményből." - idézet Öntől. Ám itt megint - finoman szólva is csúsztat. Ugyanis nem Pakssal van a gond, hiszen az üzemidő hosszabbítás is ezt bizonyítja. A gond ott van, hogy a mai erőművi - főleg a hagyományos nagyerőművi termelésünk öreg, a mai kapacitások 30-40 %-át le kell állítani tíz éven belül. Ráadásul igen drágán termelnek.
És még egy , most utolsó, megjegyzés - az Ön által említett korszerű erőművek egy része azért áll, mert a külföldi tulajdonosa nem tudja gazdaságosan üzemeltetni az erőművet Magyarországon - lásd Tisza II.
Van még jó pár kifogásom, de most ennyit.

Üdvözlettel:

Tepliczky István

Tanito 2013.07.13. 16:08:48

Kedves Benedek,

A szokásos régi kérdésekre a szokásos régi válaszok adhatók. Nem tudom, kinek milyen vita hiányzik még, amikor a fenti felszínes kérdések karcolgatásával már jómagam is vagy 15 éve részt vettem (vagy messziről követtem) a minden évben aktuális nukleáris- antinukleáris vitában.
A "sürgős" szóról is talán lemaradt az idézőjel. 2007-ben, azaz öt éve megállapították, hogy a hatósági, jogi környezet nem megfelelő egy ilyen beruházáshoz. 5 év alatt sikerült ezt az akadályt leküzdeni. Ezalatt a kínaiak felépítettek 13 metróvonalat Pekingben, két kutatóreaktort, és hadd ne folytassam.
Most olcsó az áram, hát le kell állítani minden erőművet, venni egy jó nagy akkumulátort, és eltenni télire. Hol vannak ezek az akkumulátorok? A fotovoltaikus áram árában benne van az akkumulátor ára is?

Miért van az kedves Benedek, hogy a hasonló vitákban a politikai, gazdasági kérdések mindig nagyobb hangsúlyt kapnak, mint a műszakiak?

Németország és Dánia most éppen 25% importra rendezkedik be. Csak legyen, aki kipótolja.

A 4. kérdésén érdemes egyedül elgondolkodni. Nem biztos,hogy párhuzamosan kell működtetni sokáig a régi és az új erőműveket. De ahogy a dolgok haladnak, nem is biztos, hogy ez akkora kérdés.

Én feltennék további kérdéseket is: ha ez egy ilyen drága beruházás, akkor nem kellene-e nekünk arra törekedni, hogy minél nagyobb részt vállaljanak magyar vállalkozások belőle?
Hol vannak azok az akcióterv, amellyel helyzetbe hozzák a magyar beszállítókat? Ha olyan kevés gyártó van a világon, miért nem foglalkozunk a gondolattal, hogy magunk építsük fel az erőművet fővállalkozásban?

üdvözlettel

Horváth Ákos

eddiboy 2013.07.31. 13:28:36

Kedves Ákos!

Sok mindenben egyet értek írásával, azonban az utolsó kérdéshez hozzászólnék: Egy új atomerőmű-típus kifejlesztése, engedélyeztetése, felépétése sokkal több költség és idő, mint egy már létező, több helyen működő, több országban engedélyezett típus egy az egyben átvétele/megvétele.
Természetesen a tenderben arra kell törekedni, hogy beszállítóként, alvállalkozóként minél több magyar cég kerüljön helyzetbe.

jávor benedek 2013.07.31. 14:23:41

A Roszatom jelenleg 4-5 éves létesítési idővel kínálgatja a az új típusú atomerőművi blokkokat. Ez nyilvánvalóan csak maszlag, és a nemzetközi tapasztalatokat (Olkiluoto, Flamanville) is figyelembe véve felszoroztam kettővel, így 10 éves beruházási idővel számoltam. Tekintve, hogy az atomerőműveknél a tőkeköltség kiemelkedően magas részarányát adja a teljes beruházási összegnek, egy ennél is hosszabban húzódó (ergo ezalatt profitot nem termelő, csak pénzt emésztő) beruházás esetében a csúszás eredményeképpen növekvő tőkeköltség végképp kitermelhetetlenné teszi a bekerülési költséget. Magyarán ha 10 évnél hosszabb létesítési idővel számolunk, akkor közgazdaságilag még vállalhatatlanabbá válik az egész.

pandava 2013.08.04. 13:58:37

@jávor benedek: Ma a világon 4 db EPR típusú erőmű épül. A reaktor első példányát Olkiluto-ban kezdték építeni 2005-ben, a másodikat Flamanville-ban 2007, a harmadikat és a negyediket Kínában 2009 és 2010-ben (Taishan 1&2). A kínaiak abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy náluk már fel lehetett használni az európai építkezésből szerzett tapasztalatokat, következésképp náluk nincsenek határidő csúszások és költség-túllépések. A Taishan 1-et már idén üzembe fogják helyezni, messze korábban mint az európaiakat! www.world-nuclear-news.org/NN-Dome_in_place_at_Flamanville_EPR-1607134.html

Ezek után Olkiluoto-ból és Flamanville-ből kiindulni majdnem olyan logikus, mint a mai személygépkocsik levegőszennyezése kapcsán a Ford T-modelt vizsgálni.:)

Az pedig már csak hab a tortán, hogy mi köze az EPR-nek az orosz reaktorokhoz? Ismerve hazánk nemzetközi kapcsolatait, valószínűleg az oroszok fogják a bővítést elvégezni. Így aztán a bővítés vízionált problémáira talán jobban utalnak az orosz Roszatom referenciái, mintsem a francia Areva-é.

Csépe Viktor

Mágus Ferenc 2013.08.18. 17:00:07

Oroszország otthon 9, külföldön pedig 19 atomerőművi blokkot épít jelenleg. Valószínűleg képesek megbecsülni egy új beruházás kivitelezésének idejét. Nem is értem, hogyan lehet -még hevenyészve is- beruházásgazdaságossági számítást végezni az időtényező megduplázásával. Persze, hogy vállalhatatlanná válik, de semmiképp nem közgazdaságilag.
Az atomenergiainfo (atomenergiainfo.hu/) oldalról pedig az is kiderül, hogy a paksi tenderen Oroszország a legkorszerűbb, otthon már kipróbált 3+ generációs nyomott vizes blokkot ajánlja.