2016. 09. 22.

Homokra házat, hazugságra atomerőművet építeni nem jó ötlet

ec.jpg

Minden jel szerint a közeljövőben megállapodásra juthat a magyar kormány és az Európai Bizottság a paksi bővítés ügyében folytatott uniós vizsgálatokban. Két eljárás folyik, az egyik az állami támogatás kérdését feszegeti, a másik - amely kötelezettségszegési eljárás formájában fut - pedig arra keresi a választ, hogy miért nem volt az európai közbeszerzési jog szerinti nemzetközi tender, azaz hogyan juthattak hozzá az oroszok kéz alatt Magyarország talán legnagyobb 21. századi beruházásához.

 

Az állami támogatás ügyében már korábban körvonalazódott a megállapodás: a Bizottság ragaszkodik hozzá, hogy van állami támogatás a projektben (azaz a magyar adófizetők évtizedeken keresztül évi soktízmilliárdot fognak tömni az értelmetlen monstrumba), de jóváhagyják a magyar terveket, elfogadva a magyar kormány érveit, hogy máshogy nem biztosítható Magyarország energiaellátása. Ami már önmagában ordas nagy hazugság, többek között soha nem is vizsgálták meg rendesen a lehetséges alternatívákat, és ha az ember egyetlen megoldást tesz ki az asztalra, akkor senkit nem lephet meg, ha arra a következtetésre jut, hogy nincs másik.

Most azonban a tender elmaradása miatti kötelezettségszegési eljárást folytató belső piaci főigazgatóságtól kapott levél arra is rávilágít, hogy ebben az eljárásban is egy szimpla hazugságra kívánják alapozni a két fél közötti alkut. A levél szerint a Bizottság elfogadja a magyar kormány magyarázatát, hogy azért nem volt szükség az uniós közbeszerzési jog szerinti nemzetközi tender kiírására, mert nem volt más piaci szereplő, amely a magyar biztonsági és technológiai előírásoknak megfelelő nukleáris blokkokat tudott volna szállítani. Sajnos ez egyszerűen nem igaz. A magyar kormány éveken keresztül nemzetközi közbeszerzés kiírására készült, és ennek során egyszer sem merült fel, hogy más atomenergiában utazó cégek termékei ne felelnének meg a magyar előírásoknak. Sőt a kormány maga nevezett meg mintegy féltucat lehetséges ajánlattevőt. Alig hihető az is, hogy az EU más tagállamaiban megfelelőnek bizonyuló típusok épp csak a magyar szabványokat ne lennének képesek kielégíteni. Az az érv, hogy a bővítés során tervezett méretben csak a Roszatom  szállít blokkokat, szintén hamis. Az orosz cég 1200 MW-os blokkjaihoz hasonló kapacitásúak az ATMEA (a francia Areva és a japán Mitsubishi) 1000-1150 MW-os, a japán-amerikai Westinghouse 1100 MW-os, vagy a koreai KEPCO 1400 MW-os konstrukciói. Ráadásul magától a bővítési kormánybiztostól tudjuk, hogy épp a Roszatom szállította technológia viszont nem illeszkedett a magyar előírásokhoz. Aszódi Attila korábbi nyilatkozatai szerint számos módosítást kértek az orosz féltől a konstrukción, hogy az teljesítse a magyar elvárásokat. Egy ezekre az érvekre hivatkozó megállapodás hazugságokon alapulna.

De egy pillanatra fogadjuk el tényszerűnek a magyar kormány álláspontját. Amennyiben valóban egyetlen cég egyetlen terméke képes megfelelni a magyar előírásoknak, akkor nem csupán a tendereztetés elmaradása, hanem az egész magyar szabályozás uniós jogba ütközik, mivel indokolatlanul szűkíti a piacot, és adminisztratív eszközökkel biztosít önkényes előnyt egy konkrét piaci szereplőnek. Egy ilyen tartalmú megállapodás elfogadása esetén panasszal fogok élni az Európai Bizottságnál, az uniós jogot sértő magyar szabályozás miatti kötelezettségszegési eljárást kezdeményezve. Szükség esetén kész vagyok az ügyet az Európai Bíróságra vinni, hogy kikényszerítsem az európai szabályok betartását. A történet végére még a mostani esetleges megállapodással sem kerül pont.

A megállapodás másik elemeként előírt tendereztetési kötelezettség pedig illúzióvá teszi a kormány által a bővítés melletti egyik érvként említett 40 százalékos magyar beszállítói részarányt. Ez a szám eleve légből kapott volt, amit ráadásul a bővítésre vonatkozó magyar-orosz szerződés sem tartalmaz, abban csupán annyi szerepel, hogy a felek „lehetőség szerint törekszenek” a minél magasabb magyar beszállítói arány elérésére. Nyílt nemzetközi közbeszerzésekben ugyanakkor a beruházó aligha kedvezményezheti a magyar pályázókat, mivel a legjobb ajánlatot tevőt kell győztesnek hirdetni, függetlenül attól, hogy az adott cég mely uniós tagállamból érkezett. Az üzlet itt az oroszoké, meg azoké a tagállamoké, akiknek a cégei beszállítóként ott lesznek a projektben, nekünk magyaroknak meg a számla marad a buli végén.

 

dg_grow_letter_to_javor-page-001.jpg

 

dg_grow_letter_to_javor-page-002.jpg

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

A bejegyzés trackback címe:

http://javorbenedek.blog.hu/api/trackback/id/tr5211735029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.