2016. 10. 25.

Római-part: Az EU is vizsgálódik

A Római-parton az elmúlt hetekben a mobilgát és az ingatlanspekuláció kapcsolata állt az érdeklődés középpontjában. Még szeptemberben vázoltam fel azt az összefüggést, kiterjedt céghálót is bemutatva, amelyik érdekelt lehet a beruházásban. Tarlós István először alaptalan vagdalkozásnak minősítette a felvetésemet, igaz, kicsit aláásta az álláspontját az egy nappal előtte nyilvánosságot kapott tény, hogy  a Fidesz házikedvenc Garancsi Istán csapott bele egy nagyobb, a mobilgátból extra hasznot húzó ingatlanfejlesztésbe a területen. Olyan fejlesztésbe, amit a Tarlós, majd a III. kerületi önkormányzat által sietve kihirdetett - és a vagdalkozós teóriát kicsit felülíró - változtatási tilalom történetesen nem érint. Mert hogy az engedélyeket már annak kihirdetése előtt megkapták.

Az ingatlanbiznisz árnyékában azonban ne felejtsük el, hogy a mobilgáttal csak az egyik probléma, hogy tetemes mennyiségű (10 milliárd, 12 milliárd, 15 milliárd forint?) közpénz felhasználásával döntően magánérdekeket, ráadásul az illegalitás határán mozgó (ugye a Rómain, mint üdülőterületen elvben tilos volna állandó lakásként hasznosuló ingatlanokat építeni, akik mégis ezt teszik, azok szimplán kijátszák az építési szabályozást) magánérdekeket szolgál majd. Talán még nagyobb gond, hogy mindezt az utolsó természetközeli budapesti Duna-parti szakasz letarolásával, fák százainak-ezreinek kivágásával, természeti értékek elpusztításával, Natura 2000 területek veszélyeztetésével - ráadásul döntően EU-s pénzből. Jogos a kérdés: vajon mit gondol az EU arról, hogy a pénzén veszélyeztetik a szabályozása által védett Natura 2000-es területeket? Ezért még nyár elején levélben fordultam Karmenu Vellához, a Bizottság környezeti ügyekért felelős biztosához, hogy mi a véleménye a tervezett projektről, nem sérti-e a Natura 2000 hálózatot létrehozó madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelveket, illetve a természetközeli partszakaszok megőrzését is célul kitűző Víz Keretirányelvet (VKI)?

A Bizottság válasza szerint korábban már vizsgálták a mobilgát ügyét, és azt a vizsgálatot lezárták, azonban a levelemben foglaltak alapján ismét felmerült a jogsérelem gyanúja, és ezért új, ún. Pilot eljárás (a kötelezettségszegési eljárás előszobája) elindítása mellett döntöttek, amelynek keretében jelenleg a magyar féltől várnak válaszokat a felmerült kérdésekre. Izgatottan várom az eredményeket: lehet-e EU-s védelem alatt álló természeti értékeket EU-s pénzből elpusztítani?

info_letter_to_compl_chap_2016-02646_transfer_to_eu_pilot-page-002.jpginfo_letter_to_compl_chap_2016-02646_transfer_to_eu_pilot-page-003.jpg

 

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 10. 16.

Mi vagyunk az új többség, és elegünk van!

Kedves Barátaim!

 Azért vagyunk ma itt, mert elegünk volt! Elegünk volt abból, hogy szétlopják a hazánkat, és ellopják a szabadságunkat!

Vannak olyan országok, ahol a korrupció a kormányzás sajnálatos mellékterméke. Magyarország nem ilyen hely. Itt a korrupció maga a rendszer, és a kormányzás vált pusztán az ennek útját egyengető járulékos tevékenységgé.

És Magyarországon ezt a rendszert szinte tökéletesre csiszolták. A jogszabályokat saját magukra és barátaikra, a közintézményeket családjukra és szeretőikre szabták. Ennek segítségével az országnak szánt uniós pénzeket csalárd módon üzletfeleiknek osztják. Az efféle visszaéléseket feltárni és megbüntetni hivatott intézményeket pedig megszállták. Polt Péter ügyészsége, Patyi András Nemzeti Választási Bizottsága, Pokol Béla, Balsai István és a többi mameluk Alkotmánybírósága mind csak csavar ebben a lopásra megkonstruált gépezetben. A közmédia helyén valami történelmi léptékkel is egészen gyomorforgató jelenséget üzemeltetnek. És amikor felmerül, hogy legalább az uniós pénzek elköltését hatékonyan felügyelő intézmény jöjjön létre, amilyen például az Európai Ügyészség, azt is megvétózzák!

Kedves Barátaim!

Úgy tűnhet, ez a rendszer tökéletesen zár. A valóság kirekeszthető az ország gondolkodásából, és az általuk létrehozott virtuális valóságban bármi, és annak az ellenkezője is megtehető! Van azonban még néhány rés a pajzson.

A civilek, akik függetlenek, és elszántan őrzik, és őrizték mindig is azokat az értékeket, amelyekről 25 éve álmodtunk. A független sajtótermékek, amelyek veszik a bátorságot, és beszámolnak a valóságról. A helikopterezéseikről, a külföldi luxusútjaikról, az ellopott milliárdjaikról!

Most őket akarják eltiporni.

És ha ezt hagyjuk, akkor végképp megszűnhet az ellenállás lehetősége, és hermetikusan zárttá tehető a rendszer. Hazánk egy korrupt gyülevészhad egyszerű jövedelmi forrásává válhat véglegesen.

Amikor felemeljük a szavunkat a Népszabadságért vagy a megfenyegetett civilekért, akkor ennek akarunk útjába állni. De nem csupán értük! Az ő eltiprásuk annak az országnak az építése, amiben nem csak nekik nincs helyük: nekünk sincs!

Senkinek, aki nem velük van.

Orbán Viktor kimondta: számára azok a magyarok, akik követik őt, kérdés, kétely, ellenvélemény és kritika nélkül. Aki nincs vele, az ellene van, és annak nincs létjogosultsága ebben az országban. Orbán Viktor a kevesek Magyarországára vágyik, ahol minden és mindenki a Fidesz gépezetének csavarja.

Én azonban a sokak Magyarországában hiszek!

Abban, amelyik felelősséget vállal és helyet kínál mindenkinek. Akkor is, ha szegény, ha napról napra küzd a túlélésért – értük van felelősségünk, nem családi fánkozókért és helikopterező bulibárókért! Akkor is, ha cigány, ha megváltozott képességű, ha meleg, vagy ha – horribile dictu – háború elől menekül – velük kell szolidárisnak lennünk, nem milliárdos gázszerelőkkel!

Olyan országban hiszek, ahol mindannyiunknak helye van, bármit is gondol a világról, bármelyik pártra is adja a szavazatát! Ez az igazi Nagy-Magyarország, amely elég tágas mindannyiunknak!

Ilyen Magyarországot akarok!

De ehhez hosszú út vezet. Ma közös színpadra álltunk olyanok, akik különböző pártokhoz tartoznak, és vannak dolgok, amikben talán másképp gondolkodunk. De közösen hiszünk abban, hogy ki kell állnunk azok mellett, akik ma tapasztalják meg a hatalom szorító markát. Hogy fel kell lépnünk az ellen, hogy elherdálják a jövőnket, kifosszák a jelenünket és meghamisítsák a múltunkat!

Kedves Barátaim!

Felálltunk erre a színpadra, de a színpad kevés. Rátok van szükség, hogy megmutassuk: mi vagyunk az új többség, akiknek elegük van! És akik azt akarják, hogy repüljenek!

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 10. 11.

Római-parti ingatlanspekulánsok avagy miben értek egyet Tarlós Istvánnal

Ingatlanmutyi vagy vagdalkozás?

Komoly hullámokat vert közelmúltbeli blogbejegyzésem arról, hogy a Római-parti mobilgát hogyan függhet össze a területre tervezett ingatlanspekulációkkal. A hatóságokkal folytatott levelezésem nyomán világossá vált: az árvízvédelmi fővonal a beruházás nyomán átkerül a mostani Nánási út – Királyok útja vonalról a mobilgát nyomvonalára. Ezzel megnyílik a lehetőség az előtt, hogy a jelenleg üdülőterület besorolású Rómait átsorolják lakóövezetbe, ami azonnal rakétaszerűen fogja kilőni az ingatlanok értékét a területen, és jelentős további beépítést eredményezhet. Némi utánajárással arról is elég szép listát tudtam összerakni, hogy kik lehetnek érdekeltek ebben az üzletben.

allj-fel-a-romaiert-1-1024x576.jpg

   Tüntetés a Rómaiért vasárnap (forrás:24.hu)

Tarlós István alaposan felszívta magát a szerinte alaptalan gyanúsításokon, és akkora, már-már irodalmi értékű közleménnyel reagált, hogy az MTI OS-be is csak három részletben fért be. Vannak homályos pontjai a reakciónak, többek között, hogy mi köze van annak, hogy eredetileg biológus vagyok, ahhoz, hogy a mobilgát, mint műszaki objektum, várhatóan ingatlanspekulációs érdekeket is szolgál, de mindennek nem járhatunk a végére.

Tarlós ugyanakkor csodálatos időzítéssel lőtte lábon magát, hiszen épp a reacióját megelőző nap jelent meg Pálos Máté cikke a Magyar Narancsban arról, hogy egy Római-parton osztogatott szórólap alapján felfejthető módon a Fidesz legszűkebb holdudvara készül egy pontosan olyan típusú ingatlanspekulációra, amilyenekről én beszélek.

A Római Lakópart fantázianévre keresztelt beruházás egyértelműen lakócélú ingatlanfejlesztés azon a területen, amely jelenleg üdülőövezeti besorolású árterület, éppen ezért lakóingatlanok építése elvben nem megengedett. És miközben a projekt ismertetője hosszan ecseteli a környék és a Duna természeti szépségeit, nagyvonalúan megfeledkezik az árvízveszély ismertetéséről, és nyoma sincs benne – más, a területen található ingatlanokkal szemben – a beruházás egyedi árvízvédelmi intézkedéseiről. Azaz úgy néz ki, hogy egy olyan ingatlanfejlesztésnél, amelynél a projekt költségei (a telek ára) egy üdülőövezeti árterületre érvényes korlátozások mellett jelentkeznek, szemmel láthatólag egy árvízvédett lakóövezetre tervezik a projektet, és reményeik szerint a haszon (az elkészült apartmanok értékesítése) már egy ilyen területről fog származni. Kedves Főpolgármester Úr, csodálkozom, hogy 16 év kerületi, és 6 évi főpolgármesterség után nekem kell felvilágosítani róla: ez az, amit definíciószerűen ingatlanspekulációnak, nem pedig "vagdalkozásnak" hívnak.

Kinek lesz jó?

De nézzünk kicsit jobban a Római Lakópart projekt mögé. A Magyar Narancs cikke jónéhány szálat felfejt a beruházók tulajdonosi köréből. Az a legkevesebb, hogy Garancsi István, a Fidesz-közeli újoligarcha mintapéldányának cége, a Market révén természetesen könyékig benne van az ügyben. De a cikk szerint a háttérben felsejlik Csányi Sándor és Nagy György is. A beruházó Terrassa Kft. tulajdonosa a WEL Holding, ami mögött a Magyar Narancs – és a Római Lakópart honlapja is – elsősorban a Westbay Kft-t tünteti fel. Azt a céget, amely az Átlátszó szerint egyébiránt a MET legendás gázüzlete körül is forgolódott, csak hogy ne legyen kétségünk, miféle cégek mozognak itt a Rómain. A Westbay ugyanakkor csak az egyik, bár feltehetően meghatározó tulajdonosa a WEL Holdingnak, vannak további érdekelt cégek is.

Többek közt a CEPEI Zrt., amelynek tulajdonosa, az egykori Wallisos Kóbor Miklós nem kispályás játékos az ingatlanpiacon. Ott sertepertél a Kopaszi-gátnál is, ugyancsak Garancsi Istvánnal kart karba öltve. A Budapest Beacon év elején írta meg, hogy közel egyévnyi tárgyalás után a Garancsi Istvánhoz köthető Market Asset Management Kft., valamint egy másik cég, a River Dunainvest Kft. vásárolta meg a főváros egyik legértékesebbjének tartott, mintegy 56 hektáros telkét birtokló Kopaszi Gát Kft-t. Az új többségi – 51 százalékos – tulajdonos a Market Asset Management Kft., amely közvetve Garancsi érdekeltsége, a kisebbségi pedig Kóbor Miklós a River Dunainvest Kft-n keresztül. Jól bejáratott, és nagy tétekben játszó üzleti páros lépett most be a Római-partra.

Szintén tulajdonos a Westbay-ben a WB Distribution Kft., amelynek tulajdonosa Skála Vilmos Béla, aki a JET Befektetési Kft. ügyvezetője is egyben. A Jet Befektetési Kft. sem éppen ismeretlen próbálkozó az állami megrendelések körül. A Fecsegő című EU-s blog írta meg még 2013-ban, hogy a cég már 2011-ben érdekelt volt gyanús közbeszerzésekben. A Posta 2011-es, 1,8 milliárd forintos, egyetlen szereplős informatikai tenderét - amelyet párttársam, Scheiring Gábor „nagykoalíciós mutyinak” minősített a parlamentben – a ciprusi offshore hátterű Jet Sol Kft. nyerte el, a kormányzati offshore-ozós kampány kellős közepén. Talán ennek nyomán is azóta a tulajdonosi kör igazodott a követelményekhez, az üzletrészeken a Nagy György érdekeltségében álló Ho Me 2000 Vagyonkezelő Kft. és a Jet Befektetési Kft. osztozik. A Jet-Solt a Fecsegő blog szerint az OTP kinyújtott karjának tekintik, bár közvetlen kapcsolat a cégnyilvántartásból nem deríthető ki közöttük. A tavaly 950 millió forint osztalékot fizető Jet-Sol mindenesetre a honlapján csak a Postát és a Csányi Sándor vezette OTP-t szerepelteti ügyfélként a blog szerint.

Felbukkan a tulajdonos között az ATI Group Zrt. is, melynek a tulajdonosa Terner Anita, aki szintén nem ma lát először pártközeli üzletelést – férje, Aczél Zoltán révén több mint tíz éve mozog az üzlet és a politika kényes, és sokszor nem csupán a szürke, de a fekete zónába is átnyúló határterületén. A Privát Kopó bűnügyi magazin két évvel ezelőtt a következőket írta:

Magyarországi nagyberuházásokkal összefüggésben elkövetett vesztegetések „menedzsereként", az osztrák Strabag építőipari vállalat „lobbistájaként” jellemezte Aczél Zoltánt a Privát Kopónak adott exkluzív interjúban a „bűnbánó táskahordó”, aki - állítása szerint - a korábbi években több millió euro korrupciós pénzt vett át Aczéltól és juttatott el a magyar politikai elit balliberális „pénzcsinálóihoz”. A férfi azt is elmondta a bűnügyi portálnak, hogy a fideszeseket közvetlenül Aczél „rendezte le” Simicska Lajoson és Nyerges Zsolton keresztül, akikkel szoros gazdasági kapcsolatokat ápolt. A Privát Kopó feltérképezte a Strabag „kijáróemberének” magyarországi érdekeltségeit. (…) A most 37 éves, magyar származású osztrák állampolgár Aczél Zoltán legismertebb és legbotrányosabb vállalkozása a 2004 januárjában létrehozott Euro:contact Hungary Tanácsadó Kft. (a társaság hasonnevű anyavállalatát Bécsben jegyezték be). A cég alapító okirata mindössze másfél oldalból áll, alkalmazottainak száma többnyire egy-két fő volt. A vállalkozás legfőbb „üzleti partnere” a Strabag volt. Azt követően, hogy 2008-ban előbb Ausztriában - bécsi lapok arról cikkeztek, hogy a cég vesztegetési pénzeket fizethetett az MSZP és az SZDSZ akkori meghatározó személyiségeinek -, majd később Magyarországon is kirobbant a Strabag-féle korrupciós botrány, 2008 szeptemberében az Euro:contact Hungary Tanácsadó Kft. tagjai a cég végelszámolással történő megszűntetéséről határoztak. (…) 2005 májusában, 3 millió forint jegyzett tőkével alapították a Z+A Consulting Tanácsadó Kft-t, a vállalkozás fő tevékenysége: üzletviteli tanácsadás. A társaság tagjai: Aczél Zoltán, Terner Anita (Aczél felesége), Zach Alexander voltak. 

Végül a WEL-tulajdonosi körében az AdAgAk Kft. is felbukkan, amiről sokat nem tudni, a cégtulajdonos Nagy Imre Tamás mindenesetre korábban a Wáberer-féle Wabard Biztosító Zrt. vezérigazgatójaként működött

Amikor egyetértünk Tarlóssal

Látjuk tehát, hogy amiről alig egy hónapja valószínűségként írtam, az minden várakozást felülmúló sebességgel válik kézzel fogható realitássá. A Római-parton fekete öves ingatlanspekulánsok bukkantak fel gyakorlatilag aznap, hogy Tarlós kikérte magának az ingatlanmutyi felvetését. Nem kétséges, mire megy ki a játék, nehézsúlyú, és politikailag is jól pozícionált befektetők kezdtek keringeni a területen. Emelkedik tehát a tét. Ideje a világos szavaknak. Ha Tarlós el akarja kerülni az ingatlanspekuláció vádját, ahhoz valami érdemit is kell tennie annak megakadályozására, egy ellenzéki képviselő tőle megszokott színvonalú sértegetése vajmi kevés lesz itt. Megtehetne például mindent azért, hogy a Római-parton változtatási tilalom lépjen életbe a spekulánsok elkedvetlenítése céljából. Ahogy azt Béres András, a Párbeszéd III. kerületi képviselője már júniusban is javasolta – sajnos Bús Balázs III. kerületi polgármester olyannyira ellene volt a javaslatnak, hogy napirendre sem volt hajlandó venni a kerületi képviselőtestületi ülésen. De Tarlós két szép szeméért talán megtenné. (a poszt a kép után folytatódik)

valtoztatasi_tilalom1.jpg

   Béres András változtatási tilalomról szóló teljes előterjesztése a képre kattintva olvasható.

És mivel a főpolgármester az elmúlt napokban többször is belengette nyilatkozataiban a változtatási tilalom elrendelését, ez végre egy olyan ügy lenne, ahol egyetértünk. Ezért ma nyílt levéllel fordultam Tarlós Istvánhoz, arra kérve, hogy ne csak beszéljen a változtatási tilalomról, hanem tegyen is meg mindent annak mihamarabbi bevezetése érdekében. Majd meglátjuk, hogy komolyan gondolja-e. Vagy marad az ingatlanmutyi és a sértegetés. A Fidesz mindkettőben mindig a világrekord-döntést tűzte ki célul.

tarlos_20161011_page_1.jpg

 

tarlos_20161011_page_2.jpg

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 09. 29.

Római-parti érdekháló

Mint arról korábban már írtam, Budapest Főváros Kormányhivatala megerősítette, hogy a Római-parton tervezett beruházás, mai áron, 12,7 milliárd forintba fog kerülni, ami az eredetileg tervezett költségek többszöröse. A növekmény azért is különösen jelentős, mert még semmilyen kézzel fogható munka nem kezdődött el, így a tényleges munkák és az előre nem látható problémák során további költségnövekedésre lehet számítani.

Kérdés, hogy a már papíron gigaberuházássá vált projekt milyen közcélt fog szolgálni, és mennyiben tekinthető az magánérdek, azon belül is szűkebb vállalkozói kör közpénzből történő gazdagításának. A mobilgáttal védett ingatlanok tulajdonosai között ugyanis számtalan vállalkozást találhatunk. Ezek között családi kisvállalkozások, szórakozóhelyek és kifejezett ingatlan befektetők egyaránt megtalálhatóak.

Az Átlátszó.hu korábban megírta, hogy nem csak a Római-parti ingatlanok, hanem még az egyébként biztonságot jelentő békásmegyeri gát mögött megépült egyik lakóparkban található ingatlanok árát is képes a beruházás befolyásolni. Ott például a földszinti lakások szinte mindegyike üresen áll – ezek összértéke több mint 1 milliárd forint-, és ebben feltehetőleg szerepet játszik a közeli Római-part árvízi szempontból kifejezetten rossz híre.

Ugyancsak haszonélvezői lehetnek a beruházásnak a még be nem épített területek tulajdonosai, és nem utolsó sorban azoknak az ingatlanoknak a tulajdonosai, akik annak ellenére végeztek jelentős beruházásokat, hogy ismerték az árvíz fenyegetettséget. Illetve, utóbbiak közül is azok, akik noha pontosan tisztában voltak a terület adottságaival, mégsem építettek ki megfelelő védelmi megoldásokat a kivitelezés során, vagy azt követően az ingatlanaik árvízvédelmiére.

Mindez egyébként a helyi vállalkozói kör egy jelentős részéről nem mondható el, mivel az évek óta a parton működő szórakozó- és vendéglátóhelyek tulajdonosai és a józanabb beruházók eleve föltöltötték a területet, amire építkeztek. Az ilyen ingatlanok túlnyomó többségének megoldott az árvízvédelme. Az OzoneNetwork és az Origó webportál Zöld-díjával kitüntetett Átlátszó.hu cikksorozat egyszer már megpróbálta már összefoglalni a területen működő nagyobb ingatlanok tulajdonosi körét, akik potenciális kedvezményezettei lennének a beruházásnak.

A 2013-ban készül összefoglaló óta azonban hosszabb idő eltelt már, így érdemes megnézni, hogy a beruházás kapcsán, milyen tulajdonosi kör birtokolja jelenleg a fontosabb ingatlanok és vállalkozások zömét. Erről egy táblázatot készítettünk, amely a Cégjegyzék és a KERTEV adatbázisából elérhető információkon alapul.

Összesen legalább 80-100 vállalkozás érdekelt a területen, ami fagylaltostól a lakóparképítőig egy nagyon széles kört jelent a gyakorlatban. Ezek közül, a 42 jelentősebbnek tűnőt gyűjtöttük ki az alábbi táblázatban. Az Átlátszó.hu cikke óta eltelt időszakról elmondható, hogy a legfontosabb nagyvállalkozói kör nem változott jelentősen. A beruházás mellett leginkább kiálló, olajipari és vegyipari nagyvállalkozónak, Egri Gábornak és feleségének Bakos Adrienne-nek továbbra is több érdekeltsége van a területen. (a bejegyzés a táblázat után folytatódik)

 romai_ceghalo.jpg

Ugyancsak jól járnának a beruházással például, a korábban a baloldali kötődésű Leisztinger Tamáshoz köthető (jelenlegi tulajdonosai azonban elhatárolódnak ettől a kapcsolattól) Pannon-Váltó Ingatlanbefektetési és Vagyonkezelő Nyrt. (és a Pannon-cégcsoport) tulajdonosai. A Pannon-Váltó egyébként azon három „speciális helyzetben levő” cég közé tartozott, amely részesedéssel bírt az MVM Magyar Villamos Művekben. A területen most az Alfa Art Hotelt birtokolják.

A Nánási-kert kapcsán érintett Indotek Zrt. többségi tulajdonosa, Jellinek Dániel viszont épp a FIDESZ-hírekbe került be, miután a korábbi, ingatlanokkal bizniszelő offshore céghálóját vizsgáló Németh Szilárd, Csepel polgármestere közölte, hogy ismeretlenek megpróbálták megfenyegetni, s hogy rosszakarói azt is elmondták: fideszes berkekben keresnek majd támogatót az „elfenekeléséhez.”

A Római Terasse kivitelezője, a BRUESA cégháló tagja, a BRUESA-ILLÉS Kft. egy józsefvárosi telek kapcsán került a médiaérdeklődés központjába. Egy, az önkormányzattól megvásárolt telke ugyanis oly mértékben elszemetesedett, hogy külön tájékoztató táblát tett ki a helyi önkormányzat, miszerint nem áll módjában a területet rendezni.

Már csak azért sem, mert a terület egy olyan szerződéssel került első körben az "Illés 6." Ingatlanforgalmazó Kft. tulajdonába, amely nem tartalmazott kikötést arra vonatkozólag, hogy az ingatlanra vonatkozó beépítési kötelezettség nem csak az első, hanem az ingatlan mindenkori tulajdonosát is terhelné, vagy legalább az adásvételhez az önkormányzat hozzájárulása is szükséges lenne.

Az ingatlanra ekkor került az a több, mint 800 millió forintos jelzálog (MKB Bank Zrt.) is bejegyzésre, ami végleg ellehetetlenítette az önkormányzat elővásárlási jogának érvényesítését. Egyébként a Római-parton érdekelt cégek adatai között egyáltalán nem ritka a végrehajtási intézkedések feljegyzése, a cégjegyzékben található adatok szerint.

Természetesen ezek csak kiragadott példák a Római-parton működő cégek közül, melyek egyenkénti bemutatása meghaladja egy blogbejegyzés kereteit. A cégek között természetesen számos rendezett és makulátlan múltú vállalkozás is működik, igaz ezek többsége eleve számolt az árvízveszéllyel. Egy részük ráadásul nem is jár jól a mobilgáttal, sőt, akár a működésüket is ellehetetlenítheti a projekt (például a Fellini Római, vagy más, parti vendéglátóhelyek). Mindazonáltal a területen érdekelt vállalkozások egy részéről nehezen képzelhető el, hogy nem ingatlan-spekulációs célból, hanem árvíz- és környezetvédelmi érvek miatt áll ki a Római-partra tervezett mobilgát felépítése mellett. Márpedig a magánérdek nem sajátíthatja ki a köz pénzét a saját céljai megvalósítására.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 09. 28.

Jogunk van tudni! Jogunk van tudni?

2002 óta minden évben szeptember 28-a az Információszabadság Nemzetközi Napja. Hogy emlékeztessük magunkat: az információhoz való hozzáférés alapvető emberi jog, amely lehetőség is egyben az állampolgárok számára, hogy részt vegyenek a demokratikus döntéshozatal folyamataiban, szabadon véleményt nyilvánítsanak és nem utolsósorban, hogy felelősségre vonhassák a döntéshozókat.

Ahogy azonban a legtöbb alapvető jog esetében, úgy az információhoz való hozzáférés joga is folyamatosan védelemre szorul. Az utóbbi időben nem csak a rohamtempóban illiberalizálódó Magyarországon, de az EU-ban is azt tapasztaljuk, hogy az átláthatóság folyamatosan csökken. Így van ez az eurozóna gazdasági válságra adott válaszai, vagy a TTIP-ről zárt ajtók mögött zajló tárgyalások esetében is, de még az egészségügy és a környezetvédelem területeit is belengi a homály.

glifozat1.jpg

A titkolózás annyira általános, hogy sok esetben maguk a választott képviselők sem tudják kulcsfontosságú ügyek részleteit, pedig őket éppen azért választották meg, hogy a döntési folyamat részeként megvédjék a választóik érdekeit.

Ennek eklatáns példája az, amit az Európai Parlament képviselői tapasztalnak olyan ügyek kapcsán, mint a Dieselgate, a Panama-akták vagy a Luxleaks botrány. Azok az európai parlamenti képviselők, akik elszántan szeretnék kideríteni, kik a felelősök, mi és hol romlott el pontosan, ezekben az esetekben sokszor az alapvető információkhoz sem jutnak hozzá amelyre munkájuk elvégzéséhez szükségük van – annak a munkának a végzéséhez, amiért egyébként megválasztották őket. Gyakran az egyetlen hozzáférést az ún. „olvasószobák” jelentik számukra. E furcsa fogalom olyan érzékeny információkra vonatkozik, melyek határozott ideig egyetlen meghatározott helyen állnak rendelkezésre, elolvasásuk előtt pedig az anyaghoz hozzáférő alany egy titoktartási szerződést köteles aláírni; sem személyes okmányait vagy egyéb tulajdonát nem viheti magával a terembe, csupán toll és papír lehet nála. Így talán érthetőbb, mitől is ürül ki az információhoz való „szabad” hozzáférés fogalma, nem beszélve a szabad véleménynyilvánítás jogáról. Ez ugyanis nem több, mint hamis átláthatóság.

 Az Információszabadság Nemzetközi Napja által kínált alkalmat ezennel tehát arra szeretnénk megragadni, hogy a legújabb „olvasószoba” felállítása miatt tiltakozzunk – a Monsanto, Syngenta és más mezőgazdasági agro-ipari vállalatok titkos szobái ellen.

glifozat2.jpg

 A Magyarországon talán kevésbé ismert glifozát-ügy kapcsán az Európai Parlament idén áprilisban szavazta meg, hogy az itthon is legtöbbet használt gyomirtószert ne lehessen feltétel nélkül újra-engedélyezni. Már ekkor érezhető volt a fentebb említett vállalatok lobbitevékenységének hatása: az illetékes szakbizottság csupán hét éves újraengedélyezést javasolt, de még aggályosabb, hogy az egész döntési folyamatot is az átláthatatlanság jellemezte.

 A glifozát a világszerte legtöbbet használt gyomirtószer-hatóanyag, a folyamatos kitettség egészségügyi kockázatait azonban nem ismerjük. A különböző agro-ipari szereplők célja pedig éppen az, hogy az egészségkárósító hatásokról írott tanulmányok titkosak maradjanak. Az érintett vállalatok Glifozát Munkacsoport néven közösen törekednek a glifozátot tartalmazó készítmények európai piacon történő értékesítésének engedélyeztetésére az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnál.

 Tavaly az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „valószínű emberi rákkeltőnek” minősítette a glifozátot. Ezzel szemben az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szerint nem bizonyítható a rákkeltő hatás. Az EFSA-t már nem először éri az a vád, hogy tudományos és kutatási tevékenysége nem független a különböző lobbiktól, amely összeférhetetlenségi problémákat is eredményez.

 Arra a kérdésre, hogy az ő méréseik vajon miért állnak tökéletes ellentétben a WHO eredményeivel, az EFSA úgy reagált: a glifozát egészségre tett hatásával kapcsolatos döntésüket számos nem nyilvános tanulmány alapján hozták meg, melyek nem állhattak a WHO rendelkezésére. Michere Rivasi, Heidi Hautala és Bart Staes képviselőtársaimmal ezért kezdeményeztük az összes tanulmány közzétételét, ám az EFSA a mai napig sem tett eleget követelésüknek arra hivatkozva, hogy az sértené az érintett (azaz a tanulmányokat készítő) vállalatok üzleti érdekeit.

Míg az EFSA hebegett-habogott, addig a Glifozát Munkacsoport Brüsszelben felállította a maga „biztonsági olvasószobáját”, hogy szigorú feltételek mellett legalább korlátozott hozzáférést nyújtson néhány – de nem az összes – tanulmányhoz. Azonban mivel az információhoz való szabad hozzáférés alapvető jog, messzemenőkig képmutató és felháborító, hogy bizonyos magáncégek úgy tesznek, mintha ez a PR fogás megoldás lenne.

Ráadásul a tudományos tanulmányok közzétételének lényege éppen az, hogy azok hozzáférhetőek legyenek más tudósok és kutatások számára is. Jelen esetben ez azonban nem érvényesül: abszurd módon itt azok a vállalatok végzik a kutatásokat és írják meg a termékek biztonságos összetételét alátámasztó tanulmányokat, akiknek éppen az az érdeke, hogy ezeket a termékeket eladják.

Az Információszabadság Nemzetközi Napján tehát arra hívjük fel mindenki figyelmét, hogy a hamis átláthatóságnak nincs helye Európában, az információk megismerhetőségét pedig ki kell hozni az olvasószobákon kívülre is, hogy azok eredményeit más tudományos kutatások is alátámaszthassák, kísérleteit megismételhessék. A titkos tudomány ugyanis nem valódi tudomány!

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 09. 22.

Homokra házat, hazugságra atomerőművet építeni nem jó ötlet

ec.jpg

Minden jel szerint a közeljövőben megállapodásra juthat a magyar kormány és az Európai Bizottság a paksi bővítés ügyében folytatott uniós vizsgálatokban. Két eljárás folyik, az egyik az állami támogatás kérdését feszegeti, a másik - amely kötelezettségszegési eljárás formájában fut - pedig arra keresi a választ, hogy miért nem volt az európai közbeszerzési jog szerinti nemzetközi tender, azaz hogyan juthattak hozzá az oroszok kéz alatt Magyarország talán legnagyobb 21. századi beruházásához.

 

Az állami támogatás ügyében már korábban körvonalazódott a megállapodás: a Bizottság ragaszkodik hozzá, hogy van állami támogatás a projektben (azaz a magyar adófizetők évtizedeken keresztül évi soktízmilliárdot fognak tömni az értelmetlen monstrumba), de jóváhagyják a magyar terveket, elfogadva a magyar kormány érveit, hogy máshogy nem biztosítható Magyarország energiaellátása. Ami már önmagában ordas nagy hazugság, többek között soha nem is vizsgálták meg rendesen a lehetséges alternatívákat, és ha az ember egyetlen megoldást tesz ki az asztalra, akkor senkit nem lephet meg, ha arra a következtetésre jut, hogy nincs másik.

Most azonban a tender elmaradása miatti kötelezettségszegési eljárást folytató belső piaci főigazgatóságtól kapott levél arra is rávilágít, hogy ebben az eljárásban is egy szimpla hazugságra kívánják alapozni a két fél közötti alkut. A levél szerint a Bizottság elfogadja a magyar kormány magyarázatát, hogy azért nem volt szükség az uniós közbeszerzési jog szerinti nemzetközi tender kiírására, mert nem volt más piaci szereplő, amely a magyar biztonsági és technológiai előírásoknak megfelelő nukleáris blokkokat tudott volna szállítani. Sajnos ez egyszerűen nem igaz. A magyar kormány éveken keresztül nemzetközi közbeszerzés kiírására készült, és ennek során egyszer sem merült fel, hogy más atomenergiában utazó cégek termékei ne felelnének meg a magyar előírásoknak. Sőt a kormány maga nevezett meg mintegy féltucat lehetséges ajánlattevőt. Alig hihető az is, hogy az EU más tagállamaiban megfelelőnek bizonyuló típusok épp csak a magyar szabványokat ne lennének képesek kielégíteni. Az az érv, hogy a bővítés során tervezett méretben csak a Roszatom  szállít blokkokat, szintén hamis. Az orosz cég 1200 MW-os blokkjaihoz hasonló kapacitásúak az ATMEA (a francia Areva és a japán Mitsubishi) 1000-1150 MW-os, a japán-amerikai Westinghouse 1100 MW-os, vagy a koreai KEPCO 1400 MW-os konstrukciói. Ráadásul magától a bővítési kormánybiztostól tudjuk, hogy épp a Roszatom szállította technológia viszont nem illeszkedett a magyar előírásokhoz. Aszódi Attila korábbi nyilatkozatai szerint számos módosítást kértek az orosz féltől a konstrukción, hogy az teljesítse a magyar elvárásokat. Egy ezekre az érvekre hivatkozó megállapodás hazugságokon alapulna.

De egy pillanatra fogadjuk el tényszerűnek a magyar kormány álláspontját. Amennyiben valóban egyetlen cég egyetlen terméke képes megfelelni a magyar előírásoknak, akkor nem csupán a tendereztetés elmaradása, hanem az egész magyar szabályozás uniós jogba ütközik, mivel indokolatlanul szűkíti a piacot, és adminisztratív eszközökkel biztosít önkényes előnyt egy konkrét piaci szereplőnek. Egy ilyen tartalmú megállapodás elfogadása esetén panasszal fogok élni az Európai Bizottságnál, az uniós jogot sértő magyar szabályozás miatti kötelezettségszegési eljárást kezdeményezve. Szükség esetén kész vagyok az ügyet az Európai Bíróságra vinni, hogy kikényszerítsem az európai szabályok betartását. A történet végére még a mostani esetleges megállapodással sem kerül pont.

A megállapodás másik elemeként előírt tendereztetési kötelezettség pedig illúzióvá teszi a kormány által a bővítés melletti egyik érvként említett 40 százalékos magyar beszállítói részarányt. Ez a szám eleve légből kapott volt, amit ráadásul a bővítésre vonatkozó magyar-orosz szerződés sem tartalmaz, abban csupán annyi szerepel, hogy a felek „lehetőség szerint törekszenek” a minél magasabb magyar beszállítói arány elérésére. Nyílt nemzetközi közbeszerzésekben ugyanakkor a beruházó aligha kedvezményezheti a magyar pályázókat, mivel a legjobb ajánlatot tevőt kell győztesnek hirdetni, függetlenül attól, hogy az adott cég mely uniós tagállamból érkezett. Az üzlet itt az oroszoké, meg azoké a tagállamoké, akiknek a cégei beszállítóként ott lesznek a projektben, nekünk magyaroknak meg a számla marad a buli végén.

 

dg_grow_letter_to_javor-page-001.jpg

 

dg_grow_letter_to_javor-page-002.jpg

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!