2015. 06. 26.

Én írok Önnek - Orbán levele Junckernek

Érdekes levél került birtokomba - Orbán Viktor Jean-Claude Junckernek június 24-én, tehát szerdán küldött kérése.

Csak emlékeztetőül, az előzmények: Június 23-n a Belügyminisztérium bejelentette, hogy "Magyarország egyoldalúan felfüggeszti a Dublin III. rendelet alkalmazását, azaz nem fogadjuk vissza a Nyugat-Európából hozzánk visszaküldött menekülteket, mivel nincs kapacitásunk több menekült fogadására. A döntés ideiglenes, ha javulnak a feltételek, újra fogadunk menekülteket".

Trócsányi László szerdán igazságügyi miniszter levélben tájékoztatta Frans Timmermanst, az Európai Bizottság első alelnökét arról, hogy Magyarország június 23-i hatállyal ideiglenesen, határozatlan ideig nem tudja fogadni a nemzetközi védelem iránti kérelmet előterjesztő embereket. Vagyis nem hajtja végre a Dublin III rendeletben előírt kötelezettségét.

Korábban Orbán Viktor nemzeti konzultációt kezdeményezett a közös határvédelmi politika ellen, lásd nemzeti konzultációt kísérő levél, melyben kifejti, hogy döntést kell hoznunk arról, hogyan kell védekeznie Magyarországnak a törvénytelen határátlépésekkel szemben. Ezt követően Orbán Viktor a Kossuth Rádióban június 5-n úgy fogalmazott: a magyar kormány arra készül, hogy “lerúgja” az Európai Unió szabályait az illegális bevándorlás visszaszorítása érdekében A következő héten pedig Orbán az Európai Parlamentben kifejtette: "mi, magyarok magunk akarunk dönteni arról, hogy akarunk-e bevándorlókat".

Ezek után írt Orbán Viktor Jean-Claude Junckernek június 24-én szerdán, amelyben biztosította, hogy Magyarország határozott szándékában áll eleget tenni minden uniós kötelezettségének a közös schengeni határőrizet tekintetében és a közös európai megoldás mellett érvel néhány nappal később. Orbán 180 fokos fordulatot vett és levelében jelenlegi rendszert közösen európai rendszerszintű és földrajzilag átfogó megoldást szeretne.

Nem tudjuk, mi van szerdai sasszé hátterében, de talán az is szerepet játszhatott, hogy a bizottság szóvivője szintén szerdán kijelentette: "a dublini rendelet (az EU egyik menekültügyi jogszabálya) nem tartalmaz olyan lehetőséget, amely szerint a fogadó tagállamok felfüggeszthetnék a menekültek átvételét, a bizottság azonnali magyarázatot kért Magyarországtól arra, hogy milyen természetű és kiterjedésű technikai akadályról van szó, és milyen intézkedések történtek ennek kezelésére".

A kormánykommunikáció ezen a ponton teljesen követhetetlené vált, az azonban nyilvánvaló, hogy miközben Orbán a saját táborát uszítva arról beszél, hogy az EU menekültpolitikája megbukott, és Magyarország a saját kezébe veszi a probléma kezelését, aközben a valóságban a folyamatosan simfelt EU azonnali segítségéért rimánkodik. Amúgy okkal, valóban nem tudunk külön megbirkózni a menekültválsággal, és joggal tartunk igényt az EU segítségére. Csak akkor kisebb mellénnyel kéne szapulni az EU-t.

És egy apró megjegyzés: a levél utolsó  (valószínűleg copy paste-elt) mondata alapján feltételezhető, hogy Donald Tusknak is küldött Orbán ilyen tárgyú levelet, mivel a Junckernek címzett levél utolsó mondatában tájékoztatta Orbán "az Elnököt" arról, hogy Juncker is kapott hasonló levelet...

 

 

 

juncker_jean-claude_2015_06_24_pdf-page-001.jpg

juncker_jean-claude_2015_06_24_pdf-page-002.jpg

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2015. 06. 24.

Mennyibe fog kerülni Paks bezárása?

Múlt héten Litvániában többek közt az ignalinai atomerőműben is jártam. A rendszerváltás körül az ország villamos energia-igényének 80 százalékát biztosító, csernobili típusú erőmű leállítása a kilencvenes években Litvánia uniós integrációjának egyik feltétele volt – cserébe az EU vállalta a leszerelés költségeinek fedezését. Mivel nagyon kevés tapasztalatunk van világszerte az atomerőművek bezárásával és leszerelésével kapcsolatban, ezért nagyon fontosak azok a tapasztalatok, amiket Ignalinában szereznek. Különösen fontos mindez Magyarországon, ahol egy számháború közepén vagyunk a kormánnyal Paks2 valós költségeiről, a szükséges járulékos beruházások, vagy a hulladékkezelés finanszírozásáról; vagy hogy a Központi Nukleáris Alapban lévő pénzek fedezik-e mindezt.

 img_0268_1.jpg

Nos, a két blokkos ignalinai erőmű leszerelésének költségeit 2,3 milliárd euróra (710 milliárd forintra) becsüli az EU. Ebben nincs benne a nagy aktivitású hulladék végleges elhelyezésének költsége. Ez alapján blokkonként 1,15 milliárd euróval (355 milliárd forinttal) számolhatunk, ami Paks1 esetében 1420 milliárd forintot, Paks2 esetében további 710 milliárd forintot jelentene. Az EP kutatószolgálata által készített kitűnő tanulmány szerint a még el nem kezdett, de tervezett leszerelési költségek a 17 német atomerőmű esetében blokkonként 800 millió euróra (247 milliárd forintra rúgnak). Ez alapján Paks1 leszerelése (a bodai nagy aktivitású hulladéklerakó nélkül) 1000 milliárd forintot, Paks2 500 milliárdot jelentene. Ugyanez a tanulmány GW-onként 680 millió eurós (210 milliárd forint) becslést ad – ez Paks1-re 420 milliárd forintos, Paks2-re 500 milliárd forintos eredményt jelent. A két erőmű leszerelési költsége tehát valahova a 920-2130 milliárd forintos sávba tehető. Figyelembe kell venni, hogy a sáv alsó széle még el nem kezdett leszerelési projektek elméletileg kalkulált költségein alapuló számítás, míg a felső széle a gyakorlatban kivitelezés alatt lévő leszerelési projekt valós költségeire támaszkodik – ami összevág azzal, hogy a nukleáris projektek költségei az elméletileg számítottakhoz képest a gyakorlati kivitelezés során szinte mindig a sokszorosukra emelkednek. És még ha csak ezeknek a becsléseknek átlagát is vesszük alapul, akkor is 1525 milliárd forintot kell számolnunk az összesen hat blokk leszerelésére.

img_0235.jpg

Ehhez hozzászámolhatjuk még a bodai nagy aktivitású hulladéklerakó hivatalos becslések szerinti (tehát minimum) 745 milliárd forintját, és néhány kisebb tételt elhanyagolva máris 2270 milliárd forintnál tartunk, ami csak az erőmű bezárásának, lebontásának és a hulladékok elhelyezésének költségeit jelenti. Ez benne van-e a paksi áramárban? Akkor épülne be, ha ezeket a költségeket az erőmű befizetéseiből feltöltött Központi Nukleáris Alapból tudnák állni. Tudják abban mennyi pénz van? 246 milliárd forint. És még ennek egy része is költségvetési hozzájárulásból (azaz adófizetői forintokból), nem pedig az atomerőmű befizetéseiből származik. Aszódi Attila szerint Paks2 60 évre tervezett üzemidejének végéig 1600 milliárd forint gyűlik össze. Még ha hitelt adunk is ennek az állításnak (márpedig az eddigi állításainak elhanyagolható része bizonyult igaznak), akkor is van itt 670 milliárd forint hiány. Ezt az adófizetők fogják állni. Kis ajándékcsomag a jövő nemzedékeknek.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2015. 06. 22.

Vannak tanulmányok Paks2-ről - de nem véletlenül titkosak

Évek óta birkózom az új paksi atomerőmű (Paks2) létesítését megalapozó tanulmányok megismerhetősége érdekében. Jártam már Pakson, a Paks II. projektcég székhelyén, ahol szigorúan zárt adatszobában mutogattak nekem az interneten nyilvánossá tett, illetve teljesen érdektelen dokumentumokat. Bíróságon is ellenálltak azonban a valódi megalapozó tanulmányok nyilvánosságra hozatalának, illetve részben a létezésüket is eltagadták.

A napokban a hozzám eljutott néhány dokumentum alapján viszont biztosan állíthatjuk: léteznek megvalósíthatósági tanulmányok, ezeket azonban nem véletlenül tartják titokban. Nyilvánvalóvá válik ugyanis belőlük, hogy ezek a tanulmányok részben vállalhatatlanul alacsony színvonalúak, elemi kérdésekre nem térnek ki, amit viszont tartalmaznak, az alapján viszont Paks2 katasztrofális hatású lesz mind a hazai villamosenergia rendszerre, Paks1 jövedelmezőségére, és a Duna hőháztartására.

Az első anyag egy MVM-es belső feljegyzés, amely az "aktualizált megvalósíthatósági tanulmányt" véleményezi. E szerint ez a tanulmány elemi hibákat, hiányosságokat tartalmaz és rég idejétmúlt előfeltevésekből indul ki. Nincs megfelelően modellezve az új erőmű rendszerbe illeszthetősége, így nagy valószínűséggel Paks1-et szorítja ki a termelésből, súlyosan veszélyeztetve annak jövedelmezőségét. A költségek durván alulbecsültek (számos járulékos beruházás költségeit nem tartalmazzák), illetve nem foglalkoznak az uniós jognak való megfelelőség kérdésével.mta_javaslatok.jpg

 Az MVM belső feljegyzése (a kétoldalas dokumentum a képre kattintva nyílik meg)

 

A másik két dokumentum akadémiai körökben készült hatáselemzéseket gtartalmaz. A hűtővízellátás lehetőségeiről készült tanulmámy szerint az új erőmű tervezésekor megismétlik a korábbi hibákat, a várható hőterhelés komoly élővilágvédelmi problémákat vethet fel, emiatt rendszeresen szükség lehet mindkét erőmű visszaterhelésére (részleges leállítására). Ez Paks2 tervezett magas (95%-os) kihasználtáságát akadályozza, így viszont az időszakos leállások miatt a pénzügyi megtérülés lesz rosszabb még annál is, amilyennek most látszik.

mvm_megjegyzesek.jpg

A hűtővízellátás kérdéseiről szóló egyoldalas "Megjegyzések"

 

Végül a harmadik elemzés az új atomerőmű rendszerbe illeszthetőségéről szól. Ez azt támasztja alá, hogy Paks2 jórészt Paks1-et fogja kiszorítani a termelésből, ezáltal súlyos veszteségbe fordítja majd a jelenlegi erőművet. Szükségessé válhat egy szivattyús energiatározó létesítése a hatások tompítására, ennek költségei azonban sehol sem jelennek meg a tervekben. Ezeket a hatásokat azonban a megvalósíthatósági tanulmány sehol sem modellezi, így mindaz, amire az új két blokkos erőművet alapozzák, teljesen légből kapott, semmilyen ok nincs, hogy valósnak fogadjuk el.

megjegyzesek1.jpg

megjegyzesek2.jpg

megjegyzesek3.jpg

megjegyzesek4.jpg

Mindezek fényében biztosan állíthatjuk: a kormány teljesen hamis adatokra alapozza az új erőmű létesítését, és a hivatalos propagandával szemben a belső szakmai közvélemény is pontosan tudja, hogy Orbánék egy rendkívül kockázatos, pénzügyileg katasztrofális hatású, súlyos környezeti problémákat eredményező projekt mellett köteleződtek el, amely szétfeszítheti és veszélyeztetheti az egész magyar villamosenergia rendszert. Ki-ki állapítsa meg maga, hogy egy kormány, amely ilyen módon belevág egy ilyen, a magyar GDP 10 százalékára rúgó beruházásba, az milyen minősítést érdemel.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

· 1 trackback
2015. 06. 04.

Meddig bírja a Néppárt Orbánt?

Az elmúlt hetekben felerősödtek a Fidesz Európai Néppárt-beli tagságával kapcsolatos találgatások. Kedden, egy brüsszeli konferencián a Néppárt egy prominenes képviselője egyértelműen úgy fogalmazott, hogy az EPP elnökségének ma, Budapesten kezdődött tanácskozásán választás elé akarják állítani Orbán Viktort: vagy hátat fordít az egyre szélsőségesebb retorikának és demokráciakorlátozó intézkedéseknek, vagy búcsút mondhat az EPP-tagságnak. Egy kizárási folyamat természetesen hosszadalmas, és nem kerülhet rá sor ezúttal, de világos, hogy a puszta ígérgetés most kevésnek bizonyulhat, a Néppárt biztosítékokat vár arra, hogy nem kell újabb, a halálbüntetés felvetésével vagy a bevándorlási kérdőívvel kapcsolatos botrány ügyében tartania a hátát. Az ígéretekben nincs hiány, a kérdés, hogy mennyire győzi meg a Néppártot ez a fajta verbális szemfényvesztés, közvetlenül egy, az eddigieknél is sokkolóbb és durvább, uszító bevándorlásellenes óriásplakátkampányt megelőzően. Hogy ezúttal komolyan beszélnek, azt az is alátámaszthatja, hogy a jövő héten Strasbourgban az EP szavazni fog egy Magyarországgal kapcsolatos állásfoglalásról. Ehhez minden frakció benyújt saját tervezetet, és majd az egyeztetések során fog kiderülni, hogy lehetséges-e közös, többségi támogatást élvező állásfoglalás-szöveget előállítani. Az ügy szempontjából itt most sokkal érdekesebb az EPP által benyújtott tervezet tartalma. Ez a szöveg minden eddiginél kritikusabb, és jelezheti a Fidesszel szembeni kritika erősödését a Néppárton belül. Úgy tűnik, a halálbüntetéssel és a bevándorlóellenes retorikával Orbán tényleg olyan vizekre tévedt, amelyek túl vannak az európai konzervatívok tűrőképességének határán. A javaslat alapján a Parlament

 "a legkeményebb módon megerősíti, hogy a halálbüntetés eltörlése az alapvető jogok fejlődésének mérföldköve Európában, és a lehető legkategorikusabban kinyilvánítja, hogy a halálbüntetés ellentétes az EU alapvető értékeivel és jogával, ennélfogva lezárt ügynek tekintendő az EU-n belül."

 Nem sokkal szelídebb a szöveg a benvándorlásellenes konzultáció ügyében sem. Miközben a kormányok állampolgárokkal folytatott párbeszédét fontos dolognak tekinti,

Úgy gondolja, hogy a kérdéses, a bevándorlásról és terrorizmusról indított magyarországi konzultáció tartalma és nyelvezete rendkívül félrevezető, elfogult és kiegyensúlyozatlan; egyben sajnálatát fejezi ki, hogy az az EU intézményeit és szakpolitikáit kárhoztatja, miközben a felelősség a Tagállamoknál van, egyben felhívja a Tagállamokat hogy aktívan vegyenek részt az EU jogalkotási eljárásában.

A két ügyet ráadásul egy szélesebb, az alapvető jogokkal és értékekkel kapcsolatos kontextusba helyezi.

Hisz abban, hogy minden Tagállamnak teljes mértékben meg kell felelnie az uniós jognak jogalakotási és adminisztratív eljárásaik során, és minden jogalkotási lépésnek, így a Tagállamok vagy tagjelölt országok elsődleges jogának is, reflektálnia kell és összhangban kell lennie az alapvető európai értékekkel, mindeneklelőtt a demokrácia elvével, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal.

A dolog pikantériájához hozzájárul, hogy nem olyan néppárti képviselők jegyzik, akik kritikus álláspontja régóta ismert, hanem többek közt az a Monika Hohlmeier, aki az Orbán-kormány egyik legaktívabb védelmezőjeként lépett fel az elmúlt hónapokban.

Kérdés, hogy amennyiben a kizárás valóban napirendre kerül, azt Orbán Viktor valóban megvárja-e. Tétlenül végignézi-e ezt egy politikus, aki hajlama szerint szeret először ütni. Létezhet egy olyan forgatókönyv is, hogy Orbán már rég az EPP előtt jár fejben. Húzza az időt velük, amíg a háttérben a többek közt a lengyel PiS-t (Kaczynski-párt) és a brit torykat magába foglaló ECR frakcióval tárgyal. Ez pont beleillene a győzelmi kommunikációba: a néhány hete győztes David Cameron és a lengyel elnökválasztást váratlanul megnyerő PiS-es Andrzej Duda olyan társaság, amelyben az örökké győztes Orbán Viktor szívesen mutatkozik. Ebbe az irányba mutat az ECR-frakció által benyújtott állásfoglalási javaslat is. A korábban a demokrácia sérelme ügyében rendkívül kritikus brit konzervatívok, és az orosz barátkozás miatt felháborodott lengyelek ezúttal néhány általános lózungon túl nem tartották fontosnak a kritika megfogalmazását. 

 Ez esetben még az is kiderülhet, hogy az EPP maga is a hanyatló nyugat része.  

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2015. 06. 02.

A biodiverzitás a politikai napirend legvégére szorult

biodiversity.jpg

(Az eredeti - angol nyelvű - cikk a Europe's World című folyóiratban jelent meg, 2015. május 27-én)

A nemrégiben napvilágot látott negatív mutatók ellenére sem foglalja el megérdemelt helyét a biodiverzitás témája a politikai napirenden. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2015-ös Európa Környezeti Állapota jelentése megerősíti, hogy Európa ökológiai tőkéje a 7. Környezetvédelmi Cselekvési Programban megfogalmazottak ellenére jelenleg nincsen sem megvédve, sem megőrizve, sem fejlesztve. A hosszú távú trendek különösképp aggasztóak. Az olyan problémák, mint a termőföld funkciójának elvesztése, a földromlás és éghajlatváltozás továbbra is veszélyeztetik azokat az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, amelyek a különböző gazdasági tevékenységek és a jólét alapját képezik.

A globális léptékben, a fajok kihalásának egyre gyorsuló tendenciái következtében a diverzitás óriási mértékű visszaesésével találjuk szembe magunkat. Ahogy a Globális Biodiverzitás Jelentésében az ENSZ is figyelmeztetett: bizonyos ökoszisztémák elérték a „fordulópontot”, és ha a tendenciák tovább romlanak, ezek az ökoszisztémák talán sohasem fognak már helyreállni.

Ami az európai biodiverzitást illeti, az Európai Bizottság friss Európa Természeti Állapota jelentése a biodiverzitásra nehezedő halmozódó nyomásból eredő további állapotromlást hangsúlyozza. Jelenleg az EU-ban található védett fajok és élőhelytípusok nagy részének természetvédelmi státusza kedvezőtlen (előbbiek 60%, míg utóbbiak 77%-a), valamint az előzőleg már kedvezőtlen felmérések egy jelentős része is további romlást mutat. Azon fajok és élőhelyek helyzete, melyek mezőgazdasági és erdei ökoszisztémáktól függenek, különösen aggasztó.

A tanulmány a továbbiakban megerősíti, hogy a biodiverzitást érintő veszteségek megakadályozása és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megállítása olyan célok, melyek 2020-as megvalósítása felé Európa egyelőre nem találta meg az utat, annak ellenére sem, hogy bizonyos kisebb célokat sikerült elérni. A javulások azonban főleg helyi és regionális szinten érhetők tetten, az európai szintű fejlődés még várat magára.

Mindazonáltal meggyőződésem, hogy az EU 2020 Biodiverzitás Stratégia és a két természetvédelmi irányelv – a Madárvédelmi és Élőhelyvédelmi direktívák – központi szerepet töltenek be az EU biodiverzitás- és természetvédelmi szakpolitikáiban. Ha ezeket jól és hatékonyan alkalmazzák, úgy nagyon hasznos keretet és hatásos megoldásokat biztosíthatnak a biodiverzitás és a természetvédelem számára.

Az Európai Bizottság jelenleg a természetvédelmi irányelvek mélyelemzésén dolgozik, amely akár azok 2016-ban történő felülvizsgálatához, esetleg átdolgozásához is vezethet – az előbbi főként a mellékletekben okozhat módosításokat, míg utóbbi mélyrehatóbb változásokat eredményezhet. Az EU 2020 Biodiverzitás Stratégia félidei felülvizsgálata szintén ebben az évben fog lezajlani. E folyamatokban sok kockázatot látok. Ahogyan az érintettek kezdeti reakcióiból érzékelhető volt, nagyon különböző érdekek összeütközésére számíthatunk majd.

És ha visszaemlékszünk az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek a szavaira az üzletbarát szabályozásról és a zöld bürokrácia visszafogásáról, úgy attól tartok, hogy a Bizottság nem feltétlenül a szabályozás rosszul működő elemeire és nem is a jobb alkalmazásra fog összpontosítani. Pedig néhány esettanulmány és felmérés egyértelműen rámutat, hogy pontosan erre lenne szükség. Tudományosan bizonyítékok támasztják alá, hogy a természetvédelmi irányelvek nem akadályozzák a fenntartható gazdasági fejlődést. Önmagában az Élőhelyvédelmi Irányelv alapján létrehozott Natura 2000 hálózat gazdasági előnyeit évi 200-300 milliárd euróra becsülik, míg a hálózat kezelésére és védelmére szánt költségek megközelítőleg 5,8 milliárd euróra rúgtak.

A természetvédelmi irányelveket világszerte elismerik; bizonyos fajok és élőhelyek védelmének rövidtávú javulásához már így is jelentősen hozzájárultak. Ráadásul hosszabb távon is rendkívüli hasznuk van mind társadalmi, mind gazdasági szempontból.

Tehát minden, az irányelveket érintő módosítást jelentős odafigyeléssel kell végrehajtani, nem engedve különböző ipari vagy gazdasági lobbierőknek, hogy felhígítsák a jogszabály fontos elemeit például a mentességek körének kiterjesztése vagy más gumiszabályozást segítő mechanizmus kialakítása által, sem pedig a biodiverzitás kompenzáció (biodiversity offsetting) fogalmának elfogult alkalmazásával.

Az EU biodiverizást érintő főbb céljainak eléréséhez a természetvédelmi irányelvek gyengítésének semmilyen formája nem elfogadható. Ehelyett az Európai Bizottságnak, valamint a tagállamoknak több energiát kellene fordítania az irányelvek implementálására, illetve a hatékony eszközök megerősítésére. Ezeket a lépéseket sürgősen meg kellene tenni, így létrehozva a védett területek ökológiailag koherens hálózatát (zöld infrastruktúra), e területek megfelelő és a különböző fajok, élőhelyek és ökoszisztémák védelmére összpontosító kezelését, valamint a biológiai sokféleség védelmének integrálását a különböző szakpolitikákba, köztük a mezőgazdaságba, a halászati politikába, az erdészetbe, a közlekedésbe és iparpolitikába, mert a biodiverzitásra nehezedő nyomást így lehet hatékonyan csökkenteni.

Európai parlamenti képviselő társaimmal együtt figyelemmel követjük a Bizottság terveit és lépéseit, melyek az elemzés eredményeként megszületnek , és biztosítjuk, hogy Európában ne történjen visszalépés a biodiverzitás megóvásában és a természetvédelemben, ehelyett inkább legyünk méltók örökségünkhöz és erősítsük tovább erőfeszítéseinket.

 

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2015. 05. 26.

Az igazság az M4 körül

Az M4-es autópálya ügye még az Orbán-kormány viszonylatában is párját ritkítóan zavaros és átláthatatlan folyamat eredményeképpen jutott el oda, hogy a kormány leállította az építkezést. Korrupciógyanú, kartellvád, Brüsszel visszavonta a támogatást, a magyar kormány visszavonta a pályázatot - sorra kerülnek elő a különböző, sokszor egymásnak ellentmondó állítások. A napokban választ kaptam az Európai Bizottság Regionális politikai főigazgatóságától arra a levelemre, amelyben a helyzet tisztázását kértem.

A válasz sokkoló.

Az már nyilván nem lep meg, hogy kiderült: mióta ezt az ügyet feszegetem, azaz másfél éve, vélhetőleg egyetlen igaz állítás sem hagyta el a kormányzati szereplők száját a beruházással kapcsolatban. Légből kapott vádak és magyarázkodások helyettesítették a tájékoztatást, és ahelyett, hogy beismerték volna, hogy egy szánalmasan rosszul előkészített, a belső értékelések szerint is bukásra ítélt projekt súlyosan amatőr kivitelezése fulladt kudarcba, megpróbálták rákenni a fejreállást mindenkire, aki valaha felbukkant a beruházás környékén. A Bizottság által megfogalmazott kartellvádtól a cégek összeesküvéséig számos verziót hallottunk Lázár Jánostól és Csepreghy Nándortól. Csak sajnos ebből semmi nem volt igaz.

Az igazság ugyanis a következő.

A 2013 októberében benyújtott projekttel kapcsolatban a Bizottságnál a szakmai kifogások hosszú sora merült fel:

- Silánynak találták a stratégiai indoklást - egy helyi közlekedési fejlesztésekre szánt keretre benyújtottak egy transzeurópai közlekedési hálózatba illeszkedéssel indokolt tervet. Amely szerintük Budapest elkerülését célozta volna, a nyomvonala azonban egyenesen Budapestre vezetett rá;

- Kifogásolták a párhuzamos kapacitások fejlesztését uniós forrásokból, a vasúti beruházások eredményeit (forgalom átterelése) tönkreteszi a párhuzamos útfejlesztés;

- Súlyos környezetvédelmi aggályok merültek fel. A tervezett nyomvonal Natura 2000 területeket is érint, miközben az új autópálya helyett a meglevő út nyomvonalán megvalósuló útfejlesztés (pl. autóút) lényegesen olcsóbb lett volna, és a kedvezőtlen környezeti hatásai is lényegesen alacsonyabb lehetnének;

- Rendkívül silány a benyújtott költség-haszon elemzés, a becsült forgalmi adatok vélhetően jelentősen túlzóak, így a remélt haszon a valóságban várhatóan jelentősen elmarad a tervezettől;

- és végül valóban felvetették, hogy teljesen indokolatlan a beruházás árszintje - ezt azonban nem kartellel magyarázták, hanem azzal, hogy a kormány nem hagyott időt arra, hogy indokolatlanul magas árajánlatok esetén új közbeszerzést írjon ki (sőt, mint később látjuk, még meg is emelte a beruházás költségkeretét, tehát semmit nem tett a költségek leszorítása érdekében).

Mindezt 2014 tavaszán elmondták a kormánynak, kérve, hogy adjanak választ ezekre a kifogásokra, és módosítsák a tervet ezek alapján, vagy vonják vissza a pályázatot. A kormány tehát egy éve tudja, hogy baj van az M4-essel. A válaszlépésük pedig az, hogy - módosítás helyett - 2014 szeptemberében(!) visszavonták a támogatási igényt! Majd, miután lemondtak az uniós támogatásról, 2014 decemberében egy egyedi kormánydöntéssel 20 százalékkal, 160 milliárdra  emelték a költségkeretet, és csökkentették a műszaki tartalmat! Végül 2015 januárjában, az akkor már közel féléve hivatalosan, a kormány által bebuktatott projektről elkezdték terjeszteni, hogy Brüsszel kartellvádja miatt áll le a beruházás, mert a cégek összejátszottak! (Ne bonyolódjunk bele, hogy ha ez a helyzet, akkor a kormánnyal is össze kellett játszaniuk, hogy decemberben még megemeljék a költségkeretet.)

Egy tragikusan rosszul, amatőr módon  előkészített, indokolatlan projektet gyalázatosan túláraztak, majd a viharfelhők gyülekezése közben erőszakosan továbbnyomták, hogy aztán a színdarab egy követhetetlen, önellentmondásokba gabalyodó hazudozásba fulladjon. A környéken lakók és arra közlekedők gondjait nem oldották meg, viszont elpazaroltak 60 milliárd forintot, miközben lejáratták Magyarországot Brüsszelben is. Nagyjából ez a foglalata a történetnek. Ami az egész Orbán-féle kormányzás tömör összefoglalása is.

Alábbiakban a Bizottságtól kapott dokumentumok:

 

A levél:

dg_regio_m4_valasz.jpg

Csatolmány1:

dg_regio_m4_valasz_annex1.jpg

Csatolmány2:

dg_regio_m4_valasz_annex2.jpg

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

· 1 trackback