2017. 05. 16.

Nyakunkon a kötelezettségszegési eljárás menekültügyben?

A kormány menekültügyi konfliktusa a Bizottsággal élesbe fordult. Az EB, és személyesen Avramopulosz biztos hónapok óta kitartóan kifogásolja a magyar menekültügyi szabályozást, illetve a magyar menekültügyi intézményekben uralkodó állapotokat, különös tekintettel a tranzitzónára. A Bizottság alapvetően megoldást akart, elmagyarázni a kormánynak, hogy miért nem fér össze az uniós joggal, és miért tarthatatlan az az állapot, amit a magyar hatóságok és a kormány a tranzitzónában fenntartanak. Az automatikus fogva tartás a tranzitzónában, ráadásul kiterjesztve a kiskorúakra is, teljesen nyilvánvalóan sérti az uniós jogot. Erre keresett megoldást a Bizottság tárgyalódelegációja. Szó nincs arról, hogy a Bizottság keménykedni akart volna, vagy kereste volna a konfliktust, pusztán politikai okokból, ahogy ezt a kormány képviselői interpretálják. A magyar kormány volt az, amelyik gyakorlatilag kivonult az egyetetésekből, hogy aztán a nyilvánosság előtt valótlanságokat állítson. A tárgyalások kudarcáról adtak ki nyilatkozatot a nyilvánosságnak, anélkül, hogy a tárgyalások (munkacsoport szintű) folytatásáról tudó Bizottságot erről tájékoztatták volna. Ráadásul a nyilvános kommunikációban konkrét hazugságokat is állítottak: olyan magyar ajánlatot említettek, amit szerintük a Bizottság nem fogadott el, miközben ezt a javaslatot a valóságban nem tették meg a Bizottság felé. A kormány rúgta fel a tárgyalásokat, kifejezetten akarva azok megszakítását.

tranzit.jpg

(Kép:index.hu)

A tárgyalások így, vagy úgy, de kudarcba fulladtak. Mindebből nem következhet más, mint a kötelezettségszegési eljárás megindítása menekültügyben a magyar kormánnyal szemben, és meggyőződésem, hogy ez rövidesen (napokon belül) be is fog következni.

A kormány, nyilatkozatai alapján kifejezetten készül is erre, azt gondolják, hogy kommunikációsan egy ilyen konfliktusból jól jönnek majd ki. A gond az, hogy ha Magyarország tartósan az EU-s jog be nem tartását választja, azzal kiírhatja magát a dublini rendszerből is, és gyakorlatilag olyan országgá válik, amelyet a méltányos elbánáshoz való jog hiánya miatt a többi európai tagállam nem tekint biztonságos országnak, nem küldik vissza az itt regisztrált menekülteket. Ennek persze a kormány kampányán szocializálódott szavazók örülhetnek, csakhogy ez azt is jelenti, hogy Magyarországot egyre kevésbé tekintik az európai együttműködési rendszerekben résztvevő, az integrációhoz tartozó országnak. Olyan országgá válunk, amelyiket konkrétan nem tartanak alkalmasnak arra, hogy menekültekkel bánjon. Miért tartanák arra alkalmasnak, hogy az Európai Unió tagja legyen?

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2017. 03. 22.

Amiről eddig nem volt szó a 4-es metró botrányban

A 4-es metró építése az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb és legfeleslegesebb fővárosi beruházása bűzlött a korrupciótól, átitatta a közpénzek kiszivattyúzásának szándéka, miközben Budapest közösségi közlekedésének minőségét érdemben nem javította. De valóban tudunk minden részletet, vagy a kormány és a hozzá hű média csak szelektíven kommunikálta, hogy kik azok, akik megfejték a tehenet?

Majd’ egy éve, 2016 áprilisában pörgött fel a 4-es metró körüli korrupció ügye, ekkor írta meg az index.hu, hogy a brit Súlyos Csalások Hivatala megvádolt Alstom-vezetőket, azzal gyanúsítva őket, hogy közük volt a BKV által megvásárolt Alstom metrókocsik korrupciós ügyében. Ezt követően fordultam az OLAF-hoz. Ezév februárjában aztán nyilvánosságra került a Csalás Elleni Hivatal jelentése, és immár egyértelmű, hogy a kivitelezés tele volt szabálytalan szerződéssel, csalással, korrupcióval.

A nagyobb értékű csalásokról, szabálytalanságokról már nagyon sokan írtak, de ha alaposabban átnézzük a jelentést, találhatunk olyan cégeket, melyekről eddig nem sok szó esett. Mégis érdemes kicsit megvizsgálni őket, mert hiába voltak részesei a BKV-botránynak, vagy hiába mondta ki az OLAF, hogy a 4-es metróhoz kapcsolódó szerződései sem érvényesek a közbeszerzései szabályok be nem tartása miatt, valamilyen oknál fogva ezek a cégek nem estek ki a kormány piksziséből, sőt…

Az alábbiakban két cég példáján mutatom be, hogyan jártak jól egyes cégek a 4-es metró projektje során, amelyekkel kapcsolatban az OLAF-jelentés visszásságokat állapított meg, hogy aztán sem a kormányváltást követően ne essen bántódásuk, sem a 4-es metró korrupciója kapcsán csúcsra járatott kormányzati kommunikációs hadjárat ne érintse őket.

 m4_kalvin.jpg

A 4-es metró Kálvin téri állomása (kép: MTI)

 

AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt

Az AAM négy szerződést kötött a BKV-val projektmenedzselési, koordinációs és tanácsadási feladatokra több, mint 100 millió forint értékben. Az OLAF megállapítása szerint ezek szabálytalan szerződések voltak, mert a BKV jogellenes módon nem folytatott le közbeszerzési eljárást.

Az AAM és a BKV kétes szerződései már korábban is ismertek voltak, az index.hu 2008. február 27-ei cikkében ezt olvashatjuk:

Eddig majdnem százmillió forintot fizetett ki a BKV az AAM Zrt.-nek a 4-es metró projektjében nyújtott tanácsadásért, ami esetenként csupán a jegyzőkönyv vezetésében merült ki. Havi kilencmillió forintért. A céggel Antal Attila vezérigazgató tavaly decemberben egy ötéves, 2,5 milliárd forint értékű keretszerződést kötött, de nem ez az egyetlen feladat, amit a cég a járatokon spóroló BKV-tól kapott. Forrásaink szerint aggasztóbb a helyzet: az AAM mindent tud, ami a közcégen belül történik.

Ezt követően a BKV belső ellenőrzési osztálya vizsgálatot  folytatott, erről így írt az index.hu:

Súlyos, bűncselekmény elkövetésének gyanújára is okot adó visszásságokat tárt fel a BKV belső ellenőrzési osztálya az AAM-mel kötött tanácsadói szerződések tételes vizsgálatakor. 2007-ben a közlekedési cég 134 millió forintot fizetett ki a cégnek szakértői anyagokra, de a szerződések hiányosságai miatt teljesítésüket nem tudták sem igazolni, sem számon kérni.

Az AAM kétes szerződéseiről még a Fidesz is megemlékezett, a párt honlapján 2008. június 19-én közölték a Heti Válasz cikkét, amiben ezt írta a hetilap az AAM-ről: „Az AAM 2007-2008-ban nyolc tanácsadói szerződést kötött a BKV-val; ezek többsége a 4-es metró beruházáshoz kapcsolódott (míg a közelmúltban a felek fel nem mondták a megállapodásaikat). A sokáig a titokszobában őrzött levelezésekből azonban kiderül, hogy a nettó 25-35 ezer forintos órabérért dolgozó AAM-tanácsadók - nyilvánvaló vezérigazgatói támogatással - messze túlterjeszkedtek a 4-es metró tematikán. A céget képviselő Horváth Editnek például ugyanúgy kijárt a "Tisztelt Vezetőtársam" megszólítás, mint a vállalat vezérének és helyetteseinek. Horváth betekinthetett az Antal Attilával készült interjúk tervezetébe, szintén rábízták "Hagyó úr nagyprezentációjának" megszervezését, s a vezérigazgató ugyancsak vele véleményeztette a "nehéz évet hagyunk magunk mögött 2007-tel, és előreláthatólag nem lesz könnyebb a 2008-as sem" kulcsgondolatra épülő karácsonyi üzenetét.”

Adott tehát egy cég, az AAM, amely a korabeli hírek alapján kitűnő kapcsolatokat ápolt az akkori városvezetéssel. Feltételezhetnénk tehát, hogy hasonlóan az OLAF-jelentésben érintett cégek többségéhez, az AAM sem kapott a 2010-ben megalakult új kormánytól további zsíros megbízásokat. Átböngészve azonban a Közbeszerzési Értesítőt, be kell látnunk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere ennél sokkal dialektikusabban gondolkozik. A cég 2010 óta tucatnyi közbeszerzést nyert meg, csak néhány ezek közül: 2013-ban a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal 19 millió forintért rendelt tőlük „közszolgáltatások versenyképességi szempontú átvilágítására irányuló kísérleti projektek megalapozása és mikroinnovációs ötletpályázat” kidolgozását. 2014-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól 18 millió forintot nyertek „Változásmenedzsment szakértői kompetencia igénybevétele” címen, de a Miniszterelnökség és az NFÜ által kiírt közbeszerzéseken is nagyon jól szerepelt a cég, összeségében több száz millió forintos megbízást kaptak 2010 óta.

MultiContact Consulting Szolgáltató Kft.

Bár a MultiContactnál nem találunk arra utaló jeleket, hogy az előző, szocialista-szabaddemokrata városvezetéssel kitűnő kapcsolatokat ápoltak, az mindenesetre tény, hogy az OLAF jelentésben az általuk kötött két szerződéssel kapcsolatosan is azt találjuk, hogy a Hivatal a szerződéses összeg visszavezetését javasolja, mert a közbeszerzés nem volt szabályszerű. Tény ugyanakkor, hogy az akkori tizenegynéhány milliós szerződés aprópénz volt ahhoz az összeghez  képest, amit az elmúlt években különböző állami beszerzések során bezsebeltek. Legismertebb, és legzsírosabb projektjük az útdíjszedő rendszerhez kapcsolódik. Erről ezt írta az index.hu 2013-ban:

Az állami tulajdonú ÁAK tavaly augusztusban a rendszer kiépítésének előkészítéséhez 1,3 milliárd forint keretösszegű tanácsadói szerződést kötött két céggel, a Clarity Consulting Kft.-vel és a Multicontact Consulting Kft.-vel. A kiírás szerint a tanácsadók feladata az állami közbeszerzés előkészítése, illetve a rendszer üzemeltetésével összefüggő tanácsadás volt. Bár a MultiContactnak korábban is volt kormányzati megrendelése, az 1,3 milliárdos szerződés komoly előrelépést jelentett a cég számára, az Opten céges adatbázis szerint 2011-es árbevétele csak 177 millió forint volt. Hasonló ügyekben tapasztalata pedig értelemszerűen nem volt.

Legutóbb pedig a vizes vb-hez kapcsolódó beszerzést nyertek meg hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban: A MultiContact Consultingnak 24 250 000 fortintért kell leszállítania egy dolgozatot, amiben kidolgozzák a 2017-es úszó-világbajnokság távközlési, informatikai, vizuáltechnikai és broadcasting stratégiáját és akciótervét.

Nem lehet kettős mérce. Azok, akik érintettek a 4-es metró beruházással kapcsolatos szabálytalanságokban nem kaphatnak állami százmilliókat vagy még nagyobb összegeket. Azokat az eseteket, amikben korrupció gyanúja merült fel, minden esetben az igazságszolgáltatásnak kell megvizsgálnia. Kíváncsian várom, hogy a csupán az OLAF jelentésének megjelenését követően magasabb fokozatba kapcsoló Ügyészség vizsgálatai vajon kiterjednek-e majd minden, a jelentésben nevesített cég ügyeire?  De valójában borítékolható a válasz: Polt Péter hivatala a 2018-as választási kampányban fog előállni vádemelési javaslattal, és az csupán egy jól körülhatárolható körre fog korlátozódni.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 10. 25.

Római-part: Az EU is vizsgálódik

A Római-parton az elmúlt hetekben a mobilgát és az ingatlanspekuláció kapcsolata állt az érdeklődés középpontjában. Még szeptemberben vázoltam fel azt az összefüggést, kiterjedt céghálót is bemutatva, amelyik érdekelt lehet a beruházásban. Tarlós István először alaptalan vagdalkozásnak minősítette a felvetésemet, igaz, kicsit aláásta az álláspontját az egy nappal előtte nyilvánosságot kapott tény, hogy  a Fidesz házikedvenc Garancsi Istán csapott bele egy nagyobb, a mobilgátból extra hasznot húzó ingatlanfejlesztésbe a területen. Olyan fejlesztésbe, amit a Tarlós, majd a III. kerületi önkormányzat által sietve kihirdetett - és a vagdalkozós teóriát kicsit felülíró - változtatási tilalom történetesen nem érint. Mert hogy az engedélyeket már annak kihirdetése előtt megkapták.

Az ingatlanbiznisz árnyékában azonban ne felejtsük el, hogy a mobilgáttal csak az egyik probléma, hogy tetemes mennyiségű (10 milliárd, 12 milliárd, 15 milliárd forint?) közpénz felhasználásával döntően magánérdekeket, ráadásul az illegalitás határán mozgó (ugye a Rómain, mint üdülőterületen elvben tilos volna állandó lakásként hasznosuló ingatlanokat építeni, akik mégis ezt teszik, azok szimplán kijátszák az építési szabályozást) magánérdekeket szolgál majd. Talán még nagyobb gond, hogy mindezt az utolsó természetközeli budapesti Duna-parti szakasz letarolásával, fák százainak-ezreinek kivágásával, természeti értékek elpusztításával, Natura 2000 területek veszélyeztetésével - ráadásul döntően EU-s pénzből. Jogos a kérdés: vajon mit gondol az EU arról, hogy a pénzén veszélyeztetik a szabályozása által védett Natura 2000-es területeket? Ezért még nyár elején levélben fordultam Karmenu Vellához, a Bizottság környezeti ügyekért felelős biztosához, hogy mi a véleménye a tervezett projektről, nem sérti-e a Natura 2000 hálózatot létrehozó madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelveket, illetve a természetközeli partszakaszok megőrzését is célul kitűző Víz Keretirányelvet (VKI)?

A Bizottság válasza szerint korábban már vizsgálták a mobilgát ügyét, és azt a vizsgálatot lezárták, azonban a levelemben foglaltak alapján ismét felmerült a jogsérelem gyanúja, és ezért új, ún. Pilot eljárás (a kötelezettségszegési eljárás előszobája) elindítása mellett döntöttek, amelynek keretében jelenleg a magyar féltől várnak válaszokat a felmerült kérdésekre. Izgatottan várom az eredményeket: lehet-e EU-s védelem alatt álló természeti értékeket EU-s pénzből elpusztítani?

info_letter_to_compl_chap_2016-02646_transfer_to_eu_pilot-page-002.jpginfo_letter_to_compl_chap_2016-02646_transfer_to_eu_pilot-page-003.jpg

 

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 10. 16.

Mi vagyunk az új többség, és elegünk van!

Kedves Barátaim!

 Azért vagyunk ma itt, mert elegünk volt! Elegünk volt abból, hogy szétlopják a hazánkat, és ellopják a szabadságunkat!

Vannak olyan országok, ahol a korrupció a kormányzás sajnálatos mellékterméke. Magyarország nem ilyen hely. Itt a korrupció maga a rendszer, és a kormányzás vált pusztán az ennek útját egyengető járulékos tevékenységgé.

És Magyarországon ezt a rendszert szinte tökéletesre csiszolták. A jogszabályokat saját magukra és barátaikra, a közintézményeket családjukra és szeretőikre szabták. Ennek segítségével az országnak szánt uniós pénzeket csalárd módon üzletfeleiknek osztják. Az efféle visszaéléseket feltárni és megbüntetni hivatott intézményeket pedig megszállták. Polt Péter ügyészsége, Patyi András Nemzeti Választási Bizottsága, Pokol Béla, Balsai István és a többi mameluk Alkotmánybírósága mind csak csavar ebben a lopásra megkonstruált gépezetben. A közmédia helyén valami történelmi léptékkel is egészen gyomorforgató jelenséget üzemeltetnek. És amikor felmerül, hogy legalább az uniós pénzek elköltését hatékonyan felügyelő intézmény jöjjön létre, amilyen például az Európai Ügyészség, azt is megvétózzák!

Kedves Barátaim!

Úgy tűnhet, ez a rendszer tökéletesen zár. A valóság kirekeszthető az ország gondolkodásából, és az általuk létrehozott virtuális valóságban bármi, és annak az ellenkezője is megtehető! Van azonban még néhány rés a pajzson.

A civilek, akik függetlenek, és elszántan őrzik, és őrizték mindig is azokat az értékeket, amelyekről 25 éve álmodtunk. A független sajtótermékek, amelyek veszik a bátorságot, és beszámolnak a valóságról. A helikopterezéseikről, a külföldi luxusútjaikról, az ellopott milliárdjaikról!

Most őket akarják eltiporni.

És ha ezt hagyjuk, akkor végképp megszűnhet az ellenállás lehetősége, és hermetikusan zárttá tehető a rendszer. Hazánk egy korrupt gyülevészhad egyszerű jövedelmi forrásává válhat véglegesen.

Amikor felemeljük a szavunkat a Népszabadságért vagy a megfenyegetett civilekért, akkor ennek akarunk útjába állni. De nem csupán értük! Az ő eltiprásuk annak az országnak az építése, amiben nem csak nekik nincs helyük: nekünk sincs!

Senkinek, aki nem velük van.

Orbán Viktor kimondta: számára azok a magyarok, akik követik őt, kérdés, kétely, ellenvélemény és kritika nélkül. Aki nincs vele, az ellene van, és annak nincs létjogosultsága ebben az országban. Orbán Viktor a kevesek Magyarországára vágyik, ahol minden és mindenki a Fidesz gépezetének csavarja.

Én azonban a sokak Magyarországában hiszek!

Abban, amelyik felelősséget vállal és helyet kínál mindenkinek. Akkor is, ha szegény, ha napról napra küzd a túlélésért – értük van felelősségünk, nem családi fánkozókért és helikopterező bulibárókért! Akkor is, ha cigány, ha megváltozott képességű, ha meleg, vagy ha – horribile dictu – háború elől menekül – velük kell szolidárisnak lennünk, nem milliárdos gázszerelőkkel!

Olyan országban hiszek, ahol mindannyiunknak helye van, bármit is gondol a világról, bármelyik pártra is adja a szavazatát! Ez az igazi Nagy-Magyarország, amely elég tágas mindannyiunknak!

Ilyen Magyarországot akarok!

De ehhez hosszú út vezet. Ma közös színpadra álltunk olyanok, akik különböző pártokhoz tartoznak, és vannak dolgok, amikben talán másképp gondolkodunk. De közösen hiszünk abban, hogy ki kell állnunk azok mellett, akik ma tapasztalják meg a hatalom szorító markát. Hogy fel kell lépnünk az ellen, hogy elherdálják a jövőnket, kifosszák a jelenünket és meghamisítsák a múltunkat!

Kedves Barátaim!

Felálltunk erre a színpadra, de a színpad kevés. Rátok van szükség, hogy megmutassuk: mi vagyunk az új többség, akiknek elegük van! És akik azt akarják, hogy repüljenek!

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 10. 11.

Római-parti ingatlanspekulánsok avagy miben értek egyet Tarlós Istvánnal

Ingatlanmutyi vagy vagdalkozás?

Komoly hullámokat vert közelmúltbeli blogbejegyzésem arról, hogy a Római-parti mobilgát hogyan függhet össze a területre tervezett ingatlanspekulációkkal. A hatóságokkal folytatott levelezésem nyomán világossá vált: az árvízvédelmi fővonal a beruházás nyomán átkerül a mostani Nánási út – Királyok útja vonalról a mobilgát nyomvonalára. Ezzel megnyílik a lehetőség az előtt, hogy a jelenleg üdülőterület besorolású Rómait átsorolják lakóövezetbe, ami azonnal rakétaszerűen fogja kilőni az ingatlanok értékét a területen, és jelentős további beépítést eredményezhet. Némi utánajárással arról is elég szép listát tudtam összerakni, hogy kik lehetnek érdekeltek ebben az üzletben.

allj-fel-a-romaiert-1-1024x576.jpg

   Tüntetés a Rómaiért vasárnap (forrás:24.hu)

Tarlós István alaposan felszívta magát a szerinte alaptalan gyanúsításokon, és akkora, már-már irodalmi értékű közleménnyel reagált, hogy az MTI OS-be is csak három részletben fért be. Vannak homályos pontjai a reakciónak, többek között, hogy mi köze van annak, hogy eredetileg biológus vagyok, ahhoz, hogy a mobilgát, mint műszaki objektum, várhatóan ingatlanspekulációs érdekeket is szolgál, de mindennek nem járhatunk a végére.

Tarlós ugyanakkor csodálatos időzítéssel lőtte lábon magát, hiszen épp a reacióját megelőző nap jelent meg Pálos Máté cikke a Magyar Narancsban arról, hogy egy Római-parton osztogatott szórólap alapján felfejthető módon a Fidesz legszűkebb holdudvara készül egy pontosan olyan típusú ingatlanspekulációra, amilyenekről én beszélek.

A Római Lakópart fantázianévre keresztelt beruházás egyértelműen lakócélú ingatlanfejlesztés azon a területen, amely jelenleg üdülőövezeti besorolású árterület, éppen ezért lakóingatlanok építése elvben nem megengedett. És miközben a projekt ismertetője hosszan ecseteli a környék és a Duna természeti szépségeit, nagyvonalúan megfeledkezik az árvízveszély ismertetéséről, és nyoma sincs benne – más, a területen található ingatlanokkal szemben – a beruházás egyedi árvízvédelmi intézkedéseiről. Azaz úgy néz ki, hogy egy olyan ingatlanfejlesztésnél, amelynél a projekt költségei (a telek ára) egy üdülőövezeti árterületre érvényes korlátozások mellett jelentkeznek, szemmel láthatólag egy árvízvédett lakóövezetre tervezik a projektet, és reményeik szerint a haszon (az elkészült apartmanok értékesítése) már egy ilyen területről fog származni. Kedves Főpolgármester Úr, csodálkozom, hogy 16 év kerületi, és 6 évi főpolgármesterség után nekem kell felvilágosítani róla: ez az, amit definíciószerűen ingatlanspekulációnak, nem pedig "vagdalkozásnak" hívnak.

Kinek lesz jó?

De nézzünk kicsit jobban a Római Lakópart projekt mögé. A Magyar Narancs cikke jónéhány szálat felfejt a beruházók tulajdonosi köréből. Az a legkevesebb, hogy Garancsi István, a Fidesz-közeli újoligarcha mintapéldányának cége, a Market révén természetesen könyékig benne van az ügyben. De a cikk szerint a háttérben felsejlik Csányi Sándor és Nagy György is. A beruházó Terrassa Kft. tulajdonosa a WEL Holding, ami mögött a Magyar Narancs – és a Római Lakópart honlapja is – elsősorban a Westbay Kft-t tünteti fel. Azt a céget, amely az Átlátszó szerint egyébiránt a MET legendás gázüzlete körül is forgolódott, csak hogy ne legyen kétségünk, miféle cégek mozognak itt a Rómain. A Westbay ugyanakkor csak az egyik, bár feltehetően meghatározó tulajdonosa a WEL Holdingnak, vannak további érdekelt cégek is.

Többek közt a CEPEI Zrt., amelynek tulajdonosa, az egykori Wallisos Kóbor Miklós nem kispályás játékos az ingatlanpiacon. Ott sertepertél a Kopaszi-gátnál is, ugyancsak Garancsi Istvánnal kart karba öltve. A Budapest Beacon év elején írta meg, hogy közel egyévnyi tárgyalás után a Garancsi Istvánhoz köthető Market Asset Management Kft., valamint egy másik cég, a River Dunainvest Kft. vásárolta meg a főváros egyik legértékesebbjének tartott, mintegy 56 hektáros telkét birtokló Kopaszi Gát Kft-t. Az új többségi – 51 százalékos – tulajdonos a Market Asset Management Kft., amely közvetve Garancsi érdekeltsége, a kisebbségi pedig Kóbor Miklós a River Dunainvest Kft-n keresztül. Jól bejáratott, és nagy tétekben játszó üzleti páros lépett most be a Római-partra.

Szintén tulajdonos a Westbay-ben a WB Distribution Kft., amelynek tulajdonosa Skála Vilmos Béla, aki a JET Befektetési Kft. ügyvezetője is egyben. A Jet Befektetési Kft. sem éppen ismeretlen próbálkozó az állami megrendelések körül. A Fecsegő című EU-s blog írta meg még 2013-ban, hogy a cég már 2011-ben érdekelt volt gyanús közbeszerzésekben. A Posta 2011-es, 1,8 milliárd forintos, egyetlen szereplős informatikai tenderét - amelyet párttársam, Scheiring Gábor „nagykoalíciós mutyinak” minősített a parlamentben – a ciprusi offshore hátterű Jet Sol Kft. nyerte el, a kormányzati offshore-ozós kampány kellős közepén. Talán ennek nyomán is azóta a tulajdonosi kör igazodott a követelményekhez, az üzletrészeken a Nagy György érdekeltségében álló Ho Me 2000 Vagyonkezelő Kft. és a Jet Befektetési Kft. osztozik. A Jet-Solt a Fecsegő blog szerint az OTP kinyújtott karjának tekintik, bár közvetlen kapcsolat a cégnyilvántartásból nem deríthető ki közöttük. A tavaly 950 millió forint osztalékot fizető Jet-Sol mindenesetre a honlapján csak a Postát és a Csányi Sándor vezette OTP-t szerepelteti ügyfélként a blog szerint.

Felbukkan a tulajdonos között az ATI Group Zrt. is, melynek a tulajdonosa Terner Anita, aki szintén nem ma lát először pártközeli üzletelést – férje, Aczél Zoltán révén több mint tíz éve mozog az üzlet és a politika kényes, és sokszor nem csupán a szürke, de a fekete zónába is átnyúló határterületén. A Privát Kopó bűnügyi magazin két évvel ezelőtt a következőket írta:

Magyarországi nagyberuházásokkal összefüggésben elkövetett vesztegetések „menedzsereként", az osztrák Strabag építőipari vállalat „lobbistájaként” jellemezte Aczél Zoltánt a Privát Kopónak adott exkluzív interjúban a „bűnbánó táskahordó”, aki - állítása szerint - a korábbi években több millió euro korrupciós pénzt vett át Aczéltól és juttatott el a magyar politikai elit balliberális „pénzcsinálóihoz”. A férfi azt is elmondta a bűnügyi portálnak, hogy a fideszeseket közvetlenül Aczél „rendezte le” Simicska Lajoson és Nyerges Zsolton keresztül, akikkel szoros gazdasági kapcsolatokat ápolt. A Privát Kopó feltérképezte a Strabag „kijáróemberének” magyarországi érdekeltségeit. (…) A most 37 éves, magyar származású osztrák állampolgár Aczél Zoltán legismertebb és legbotrányosabb vállalkozása a 2004 januárjában létrehozott Euro:contact Hungary Tanácsadó Kft. (a társaság hasonnevű anyavállalatát Bécsben jegyezték be). A cég alapító okirata mindössze másfél oldalból áll, alkalmazottainak száma többnyire egy-két fő volt. A vállalkozás legfőbb „üzleti partnere” a Strabag volt. Azt követően, hogy 2008-ban előbb Ausztriában - bécsi lapok arról cikkeztek, hogy a cég vesztegetési pénzeket fizethetett az MSZP és az SZDSZ akkori meghatározó személyiségeinek -, majd később Magyarországon is kirobbant a Strabag-féle korrupciós botrány, 2008 szeptemberében az Euro:contact Hungary Tanácsadó Kft. tagjai a cég végelszámolással történő megszűntetéséről határoztak. (…) 2005 májusában, 3 millió forint jegyzett tőkével alapították a Z+A Consulting Tanácsadó Kft-t, a vállalkozás fő tevékenysége: üzletviteli tanácsadás. A társaság tagjai: Aczél Zoltán, Terner Anita (Aczél felesége), Zach Alexander voltak. 

Végül a WEL-tulajdonosi körében az AdAgAk Kft. is felbukkan, amiről sokat nem tudni, a cégtulajdonos Nagy Imre Tamás mindenesetre korábban a Wáberer-féle Wabard Biztosító Zrt. vezérigazgatójaként működött

Amikor egyetértünk Tarlóssal

Látjuk tehát, hogy amiről alig egy hónapja valószínűségként írtam, az minden várakozást felülmúló sebességgel válik kézzel fogható realitássá. A Római-parton fekete öves ingatlanspekulánsok bukkantak fel gyakorlatilag aznap, hogy Tarlós kikérte magának az ingatlanmutyi felvetését. Nem kétséges, mire megy ki a játék, nehézsúlyú, és politikailag is jól pozícionált befektetők kezdtek keringeni a területen. Emelkedik tehát a tét. Ideje a világos szavaknak. Ha Tarlós el akarja kerülni az ingatlanspekuláció vádját, ahhoz valami érdemit is kell tennie annak megakadályozására, egy ellenzéki képviselő tőle megszokott színvonalú sértegetése vajmi kevés lesz itt. Megtehetne például mindent azért, hogy a Római-parton változtatási tilalom lépjen életbe a spekulánsok elkedvetlenítése céljából. Ahogy azt Béres András, a Párbeszéd III. kerületi képviselője már júniusban is javasolta – sajnos Bús Balázs III. kerületi polgármester olyannyira ellene volt a javaslatnak, hogy napirendre sem volt hajlandó venni a kerületi képviselőtestületi ülésen. De Tarlós két szép szeméért talán megtenné. (a poszt a kép után folytatódik)

valtoztatasi_tilalom1.jpg

   Béres András változtatási tilalomról szóló teljes előterjesztése a képre kattintva olvasható.

És mivel a főpolgármester az elmúlt napokban többször is belengette nyilatkozataiban a változtatási tilalom elrendelését, ez végre egy olyan ügy lenne, ahol egyetértünk. Ezért ma nyílt levéllel fordultam Tarlós Istvánhoz, arra kérve, hogy ne csak beszéljen a változtatási tilalomról, hanem tegyen is meg mindent annak mihamarabbi bevezetése érdekében. Majd meglátjuk, hogy komolyan gondolja-e. Vagy marad az ingatlanmutyi és a sértegetés. A Fidesz mindkettőben mindig a világrekord-döntést tűzte ki célul.

tarlos_20161011_page_1.jpg

 

tarlos_20161011_page_2.jpg

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 09. 29.

Római-parti érdekháló

Mint arról korábban már írtam, Budapest Főváros Kormányhivatala megerősítette, hogy a Római-parton tervezett beruházás, mai áron, 12,7 milliárd forintba fog kerülni, ami az eredetileg tervezett költségek többszöröse. A növekmény azért is különösen jelentős, mert még semmilyen kézzel fogható munka nem kezdődött el, így a tényleges munkák és az előre nem látható problémák során további költségnövekedésre lehet számítani.

Kérdés, hogy a már papíron gigaberuházássá vált projekt milyen közcélt fog szolgálni, és mennyiben tekinthető az magánérdek, azon belül is szűkebb vállalkozói kör közpénzből történő gazdagításának. A mobilgáttal védett ingatlanok tulajdonosai között ugyanis számtalan vállalkozást találhatunk. Ezek között családi kisvállalkozások, szórakozóhelyek és kifejezett ingatlan befektetők egyaránt megtalálhatóak.

Az Átlátszó.hu korábban megírta, hogy nem csak a Római-parti ingatlanok, hanem még az egyébként biztonságot jelentő békásmegyeri gát mögött megépült egyik lakóparkban található ingatlanok árát is képes a beruházás befolyásolni. Ott például a földszinti lakások szinte mindegyike üresen áll – ezek összértéke több mint 1 milliárd forint-, és ebben feltehetőleg szerepet játszik a közeli Római-part árvízi szempontból kifejezetten rossz híre.

Ugyancsak haszonélvezői lehetnek a beruházásnak a még be nem épített területek tulajdonosai, és nem utolsó sorban azoknak az ingatlanoknak a tulajdonosai, akik annak ellenére végeztek jelentős beruházásokat, hogy ismerték az árvíz fenyegetettséget. Illetve, utóbbiak közül is azok, akik noha pontosan tisztában voltak a terület adottságaival, mégsem építettek ki megfelelő védelmi megoldásokat a kivitelezés során, vagy azt követően az ingatlanaik árvízvédelmiére.

Mindez egyébként a helyi vállalkozói kör egy jelentős részéről nem mondható el, mivel az évek óta a parton működő szórakozó- és vendéglátóhelyek tulajdonosai és a józanabb beruházók eleve föltöltötték a területet, amire építkeztek. Az ilyen ingatlanok túlnyomó többségének megoldott az árvízvédelme. Az OzoneNetwork és az Origó webportál Zöld-díjával kitüntetett Átlátszó.hu cikksorozat egyszer már megpróbálta már összefoglalni a területen működő nagyobb ingatlanok tulajdonosi körét, akik potenciális kedvezményezettei lennének a beruházásnak.

A 2013-ban készül összefoglaló óta azonban hosszabb idő eltelt már, így érdemes megnézni, hogy a beruházás kapcsán, milyen tulajdonosi kör birtokolja jelenleg a fontosabb ingatlanok és vállalkozások zömét. Erről egy táblázatot készítettünk, amely a Cégjegyzék és a KERTEV adatbázisából elérhető információkon alapul.

Összesen legalább 80-100 vállalkozás érdekelt a területen, ami fagylaltostól a lakóparképítőig egy nagyon széles kört jelent a gyakorlatban. Ezek közül, a 42 jelentősebbnek tűnőt gyűjtöttük ki az alábbi táblázatban. Az Átlátszó.hu cikke óta eltelt időszakról elmondható, hogy a legfontosabb nagyvállalkozói kör nem változott jelentősen. A beruházás mellett leginkább kiálló, olajipari és vegyipari nagyvállalkozónak, Egri Gábornak és feleségének Bakos Adrienne-nek továbbra is több érdekeltsége van a területen. (a bejegyzés a táblázat után folytatódik)

 romai_ceghalo.jpg

Ugyancsak jól járnának a beruházással például, a korábban a baloldali kötődésű Leisztinger Tamáshoz köthető (jelenlegi tulajdonosai azonban elhatárolódnak ettől a kapcsolattól) Pannon-Váltó Ingatlanbefektetési és Vagyonkezelő Nyrt. (és a Pannon-cégcsoport) tulajdonosai. A Pannon-Váltó egyébként azon három „speciális helyzetben levő” cég közé tartozott, amely részesedéssel bírt az MVM Magyar Villamos Művekben. A területen most az Alfa Art Hotelt birtokolják.

A Nánási-kert kapcsán érintett Indotek Zrt. többségi tulajdonosa, Jellinek Dániel viszont épp a FIDESZ-hírekbe került be, miután a korábbi, ingatlanokkal bizniszelő offshore céghálóját vizsgáló Németh Szilárd, Csepel polgármestere közölte, hogy ismeretlenek megpróbálták megfenyegetni, s hogy rosszakarói azt is elmondták: fideszes berkekben keresnek majd támogatót az „elfenekeléséhez.”

A Római Terasse kivitelezője, a BRUESA cégháló tagja, a BRUESA-ILLÉS Kft. egy józsefvárosi telek kapcsán került a médiaérdeklődés központjába. Egy, az önkormányzattól megvásárolt telke ugyanis oly mértékben elszemetesedett, hogy külön tájékoztató táblát tett ki a helyi önkormányzat, miszerint nem áll módjában a területet rendezni.

Már csak azért sem, mert a terület egy olyan szerződéssel került első körben az "Illés 6." Ingatlanforgalmazó Kft. tulajdonába, amely nem tartalmazott kikötést arra vonatkozólag, hogy az ingatlanra vonatkozó beépítési kötelezettség nem csak az első, hanem az ingatlan mindenkori tulajdonosát is terhelné, vagy legalább az adásvételhez az önkormányzat hozzájárulása is szükséges lenne.

Az ingatlanra ekkor került az a több, mint 800 millió forintos jelzálog (MKB Bank Zrt.) is bejegyzésre, ami végleg ellehetetlenítette az önkormányzat elővásárlási jogának érvényesítését. Egyébként a Római-parton érdekelt cégek adatai között egyáltalán nem ritka a végrehajtási intézkedések feljegyzése, a cégjegyzékben található adatok szerint.

Természetesen ezek csak kiragadott példák a Római-parton működő cégek közül, melyek egyenkénti bemutatása meghaladja egy blogbejegyzés kereteit. A cégek között természetesen számos rendezett és makulátlan múltú vállalkozás is működik, igaz ezek többsége eleve számolt az árvízveszéllyel. Egy részük ráadásul nem is jár jól a mobilgáttal, sőt, akár a működésüket is ellehetetlenítheti a projekt (például a Fellini Római, vagy más, parti vendéglátóhelyek). Mindazonáltal a területen érdekelt vállalkozások egy részéről nehezen képzelhető el, hogy nem ingatlan-spekulációs célból, hanem árvíz- és környezetvédelmi érvek miatt áll ki a Római-partra tervezett mobilgát felépítése mellett. Márpedig a magánérdek nem sajátíthatja ki a köz pénzét a saját céljai megvalósítására.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!