2016. 07. 05.

Rejtély Budapesten

Június 21-én a 444.hu beszámolt egy rejtélyes május 19-ei budapesti találkozóról, amin Orbán Viktor Günther Oettinger digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztossal, valamint egy kiváló orosz kapcsolatokkal bíró német üzletemberrel, Klaus Mangolddal vett részt. A portál szerint a hármas találkozón szóba került a tervezett paksi bővítés, illetve az, hogy a Paks II-vel kapcsolatos brüsszeli vizsgálatokat hogyan lehetne felpörgetni.

Látszik tehát, hogy a kormány minden eszközt bevet és kész bevetni azért, hogy ez az értelmetlen beruházás megvalósulhasson. Több bökkenő is van azonban ezzel a találkozóval (ha az valóban úgy történt, ahogy a hírportál írja). Egyfelől erősen vitatható a találkozó Oettinger biztos irányából. Vajon egy uniós biztos hatásköreibe mennyire passzol bele, hogy egy olyan területen zajló beruházás útját egyengesse, ami nem tartozik a jelenlegi portfóliójába? Kérdés az is, mennyire ízléses, hogy az az Oettinger lobbizik a projektért, aki az előző ciklusban - még energetikai biztosként - azt előzetesen jóváhagyta? Különös módon Oettinger hivatalos találkozóinak online elérhető kötelező listája – amelyet minden biztosnak vezetnie kell – április eleje óta nem frissült, így nem számol be a május közepi budapesti találkozóról sem. És végül érdemes közelebbről megvizsgálni a harmadik személyt, Klaus Mangoldot is, akinek magánrepülőjén a 444.hu szerint Oettinger Budapestre érkezett.

Ahogyan a 444.hu is írta cikkében, Mangold a Rothschild bankház felügyelőbizottságának is tagja. Ugyanennek a Rotschild-csoportnak a tanácsadó cége írta a magyar kormány megbízásából azt a tanulmányt, amely szerint a paksi beruházás meg fog térülni, így nem merülhet fel a tiltott állami támogatás sem. De ezen felül is találhatunk érdekességeket a német üzletemberről.

putin-wladimir-berlin-bruederle-mangold-oadw.jpg

Az orosz érdekek lobbistájaként is számon tartott Klaus Mangold (jobbról) Vlagyimir Putyin elnökkel 2010-ben (forrás: aktuell.ru)

Körülbelül egy évvel ezelőtt röppent fel a hír, hogy az Alstom is be szeretne szállni a paksi üzletbe. Ahogyan a napi.hu írta: „Az Alstom az Arabelle típusú termékre épülő turbinaszigetet ajánlja a Paks-II beruházáshoz a Roszatom várható közbeszerzésén”. Minő véletlen, hát Mangold nem tagja az Alstom igazgatótanácsának?! Csöppet sem lennék meglepődve, ha a jó politikai kapcsolatoknak és lobbizásnak az lenne az ára, hogy a Roszatom és az Alstom vegyesvállalata igencsak szép szeletet kapna abból a paksi tortából. Az Alstomnak (és talán a Siemensnek) juttatott üzlet pedig "megolajozná" a vitatott projekt elfogadtatását Berlinben, Párizsban és Brüsszelben.

Mangold azonban nem csupán makulátlan európai cégek körül tűnik fel, hanem a globális gazdaság árnyékosabb felén, a kormány által szóban hevesen ostorozott (emlékszünk még az offshore-lovagozó Rogán Antalra?) adóelkerülő-adócsaló offshore-világban is! A Panama-papírok tanúsága szerint Románia leggazdagabb – és gyanús ügyleteiről is elhíresült - üzletembere, Ion Tiriac, egy Puma nevű, Panamában bejegyzett offshore alapítványba helyezte át teljes – mintegy 1.1 milliárd dolláros - vagyonát. A Rise Projekt román tényfeltáró portál szerint Klaus Mangold a Puma alapítvány kuratóriumának tagja. A két üzleti partner más gyanús ügyletek körül is együtt bukkant fel: korábban a 2004-es romániai EADS-botrány 60 millió eurós (több mint 18 milliárd forintos) korrupciós ügye kapcsán merült fel érintettségük.

A magyar kormány szemmel láthatólag immár semmitől nem riad vissza, hogy valahogyan áterőltesse a paksi bővítést. Ha kell, üzletet juttat német és francia cégeknek a paksi bizniszből, ha kell, korrupciós ügyekbe keveredett, az offshore-világban sem járatlan üzletemberek társaságában egyezkedik olyan uniós biztosokkal, akiknek nem tartozik a hatáskörébe a beruházás, és talán meg is sértik a biztosokra vonatkozó szabályokat – ők maguk mindenesetre jobbnak látják nem beszámolni róla. Az egész projekt a pénzügyileg nonszensz és geopolitikailag veszélyes beruházásból lassanként átcsúszik a pénzügyileg nonszensz, geopolitikailag veszélyes és a legalitás határát is súroló ügyletté, amely körül egyre több gyanús figura szorgoskodik. Nagyjából ugyanaz a modell, politikai kultúra és eszközök, ahogy önkormányzati ingatlanok elsíbolását folytatják a fideszes fiúk. Ennyire futja tőlük. Csak a tét itt kicsit nagyobb.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 06. 04.

Hányszor adják majd át Paks 2-t?

A Közbeszerzési Értesítő tegnapi számában jelent meg a hír: a Paksi Atomerőmű üzemi épületének homlokzatfelújítási munkáit mintegy 1,1 milliárd forintos ajánlattal a West Hungária Bau Kft. (WHB) nyerte el.

Ha valakinek a nyertes cég neve nem mond sokat, az nem az ő hibája. A WHB az elmúlt évek egyik csendesen előretörő építőipari vállalkozása, amely különösen a G-nap óta, amióta a Közgép kiesett a mindent vivő szerepből, egyre sikeresebben viszi el a politikailag kényes és fontos beruházások sorozatát. Sokan kifejezetten a Fidesz "házi építójeként" emlegetik. És bár úgy tűnik, Orbán nem óhajtja még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy egyetlen cég, vagy cégcsoport túlságosan meghatározó szerephez juthasson az építőipari piacon, a WHB - a Garancsi-féle Market Építő, vagy a Duna Aszfalt mellett - egyértelműen annak a körnek a része, amely betölti a Közgép után üresen maradt, "Fidesz-közeli építőipari cégek" nevű piaci rést. Számos, a kormány számára kiemelt jelentőségű, emblematikus beruházása - a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika főépületének rekonstrukciója, a Tüskecsarnok befejezése, stb. - közül kiemelkedik a kormány egyik kirakatberuházása, a Várkert Bazár felújítása. Amelyet a miniszterelnök annyiszor adott át, hogy már maga sem emlékszik rá.

varkert.jpgA Várkert Bazár átadása (fotó: bumm.sk)

Tovább erősíti a kormányközeliség vélelmét, hogy a korábban Tiborcz István érdekeltségébe tartozó Elios Zrt.-t is a West Hungária Bau Kft. vásárolta meg, amikor az Elios korrupciós közvilágítási projektjei és egyéb botrányai elérték azt a kritikus szintet, hogy Orbán maga is jobbnak látta eladatni a céget a vejével.

A paksi közbeszerzés megnyerése abból a szempontból pikáns, hogy jelenleg eldöntetlen, hogy mely hazai cégek kapnak majd lehetőséget az atomerőmű új blokkjainak kivitelezési munkáiban. Bár a kormány által hangoztatott 40 százalékos magyar beszállítói arány Paks 2 létesítése során nyilvánvalóan illúzió, de a beruházás keretében a magyar cégek éppen abba az építőipari szegmensbe szállhatnak be, amelyikben a WHB is utazik. Az erőműépítés más területein a magyar cégek egyszerűen nem rendelkeznek megfelelő tudással és tapasztalattal, de az építési munkák elnyeresére mindenképpen jó eséllyel pályáznak. És ha ez csak a beruházás értékének csak 15-20 százalékát képviseli is, akkor is 600-800 milliárdos nagyságrendű piacról van szó. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez a pénz hol landol majd. És aligha engedi meg a Fidesz, hogy ne megbízható helyen.

Az atomerőmű építését ugyanakkor jelentős nemzetközi figyelem is kísérni fogja, a kormány aligha engedheti meg magának, hogy a területen teljesen tapasztalatlan, zöldfülű cégekkel fusson neki az építkezésnek. Bár itthon valószínűleg ezt is meg lehetne csinálni, mint annyi más amatőrizmust és hibát az új paksi erőmű kapcsán, de akár az EU, akár a környező országok kifogásaira is számítani lehet, ha látványosan politikai bizalmi alapon válogatott cégekkel futnak neki a beruházásnak. Különösen fontos ez azt követően, hogy a Paks 2 referenciájaként emlegetett mindkét erőműépítésnél, a Szentpétervári Leningradszkaja 2, és a belorusz asztraveci atomerőmű esetében súlyos építési szabálytalanságokról, illetve ebből fakadó balesetekről szóló hírek láttak napvilágot - a belorusz építkezésről épp ma vitázik az Európai Parlament Strasbourgban.

leningrad_nuclear_power_plant_20jul2010-4_cropped.jpg

Az épülő Leningrád 2 atomerőmű, ahol súlyos építési szabálytalanságokra derült fény (fotó: wikipedia.org)

Ezeket a kifogásokat lehet megelőzni azzal, ha a baráti cégháló olyan referenciamunkákat nyer már Paks 2 építésének megkezdése előtt, amelyre a későbbiekben hivatkozni lehet majd, ha felmerül a Paks 2 közbeszerzésein nyertesek alkalmasságának kérdése. Mindezek alapján arra tippre, hogy Paks 2 építésénél a West Hungária Bau Kft. - a miniszterelnökkel folytatott baráti viták sikeres elkerülése esetén - jelentős szerepre számíthat majd, igen alacsony odds-okat osztanék, ha fogadóiroda lennék. Már csak az a kérdés: vajon Paks 2-t hányszor fogja átadni Orbán Viktor?

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 06. 01.

Offshore-lovagok és kitiltottak - sötét üzleti hálózat Paks 2 mögött

 

Magyarország Paks 2 megépítésével végképp egyoldalú függésbe kerülhet Oroszországgal szemben energetikai szempontból. Számos alkalommal bizonyítottam már, hogy mindez miért is lenne hátrányos Magyarország számára mind energia-, mind geopolitikailag, nem olyan régen pedig a Zöld Műhely Alapítvány „Fenntartható energia forgatókönyv Magyarország számára” című konferencián mutattuk be, hogy létezik orosz függést nem eredményező, alternatív energia forgatókönyv. Az utóbbi időkben egyre sűrűbben szállingóznak azok a hírek, melyek arra engednek következtetni, hogy az orosz félnél olyan finanszírozási problémák merülhetnek fel, amelyek veszélybe sodorhatják a paksi beruházás megvalósítását. Anélkül, hogy az okok részletesebb taglalásába belemennénk, egyértelműnek tűnik, hogy az orosz gazdaság ezer sebből vérzik, egy Paks 2 léptékű beruházás Oroszország számára is komoly kihívásokat okozhat.

Az energetikai, geopolitikai és finanszírozhatósági kérdéseken túl most egy olyan szempontra szeretném felhívni a figyelmet, amely eddig talán sehol nem jelent meg, nevesül arra, hogy a Paks 2-őt finanszírozó, kivitelező cégcsoportban feltűnnek olyan orosz szereplők, akik Putyin elnök közvetlen környezetéhez  tartoznak, és akiknek érintettsége a Panama-iratokban leleplezett off-shore bizniszben, valamint az Ukrajnát ért orosz agresszió miatt Oroszországra kivetett szankciós listákban nyilvánosan elérhető információk alapján bizonyítható.

Roszatom

Bár a sajtóban sokszor a Roszatomot jelölik meg kivitelezőként, ez csak részben pontos, hiszen egy olyan gigantikus vállalatról beszélünk, melynek majd’ 50 alvállalata, leányvállalata található meg a cégcsoportban. A paksi üzletben pedig olyan, látszólag a Roszatomon kívüli szereplőt is találhatunk, melyek tulajdonosi, vagy személyi összefonódások révén mégiscsak kapcsolódnak vagy a Roszatomhoz, vagy pedig a másik orosz energia-óriáshoz, a Gazpromhoz.

 Atomsztrojexport és tulajdonosai

Az orosz atomerőmű-technológia és felszerelés kizárólagos exportőre az Atomsztrojexport, melyben többségi tulajdonos a Roszatom , és a tulajdonosi körben a Gazprombankon keresztül megjelenik a Gazprom, illetve a paksi új blokkok finanszirozására kijelölt Vnyesekonombank, valamint egy magántulajdonú nyugdíjalap, a Gazfond is.

dir="LTR">Vnyesekonombank (VEB)

A paksi beruházás mögötti sötét cégháló (a hálózat elemeire katintva az információk felugró ablakban megjelennek, vagy a kép letöltve nagyobb méretben is megnyitható)

Túl a bank likviditási problémáiról szóló fenti híren, érdemes megvizsgálni a pénzintézet Felügyelőbizottságát, melyben helyet foglal Dmitrij Kozak, az Orosz Föderáció miniszterelnök-helyettese, aki szerepel az EU és az USA által szankciókkal sújtott személyek listáján. Szintén a VEB FB-jében foglal helyet Alexej Uljukajev gazdaságfejlesztési miniszter, aki 2013 óta a VTB bank Felügyelő Tanácsának elnöke A VTB bank a Panama-iratok kapcsán kapott figyelmet. Az iratokat feldolgozó honlap szerint gyanítható, hogy egy, a VTB tulajdonában álló ciprusi bankon keresztül hozzávetőlegesen 2 milliárd dollár került Putyinhoz hű orosz személyekhez.

Gazprom

A Gazprom a Gazprom Media Group által a Putyinhoz hű média egyik fő tulajdonosa a Bank Rosszija mellett. A Panama-iratokban leleplezett gyanús pénzmozgásokban vastagon érintett Bank Rosszijára külön is ki kell térnünk a későbbiekben, de nézzük először, hogy a Gazprom egyik vezetője hogyan érintett az offshore botrányban. A Gazprom külföldi, elsősorban ázsiai, latin- amerikai és afrikai terjeszkedéséért felelős alvállalata a Hollandiában bejegyzett Gazprom EP International B.V., melynek élére 2011-ben Valerij Gulevet nevezték ki. A Panama-iratokból kiderül, hogy Gulev 2005-től az iratok kiszivárgásáig két – valószínűsíthetően gázzal foglalkozó - offshore cégben is tulajdonos.

Bank Rosszija és a Gazprombank

A Bank Rosszija a Panama-iratokban szereplő orosz érintettségű esetek főszereplője. Az összefoglaló egy konkrét példán keresztül magyarázza el azt a módszert, amellyel hozzávetőlegesen 2 milliárd dollárt juttathattak Putyinhoz hű embereknek. Egy brit virgin szigeteki cég, a Sandalwood Continental Ltd. 200 millió dollár kölcsönt adott egy Cipruson bejegyzett cégnek, majd a következő nap a követelést 1 dollárért eladta az Ove Financial nevű szintén brit virgin szigeteki cégnek, amely szintén egy nap alatt, szintén egy dollárért eladta ezt a követelést egy panamai bejegyzésű cégnek, az International Media Overseas-nek, melynek vezetője Putyin elnök régi barátja, a csellista Szergej Roldugin, aki Putyin lányának kersztapja. A pénz forrása, a Sandalwood Continental alapítója a Bank Rossiya többségi tulajdonosa Jurij Kovalcsuk, akit Putyin személyi bankáraként szoktak nevezni.

Számunkra azért is lehet fontos, mert a Bank Rosszija több lépcsőben - elsősorban olyan vagyonkezelő cégeken keresztül, mint a Lider Asset Management, vagy Kovalcsuk tulajdonostársának Nyikolaj Samalov fiának, Jurij Samalovnak elnöki pozíciója a Gazfondban - döntő befolyást szerzet a Gazprombankban. Itt kell megjegyezni, hogy Jurij Samalov testvére, Kirill Putyin elnök veje, esküvőjük Jurij Kovalcsuk dácsájában zajlott. Látható tehát, hogy a Gazprombankon, mint az Atomstroyexport egyik tulajdonosán keresztül várható, hogy a paksi üzlet hasznából is csurran-cseppen Putyinnak és a hozzá közel álló oligarchiának. Fontos adalék, hogy a Bank Rosszija szerepel az USA szankciós listáján is.

Összességében azt látjuk, hogy - bár mind a magyar, mind az orosz fél azt állítja, hogy egy tisztán piaci, átlátható és racionális üzleti megállapodásról van szó a két fél között - a valóságban a paksi beruházás mögött egy offshore cégekből, azok tulajdonosaiból, az uniós és az amerikai kitiltási listákon szereplő személyekből álló üzleti kör húzódik meg, amely az eddigiekben is fontos szerepet játszott a közpénzek eltüntetésében és Vlagyimir Putyin, valamint szűk oligarchikus körének zsebébe játszásában. Ebből pedig az is következik, hogy a magyar kormány a paksi ügylettel - többek között - jelentős magyar költségvetési forrásokat forgatna be ebbe a sötét üzleti hálóba, ezen keresztül vélhetőleg a magyar adófizetők is részt kapnának az orosz elnök és szűk környezete magánvagyonának gyarapításában. Hisz nem elég nekik a kis magyar oligarcha univerzum eltartása.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 05. 20.

Fenntartható energiarendszert Magyarországnak!

Az alábbi írás a Zöld Múhely Alapítvány által szervezett, "Fenntartható energia forgatókönyv Magyarország számára" című konferencián 2016. május 18-án tartott nyitóelőadásom szerkesztett verziója. A konferencia megrendezését a Heinrich Böll Stiftung támogatta.

Alig van időszerűbb téma ma Magyarországon, mint a magyar energiapolitika jövője. Nem csupán az új paksi blokkok létesítése, illetve az ezt övező bizonytalanság – uniós vizsgálatok sora vagy az orosz finanszírozó megrendült pénzügyi helyzete – diktálja, hogy alternatívákat keressünk és nyílt vitát kezdeményezzünk Magyarország energetikai jövőképét illetően.

Pedig már ez önmagában is indokolttá tenné, hogy legyen B-terv hazánk energiaellátására arra az esetre, ha az paksi atomerőmű létesítése kudarcba fulladna, vagy – ahogy az elmúlt évek valamennyi európai nukleáris projektje esetében tapasztalható volt – sok éves, akár évtizedes csúszásba kerülne.

zoldmagyarorszag_image.jpg

A kormányzat egyoldalú elkötelezettsége az új paksi erőmű, mint egyedül számításba vett megoldás mellett nem csupán azért káros, mert meggyőződésem szerint egy súlyosan veszteséges, energetikailag indokolatlan, kockázatos és környezetkárosító beruházást erőltetnek. Talán ennél is nagyobb kockázatot jelent, hogy mindeközben semmiféle elképzelés nem körvonalazódik Magyarország energiaellátására a projekt bukása esetére. Mi több, a szóba jöhető alternatívákat a kormány aktívan szorítja vissza például a szélenergia-engedélyek befagyasztásával, a napelemekre kivetett termékdíjakkal, az épületek energetikai korszerűsítésére rendelkezésre álló uniós források lakosságtól való elvonásával. Mindent ennyire egy lapra, egyetlen – bizonytalan - projektre tenni fel egy olyan stratégiai ágazatban, mint az energetika, megítélésem szerint elfogadhatatlan kockázatvállalás a magyar adófizetők és energiafogyasztók terhére. Egy párra all in-t mondani – ez inkább csak a hollywoodi filmekben szokott egy happy endhez vezető idegfeszítően izgalmas stratégia lenni.

De az új paksi erőmű csupán egyetlen eleme a problémának. Nagyobb baj az, hogy a jelenleg hatályos, 2011-ben elfogadott Energiastratégia – melynek Paks is a részét képezi – szinte egyetlen eleme sem áll már meg a lábán. A valóság néhány év alatt lényegileg ásta alá annak előfeltevéseit, így ma már, akármennyire is megalapozottnak tűnhetett a megalkotása idején (bár néhány tézise már akkor sem volt reális), mára inkább kortörténeti dokumentum, mint használható útiterv a magyar energiapolitika számára.

  1. Az Energiastratégia már elfogadása pillanatában is leginkább vitatható feltételezése a várható energiaigények alakulására vonatkozó becslés volt. Az évi 1,5%-os növekedés lényegében egy, az 1980-as, 90-es években gyökerező energetikai hüvelykujj-szabály átvételéből fakad, mely szerint 1%-os GDP-növekedés nagyjából 1%-os energiaigény növekedéssel jár együtt. Ez az elképzelés azonban már 2011-re is idejétmúlttá vált, alkalmatlansága azóta pedig még nyilvánvalóbb. A 2007-2008-as gazdasági válság megakasztotta az energiaigények növekedését a fejlett országokban, az energiahatékonysági erőfeszítések pedig szétválasztották a GDP és az energiafelhasználás szoros összekapcsoltságát – ez egyébként az EU energiapolitikájának egyik fő célja. Azóta sem az EU, sem Magyarország energiaigénye nem növekedett, lényegében stagnál, vagy inkább csökken. A 2011-es 1053 PJ primer energiaigénynek Magyarországon a stratégia alapján 2015-re 1117 PJ-ra kellett volna nőnie, ehhez képest 2015-ben – előzetes adatok szerint – az 1014 PJ-ra csökkent. 100 PJ, azaz nagyjából két paksi blokknyi energiafelhasználás „hiányzik” a valóságban az Energiastratégia forgatókönyvéhez képest 2015-ben – 4 év alatt! Az Energiastratégia energiaigény-becslései egyszerűen nem vehetők továbbra is komolyan.
  2. Az Energiastratégia elfogadásával szinte egy időben bekövetkezett fukusimai katasztrófa, majd az ezt követő biztonsági felülvizsgálatok, az új projektekre vonatkozó előírások szigorodása nyomán a nukleáris beruházások költségei a korábban becsültekhez képest jelentősen megnőttek, így versenyképességük más energiatermelő kapacitásokhoz képest erősen romlott;
  3. Az elmúlt években az európai atomenergetikai iparban két további fontos költségnövelő folyamat zajlott. Egyfelől valamennyi atomerőmű beruházás kivitelezési költségei elszálltak az eredetileg tervezettekhez képest – nem csupán a sokat emlegetett olkiluotoi vagy flamanville-i projektek esetében, hanem a közelmúltban a még meg sem kezdett Hinkley Point C blokk építési költségeire is váratlanul 15%-kal magasabb becslést adott meg a beruházó EDF, mint korábban – és itt eddig még egy kapavágás sem történt. Ráadásul általános meggyőződéssé vált, hogy az atomerőművek leszerelési költségei, valamint a sugárzó hulladékok végleges elhelyezésének ára jóval magasabb lesz a tervezettnél, és az így megugró költségek fedezésére nincs sem forrás, sem életképes stratégia, így azok várhatóan a költségvetéseket fogják terhelni például Franciaország vagy Németország esetében is.
  4. De átalakult az Energiastratégia másik lábát alkotó fosszilis energiahordozók piaci és politikai környezete is. A gázellátás kapcsán a Déli Áramlat vezeték bukása mellett talán a legfontosabb változás annak a megkülönböztetett figyelemnek a kialakulása, amely az EU-ban az Oroszországtól való energetikai függőségre irányul. A 2014-es Európai Energiabiztonsági Stratégia egyértelműen az orosz gázfüggés csökkentését tűzte ki célul, ami a gázellátás biztosítása során alternatív források keresését, és alternatív útvonalak kiépítését igényli, jelentős járulékos beruházási költségeket rendelve hozzá a gázra alapozott energiahasználatra.
  5. A szén esetében, amely az Energiastratégia által elfogadott Atom-szén-zöld forgatókönyv nevesítetten fontos összetevője, a nemzetközi klímapolitikai fejlemények állítanak kemény korlátokat. A tavaly decemberben aláírt Párizsi Klímaegyezmény céljai között szigorúbb, a korábbi 2 C fok helyett 1,5 C fokos globális átlaghőmérséklet emelkedés elérése szerepel, ez pedig óhatatlanul a kibocsátáscsökkentési célok ambícióinak növelését, nem pedig csökkentését igényli. Ezzel aligha fér össze, hogy a rendszerváltás óta a magyar energiamixben meredeken zuhanó részarányú szén alapú energiatermelés trendje megforduljon, és ismét jelentős tényezővé váljon – ráadásul az igencsak kétséges versenyképességű magyar szénvagyon-kitermelés révén.
  6. Ezzel összefüggésben pedig kalkulálni kell a CO2-kibocsátás költségeit is, amely szintén hozzáadódik a fosszilis energiaforrásokra alapozó energiatermeléshez – éspedig éppen a szénhez leginkább.
  7. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban az elmúlt 5 évben valóságos forradalom zajlott le a megújuló energiaforrások területén. A technológia fejlődésével a megújulók hatékonysága meredeken növekszik, korábban megújuló energiatermelésre alkalmatlannak tartott területeken vált lehetővé azok hasznosítása (pl. az alacsony sebességű szél hasznosításának feltételei jelentősen javultak), mindezen technológiák bekerülési költsége pedig zuhanásszerűen csökkent. A napenergia alapú villamosenergiatermelés évente 10%-kal válik olcsóbbá, és ez olyan léptékű piaci térnyeréssel fog járni, hogy az Oxfordi Egyetem kutatóinak becslése szerint 2027-re a globális energiaigények 20%-át önmagában a napenergiás technológiák fogják biztosítani. Idén év elején egy Marokkó által kiírt 850 MW-os szélenergia tenderen 25-30 USD/MWh árat sikerült elérni – ez 7-8 Ft/kWh-t jelent, ami nem csak az új paksi blokkok várhatóan 30-32 forintos kWh-kénti árát múlja messze alul, hanem a jelenlegi, már kifutott erőmű 11 forintos kWh-kénti árát is.

Röviden: a hatályos magyar energiastratégia valósághoz való viszonya megkapóan laza. Egy ennyire megalapozatlanná vált stratégiának a követése súlyosan téves policy döntéseket eredményez, amelynek a következményeit viszont nagyon is valóságosan kell majd viselnünk és megfizetnünk. Azaz tulajdonképpen teljesen függetlenül attól, hogy mit is gondolunk az új paksi erőmű részleteiről, a módozatról, ahogy az azzal kapcsolatos döntéshozatal zajlott, a politikai következményeiről, pusztán szakmai alapon egyértelmű, hogy Magyarország nem alapozhatja a továbbiakban energiapolitikáját a 2011-es Energiastratégiára – teljes újragondolására van szükség, az azóta bekövetkezett változások figyelembe vételével. Annak, hogy a magyar kormányon belül nem látszik erre irányuló gondolkodás, lehet, hogy jó politikai okai vannak, de az is biztos, hogy energiapolitikailag ez semmivel sem indokolható.

Ha pedig a kormány nem hajlandó szembenézni a valósággal, a globális energiapiacokon végbement radikális változásokkal, akkor másnak kell ezt megtennie, és életszerű, az aktuális és valós folyamatokon alapuló energia szcenáriót letenni az asztalra.

Erre tettünk kísérletet, amikor az Európai Parlament Zöld frakciójának és a Böll Alapítvány társfinanszírozásával megbíztuk Európa egyik legjobb energiapolitikai kutatóintézetét, a Wuppertal Intézetet aktuális, korszerű alternatív energiapolitikai forgatókönyvek modellezésére, elkészítésére. Az Energiaklub részvételével elkészült Energia Útitervről anélkül, hogy belemennék a részletekbe, annyit mindenesetre elárulhatok, hogy több lehetséges alternatíváját is felkínálja az új paksi blokkoknak, ezek az alternatívák reálisak, megvalósíthatók, és még olcsóbbak is.

Annyit hadd mondjak el: a modellezés során végig fokozott óvatossággal jártunk el. A számítások alapvetően konzervatívak, a technológia fejlődésének vártnál gyorsabb üteme, a költségek gyorsabb csökkenése, a piac rugalmasabb reakciója, a bevont források szélesebb köre mind-mind a modellek által előrevetített változások gyorsabbá, olcsóbbá, átfogóbbá válását eredményezhetik. Tekintsük egy rendkívül óvatos megközelítésű minimálprogramnak, aminél a valóság csak ambiciózusabb lehet – ha akarjuk.

A kérdés, hogy akarjuk-e? Hogy Magyarország részt kíván-e venni a körülöttünk zajló energiaforradalomban, a maga hasznára fordítva a változásokat, élve a benne rejlő lehetőségekkel? Vagy – sokadszorra történelme során – az országot körülvevő mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulások, ipari forradalmak során ismét az eggyel korábbi trendhez igazodik, sajátkezűleg építve meg a saját versenyképtelenségét, alapozva meg történelmi lemaradását? Vagy ezegyszer képesek leszünk lépést tartani az idővel.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 05. 13.

Az EU vizsgálja a paksi hulladék szállítását

Az Európai Bizottság panaszom alapján a kötelezettségszegési eljárás előszobájaként ismert EU Pilot eljárást indított a magyar kormánnyal szemben a 2003-as paksi balesetből származó nukleáris anyag sorsa miatt. 2014 tavaszán, még a hulladék Oroszországba szállítását megelőzően hívtam fel a figyelmet, hogy a kormány nukleáris hulladékot készül áttolni a polgárháborús Ukrajnán, végleges oroszországi elhelyezésre. A hatóságoknak és a minisztériumnak küldött kérdéseimre kapott válaszok kitartóan az idiotizmus jegyeit mutatták, a teljes össze-vissza, valamint mellébeszélés volt a legfőbb jellemzőjük. Mivel a kormányzati illetékesekkel értelmes párbeszédet nem lehetett folytatni az ügyről, 2014 őszén felvettem a kapcsolatot az Európai Bizottsággal, tájékoztatva őket a kialakult helyzetről, egyben véleményüket és megfelelő lépéseiket kérve. Ezek az egyeztetések mintegy másfél éven át folytak, amely idő alatt - bár több ízben kifejezték komoly aggodalmaikat - érdemi lépést nem tett a Bizottság. A hosszas huzavonát megelégelve egy ilyen súlyos, a nukleáris biztonságot, és a legalapvetőbb uniós szabályokat veszélyeztető ügyben, végül idén februárban hivatalos panaszt adtam be az EB-hez. Ennek nyomán indult most meg az az EU Pilot eljárás, amilyenhez hasonlónak a keretében a közelmúltban - ugyancsak az én panaszom alapján - a paksi információkat elfogadhatatlanul széles körben titkosító jogszabály módosítására szorították rá a kormányt.

Emlékeztetőül maga az ügy:

2003. április 10-ről 11-re virradó éjszaka a paksi atomerőmű kettes blokkjában súlyos (INES-3) üzemzavar történt. Egy több szempontból is hibásan megtervezett tisztítótartályban összetört 30 fűtőelem-kazetta, és radioaktív anyaggal telített gázok is a levegőbe, majd a szabadba kerültek. A megsérült üzemanyagot és a tisztítótartályt csak évekkel később sikerült eltávolítani a medencéből. A roncsokat a paksi atomerőműben őrizték, sorsáról, a vele kapcsolatos tervekről nem lehetett semmit tudni.

A nukleáris anyagot, a köz számára meglepetésszerűen 2014 augusztusában szállították el vonattal az Oroszországbeli Majakban található nukleáris létesítménybe. A transzport azon az Ukrajnán keresztül jutott el a célállomásra, amely éppen fegyveres polgárháborús állapotban volt, így a nukleáris anyag biztonsága az út során legalábbis kétséges volt, ami jesztő perspektíva, tekintettel arra, hogy az ilyen jellegű nukleáris anyag alkalmas lehet ún. "piszkos bombák" előállítására. Érdekesség, hogy noha a magyar kormányzat szerint a szállítás tökéletesen biztonságos volt, egy hónappal később, amikor a fegyveres konfliktus némileg már alábbhagyott, egy új fűtőanyag-szállítmányt már nem vonaton, hanem repülőgépen szállítottak Magyarországra, pedig az új fűtőanyag katonai használatra még nem alkalmas, az azt érintő veszély tehát jóval kisebb.

mayak-fmsf-cetac-25.jpg

                   Majak (forrás: wikipedia)

Az anyag sorsáról a magyar hatóságoktól különböző, egymásnak is ellentmondó, a valóságot pedig nyilvánvalóan nem fedő információkat kaptam. A vonatkozó szerződés azonban egyértelmű: a kiszállított anyag feldolgozásáról és végleges elhelyezéséről szól. Ez a szerződés 2009-ben született meg. A megállapodást akkor az Euratom Ellátási Ügynökség aláírásával érvényesítette. Azonban 2013-ban a felek a szerződést módosították, ezúttal anélkül, hogy az Ügynökség ellenjegyzését kérték volna.

Az ügyet érintően több jogik kétség is felmerült:

1. Az uniós szabályok és különösen az Euratom szerződés szerint a nemzetközi megállapodások érvényességéhez az Euratom Ellátási Ügynökség jóváhagyása szükséges. Noha Magyarország az eredeti szerződést benyújtotta az Ügynökséghez, a módosítással már nem tett így, ez pedig a szerződés érvénytelenségét vonja maga után.

2. Noha a szerződés 2009-es aláírásakor összhangban volt az akkor hatályos európai szabályokkal, de még értelemszerűen nem vehette figyelembe a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelését szolgáló közösségi keret létrehozásáról szóló 2011/70/Euratom tanácsi irányelv szabályait. A 2013-as szerződésmódosításkor, illetve a nukleáris anyag 2014-es szállításakor azonban az irányelv már hatályban volt, ennek ellenére sem felelt meg az irányelv vonatkozó szabályainak. Az irányelv 4.4 cikkelye szerint ugyanis a radioaktív hulladékot abban a tagállamban kell véglegesen elhelyezni, amelyikben az keletkezett (Magyarország), kivéve, ha a szállítás időpontjában az érintett tagállam és egy másik tagállam vagy egy harmadik ország között – az EU szabályaival összhangban – hatályba lépett olyan megállapodás, amely egyikük végleges elhelyezésre szolgáló létesítményének használatára vonatkozik.

 A 4.4 cikkelynek megfelelően ha Oroszországba szállítanak nukleáris hulladékot, az anyag biztonságáért a végső felelősség azt az országot terheli, amelyben a hulladék keletkezett, vagyis Magyarországot. Tehát Magyarországnak kell garantálnia, hogy a fogadó országnak érvényes szerződése van az EU-val a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok megfelelő kezelésére, hogy a tárolás és a kezelés az EU biztonsági szabályaival összhangban történik, és rendelkezik megfelelő engedéllyel rendelkező feldolgozó létesítménnyel.

Noha Oroszország részes fele a kiégett fűtőelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról szóló közös egyezménynek, de nem rendelkezik az irányelv által megkívánt végső tárolóhellyel (Ilyennel jelenleg ugyanis még senki nem rendelkezik a világon), mindamellett, hogy a biztonságra vonatkozó szabályok betartása is kétséges.

Németország például régóta kéri, hogy szolgáljanak bizonyítékkal a majaki komplexum biztonsági szabályainak megfelelését illetően. Mindhiába. Éppen ezért Németország végül úgy döntött, hogy nem szállít Oroszországba nukleáris hulladékot, tekintettel arra, hogy annak a kezelése a majaki komplexumban biztonsági szempontból kétséges lehet. Sőt egyes német források szerint a majaki komplexum jobban szennyezett, mint Csernobil.

A fentiek alapján az az álláspontom, hogy a polgárháborús időszakban nem lehetett kellő biztonsággal Ukrajnán keresztül szállítani egy veszélyes nukleáris anyagot, valamint Oroszország és a majaki komplexum nem felel meg az uniós követelményeknek, így nem lehetne alkalmas nukleáris anyagok végső tárolására. Hasonló aggodalmai lehetnek az Európai Bizottságnak is, ha úgy döntött, hogy elindítja az EU Pilot eljárást a helyzet tisztázása érdekében.

garriba.jpg

Az EU Pilot eljárásban a Bizottság arra törekszik, hogy hogyan lehet mindenki számára megnyugtató választ találni a fennálló jogsértésekre. Ennek érdekében felvették a kapcsolatot a magyar kormánnyal, és várhatóan egy olyan megoldást fognak találni, amely reparálja az eddigi jogsértést. Azaz új jogi alapra helyezi a hulladék státuszát, ami az Oroszországgal kötött szerződés módosítását is jelenti (imádhatják Orbánékat Moszkvában: lassan nem marad olyan atomenergia tárgyú szerződésünk, amit az aláírásunk elhelyezését követően ne kellett volna alapjaiban újratárgyalni). Ugyanakkor a szállítás biztonságát illetően reparáció értelemszerűen nem lehetséges. A magyar kormány óriási kockázatot vállalt, amikor áttolta az atomhulladékot a polgárháborús Ukrajnán, amit akkor sem ment semmi, ha ezúttal mázlink volt, és nem került illetéktelen kezekbe sugárzó anyag. Az ügyben ezen a ponton sokkal inkább az a kérdés, hogy mit lehet tenni európai szinten azért, hogy hasonlóan veszélyes szállítások a jövőben ne következhessenek be, elkerülendő annak lehetőségét, hogy nukleáris anyagok terroristák kezébe kerüljenek.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2016. 05. 12.

Mérgesnek lenni

Sok minden miatt lehet ma Magyarországon mérgesnek lenni. Én is hosszan tudnám sorolni azokat a jelenségeket az összedőlő egészségügytől, a tönkretett oktatástól kezdve, a reménytelenül leszakodó vidéki térségeken, az egyre terjedő gyomorszorító szegénységen át az arcpirító lopásig, a kivagyi kormányzati rongyrázásig, vagy a közmédiáig, mint olyanig. Most azonban nem ezek miatt vagyok mérges. És nem átvitt értelemben, hanem konkrétan.

Tele vagyok méreggel.

A szervezetemben aggasztóan magas egy vitatott növényvédőszer, a glifozát koncentrációja. Csakúgy, mint feltehetően európai polgártársaim 90 százalékának.

A glifozát az egyik legszélesebb körben használt növényvédőszer, évente több tízezer tonna kerül ki belőle a környezetünkbe Európában. A közelmúltban ugyanakkor az WHO szakirányú szervezete, az IARC az ember számára valószínűleg rákkeltő anyagok körébe sorolta, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) magyar elnökségi tagja, Székács András friss eredményei pedig a hormonháztatást károsító hatásait támasztják alá. A glifozát európai engedélye idén nyáron lejár, ezért azt újra kell engedélyeztetni az Európai Bizottsággal. Az egyre gyűlő bizonyítékok ellenére az EFSA szerint a glifozát nem jelent egészségügyi kockázatot, és engedélyezhető. A zöld szervezetek, és az Európai Parlament egy jó része ezt másképp gondolja. Az EP többsége ugyan végül elutasította a glifozát teljes betiltására vonatkozó javaslatot, de nagyon szigorú korlátozásokkal tartja csak elfogadhatónak az újraengedélyezést annak érdekében, hogy csökkentsük az európai polgárok kitettségét a glifozátnak. A végső szót az Európai Tanácsban a tagállamok képviselői mondják ki, többszöri halasztás után várhatóan a jövő hét közepén.

A döntést segítendő, a zöld frakció szervezésében mintát vettünk közel félszáz EP-képviselőtől, és egy független német laboratóriummal bevizsgáltattuk a mintákat, hogy tartalmaznak-e, és ha igen, mekkora koncentrációban a képviselők vizeletmintái glifozátot. Az eredmények aggasztóak.

field-spray-corn-cropduster-crop.jpg

Kiderült, hogy valamennyi mintából kimutatható a glifozát jelenléte, a valószínűleg rákkeltő növényvédőszer mindannyiunk szervezetében jelen van, ahogyan azt korábbi vizsgálatok is alátámasztották. És bár nincs hivatalos egészségügyi határérték a vizelet glifozáttartalmára, de az eredmények minden esetben meghaladták az ivóvízre vonatkozó 0,1 μg/l határértéket. Azaz több glifozát megy ki belőlünk, mint ami befele jöhetne. Ráadásul nem is kicsivel, az eredmények 0,17 - 3,57 μg/l közé esnek. Azaz az ivóvíz határértékeinek 1,7-36-szorosa a képviselők mintáiban a glifozát koncentrációja.

Az én esetemben az érték 3,14 μg/l, a határérték több, mint harmincszorosa, ez a 48 képviselő közül a második legmagasabb érték. Mérges vagyok tehát.

De az is kiderült, hogy egy másik magyar képviselő esetében, aki szintén elvégeztette a tesztet, szintén az átlagnál jóval magasabb (2,63 μg/l) értéket mértek. Úgy tűnik, mi magyarok, még az átlagnál is jobban át vagyunk itatva egy káros peszticiddel, úgyhogy logikus, hogy kormány határozott lépéseket tegyen a glifozát visszaszorítása érdekében. A magyar kormány azonban ennek épp az ellenkezőjét teszi: a glifozát újraengedélyezésének egyik legelszántabb élharcosa, és a tudományos műhelyek véleményét semmibe véve még a szer használatának korlátozásáról sem akar hallani. A magyar polgárok egészsége helyett agrokémiai nagyvállalatok érdekeit szolgálja minden eszközzel. A magyarok meg közben egyre jobban teljesítenek - legalább is ami a szervezetük glifozáttartalmát illeti.

Ez teljességgel elfogadhatatlan, ezért levélben fordultam Fazekas Sándor földművelésügyi miniszterhez, hogy vizsgálja felül a hivatalos magyar kormámnyzati álláspontot, és más tagállamokhoz hasonlóan, amelyek határozottan a glifozát ellen foglaltak állást, utasítsa el a szer újraengedélyezését, vagy legalább képviselje határozottan azokat a korlátozásokat, amelyeket az Európai Parlament szükségesnek tart, azért, hogy mi, magyarok ne a szervezetünkben jelen lévő glifozát mennyiségével tűnjünk ki Európában. Jövő héten kiderül, kit is képvisel a magyar kormány igazából?

 level_fazekas_sandor_miniszter_urnak_26042016_pdf_page_1.jpg

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!