2014. 04. 23.

Egyedül a zsákutcában

A Paksról kötött Orbán-Putyin paktum egy történelmi elágazásnál Magyarországot ismételten a kiszolgáltatottság és alárendeltség útjára viszi. Páratlan történelmi helyzetben, közvetlen külső kényszerek nélkül dönthettünk volna arról, hogy ne kövessük el az első két ipari forradalom idején ránk kényszerített hibát, és a harmadik lehetőséggel végre valóban a globális gazdaság élmezőnyéhez csatlakozhassunk. Nem így történt. Lehet-e még fordítani?

 

Történet három ipari forradalomról

Magyarország az első ipari forradalom idején a feudalizmus korrekciójával, Mária Terézia kizsákmányolás-korlátozó úrbéri rendeletének meghekkelésével volt elfoglalva. Persze a birodalmi logika mentén kormányozó Habsburgok sem törték magukat a magyar területek iparosításáért – nekik tökéletesen megfelelt az a helyzet, hogy mi vagyunk a fejlettebb cseh és osztrák vidékek éléskamrája, és iparuk felvevőpiaca, amely helyzetet a vám- és adópolitikával is igyekeztek konzerválni. Így esett, hogy a reformkorra már jó százéves modernizációs deficitet kellett volna ledolgozni, az első komolyabb iparfejlesztési nekibuzdulásra pedig csak a XIX.-XX. század fordulóján került sor, amikor a fejlett világ már a másodiknál tartott.

Úgy is mondhatnánk: az első ipari forradalom helyett – osztrák segítséggel – a feudális termelés konzerválását választottuk. A második forradalmat kétszer szalasztottuk el: először az egymást követő világégések miatt (Magyarország még a II. világháború előestéjén is alacsonyan fejlett agrár-ipari ország volt), másodszor pedig a szocialista gazdaságfejlesztés, a „vas és acél országának” felépítése jegyében, az 50-es 60-as években próbálva rekonstruálni Magyarországon az első ipari forradalmat, amikor a világ nagyobb része már a motorizáció és a távközlés dominálta második ipari forradalom derekán járt. A külső determináció természetesen mindkét esetben működött: Trianonban az ország kétharmadával együtt fontos energia- és nyersanyagbázisaink, vasútjaink, ipari fellegváraink jelentős hányadát is elcsatolták tőlünk, 1945 után pedig az itt állomásozó szovjet csapatok kényszerítettek bele minket a tervutasításos gazdálkodásba és a szocialista blokk gazdasági munkamegosztásába.

A történelmi kényszer mentségnek és magyarázatnak megfelel, ám nem változtat a tényen, hogy ismételten a rossz lóra tettünk, és mindkétszer lemaradtunk a fejlődés gyorsvonatáról. Most, 2014-ben viszont semmiféle kényszer nem szorít rá minket, hogy két lehetőség közül megint a rosszabbat, a bizonyítottan kudarchoz vezetőt válasszuk. A szabad világhoz, az Európai Unióhoz tartozunk, senki nem kényszerít rá minket a helytelen döntésre.

Jeremy-Rifkin31.jpg

Jeremy Rifkin

A sztárközgazdásznak és -teoretikusnak számító Jeremy Rifkin – akitől a harmadik ipari forradalom elmélete származik – azt állítja, hogy a korszakváltások mindig a kommunikáció és az energiatermelés átalakulásához kötődnek. Az első forradalmat a szén, gőzgép, a vasút és a nyomdagép indította el, a másodikat pedig az olaj, a motorizáció és a távközlés. A harmadik revolúció értelemszerűen a (részben már vezeték nélküli) internethez és a megújuló energiaforrásokhoz kötődne – szemben a leváltani kívánt modellre jellemző centrális információs és energiahálózatokkal, az óriás fosszilis és nukleáris erőművek energiájára épülő tömegtermeléssel. Ezekkel Rifkin szerint „mindössze” annyi a gond, hogy környezeti és társadalmi szempontból is fenntarthatatlanok: bővítetten termelik újra a válságokat, munkanélküliséget, a regionális különbségeket és a környezetpusztítást. Úgy tűnik, Orbán Viktor és a huszadik (vagy a tizenkilencedik?) századi gondolkodásba reménytelenül beleragadt holdudvar kizárólag ezekben a kategóriákban tud gondolkodni: mamuterőművek, nehézipari termelőüzemek, stadionépítés (olcsó cirkusz a munkásosztálynak). Talán nem is hallottak róla, hogy Európában új munkahelyeket szinte csak az ökogazdálkodás, a tágabban értelmezett zöldenergiaszektor és zöldipar, meg némelyik különösen innovatív ágazat képes teremteni (a mi kormányunk az innovációt személyes ellenségének tekinti: nehogy már az ötletek/találmányok döntsék el – a fideszes apparatcsikok helyett – hogy ki lesz sikeres!). Nekik atomerőmű kell, amelyik az ország egyetlen pontján, Pakson termeli meg a teljes áramigény akár 70 százalékát akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a negyede elvész, mire Győrig vagy Békéscsabáig eljut. Decentralizált energiatermelésről, mondjuk szélerőművekről hallani sem akarnak (egyetlen új engedélyt sem adtak ki a kormányváltás óta), a zöld fordulatról pedig valószínűleg azt gondolják, hogy Orbán átmenetileg a Fradinak is hajlandó drukkolni, ha ezzel szavazatokat lehet szerezni.

 

Orbán-Putyin paktum vagy százezer zöld munkahely – Ez a kérdés, válasszatok!

A jövő és a múlt gazdaságpolitikái közötti választás tétje óriási: az egyik semmilyen kézzelfogható eredményt nem hoz a foglalkoztatás terén, a másik rövid távon sok százezer fenntartható és válságálló új munkahelyet eredményezhet. Érdekes, hogy a kormányváltás előtt ezt még a Fideszben is hasonlóan gondolták: azzal számoltak, hogy néhány százmilliárd forintnyi ráfordítással, jórészt az EU-tól és a kvótabevételeinkből lecsípett pénzből országos épületenergetikai korszerűsítési programot (hőszigetelés plusz zöldenergia) indítanak, 80 ezer munkahelyet teremtve. Ehelyett most Paksot bővítenék 3-4000 milliárdnyi adóforintból, ami állítólag 10 ezer (de a Paksi Atomerőmű saját füzete szerint tartósan – az építési időszakot követően - csak 7-800) munkahelyet hoz majd létre. A bolondnak is megéri, mondhatnánk, ha nem azt látnánk, hogy éppen ezek a bolondok kormányoznak megújított felhatalmazással, és ha nem tudnánk, hogy Németországban már ma is tízszer annyian dolgoznak a megújulóenergia-iparban, mint ahány munkavállalója a nukleáris szektornak volt az atomerőművek leállításának megkezdése előtt, vagyis a csúcson.

Háromezer milliárd forintból minden magyar település kaphatna egymilliárdot a saját foglalkoztatási problémáinak megoldására, a helyi vállalkozások felpörgetésére. Háromezer milliárd forintból másfél millió háztartás energiaigényét lehetne 30-40 százalékkal csökkenteni épületfelújítások és megújulós beruházások révén. Háromezer milliárd forintból az épületfelújításokkal 100 ezer új munkahelyet lehetne teremteni a halódó magyar építőiparban. Talán ennyiből is látszik, hogy nem az atomerőmű harcol itt a szélkerekekkel, hanem két gazdaságfejlesztési modell csatázik egymással, és az egyik papíron sincs egy súlycsoportban a másikkal. Az egyik a magyar kis- és középvállalkozók energiájára, a másik állampárti nagyberuházásokra épít. Az egyik a jövő, a másik a múlt technológiáját akarja meghonosítani. Magyarország jövője, következő évszázada most dől el, és a sorsunk ezen a választáson múlik: megint egyszer a múltra voksolunk, vagy veszünk végre egy nagy levegőt, és megcélozzuk a jövőt, a zöld gazdasági fordulatot.

German_roofs.jpg

Napelemekkel borított háztetők Németországban

A Fidesz politikájának valódi szimbóluma a csak Orbán Viktor (és talán Putyin) fejében létező új orosz atomerőmű. Az emberek háta mögött, az ország nyilvánvaló érdekeivel szembefordulva, érdemi új munkahelyteremtés nélkül, kizárólag a saját klientúráját helyzetbe hozva, a politikai hatalma megtartásáért összeszövetkezett Európa legdestruktívabb, egyik szomszédját éppen lerohanó nagyhatalmával egy olyan beruházásért, amely már 20 évvel ezelőtt is idejétmúlt lett volna. Nem hagyhatjuk, hogy megvalósítsa őrült tervét, mert a jövőnket teszi vele kockára.

A zöld gazdaságban érdekelt vállalkozásoknak ki kell követelni, hogy beleszólhassanak a jövő gazdaság- és energiapolitikájának kialakításába. A jobb életre váró állampolgároknak ki kell követelni, hogy legyen szavuk a nemzeti jövedelem felhasználásában, az ország eladósításának megakadályozásában, a szövetségeseink megválasztásában. A közmunkás sorsra utalt munkavállalóknak ki kell követelniük, hogy a kormány értelmes munkát, fenntartható munkahelyeket és méltányos munkabért biztosítson számukra. Mindez nem fog megvalósulni, ha Paks II felépül.

Az atomerőmű-bővítésnek van alternatívája: a zöld gazdasági fordulat. Ez lenne az a bizonyos harmadik forradalom, amely a képzetteket a technológiai innováció és a felsőoktatás felpörgetésével, a vállalkozások fejlesztésével, az épületek szigetelésével és korszerűsítésével, a megújuló energiaforrások fejlesztésével, az életminőség javításával minden társadalmi rétegnek, minden településtípusnak, minden országrésznek kínálna előrelépési lehetőséget.

Az új paksi erőmű kérdése még nem dőlt el véglegesen. Az NVB által elutasított népszavazási kezdeményezésemet a Kúria elé vittem, amelynek május végéig döntenie kell a referendum kiírhatóságáról. Az oroszokkal kötött megállapodás bármikor felbontható, és amíg nem történt érdemi beruházás, addig ezt meg lehet tenni anélkül, hogy jelentős kártérítési igény merülhetne fel. A szerződés felbontására ok éppenséggel volna, a szakmai védhetetlenségen túl is: az egyik szerződő fél a nemzetközi egyezmények felrúgásával épp feldarabolja Ukrajnát. Az EU, és ezen belül a visegrádi országok is határozottan az orosz energiafüggőség csökkentése, az energiapolitika terén az Oroszországgal szembeni egységes fellépés mellett teszik le a voksukat.

Rifkin három ipari forradalma közül kettőt jórészt külső uralom eredményeként késett le Magyarország. Szégyen lenne, ha a harmadikból, ahol a külső nyomás (az EU) a felzárkózás irányába terelne minket, Magyarország saját határozott erőfeszítéseinek hatására maradna ki.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2014. 04. 05.

A paksi hitelszerződés magyarul

Hetek óta követeljük és várjuk, hogy a kormány tegye közzé a paksi hitelszerződés hiteles magyar szövegét. Nem történt meg, szemmel láthatólag szeretnék a legnagyobb titokban tartani, hogy milyen gyalázatos szerződést kötöttek, és azt, hogy minden hazugság volt, amit eddig ebben az ügyben mondtak.

 

Vessünk véget az információhiánynak és a titkolózásnak. Itt a szerződés hitelesített fordítása. A fordítás a Greenpeace megbízásából készült. Kattintás a képre.

szerz+Ĺd+ęsRUHU-page-001.jpg

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2014. 04. 03.

Nyilvánosságot minden paksi bővítést megalapozó tanulmánynak!

Van-e a múltkor bemutatottakon túl más megalapozó tanulmány a paksi bővítésről? Ha igen, miért sért törvényt a Paks II. projektcég annak eltitkolásával? Az általam látott, és álláspontom szerint indokolatlanul titkosított dokumentumokat miért nem teszik nyilvánossá? Levelem Nagy Sándor vezérigazgatónak és Péterfalvi Attilának, az adatvédelmi hatóság vezetőjének.

Nagy_Sandor_reszere_140325-page-001.jpg

Nagy_Sandor_reszere_140325-page-002.jpg

dr.Peterfalvi_A_NAIH_2013.03.27-page-001.jpg

dr.Peterfalvi_A_NAIH_2013.03.27-page-002.jpg

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2014. 03. 31.

Visszacsinálható-e a paksi paktum?

Sokan kérdezik tőlem mostanában a címben föltett kérdést, nem kis aggodalommal a hangjukban. Még ha ellenzéki győzelem is lesz április 6-án, nem köteleződött-e el az Orbán-kormány visszavonhatatlanul a paksi bővítés ügyében? Milyen pénzügyi és jogi következményei lehetnek a szerződés felmondásának? Lehetséges-e egyáltalán felbontani ezt a szerződést?

Nos, azoknak, akik aggódnak emiatt, két jó hírrel is szolgálhatok.

http://nepszava.hu/picture/8016/normal/32/00032048.jpeg

"- Ott várja a pénzügyi kényszerzubbony, Viktor Viktorovics!" (fotó: nepszava.hu)

 

A két jó hír közül a nagyobb az, hogy ez a szerződés még egyáltalán nincs véglegesen lezárva. Az orosz-magyar nukleáris együttműködésről szóló megállapodás 9.§-a szerint:

"A jelen Egyezmény 1. cikkének 1. és 3. pontjában rögzített együttműködés megvalósítása érdekében az Orosz Fél a Felek külön megállapodásában meghatározott összegben és feltételekkel állami hitelt biztosít a Magyar Fél számára a Paksi Atomerőmű teljesítménye fenntartásának és fejlesztésének finanszírozásához. Amely állami kölcsönszerződés megkötése a jelen szerződés implementálásának feltétele."

Magyarán, amíg a hitelszerződés át nem ment a hatályba lépéshez szükséges procedúrákon, addig, a keretmegállapodás sem implementálható. Tekintve, hogy a hitelszerződést a parlament elé kívánják terjeszteni, annak parlamenti jóváhagyása nélkül az eredeti egyezmény jogkövetkezményekkel járó alkalmazása nem lehetséges. A kormány eredetileg a választás előtt szerette volna az Országgyűlés jóváhagyását kérni a hitelszerződéshez, a paksi paktummal kapcsolatos ellenérzéseket megtapasztalva azonban ezt elhalasztották. A hitelszerződésről csak az április végén-május elején összeülő új parlament fog dönteni. Ha pedig ott az ellenzék (mínusz Jobbik) többségben van, akkor a hitelszerződést nem szavazza meg a parlament, a szerződés pedig - minden külön felmondás nélkül - egyszerűen nem implementálható. A vasárnapi szavazás tehát arról is szól, hogy lesz-e olyan ellenzéki többség a parlamentben, amely elutasítja a hitelszerződést, és ezzel érvényteleníti-e a paksi paktumot.

A másik jó hír az, hogy amúgy az eredeti megállapodás - mint minden nemzetközi egyezmény - természetesen felbontható. Ezt egyértelműen megfogalmazza a szerződés 18.§ 3. bekezdése:

"Bármelyik Fél felmondhatja jelen Egyezményt oly módon, hogy erről írásos értesítést küld a másik Félnek. Ebben az esetben az Egyezmény az értesítés kézhezvételét követő egy év elteltével megszűnik."

Minél hamarabb kerül erre sor, természetesen annál kisebb a szerződés végrehajtása során az orosz fél által elköltött pénz, amely költség megtérítése érdekében az oroszok kárigénnyel léphetnek fel nemzetközi jogi fórumokon. Magyarán: minél hamarabb felbontjuk a megállapodást, annál kisebb kárral tudunk kiszállni belőle. De a legegyszerűbb, és legolcsóbb, ha egyáltalán nem is valósítjuk meg. Ennek a kulcsa vasárnap a választók kezében van.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2014. 03. 27.

Az Orbán Viktor Baráti Kör tovább nyomul az energia-szektorban

Év elején robbant ki a gázvásárlási botrány, amelynek középpontjában a többek között Orbán focihaverja, a Vidi-tulajdonos Garancsi István által, offshore szálakon keresztül tulajdonolt MET áll. 50 milliárdos profitra tettek szert egy olyan ügylettel, amivel a hatályos jogszabályok szerint egyáltalán meg sem lehetett volna bízni őket (lévén offshore cég), és amit az állami MVM is elláthatott volna, a költségvetésen belül tartva vagy a fogyasztók felé tovább adva ezt a profitot.

Nemrégiben írtam meg, hogy a MET a gázvásárlási szerződést követően sem ült a babérjain, a Dunamenti Erőműben való tulajdonszerzése, és az egész magyar villamosenergia-rendszer szabályozásának alakulása bámulatos - természetesen teljesen véletlen - egybeeséseket mutat, a végén pedig újabb, igen vaskos bevétel valószínűsíthető a rejtélyes MET számára.

A MET csoport (forrás: www.hugas.met.com)

Úgy tűnik azonban, hogy ha egyszer egy üzlet beindul, azt nem lehet megállítani. A MET térnyerése a magyar energetikában tempósan folytatódik. Az RWE Főgázban lévő részesedésének közelmúltbeli - MVM általi - megvásárlása nyit új terepet a MET-nek. Információim szerint a Főgáz Zrt. 2014. március 31-én rendkívüli közgyűlést tart, aminek napirendjén szerepel a tulajdonosi körből távozó RWE által delegált, és a tulajdonosváltás nyomán lemondó igazgatósági illetve felügyelőbizottsági tagok pótlása.

Az MVM által a megüresedő helyekre (3 igazgatósági és 2 FB-hely) delegáltak között szerepel az igazgatósági helyek egyikére Králik Gábor, az FB-helyek egyikére pedig Kóbor György.

Králik Gábor 2010 és 2012 között a MET (akkor még MOL Energy Trade) International AG stratégiai és üzletfejlesztési vezetője, valamint vezérigazgatói tanácsadója továbbá pénzügyi vezetője és igazgató tanácsi tag volt. 2010 folyamán emellett a MET gazdasági vezetője.

Kóbor György 2013 folyamán az akkor frissen alakult MET Power Magyarország vezérigazgatója és igazgatósági tagja.

A MET-es háló lassan szövi be a magyar energetikát, a friss szerzeményben, a Főgázban is azonnal megjelenik. A kormányzati szándék deklaráltan a további állami tulajdonszerzés az energia-szektorban. Ezzel párhuzamosan minden jel szerint a MET-es kör pozíciószerzése is folytatódni fog.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2014. 03. 24.

Fellebben a fátyol a paksi titokról?

Hosszas levelezés, adatigénylési pingpong után lehetőséget kaptam arra, hogy betekintsek a paksi bővítést megalapozó tanulmányokba. Pakson, a Paks II. projektcég székhelyén, zárt adatszobában, felügyelet mellett, a mobiltelefont leadva, egy laptopon megnyílt előttem sok ezer oldalnyi dokumentum. Mit láttam? Meggyőződtem-e arról, hogy valóban az évszázad üzletét kötöttük? Milyen részletes háttrészámítások előzték meg a moszkvai paktumot? Videó.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!