2015. 05. 26.

Az igazság az M4 körül

Az M4-es autópálya ügye még az Orbán-kormány viszonylatában is párját ritkítóan zavaros és átláthatatlan folyamat eredményeképpen jutott el oda, hogy a kormány leállította az építkezést. Korrupciógyanú, kartellvád, Brüsszel visszavonta a támogatást, a magyar kormány visszavonta a pályázatot - sorra kerülnek elő a különböző, sokszor egymásnak ellentmondó állítások. A napokban választ kaptam az Európai Bizottság Regionális politikai főigazgatóságától arra a levelemre, amelyben a helyzet tisztázását kértem.

A válasz sokkoló.

Az már nyilván nem lep meg, hogy kiderült: mióta ezt az ügyet feszegetem, azaz másfél éve, vélhetőleg egyetlen igaz állítás sem hagyta el a kormányzati szereplők száját a beruházással kapcsolatban. Légből kapott vádak és magyarázkodások helyettesítették a tájékoztatást, és ahelyett, hogy beismerték volna, hogy egy szánalmasan rosszul előkészített, a belső értékelések szerint is bukásra ítélt projekt súlyosan amatőr kivitelezése fulladt kudarcba, megpróbálták rákenni a fejreállást mindenkire, aki valaha felbukkant a beruházás környékén. A Bizottság által megfogalmazott kartellvádtól a cégek összeesküvéséig számos verziót hallottunk Lázár Jánostól és Csepreghy Nándortól. Csak sajnos ebből semmi nem volt igaz.

Az igazság ugyanis a következő.

A 2013 októberében benyújtott projekttel kapcsolatban a Bizottságnál a szakmai kifogások hosszú sora merült fel:

- Silánynak találták a stratégiai indoklást - egy helyi közlekedési fejlesztésekre szánt keretre benyújtottak egy transzeurópai közlekedési hálózatba illeszkedéssel indokolt tervet. Amely szerintük Budapest elkerülését célozta volna, a nyomvonala azonban egyenesen Budapestre vezetett rá;

- Kifogásolták a párhuzamos kapacitások fejlesztését uniós forrásokból, a vasúti beruházások eredményeit (forgalom átterelése) tönkreteszi a párhuzamos útfejlesztés;

- Súlyos környezetvédelmi aggályok merültek fel. A tervezett nyomvonal Natura 2000 területeket is érint, miközben az új autópálya helyett a meglevő út nyomvonalán megvalósuló útfejlesztés (pl. autóút) lényegesen olcsóbb lett volna, és a kedvezőtlen környezeti hatásai is lényegesen alacsonyabb lehetnének;

- Rendkívül silány a benyújtott költség-haszon elemzés, a becsült forgalmi adatok vélhetően jelentősen túlzóak, így a remélt haszon a valóságban várhatóan jelentősen elmarad a tervezettől;

- és végül valóban felvetették, hogy teljesen indokolatlan a beruházás árszintje - ezt azonban nem kartellel magyarázták, hanem azzal, hogy a kormány nem hagyott időt arra, hogy indokolatlanul magas árajánlatok esetén új közbeszerzést írjon ki (sőt, mint később látjuk, még meg is emelte a beruházás költségkeretét, tehát semmit nem tett a költségek leszorítása érdekében).

Mindezt 2014 tavaszán elmondták a kormánynak, kérve, hogy adjanak választ ezekre a kifogásokra, és módosítsák a tervet ezek alapján, vagy vonják vissza a pályázatot. A kormány tehát egy éve tudja, hogy baj van az M4-essel. A válaszlépésük pedig az, hogy - módosítás helyett - 2014 szeptemberében(!) visszavonták a támogatási igényt! Majd, miután lemondtak az uniós támogatásról, 2014 decemberében egy egyedi kormánydöntéssel 20 százalékkal, 160 milliárdra  emelték a költségkeretet, és csökkentették a műszaki tartalmat! Végül 2015 januárjában, az akkor már közel féléve hivatalosan, a kormány által bebuktatott projektről elkezdték terjeszteni, hogy Brüsszel kartellvádja miatt áll le a beruházás, mert a cégek összejátszottak! (Ne bonyolódjunk bele, hogy ha ez a helyzet, akkor a kormánnyal is össze kellett játszaniuk, hogy decemberben még megemeljék a költségkeretet.)

Egy tragikusan rosszul, amatőr módon  előkészített, indokolatlan projektet gyalázatosan túláraztak, majd a viharfelhők gyülekezése közben erőszakosan továbbnyomták, hogy aztán a színdarab egy követhetetlen, önellentmondásokba gabalyodó hazudozásba fulladjon. A környéken lakók és arra közlekedők gondjait nem oldották meg, viszont elpazaroltak 60 milliárd forintot, miközben lejáratták Magyarországot Brüsszelben is. Nagyjából ez a foglalata a történetnek. Ami az egész Orbán-féle kormányzás tömör összefoglalása is.

Alábbiakban a Bizottságtól kapott dokumentumok:

 

A levél:

dg_regio_m4_valasz.jpg

Csatolmány1:

dg_regio_m4_valasz_annex1.jpg

Csatolmány2:

dg_regio_m4_valasz_annex2.jpg

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

· 1 trackback
2015. 05. 01.

Jelölöm

zsak_feri_brusszelben.jpg

Az Európai Polgári Díjjal az Európai Parlament 2008 óta olyan embereket tüntet ki, akik kiemelkedően sokat tettek az európai alapértékek képviseletéért és megvalósításáért. A díj kitüntetettjére minden EP-képviselő javaslatot tehet.

Jelölöm Zsák Ferencet az Európai Polgári Díjra.

Jelölöm Zsák Ferencet, aki minden erőfeszítést megtett azért, hogy a környezet védelmének ügye, mint európai alapérték, a gyakorlatban is megvalósuljon.

Jelölöm Zsák Ferencet, aki a védett természeti értékeket a gazdasági érdekekkel, a nagyhatalmú cégekkel, és a politikai hatalmasságokkal szemben is védelmezte. Aki kiállt az Unió természetvédelmi hálózata, a Natura 2000 védelme alá eső területen megvalósítani szándékozott Audi gyárbővítés ellen.

Jelölöm Zsák Ferencet, aki, amikor minden veszni látszott, tett egy utolsó kísérletet, hogy a brutálisan elpusztítani szándékozott természeti értékek helyett legalább esélyt adjunk annak, hogy máshol pótolni tudjuk a veszteséget. És akit ezért tőrbe csaltak, megvezettek, és végül bíróság elé citáltak.

Jelölöm Zsák Ferencet, akit a civil kurázsi következetes gyakorlása miatt már akkor börtönbe vetett a hatalom, amikor Lázár János még azt sem tudta, hogy az Ökotárs Alapítványt eszik-e, vagy isszák. Akin példát statuáltak minden civil és környezetvédő számára, hogy mire számítson az, aki következetesen képviseli azt, amiben hisz, és beleszól az állam és az ő kivételezett cégei közötti, jogszabályokat feszegető románcba.

Jelölöm Zsák Ferencet, akit a környezet, unokáink, és a még meg sem született nemzedékek természeti örökségének védelméért rablógyilkosokkal zártak össze - tizenhatodmagával egy harminc négyzetméteres cellába. Akit minden racionális érv vagy ok nélkül, pusztán megfélemlítési céllal rabosítottak - jóllehet együttműködött a hatóságokkal a kafkai eljárás során, szökni nem próbált, a bűnismétlés veszélyétől pedig nyilvánvalóan nem kellett tartani. Akit azzal vádoltak, hogy lyukas gatyájú környezetvédőként megvesztegette az 1500 milliárd forintos árbevételű Audi Hungáriát, és ezt olyan trükkös formában tette, hogy az Audi adott (volna) neki pénzt tájrehabilitációs programokra, kompenzálandó a pusztítást, amit véghez vitt a gyárbővítéssel.

Jelölöm Zsák Ferencet, aki hónapokat töltött börtönben az európai alapértékekért való kiállása miatt, ahol nem jutott hozzá a szükséges gyógyszereihez, és egészsége maradandóan károsodott, súlyosan meg is betegedett. Akinek becsületét sárba tiporták, életét tönkretették.

Jelölöm Zsák Ferencet, akit a bíróság két hónapja első fokon 3 év börtönre ítélt, mert meg akart védelmezni valamit, ami mindannyiunké, ma élő, és jövő generációké. Aki elsőként tapasztalta meg a saját bőrén, hogy mit gondol a hatalom a civilségről. És mit gondol a környezet védelméről. Akit már azelőtt megpróbáltak eltaposni, hogy az egész környezetvédelemmel megtették volna. És akinek nem volt olyan szerencséje, hogy a norvég kormány álljon ki érte, mint amikor gyomorforgató praktikáit a hatalom az Ökotárs ellen vetette be.

Jelölöm Zsák Ferencet, mert mindannyian Zsák Ferencek vagyunk. Mindannyian, akik hisznek abban, hogy természeti kincseink érnek annyit, mint még néhány ezer turbómotor. És akik tenni is akarnak ennek érdekében. De közülünk egyedül Zsák Ferenc töltött négy hónapot egy zárkában börtönkoszton, heti egy fürdéssel, havi egy látogatással. Egyedül Zsák Ferencet ítélte a bíróság első fokon 3 év börtönre valami miatt, amit végül el sem követett, és amit ép ésszel másnak, mint peren kívüli egyezségnek, nem lehet nevezni. Egyedül Zsák Ferenc küzd a magyar igazságszolgáltatással, hogy 60 évesen ne vonuljon évekre börtönbe, és visszaszerezze ne csak a saját becsületét, hanem a környezetvédelemét, a civilségét is. Helyettünk is teszi. Értünk, gyerekeinkért, unokáinkért.

Jelölöm Zsák Ferencet, mert ha tényleg mindannyian Zsák Ferencek lennénk, ez egy sokkal jobb Magyarország, sokkal jobb Európa lenne. Mert ha valamiért érdemes volt ezt a díjat megalapítani, az az olyan emberek miatt van, mint ő.

Jelölöm Zsák Ferencet.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2015. 04. 27.

Fazekas miniszter egyetlen vétke

A Napi Gazdaság információi szerint inog Fazekas Sándor széke, mert az utóbbi időben olyan események történtek, amelyek „nem kedveztek a miniszter megítélésének”.

Nos, tisztelettel jelentem, hogy a „nem kedvező jelenségek” nem tekinthetők újszerűnek, Fazekas Sándor megítélése hosszú idő óta csak batiszkáffal vagy mélyfúrásos-repesztéses technológiával elérhető mélységben van. Csak néhányat hadd említsek a nem a közelmúltban történtek közül, amelyek alapján Fazekas Sándort a delírium előszobáján innen lévő állampolgár évek óta az egyébként felfoghatatlanul erős mezőnyt jelentő magyar kormányzat legalkalmatlanabb, legostobább, legfelkészületlenebb és legkorruptabb szereplői között kell, hogy számon tartsa.

Jószerével meg sem melegítette maga alatt a bársonyszéket, amikor 2012 januárjában felállt minisztériumának stratégiai ügyekért felelős államtitkára, Ángyán József, arra való hivatkozással, hogy nem látja garanciáját annak, hogy az általa képviselt, a kis és közepes családi gazdaságokat, a vidék népességmegtartó képességét előtérbe helyező vidékstratégiát kívánja megvalósítani a kormányzat. Amely gyanúra aztán bőven láttunk bizonyítékot a későbbiekben, nem utolsó sorban a fideszes ámokfutás egyik legsötétebb, legcinikusabb fejezetének, az állami földbérletpályázatok elmutyizása, haveri oligarcháknak való kijátszása keretében. Magára valamit adó országban Fazekas Sándor tekintélye ekkoriban hatolhatott volna át a földköpeny alsóbb rétegein, maga a miniszter pedig gyors nyomozati és bírósági eljárást követően jól megérdemelt börtönbüntetését töltené mostanában, amikor kormányzati körökben megingott a bizalom.

Emlékezetesek Fazekas miniszter megszólalásai a három éven át általam elnökölt Fenntartható fejlődés bizottság ülésein is, ahol például Kishantos beszántása kapcsán rezzenéstelen arccal közölte, hogy micsoda öröm, hogy a nagytőke helyett a helyi gazdálkodók jutnak földhöz. Vagy amikor maga is bevallotta, hogy a zirci arborétum átadása az egyháznak jogszerűen nem lehetséges, de sebaj, majd módosítjuk a törvényt!

Semmiképp nem hagynám ki kedvencemet, Tolnainé Tüzépes Katikát sem, akivel kapcsolatosan a visszatérő korrupciógyanú, az általa vezetett hatóság minősíthetetlen tájékoztatási gyakorlata, majd az egymás után felszívódó doktorátus, nyelvvizsga, és végül diploma nyomán sem rendült meg Fazekas miniszter bizalma. Tolnainé lemondásának percéig (hónapokon keresztül) bármiféle vizsgálatot pökhendin visszautasítva védett és óvott egy címeres szélhámost. (Jegyezzük meg, itt komoly versenytársa akadt Illés „Megvilágosodott” Zoltán személyében, aki mostanában váratlanul ráébredt, hogy az elmúlt négy évben a Fidesz szétverte a környezetvédelmet, amelyet éppen ő irányított a szétverés folyamata során, akkoriban azonban fennhangon állt ki Tolnainé mellett, azt állítva, hogy „személyesen látta a diplomáját” – amelyről ugye utóbb bebizonyosodott, hogy nem létezik).

tolnaine.jpgTüzépes Katika kitüntetve

Csak futólag említenék olyan apróságokat, mint az akác hungarikummá nyilvánítása, amellyel politikailag abszurd mederbe sikerült terelni egy súlyos szakmai problémát; a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál működő maffia ügye, ahol ugye a felügyelete alatt – bár kis jóindulattal a tudta nélkül – hónapokon keresztül szabadon garázdálkodott egy bűnszervezet, vagy legendás „megtekintései”, amelyekkel azt a kétes hírnevet tudta besöpörni, hogy ismételten meghonosította Magyarországon az ötven éve kihaltnak hitt termelési riport műfaját.

Ha Fazekas Sándor szakmai teljesítménye egy fikarcnyit is számítana, miniszterként nem élte volna túl a 2010-es Fidesz-győzelem egyéves évfordulóját. Csak hogy tisztán lássunk: az, hogy most megingott a megítélése, annak semmi köze ahhoz, hogy egy alkalmatlan, cinikus balfácán. Nem Kiss Szilárd moszkvai mezőgazdasági attasé futtatása, vagy a Hungária Értékpapír Zrt-be odaveszett közel félmilliárd minisztériumi forint az oka annak, hogy vélhetőleg rövidesen más megélhetés után kell néznie. Az ok sokkal prózaibb. Fazekas miniszter, az egész siralmas minisztériumával együtt annak a szolnoki klikknek a találmánya és terméke, amelyet a Nyerges-Simicska kör bázisának szoktak tekinteni. Az F(V)M hemzsegett az ebből a körből érkező emberektől (akiknek most alighanem szintén útilaput kötnek a talpára). Nem az ő megítélése ingott meg mostanában, hanem Simicska Lajosé. Ha történetesen Garancsi István bábozna vele évek óta, akkor senkit nem zavarna, hogy köztörvényes bűnözőkkel képviselteti a magyar államot külföldön, hogy felfoghatatlan könnyelműséggel szórja a rábízott közpénzt. Ezek ma Magyarországon nem számítanak véteknek. Csak hogy tisztán értsük Orbán Viktor hatalmának természetét: egyetlen bűnt lehet itt manapság elkövetni. Olyasvalakihez tartozni, akinek lojalitása kérdésessé vált. Ezért mehet Fazekas miniszter. Ha csak valami nagyon meggyőző hűségnyilatkozatot nem tud tenni Orbán Viktornak. Például szállít valami terhelőt Simicska Lajosra.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2015. 04. 25.

Jelentés a süllyedő Atlantiszról

„Az Európai Bizottságot minden, a paksi bővítéssel kapcsolatos ügyben a magyar fél kereste” – állítja Aszódi Attila, az atomerőmű kapacitás-fenntartásáért felelős kormánybiztos. "Mi kértük a konzultációt a bizottság illetékes igazgatóságaitól" – mondta, majd azzal folytatta, hogy „Folyamatos az egyeztetés Brüsszellel a paksi bővítés versenyjogi vizsgálatával kapcsolatban, a beszerzésekről szóló magyar–orosz szerződések ellen pedig az Európai Bizottság előzetesen nem emelt kifogást”. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint pedig semmilyen vitás kérdésünk nincs, semmilyen vizsgálat nem folyik az EB részéről. Aszódi Attila még a következőket is hozzátette:

 „Mivel a Paks II. projektben egyáltalán nincs állami támogatás, így tiltott állami támogatás sem lehet.” 

Ekkorát azért már mégse kéne hazudni.

Időnként lenyűgöz az a párhuzamos univerzum, amiben a kormány a mindennapjait tölti. A fentiekkel szemben ugyanis a valóság a következő.

1) A magyar fél tájékoztatása erősen kívánnivalót hagy maga után.

A megvalósítási szerződések aláírásának másnapján levélben fordultam Margarethe Vestagerhez, az Európai Bizottság versenyügyi biztosához, hogy ellenőrizzem a magyar kormány állítását, miszerint a szerződéseket előzetesen jóváhagyta a Bizottság.

Mint emlékezetes, a magyar kormány az aláírás napján azt állította: előzetesen minden szükséges egyeztetést lefolytatott az EU-val, ezt ismételte most meg a kormánybiztos úr. Ehhez képest Margarethe Vestager válaszleveléből az derül ki, hogy a Bizottság nem adott előzetes hozzájárulást a szerződések megkötéséhez, és tovább folytatja a tiltott állami támogatás gyanúja miatt indított eljárást.

 Tehát, az Európai Bizottság nem emelt kifogást az említett szerződések ellen, mivel ezeket nem ismerte. 2015 márciusában azonban az Euratom Ellátási Ügynökség (ESA) konkrétan megvétózta az üzemanyag-ellátással kapcsolatos szerződést, melyet újra kellett tárgyalni, ahogyan azt többek között Massimo Garribba jelezte a Pakssal kapcsolatos EP meghallgatáson. (Ezt az új szerződést hagyta jóvá a hét elején az EB). Éspedig épp azért vétózta meg, mert decemberben a magyar és az orosz fél három olyan megvalósítási szerződést írt alá, amelyeket a kutya sem mutatott meg sem a Bizottságnak, sem az Euratom Ellátási Ügynökségnek, így azokat csak utólagosan tudták ellenőrizni – és rögtön vissza is dobni.

 A közbeszerzési eljárás elmaradásával kapcsolatos bizottsági eljárással kapcsolatban, melyet én indítottam 2014 decemberében Aszódi Attila azt mondta, hogy a magyar–orosz államközi szerződést aláírás előtt a magyar fél már bemutatta a bizottságnak, amely írásban közölte, hogy nem emel kifogást. Ennek birtokában írta alá a magyar fél az államközi megállapodást 2014. január 14-én.

Csakhogy EP parlamenti mandátumom első napján ezzel kapcsolatban feltett írásbeli kérdésemre kapott augusztus 27-e  válasza ennek ellentmondó. A Bizottság szó szerint az alábbiakat válaszolta:

"Az Európai Bizottság értesült a paksi atomerőmű-bővítési projekt közbeszerzési eljárás nélküli odaítéléséről. A Bizottság szolgálatai jelenleg vizsgálják az ügyet és tisztázzák azt a magyar hatóságokkal. Mivel a vizsgálat kezdeti szakaszában tart, korai lenne következtetéseket levonni a projekt uniós közbeszerzési joggal való összeegyeztethetőségét illetően."

Azaz szó nincs arról, hogy az EB ezt az eljárást jóváhagyta volna, jelenleg is folyamatban van az ezzel kapcsolatos vizsgálat. A közelmúltban pedig Elżbieta Bieńkowska belső piaci biztos egy sajtó háttérbeszélgetésen nem csak ennek a vizsgálatnak a tényét ismerte el (hisz arról írásos bizonyítékunk is van), hanem úgy nyilatkozott, hogy a Bizottság komoly jogi problémákat lát a tendereztetés nélküli eljárással! Figyelem, figyelem! Aszódi Attilát a valóság várja az információs pultnál!

bienkowska.jpg

Bienkowska biztos asszony épp problémákat lát 

2) A paksi bővítés során masszívan közpénzekről van szó.

Az EB részéről Jyrki Katainen, a Bizottság alelnöke a beruházás költségvetési hatásaival kapcsolatos kérdésemre tavaly augusztusi válaszában egyértelművé tette, hogy számolnak a projekt állami költségvetésre gyakorolt hatásaival, azonban a projekt jelenlegi fázisában, részben hiányos tájékoztatás mellett ennek pontos becslését nem tudják elvégezni. 

2015. március 25-én Vestager biztosasszony az alábbiakat válaszolta egy írásbeli kérdésemre:

"A Bizottság kapcsolatban áll a magyar hatóságokkal többek között a tervezett paksi két új nukleáris reaktoregység finanszírozásának esetleges állami támogatási vonatkozásai kapcsán."

Tehát a Bizottság több ízben elismerte, hogy a közpénzek felhasználása, az esetleges állami támogatás komoly gyanú. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az EB befogadta a civil szervezetek által tavaly tavasszal az állami támogatás miatt benyújtott panaszt, és azóta is vizsgálódik az ügyben. Folyosói pletykák szerint pedig a közeli hetekben várható, hogy a Bizottság valamit kommunikálni fog Paks ügyében – márpedig ez a legrégebben húzódó ügy, a tiltott állami támogatásos eljárás esetében a legvalószínűbb.

3) A paksi bővítés tele van vitatott kérdésekkel, és három vizsgálat is folyik az ügyben.

Lázár Jánosra eddig sem a hiteles információk gazdagon buzgó forrásaként tekintettünk. Azzal az állításával azonban, hogy semmilyen vitatott kérdés, vagy eljárás nincs a paksi bővítést illetően, azt gyanítom, hogy a saját maga által beállított világrekordot is megdöntötte hazudozásból. Ahogy a fentiekből világossá vált, számos vitás pontja van a projektnek. Jelenleg konzultációs szakaszban tartó eljárás zajlik a tiltott állami támogatás ügyében; a tenderelmaradás kapcsán az európai közbeszerzési szabályok megsértése miatt; továbbá a Bizottság befogadta a paksi információkat 30 évre titkosító törvény miatti panaszomat is, és tanulmányozza, hogy a jogszabály sérti-e a környezeti információk nyilvánosságára vonatkozó uniós szabályozást. Ez most így hirtelen három folyamatban lévő eljárás. Hárommal több, mint amennyiről Lázár János nyilatkozott.

Az igazi kérdés itt már nem is az, hogy mit hazudnak, hanem az, hogy minek? A fenti információk jó része ugyanis kint van a sajtóban. Aki akarja, tudja. Lázár János, amikor kiáll sajtótájékoztatóra, és rezzenéstelen arccal belemondja a kamerákba, hogy nincs eljárás vagy vitatott ügy Paks kapcsán, akkor pontosan tudja nem csak azt, hogy hazudik, hanem azt is, hogy ezt mindenki tudja róla. Innentől fogva három eset lehetséges. Egy: tudja, hogy hazugság amit mond, szeretné nem mondani, de nem megy, valami belső kényszer erre sarkallja. Ezzel több dolgunk nincs, jónevű szakemberek és gondos ápolók feladata a helyzet kezelése. Kettő: valamiért aggódik, hogy nem őt fogják a legcinikusabb, leghazugabb magyar közéleti szereplőnek tartani. Ezügyben megnyugtathatom, nem kell tovább erőlködnie, örök időkre magáénak tudhatja ezt a pálmát. Három: tudja, hogy hazudik, azt is tudja, hogy ezt mások is tudják, de nem foglalkozik vele, rég lemondott az ország nagy részéről. Arra a szűkülő világegyetemre koncentrál a Magyar Hírlap – köztévé – Kossuth Rádió Bermuda-háromszögben, ahol a valóságnak már rég nyoma veszett, amelyben a riporterek a világvégét sem találnák meg, ha nem kapnak rá közvetlen pártutasítást, amelynek fogyasztói végérvényesen egy mitologikus világ, egy elveszett Atlantisz lakói. Ezesetben viszont feladatunk van. Könnyű lenne meghagyni őket tévhiteikben. Ez a világ azonban szavaz, tavaly konkrétan három választáson tartotta hatalomban mitologikus világukat megéneklő regöseit. A Lázár és mások által saját fogyasztásra stabilnak hazudott Atlantiszukkal mi is együtt süllyedünk. Szólni kéne nekik, hogy már mellig ér a víz.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2015. 02. 23.

Oroszok a spájzban

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin február 17-i találkozójának már egy hét elteltével kötetnyi irodalma van. Számtalan elemzés foglalkozott a hosszú távú gázszerződés kérdésével, a paksi projekttel, az ukrán helyzettel kapcsolatos állásfoglalásokkal vagy a Török Áramlattal (ironikus módon a találkozó praktikus tartalmára, a ténylegesen aláírt megállapodásokra senki egy sort sem vesztegetett – joggal). Elhangzott valami azonban a találkozót követő sajtótájékoztatón, amire nem igazán kapta fel a fejét a sajtó. Pedig – ahogy azt már a sajtótájékoztató estéjén a facebookon megjegyeztem - az egyik legkockázatosabb következményt takarhatják a homályos mondatok. Ez az ügy a magyar gáztárolókban az orosz jelenlét növelése. 

A sajtótájékoztatón Orbán kínosan kerülte, hogy akár csak utaljon rá, Putyin azonban kétszer is szükségét érezte, hogy kiegészítse vendéglátóját. A nagy magyar-orosz egyetértés derűs egén ez volt talán az egyetlen felhőcske. Valami, amiről az egyik fél nagyon nem szeretett volna beszélni, a másik viszont világossá akarta tenni, hogy ez a téma az asztalon volt. 

Miről is van szó? A 2012 óta több lépésben, összesen közel 500 milliárd forintért államosított magyar gáztároló-kapacitás regionális léptékben is számottevő. 6 milliárd m3 feletti tárolási potenciáljával messze meghaladja a magyar gázpiac által igényelt léptéket – még egy tartós gázkrízis lehetőségével számolva is. Krízishelyzetben a hazai ellátásbiztonságon túl a szomszédos országok (például Szerbia) kimentésére használható, „békeidőben” pedig a tárolókapacitás feletti rendelkezés a regionális gázpiac befolyásolásának lehetőségét jelenti. Bárki, aki a magyar gáztárolókhoz hozzáfér, vissza tud tartani, vagy kellő időben piacra tud dobni közép-európai léptékben jelentős mennyiségű gázt.

gaztarolok.jpg

Az Orbán-kormány ugyan nem ezzel az indokkal állt neki az államosításnak, hanem a hazai ellátásbiztonság javításának szlogenjével. Ez azonban elvi és gyakorlati szempontból is mellébeszélésnek tekinthető. Az ellátásbiztonság ugyanis nem volt veszélyben. A (leszámítva a stratégiai gáztároló Mol által üzemeltetett 2 milliárd m3-es kapacitását) piaci alapon működtetet rendszer nagy biztonsággal szavatolta a magyar fogyasztók ellátását, a tárolók a tél elejére mindig biztonságos szintre feltöltve álltak, és a betárolt mennyiség folyamatosan hetekre elhúzódó gázválság esetére is biztonságos tartalékot jelentett. Nem volt tehát reális indoka annak, hogy miért kellett  ötszáz milliárd forint adófizetői pénzt áldozni a bevásárlásra. A gyakorlatban még kevésbé működött a modell. 2013 végén, az immár az MVM tulajdonában álló gáztárolók feltöltöttsége azonos időszakban soha nem látott alacsony szintre zuhant, a télnek 10 százaléknál alig magasabb töltöttséggel vágtunk neki. Ennek oka az MVM tőkehiánya volt, végül a helyzet 2014 nyarára végleg tarthatatlanná vált, és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőn, mint tulajdonoson keresztül külön 100 milliárd forintos tőkeinjekciót kellett juttatni közpénzekből az agyaglábú óriásnak, hogy be tudjon vásárolni, és feltöltse a tárolókat (amit így őszre több, mint 50 százalékos szintre sikerült meg is tenni). Nagyon sok pénzért végül is egy alacsonyabb ellátásbiztonságot, és további közpénzigényt sikerült fabrikálni.

De hát nem is ez volt a cél. Hanem éppen a regionális piaci befolyásszerzés. (Ami egyébként nem ördögtől való. Az energetikailag végletesen kiszolgáltatott Magyarország joggal vesz fontolóra olyan lépéseket, amelyek a mozgásterét növelik. A kérdés mindig az: mit kapunk milyen áron. Ebből a szempontból a gáztároló-vásárlás a fentiek miatt rossz üzlet volt). Igen ám, de kinek szerzünk befolyást közpénzen? A piaci befolyás megteremtéséhez nem pusztán tárolókapacitás, hanem gáz is kell. Az MVM viszont egyszerűen képtelen önállóan még a magyar ellátásbiztonság szavatolásához szükséges gázmennyiséget is beszerezni, olyan gáztömeg megvásárlása és tárolása pedig, amely a regionális piacon számít, messze áll a cég valós lehetőségeitől, mint Makó Jeruzsálemtől. 

Van azonban más szereplő, aki rendelkezik gázzal, nincs régiós tárolókapacitása, nagyon szeretne ott lenni az európai piacon, ez viszont jelentős ellenállásba ütközik az uniós szereplők részéről. Ez a Gazprom (amelynek németországi tárolóvásárlási terveit épp a közelmúltban fújták le az ukrajnai helyzet miatt).  Részben az ő tárolási lehetőségeik megteremtését célozta már a 2012-es gáztárolóvásárlás is. És láss csodát, azóta a helyzet romlása, ukrán válság ide, európai szankciók, közös energiabiztonsági stratégia oda, a magyar kormány nem hogy akadályozná a Gazprom megjelenését a magyar gáztárolókban, hanem egyre nagyobb teret enged az oroszoknak, tavaly külön lex Gazprommal könnyítve meg az orosz gázóriásnak a magyar gáztárolók használatát. A Gazprom pedig „kísérleti jelleggel” gyorsan be is tárolt 700 millió m3 gázt. Ami egyelőre nem túl jelentős mennyiség (a teljes kapacitás 11-12, a kereskedelmi tárolók 17 százaléka), azonban így sem árt fejben tartanunk, hogy a jelenleg nagyjából 42 százalékos töltöttségi szinten lévő gáztárolókban lévő kb. 2,5 milliárd m3 gáz harmada-negyede nem a miénk, hanem a Gazpromé.

zsana.jpgA zsanai gáztároló madártávlatból. A Gazpromnak többek közt erre volna gusztusa. 

Orbán és Putyin az utóbbi kijelentései szerint minimálisan abban állapodtak meg, hogy ezt a mennyiséget növelik.  A Gazprom a próbaüzemet követően jelentős mennyiségű gázt tarthat a magyar tárolókban, az ebből fakadó piacbefolyásoló képesség azonban nem Magyarországé, hanem a Gazpromé, a magyar kormány pedig lényegében ehhez teremti meg a feltételeket az oroszoknak. Puytinnak épp erre van szüksége: egy orosz piacszerzést támogató uniós kormányra, és Orbánnal ezt meg is kapta. A magyar adófizetőknek az egész ügyletből a gáztároló vásárlás számlája jut, a többit elintézi egymás között Orbán és Putyin. Ha csak ennyiről van szó, az is élesen szembeszáll a közös európai állásponttal, és olyasmi, amit Jaroslaw Kaczynski PiS-elnök, vagy Ewa Kopacz lengyel kormányfő a napokban az „európai szolidaritás felrúgásának” nevezett. Egy éles helyzetben, az orosz-EU konfliktusban egyértelmű átállás az orosz oldalra. Szó nincs hintapolitikáról, a magyar és az európai érdekek közötti egyensúlyozásról. Az akció semmilyen magyar érdeket nem szolgál, egyetlen célja az EU sebezhetőségének növelése, és az orosz pozíció erősítése. Szimpla árulás.

De ez még csak a minimumterv. Azt is tudjuk, hogy a Gazprom évek óta érdeklődik a magyar gáztárolók iránt, azonban azt is világossá tették, hogy céljuk nem pusztán a betárolás lehetősége. A Magyar Nemzet 2013. december 13-i cikke szerint ("Merre kanyarog a Déli Áramlat?") a Gazprom egyik illetékese egy budapesti konferencián úgy fogalmazott, hogy „az orosz társaságot (...) érdeklik a magyar gáztárolók, de csak akkor, ha azokban tulajdonrészt tudnak szerezni.” Alig valószínű, hogy ez az érdeklődés azóta alábbhagyott volna.  A Gazprom a magyar gáztárolókat akarja, és mostanában Putyin jobbára meg is kapja Budapesten, amit akar. Simán benne van tehát a pakliban, hogy nem csupán kikövezzük a Gazprom felvonulási útját a gázháborúban, de még a mi felszerelésünket, infrastruktúránkat, biztonsági rendszereinket – a gáztárolóinkat – is, legalább is részben, átengedjük nekik. Amivel nem csupán az EU-n belül hozzuk helyzetbe Oroszországot. De a saját biztonságunkat is jórészt Putyin jóindulatára bízzuk. 2015-ben kevés ostobább, veszélyesebb, felelőtlenebb lépés képzelhető el ennél. 

bos.jpgA bősi vízerőmű. Az MVM-nek meg erre fáj a foga.

Mégis, akkor miért? Orbánnak három oka lehet rá. Egyfelől az orosz barátság nincs ingyen. Ha Orbán kedvező – politikai – gázárat akar, ha kedvezményes hitelt egy százmilliárdos fosztogatást lehetővé tevő atomerőmű-beruházáshoz, ha könnyítéseket mondjuk a mezőgazdasági termékek orosz piachoz jutásában, valamit adni is kell cserébe. Putyin nem szereti a hálátlan barátokat. Másodsorban látszik, hogy az MVM nyakába rakott számtalan projekt terhe alatt roskadozik a cég. Gázvásárlásra már csak tulajdonosi kölcsönök révén képes, a paksi bővítési projektet végül ki kellett szervezni az MVM alól, mert magával rántotta volna a csődbe. Bármit is akar az MVM a hazai, vagy akár a régiós energiapiacon, valahonnan tőkét kell felhajtania sürgősen. A szlovák villamosenergia-szolgáltató megvásárlása például, amelyre bejelentkeztek (benne a bősi vízlépcsővel és az épülő mohi atomerőművel), nem lehetséges a cég tőketartakékaival. A további régiós terjeszkedés, amiről szinten suttognak a kormány és az MVM háza táján, illúzió tőkeerős partner nélkül. A Gazprom éppen ilyen lehet. Bevásárolja magát a gáztárolókba és/vagy az MVM-be, a friss pénz pedig finanszírozhatja a régiós terjeszkedést, orosz-magyar koprodukcióban. Harmadsorban: tavaly ilyentájt részletesen írtam arról, hogy Orbán fegyvert akar a Brüsszellel folytatott hadakozás során. Amíg a Békemenet a legfenyegetőbb eszköz, amit be tud vetni, addig csak egy hajszál választja el a nevetségességtől. Ha fenyegetni tudja legalább a környékbeli országok energiabiztonságát, akkor ki tudja tenni a pisztolyt az asztalra, miközben Junckerrel vagy Šefčovič-csal alkudozik. Ez az álma. És ha ehhez Putyin segíti hozzá, akkor jöhet a keleti nyitás. A magyar kompországba pedig egyre halkabban hozza a szél Beethoven Örömódájának dallamfoszlányait, és egyre erősebbé válik a pirogillat. Az egyik oldalon folyamatosan vagdalják a köteleket, a másikon meg csomózzák rá a bárkára az új és új kábeleket. Amiket nagyon nehéz lesz később majd levágni, bárhogy is alakul az Orbán Viktor nevű politikai termék sorsa.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2015. 02. 14.

Eladni egy országot

Február 17-én Magyarországon munkalátogatást tesz Vlagyimir Putyin orosz elnök. A magyar miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen a hivatalos nyilatkozatok szerint kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokról, energiabiztonsági ügyekről lesz szó. Mégis mire számíthatunk? A látogatás egyik konkrét célja a két ország közötti hosszú távú gázszerződés megújítása lehet, és – bár Magyország elvileg nincs rossz tárgyalási pozícióban – a magyar politikai vezetés személyes, rövid távú érdekei miatt igen megalázó feltételekkel szerződhetünk újra. Orbán Viktor nem először lépne olyat az energiapolitikában, amit ésszerűség nem indokol, amivel kivételezett kevesek elképesztően sokat nyernek, az ország egésze viszont legalább annyit veszít.

hvg_putyin2.jpg

                                      Kép: hvg.hu

A hazai energiastratégiának, energiapolitikának számtalan vitatott eleme van. Ami igazán rendellenes, hogy az utóbbi években a magyar energiaügyet láthatóan nem a belső adottságok, külső kényszerek, az energetika jelenlegi és jövőbeli változásaival való lépstartás határozzák meg, hanem fölöttes, mindenféle szakpolitikán túlmutató célok: az Orbánhoz feltétlenül lojális emberek helyzetbe hozása, állami pénzen új klientúra építése, egyúttal személycsere az oligarchiapiramis csúcsán - ezáltal Orbán politikai hatalmának stabilizálása. És persze mindehhez a szükséges külső feltételek megteremtése.

Induljunk onnan, hogy Orbán első kétharmada lehetetlen volt Simicska Lajos nélkül. A Fidesz-univerzum gazdasági és politika ága szorosan feltételezte egymást. A második kétharmad megszerzéséhez vezető úton viszont az oligarchakör inkább kivett, mint beletett a rendszerbe, és az sokkal inkább a politikai leányvállalat teljesítménye volt. Ideje volt felszámolni az oligarchia – mindenekelőtt Simicska Lajos - jelentette korlátokat és függőségeket amelyek Orbánt régóta feszélyezik. Az új, nem önerőből, hanem csupán politikai kegyből létrejövő, maximálisan lojális és függő, inkább strómanként, mint tényleges oligarchaként tevékenykedő kör megteremtéséhez viszont tengernyi pénz kell. Az energiaszektor egyike azon kevés ágazatoknak, amelyikben elegendő pénz van az Orbán által rég áhított oligarchacseréhez. Az utóbbi években számos egyértelmű jelét láttuk annak, hogy az ágazat fokozatosan közvetlen állami irányítás alá kerül és korrupcióval itatódik át – jó példa a megépült szlovák-magyar gázvezeték, nem beszélve az vezetéket építő Olajterv (ma OT Industries) tulajdonocseréjéről vagy a MET Holding látványos térnyeréséről.A MET energiakereskedő cégnek – amely mögött egy összetett offshore-cégrendszer áll – az állam jól kitalált rendeletekkel és szerződésekkel biztosít kivételezett helyzetet: a magyarországra Ausztria felől érkező földgázvezeték évente 2,2-2,9 milliárd köbméternyiszabad kapacitását – az MVM-n keresztül – verseny, aukció nélkül használja ki a MET. Míg a gáz határon való átvitelét bonyolító MVM semmit nem keres az állam által biztosított lehetőségen, sőt, az állami cég komoly veszteséget termel, a MET egyre gazdagszik.A cég magyar leányvállalata az utóbbi években így több tízmilliárd forint haszonhoz jutott a hazai földgázpiacon. 2012-ben pl. a tulajdonosok 55 milliárd forint osztalékot vettek ki a cégből. Nem mellesleg a MET mögötti vállalkozások között van, ami Garancsi István, illetve más, Orbán Viktorhoz állítólag közel álló üzletemberek érdekeltsége. Úgy tűnik, a MET tevékenysége nem merül ki a földgáz behozatalban, a cég szárnyal: előbb megvásárolta az ország második legnagyobb áramtermelő erőművét, a Dunamenti Erőművet (ennek vélhető hasznáról egy éve írtam), 2015 nyarától pedig átveszi a GDF Suez szabadpiaci földgázkereskedelmi tevékenységét. A cég látványos emelkedése és Orbán oroszbarátsága nem véletlen egybeesés.

 Orbánnak egyértelműen szüksége van Putyinra – akinek az orosz energiaexportra személyes ráhatása van - a fenti ügyletekkel fémjelzett, végletekig korrupt hazai energiarendszer működtetéséhez, az állam földgázvásárlásain való nyerészkedéshez. A mostani Putyin-látogatástól Orbán olyan politikai alkut remélhet, tovább növeli a mozgásterét az energiaágazatban felmerülő hasznok lefölözéséhez, s ezáltal hatalmi céljai eléréséhez.

putyin_orban.jpgKép: nepszava.hu

Orbán nemrég az új hosszú távú gázszerződést megkötését nevezte az egyik legfőbb feladatának. Holott az új szerződés megkötése elvileg nem lenne sürgős és – ahogy a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont 2013-as, kormányzati megrendelésre készült tanulmányából is kiderül – az új szerződésnek nincs is sok értelme, kivéve, ha a jelenlegi árhoz képest jelentősen olcsóbban kapnánk az orosz gáz, és ha a mostaninál sokkal kisebb mennyiségre szerződnénk.Jóval több gázra szerződtünk annak idején, mint amire szükségünk van, és ráadásul a piaci árnál drágábban is. A felesleges mennyiséget át kell vennünk, annyit sikerült elérnünk, hogy az eredeti, 2015-ös határidőt kitoltuk néhány évvel, így a kötelezeően átvvendő mennyiség még vagy két évig fedezi a szükségletet - sürgősségről tehát messze nincs szó.  Az átvett mennyiséggel hosszú időre zavartalanul biztosítani lehetne Magyarország energiaellátását. Álságos tehát Orbánnak az az érve, hogy az új hosszú távú szerződésre (csakúgy, mit a MVM/MET különleges hozzáférési jogára) ellátásbiztonsági okokból lenne szükség.

Ellenkezőleg, a jelenlegi földgázpiaci folyamatok ismeretében Magyarországnak viszonylag nagy lenne a mozgástere. Az oroszoknak nem jönne rosszul a hosszú távú gázszerződés, hiszen a bevétel javítaná a rossz helyzetben lévő költségvetésüket és erősítené a térségben a hatalmukat. A gázpiac jelenleg ugyanis kínálati jellegű, és a következő években ez vélhetőleg így is marad, kínálati jellegű gázpiacon pedig épp a vevő lenne jó alkupozícióban –Orbán ezt készül odaadni fillérekért az oligarchiaharc jegyében.

Az Orbán-Putyin találkozón sokkal inkább egy politikai alku születhet, aminek eredményeképpen - belső források szerint - olcsóbban, a piaci ár alatt kaphatjuk az orosz gázt, legalábbis rövid távon. Ebből egyrészt lehet a következő években rezsicsökkentést – esetleg a 2018 évi választási kampányt - finanszírozni. Továbbá a piaci és a szerződött ár különbözete az új oligarchákat is gazdagíthatja. Nem szolgálná azonban az egyezség sem egy egészséges energiapiac működését, sem a magyar fogyasztók hosszú távú érdekeit.

Oroszország ugyanis az egyezségnek biztosan megkéri az árát. Két eset lehetséges.

Az egyik, hogy a rövid távú árengedményért cserébe hosszú távon a piaci árnál drágábban kapjuk majd a földgázt. Elég kitekinteni a környező országokra - jól látszik, hogy minden ország, amelyik új hosszú távú szerződést kötött Oroszországgal 2005 óta, jelenleg magasabb árat fizet a földgázért, mint Magyarország.

A másik lehetőség, hogy Putyin politikai árat kér – méghozzá Magyarország következetesen oroszbarát politikáját az EU-ban. Végső soron az oroszoknak égető szüksége van az uniós egység megbontására, ahogy erről az állami televízióban nyíltan beszélnek is. Putyinnak egy vétó az Európai Tanácsban az Oroszországot érintő szakciók meghosszabbítása ügyében sok pénzt megérhet. Habár Angela Merkel látogatásának fő célja is az volt, hogy egyértelművé tegye: Magyarország nem folytathat különutas oroszpolitikát, az EU egységes álláspontot képvisel a krím-félszigeti és kelet-ukrajnai konfliktust illetően, közös sajtótájékoztatójukon Orbán szokatlanul élesen állt ki az orosz kapcsolat mellett. Orbán mindezek után gyaníthatóan nem fog szembefordulni Putyinnal, akkor inkább az Európai Unióval vállal fel konfliktust, főleg, ha az EU-tól jövő figyelmeztetések távolinak hatnak, láthatóan ritkán ütik meg az ő ingerküszöbét. És úgy tűnik, Oroszország is leginkább Magyarországból nézi ki, hogy hajlandó lenne az európai egység megbontására.

Meg kell jegyezni, hogy a görög választási kampányban a - január végi, előrehozott választáson végül nyertes - Radikális Baloldal Koalíciója, a Sziriza is nyíltan oroszbarát hangot ütött meg.  És bár a baloldali görög kománypárt azóta már jelezte, nem az oroszoktól  várja az ország helyzetének orvoslását, hanem az uniós trojkával tárgyalná újra a gazdasági mentőcsomag feltételeit, Orbán játékterét ez szűkíti, a kérhető árat csökkenti, ha nem Magyarország az egyetlen lehetséges jelölt erre a szerepre. A tragikus ügyletet így még megalázóan alacsony áron is köthetik meg.

Véleményem szerint semmi nem fogja meggátolni Orbán Viktort abban, hogy személyes, illetve a hozzá közeli emberek érdekei miatt extrém módon megalázó feltételek mellett adja el hazánkat Vlagyimir Putyinnak.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!