2014. 11. 25.

Bizonytalan energiabiztonság Európában

Finn képviselőtársammal közös cikkünk az EurActive EU-s portálon az európai energiabiztonságról és a Roszatom európai terveiről:

http://www.euractiv.com/sections/energy/europes-uncertain-energy-security-310081

protest_against_the_construction_of_two_new_nuclear_reactors_in_finland__helsinki_2010__aanesta_ydinvoima_historiaanflickr.jpgTiltakozás a tervezett két új atomrőművi blokk ellen Finnországban, 2010-ben (forrás: euractive.eu)

"Amíg az EU az Energia Unió kialakításán fáradozik, néhány tagállam úgy döntött, hogy szembemegy a célokkal – írja Heidi Hautala és Jávor Benedek.

 Heidi Hautala és Jávor Benedek az Európai Parlament finn, illetve magyar képviselői. Mindketten a Zöldek/Európai Szabad Szövetség európai parlamenti frakciójának tagjai.

 Az energiabiztonság kérdése a külső energiaforrásoktól való jelentős függésből, az energiaforrások diverzifikációjának hiányából, valamint az energiaárak ingadozásából adódóan kulcsfontosságú szerepet tölt be a közös európai energiapolitikában. Az orosz gázellátástól való függés kockázatát az EU energiapolitikája is széles körben elismeri, azonban az EU-ban végrehajtott orosz nukleáris befektetések hatásai nem kapnak kellő hangsúlyt az Európai Bizottság idén májusban megjelentetett, energiabiztonsággal kapcsolatos közleményében.

 Az Európai Bizottság állítása szerint figyelmet igényel az a helyzet, hogy EU-n kívüli szereplők ellenőrzést gyakorolnak egyes stratégiai infrastruktúrák felett az EU-ban. Ez különösen igaz akkor, ha ezek a szereplők az EU-t ellátó legfőbb energiaexportőr országok állami cégei, nemzeti bankjai vagy pénzügyi szolgáltatói, melyek célja inkább az EU energiapiacára történő behatolás vagy a diverzifikáció megakadályozása, semmint az EU-s hálózat és infrastruktúra fejlesztése.”

 Ha a Bizottság javasolt intézkedéseit nézzük ugyanakkor, úgy tűnik, a testület szemet hunyt az Európai Unió területén tervezett orosz beruházások hatásai felett.

 Az orosz kormánynak a különböző energiavállalatokon keresztül megvannak az eszközei arra, hogy a puszta üzleti tranzakciókon túl is képes legyen hatást gyakorolni. A Roszatom tulajdonában állnak például nukleáris fegyvergyárak, kutatóintézetek és egyes nukleáris, valamint sugárbiztonságért felelős ügynökségek is. Kontinensünk nukleáris energiájának 40%-át ez a cég termeli ki. A globális viszonyokat tekintve a Roszatom piaci részesedése az urániumdúsításban 40%, míg a nukleáris fűtőanyag előállításban 17%.

Az Oroszországgal szembeni uniós szankciók ellenére, a finn kormány nemrég úgy döntött, hogy támogatja azt a tervet, amely alapján a Roszatommal együttműködésben új nukleáris erőmű épülne az országban. A projekt felelőse a finn Fennovoima konzorcium lenne, a részvények 34%-a pedig a Roszatom tulajdonában állna. Az 1200 megawattos reaktort szintén a Rusatom Overseas, a Roszatom egyik leányvállalata szállítaná.

Az erőműbe szállított fűtőanyagot legalább 10 évig a Roszatom biztosítaná. Ezt követően sem lesz egyszerű mással szerződni, mivel a fűtőelemek reaktorra szabottak. Ráadásul a Fennovoima nem fogadhatja el a Roszatom ajánlatát a kiégett fűtőelemek oroszországi feldolgozására, mert a finn törvény tiltja a radioaktív hulladékok vagy kiégett fűtőelemek exportját, annak ellenére, hogy valódi finnországi alternatíva jelenleg nem áll rendelkezésre.

Egy másik uniós tagállam, Magyarország két új 1200 megawattos reaktort rendelt a Roszatomtól, hogy a paksi atomerőmű termelését 120%-al növelje. Az építési munkálatokat közbeszerzési pályázat kihirdetése nélkül vezényelték le – ez egyértelműen vizsgálandó eset lenne az unió illetékes hivatalai részéről. A 12 milliárd eurós összköltségből 10 milliárd orosz kölcsön; az üzlet a teljes fűtőanyag-ciklusra szól.

Az Európai Bizottság épp erre figyelmeztet: „Oroszország megkerülhetetlen szereplő a nukleáris fűtőanyag-termelésben és átfogó befektetési szolgáltatásokat nyújt a teljes nukleáris ágazatban. Tehát különösen körültekintően kell eljárni azon befektetések esetében, melyek nem Európai Uniós technológiával, de az EU területén belül építendő új nukleáris atomerőművekre vonatkoznak. Biztosítani kell, hogy ezen erőművek nukleáris fűtőanyag ellátása ne kizárólag Oroszországtól függjön.” 

A finn miniszterelnök, Alexander Stubb szerint az orosz nukleáris iparral való együttműködés épphogy csökkentené az energiafüggőséget Oroszországtól, mert az erőművet finn területen finn illetékesek üzemeltetnék. Valójában azonban az ilyen projektek gyengítik az európai energiabiztonságot, mert: 

  • növelik a technológia-függőséget
  • az energiaellátást orosz nukleáris fűtőanyag-ciklushoz kötik
  • rendkívül sebezhetővé teszik az európai energiaellátást az orosz állammal és a hozzá integrált módon kapcsolódó cégekkel kialakult pénzügyi kötelékek révén

 A Bizottság kijelentette, hogy a tagállamok nukleáris befektetéseket érintő döntéseit európai szinten kell tárgyalni. Továbbá „a frissen szerzett tapasztalatok fényében” elismeri a „tájékozódás fontosságát a tagállamok és egy harmadik ország között kötendő kormányközi megállapodásokat illetően”, melyek „hatással lehetnek az energiaellátás biztonságára és diverzifikációjára.” Ugyanakkor úgy tűnik, a Bizottság elégedett a finn és magyar kormányok Oroszországgal nemrégiben kötött nukleáris együttműködési megállapodásaival.

 Az Ukrajnában kirobbant válság következtében, néhány tagállam újragondolta a Roszatommal történő együttműködést: Bulgária elutasította egy második Roszatom-féle nukleáris atomerőmű megépítését, Szlovákia leállította, míg az Egyesült Királyság felfüggesztette a céggel folytatott tárgyalásait.

Egy átfogó energiapolitikának és energiabiztonsági stratégiának muszáj figyelembe vennie az európai energiainfrastruktúrában jelentkező pénzügyi és tulajdonjogi függőség kérdéseit."

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2014. 11. 12.

Kockázatos volt a paksi hulladék szállítása - Paks szerint is

Egyre csodálatosabbak a fejlemények a paksi üzemzavari hulladékok Oroszországba szállítása körül. Egész tavasszal és nyáron arra próbáltam felhívni az illetékesek (Paks, OAH, minisztérium) figyelmét, hogy a sérült üzemanyagkazetták vasúton való áttolása a háborús Ukrajnán súlyos biztonsági kérdéseket vet fel, amelyeket meggyőződésem szerint nem vettek kellően komolyan. Akkor - ha egyáltalán kaptam bármilyen szűkszavú választ -, azt magyarázták, hogy nem, nincs biztonsági probléma.

Majd szeptemberben váratlanul repülővel hozták a friss fűtőanyagot a Paksi Atomerőműbe. Ennek kapcsán levélben kérdeztem a paksiakat, hogy vajon mi indokolta, hogy a szokásos vasúti transzport helyett ezúttal a - drágább - repülőgépes szállítás mellett döntöttek?

Megkaptam a választ. Nos, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. szerint az Ukrajnában kialakult helyzet miatt biztonsági kérdések okán került erre sor. Azaz szerintük is helyzet van Ukrajnában, és ez biztonsági kockázatot jelent - és nyilván jelentett már július-augusztusban, a szállítás időszakában is, amikor vígan vonatoztattuk a sérült kazettákat az ukrán válság egy, a jelenleginél élesebb szakaszában. De nem baj, mert a friss fűtőelemek légi szállítása nem volt sokkal drágább, mint ha vonaton hozták volna.

Kedves Paksi Atomerőmű Zrt! Tudják Önök, hogy mit csinálnak? Vagy legalább azt, hogy mit beszélnek?

A levél a képre kattintva megnyitható.

Paks_légi_szállítás_válasz.jpg

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2014. 11. 11.

Támogatást a tényfeltáró újságírásnak!

Átláthatóság – ez az Unió egyik alapelve. Alapkövetelmény ez az uniós intézmények működését illetően, és az EU döntéshozói igyekeznek is ezt a több mint 500 millió európai polgár életét befolyásoló valamennyi tevékenységre kiterjeszteni. Azonban elég csupán egy pillantást vetnünk az EU legfrissebb antikorrupciós jelentésére, láthatjuk, óriási a probléma. A Bizottság becslése szerint a korrupció évi 120 milliárd eurós veszteséget okoz az Unió gazdaságának, ami alig kevesebb, mint az EU egész költségvetése. A jelentés a probléma számos okát elemzi, ajánl intézményi megoldási lehetőségeket is az egyes tagállamoknak, de önmagában ez édeskevés. Az Unió csalás elleni hivatala (OLAF) érdemi jogkörök hiányában egy béna kacsa hatékonyságával küzd a nyilvánvaló korrupciós esetekkel.

t_460x0_olaf_building_facade.jpg

Az OLAF brüsszeli épülete

Ez nem maradhat így, de a korrupció elleni harcban nem csupán a hatóságoknak van feladatuk. Be kell vonni azokat is, akiket nem kötnek gúzsba hivatali protokollok, kötelességek. Ahogyan azt mindannyian sejtjük, a korrupciós ügyek – pláne ha több országot és az EU-t is érintő ügyről van szó – igen szövevényes történetek. Hónapokig tartó nyomozással, alapos tanulmányozással lehet ezeket feltárni, és végül megismertetni a közvéleménnyel. A tényfeltáró újságírók és portálok partnereik mindazoknak, akik erősíteni akarják az EU transzparenciáját. Elég, ha csupán a legutóbbi esetre gondolunk, amikor tényfeltáró újságírók luxemburgi cégeken keresztül történő „adóoptimalizálási” módszert fedtek fel. Ők azok, akik szívós munkával, ha kell közérdekű adatok kiperelésével, hatékonyan képesek leleplezni, és nem utolsósorban a hírfogyasztók számára érthető módon közzétenni a korrupciós ügyeket. Amennyiben az EU komolyan gondolja a korrupció elleni harcot, partnerként kell, hogy tekintsen ezekre az orgánumokra. Nincs helye gyanakvásnak, nem elég csupán deklarációkat tenni, el kell érni azt, hogy az Unió hathatós és kézzelfogható segítséget adjon számukra. Ezért is érthetetlen számomra, hogy az Európai Bizottság miért húzta ki a 2015-ös költségvetésből a tényfeltáró újságírás egyébként igen szerény – másfélmillió eurós – összegű támogatását. Ez aprópénz a költségvetés egészéhez képest, mégis, egy igen súlyos állásfoglalás. Elfogadhatatlan számomra, hogy a hivatal útvesztőiben egy ilyen jelentőségű és jelzésértékű támogatás ügye elsikkadt, ezért mindent el fogok követni annak érdekében, hogy kiderüljön, miként történhetett meg ez. A költségvetési támogatás visszaállítását kezdeményező módosító indítványunk nem kapott támogatást, de ezzel nincs vége. Minden erőmmel azért fogok küzdeni, hogy az EU hatékonyabban működjön együtt a tényfeltáró újságírókkal és legalább a korábban meglévő támogatási összeg visszakerüljön a költségvetésbe. Mindenkinek szemet szúrt, hogy az év elején publikált uniós antikorrupciós jelentés csak a tagországokkal foglalkozott, hiányzott belőle az uniós intézmények integritásáról szóló fejezet. Nem támasztotta alá a Bizottság átláthatóság iránti elkötelezettségét, hogy a hiányzó 29. fejezet elkészítése a Transparency Internationalra maradt. A tényfeltáró újságírásnak szánt támogatás elsüllyesztése sem vet jó fényt a Bizottságra ebből a szempontból. A Bizottságban azonban azóta őrségváltás történt. A luxemburgi eset tükrében a Bizottság új elnökének még nagyobb a felelőssége. Itt a lehetőség Juncker számárára, hogy bizonyítsa, az ország ex-miniszterelnökeként sem kíván falazni az adóelkerülőknek, és támogatni kívánja azokat, akik a több országot érintő botrányt leleplezték.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2014. 11. 07.

Nem tudják mit tettek idén nyáron?

Egyre érdekesebben alakul a 2003-as paksi üzemzavar hulladékainak nyári elszállításával kapcsolatos ügy, amit tavasz óta feszegetek. Minél többet válaszolnak az illetékesek, annál zavarosabb, hogy tulajdonképpen mit is csináltak. A jelek szerint részben maguk sem tudják, részben tudják, de nincs konszenzus arról, hogy helyette mit hazudjanak.
Szeptember közepén adatkéréssel fordultam az Országos Atomenergia Hivatalhoz (OAH) a kiégett fűtőelemnek minősített, és Ukrajnán keresztül augusztusban kiszállított hulladék sorsát illetően. Mit szállítottak, milyen célból, mit engedélyeztek, mennyire volt mindez összhangban az uniós szabályozással? Október 10-én küldött válaszuk (itt, itt, itt és itt) önmagában is annyi ellentmondást tartalmaz, hogy több kérdést vet föl, mint amennyit megválaszol.
800px-Mayak-FMSF-Cetac-25.jpg
Majak - ahova a paksi sérült fűtőelemek érkeztek (forrás: wikipedia.org)
Már arra sem kapunk belőle egyértelmű választ, hogy milyen célból is szállították ki a kiégett fűtőelemekt. Válaszuk 3. pontja szerint „A szállítás célja a tokozott üzemanyagnak az Oroszországi Föderáció területén való ideiglenes tárolása, békés célú újrafeldolgozása, az újrafeldolgozás keretében keletkező radioaktív hulladékok ideiglenes tárolása és végleges elhelyezése.” A 4. pontban ugyancsak megerősítik, hogy „A Szerződésnek megfelelően a jövőbeni békés célú feldolgozás során keletkező valamennyi termék az Oroszországi Föderáció területén marad, a radioaktív hulladékok ideiglenes tárolása és végleges elhelyezése az orosz fél kötelezettsége.” A 6. pontban megerősítik, hogy „a radioaktív hulladékok ideiglenes tárolása és végleges elhelyezése az orosz fél kötelezettsége.” A 3. pont a) bekezdése ugyancsak egyértelműen megfogalmazza, hogy az orosz féllel kötött szerződések végleges elhelyezésre is vonatkoznak. A válasz 6. pontja szerint a kiszállított fűtőelem-kötegek tulajdonjoga és az azokkal kapcsolatos kötelezettségek és jogok az orosz félre szállnak át.
Ez alapján egyértelműnek tűnik, hogy a kiégett fűtőelemeket végleges lerakásra küldte ki a magyar kormány. Nos, az OAH szerint viszont nem. Válaszuk 5. pontja szerint „A szállítás célja nem végleges elhelyezés, hanem a 3. pontban részletesen leírt cél volt.” A 6. pontban ugyanezt erősítik meg. A hivatkozott 3. pontban ugyanakkor részletesen leírják, hogy a kiszállítás célja ideiglenes tárolás, újrafeldolgozás, és végleges tárolás. Teljes tanácstalanság, hogy akkor most mi is történt ezzel a vasúti szerelvénnyi sugárzó anyaggal?
Pedig a pontos válasz dönti el, hogy jogszerű volt-e a kiszállítás, vagy sem.  Az Euratom Szerződés 4.§ (1) bekezdése szerint "a területükön keletkező kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatban a végső felelősség a tagállamokat terheli." A (4) bekezdés megállapítja, hogy "A radioaktív hulladékot abban a tagállamban kell véglegesen elhelyezni, amelyikben az keletkezett, kivéve, ha a szállítás időpontjában az érintett tagállam és egy másik tagállam vagy egy harmadik ország között – a 2006/117/Euratom rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság által meghatározott kritériumok figyelembevételével – hatályba lépett olyan megállapodás, amely egyikük végleges elhelyezésre szolgáló létesítményének használatára vonatkozik." Na most Majakban ilyen létesítmény nincs, tehát az oda  végleges elhelyezés céljából nem lehet hulladékot, vagy kiégett fűtőelemeket szállítani, legfeljebb feldolgozásra vagy ideiglenes tárolásra. Ha Magyarország valóban végleges elhelyezésre szállította ki a paksi szemetet, akkor azzal megsértette az Euratom szerződést.
A helyzetet bonyolítja, hogy nem elég az OAH válaszán belüli feloldatlan ellentmondás. Még augusztusban Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszternek küldött adatkérésemre a napokban kapott válasz arról tanúskodik, hogy teljes tanácstalanság uralkodik az illetékesek között, hogy mit is műveltek, vagy mit is kéne mondani arról, amit csináltak. Seszták miniszter nem kertel, az OAH-val szemben világosan elismeri, hogy a sérült üzemanyagkazettákat végleges elhelyezés céljából szállították ki. Ennek jogszerűségét teljesen más úton próbálja bizonyítani mint az OAH (amelyik azzal próbálkozik, hogy tagadja a végleges kiszállítás tényét).
Szerinte:
kep_01_paks_1.png

Azaz nem baj, hogy végleges lerakásra szállítottuk ki a cuccot, mert szerinte azzal, hogy átadtuk az oroszoknak, minden felelősséget áthárítottunk rájuk. Szerinte az, hogy a kiégett fűtőelemből Oroszországban különítik el a még felhasználható anyagokat és a hulladékot, azt jelenti, hogy Magyarországon nem képződött hulladék. Hogy a 2011/70/Euratom irányelvben megfogalmazott végső felelősség alól mi mentesülünk. Ha ez valóban így lenne, akkor az egész irányelvnek nem lenne semmi értelme. De nincs így. Azért a hulladékért is felelősek vagyunk, amit Oroszországban vonnak ki a Magyarország által kiküldött sérült üzemanyagkazettákból. A fűtőelemek kiszállítása tehát megintcsak jogszerűtlen volt. 

Képviselői mandátumom első napján az Európai  Bizottságot kérdeztem, hogy akkor még tervezett szállítás megfelel-e az úniós szabályoknak egy írásbeli kérdéssel és a szállítást követő kérdésemre adott válaszában a bizottság tájékoztatott, hogy "hívatalosabb" szintem folytat a kérdésről párbeszédet a magyar hatóságokkal.

Azóta, a jogi helyzet tisztázása érdekében ismét az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságához fordultam, tájékoztatva őket a magyar félek jogértelemezéséről.  Kíváncsi vagyok, ők vajon hogyan értelmezik a kérdéses irányelveket és mit tesznek annak érdekében, hogy a Európai polgárok biztonságát szavatolják. 

Összességében nehéz elhinni, hogy a magyar nukleáris döntéshozatal valóban a mellébeszélésen, hazudozáson, ijesztő kockázatvállalási hajlamon és a jogszabályok bámulatosan rugalmas értelmezésén alapul. Pedig a helyzet szemmel láthatólag ez. És még abban sem tudnak megegyezni, hogy mit is mondjanak a nyilvánosságnak - leszámítva azt, hogy lehetőleg semmit. Ők fogják építeni a két új paksi blokkot is.

És persze csak remélni tudom, hogy mindezt az Európai Bizottság ezt nem fogja tétlenül végignézni.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2014. 09. 30.

A hódmezővásárhelyi szövőnők levele az Egyesült Államok elnökének

avagy a talpnyalás fokozhatatlan magasságai

Szíjjártó Péter megihlette a magyar nemzetet. Az ember, aki puszta talpnyalásból a külügymininszteri posztig ívelő karriert tudott építeni, szemmel láthatólag inspirálólag hat a hazai társadalmi szövedék legkülönbözőbb szereplőire.

A Magyar Írószövetség és Vidnyánszky Attila is ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy forrón buzgó szeretetéről és nem apadó támogatásáról biztosítsa a NER-t - ők tudják miért érzik szükségét ennek. Hazai viszonyok között persze semmi sem természetesebb ennél; kiállni ezzel a nemzetközi nyilvánosság elé viszont kicsit más hatást válthat ki, mint amit eredetileg terveztek. A CÖF levelező tagozatához való csatlakozás keretében emaillel keresni meg az Európai Parlament képviselőit az Írószövetség és a Nemzeti Színház igazgatója részéről, hogy Navracsics Tibor érdemeiről értekezzenek a volt külügyminiszter és jelenlegi biztosjelölt EP-meghallgatása kapcsán, nos, a közröhejen kívül egyetlen érzést generálhat: azt, amit a State Department és az imperialista európai vezetők éreztek, amikor kézhez kapták a hódmezővásárhelyi szövőnők vagy a kazah kolhozparasztok levelét mondjuk a kubai rakétaválság ügyében.

Minden további szószaporítás helyett álljon itt a két levél szöveghűen:

"The board of the Hungarian Writers' Association was pleased to learn of the nomination of Tibor Navracsics for the position of Commissioner for Education, Culture, Youth and Citizenship. Not only does the Hungarian candidate have in-depth theoretical and practical knowledge of public administration and justice, but he is also an expert on European affairs and a university tutor of renown. In Hungary he is also known as the initiator of many projects related to youth and culture – for example the Hungarian Public Administration Scholarship Programme, which makes it possible for young people to gain experience in public administration in Hungary and other European countries. He is level-headed and open to sensible compromise, and at the same time his nomination is rational and justified in the light of an active political career through which he has gained broad respect for his strong principles.

János Szentmártoni (President)

És a nemzet színházcsinálója:

"Attila Vidnyánszky, Director of the National Theatre of Hungary and President of the Hungarian Theatre Society:

There are many reasons why I welcome Tibor Navracsics becoming European Commissioner for Education, Culture, Youth and Citizenship Affairs. His appointment will be recognition by the EU of the results achieved by Hungarian policies in the field of education, culture, youth and citizenship – policies that build on tradition, but are also open. These areas are not only key ones for the present, but also for the common future of Europe: without these, it would be unthinkable to talk about competitiveness, for example. If this post is at present a "weak" one in political terms – as many have said then Tibor Navracsics is just the sort of charismatic and professionally qualified politician to strengthen it. It is important that this position is filled by someone from Central Europe, as thus this region can enrich and contribute to realisation of the common goals of a diverse Europe with its
values​​, interests and visions for the future."

A két elkövető:

szentmartoni_mti_001.jpg

vidnyanszky.jpg

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2014. 09. 19.

Megbukik-e a Juncker-bizottság?

Tíz nap múlva, szeptember 29-én indul az új, Juncker-féle bizottság biztosjelöltjeinek meghallgatása az Európai Parlamentben. Sok találgatás, vad, és kevésbé vad teória kering arról, hogy mire lehet számítani. "Juncker fejre áll, szétszedik a jelöltjeit, bukik az egész bizottság, legkésőbb a plenáris szavazáson!" – suttogják az egyik folyosón. "Dehogy – vágják rá mások –, kölcsönösen betart majd egymásnak egy kicsit a bal- és a jobboldal, néhány kínos jelöltet elkaszálnak, lesz pár csere, aztán szépen megalakul az új bizottság". "Cirkusz az egész – állítja a harmadik –, zajlik az előzetes verbális pergőtűz, a tétek fokozása, aztán a végén szépen megegyeznek".

Mi is lesz akkor valójában?

Annyi biztos, hogy nem nehéz fogást találni Juncker csapatán. Aki ismeri a klasszikus képeslapot, „The Perfect European Should Be…” címmel, annak akár az is beugorhat az új bizottság kapcsán. A Tökéletes Európai – a képeslap szerint – úgy főz, mint egy brit, humoros, mint egy német, józan, mint egy ír, szervezett, mint egy görög, úgy vezet, mint a franciák, és szerény, mint egy spanyol. Juncker is mintha kicsit ilyen alapon válogatta volna össze, hogy melyik nemzeti jelölt milyen feladatot kap.

Miguel Arias Cañete, a jelentős olajipari érdekeltségekkel rendelkező spanyol jelölt felel azért, hogy az európai klíma- és energiapolitika kellően ambiciózus legyen, és az Unió vezető szerepet játsszon a jövő év végén rendezendő párizsi klímacsúcson, ahol az új, katasztrofális éghajlatváltozási következményeket megelőzni képes nemzetközi rendszerben kéne megállapodni. Nem tudom, mik erre a brit fogadóirodák odds-ai, én mondjuk olyan 1:100-as arányban tenném meg.

The-perfect-european.jpg

Karmenu Vella fogja irányítani a környezetvédelmet. Annak a Máltának a jelöltje – és volt turisztikai minisztere -, amelyik folytatólagos háborúban áll az Unióval a madárvédelmi irányelv be nem tartása miatt, ahol tavaszonta halomra lövöldözik a máshol súlyos uniós pénzek segítségével védett vonuló madarakat, ahol az egyik legrosszabb a légszennyezettségi helyzet Európában, ahol az ipari turizmus létesítményei gyakorlatilag akadályok nélkül falják fel a természetes élőhelyeket.

A francia gazdaság az elmúlt években, hm, finoman szólva nem szolgált az Unió motorjaként, és a költségvetési fegyelem szobrát sem Párizsról fogják mintázni, így Pierre Moscovici jelölése gazdasági-pénzügyi biztosnak sokak szemében vörös posztó, akik nem hiszik, hogy éppen ő lenne képes úrrá lenni az EU gazdasági nehézségein.

Mások abban kételkednek – joggal –, hogy az elszabadult és kontrollálatlan pénzpiacok által keltett pénzügyi válságot követően pont a konzlib, és a londoni City árnyékából érkező Jonathan Hilltől várhatjuk a tőkepiacok megregulázását, és kellően stabil felügyeleti és ellenőrzési rendszer kialakítását.

És hát végül itt van nekünk az oktatási, kulturális, ifjúsági és állampolgársági ügyekért felelős Navracsics Tibor. Annak a Magyarországnak a képviseletében, ahol az elmúlt években az oktatás egy félelmetesen retrográd, XIX. századi, kirekesztő fordulaton ment keresztül; ahol a kultúra egy együgyű ideológiai uniformizmus áldozatává vált, ahol Fekete György és Kerényi Imre A Magyar Kultúra; ahonnan százezrével menekültek el a fiatalok; és ahol orosz típusú hatósági és politikai zaklatással számolják fel a civil szférát.

Ha ezt a bizottságot nem zavarja el az EP, akkor a Vecsési Asszonykórus is átmenne rajta.

Mégse vegyünk erre mérget.

Minden jel arra mutat, hogy a dolog egy néppárti-szocialista nagykoalíció felé halad, amelynek keretében levédik egymás biztosainak, a legreménytelenebbeknek is, a hátsóját. A szocialisták leginkább Moscovici bőrét féltik, a néppártiaknál se szeri, se száma az ingatag jelölteknek, az ALDE-nek, de még az ECR-nek is van vesztenivalója Hillel. És ne becsüljük alá a többieket sem.

Ezért az a legvalószínűbb, hogy senki nem fog bukni. A néppárti és szocialista fejesek, Schulz és Giovanni Pitella (szocialista frakcióvezető) az egyik oldalon, illetve Manfred Weber (EPP frakcióvezető) és Juncker maga a másik oldalon legalábbis ezen dolgoznak.

hearings.jpgA meghallgatások előzetes menetrendje

A szocialista frakcióban ugyanakkor néhány jelöltnél, elsősorban Cañete és Navracsics esetében borulhat a papírforma. Sokan vannak akik elfogadhatatlannak tartják ezeket a jelölteket, és akár Moscovici árán is szeretnének az útjukba állni, de legalább Navracsicsot leszavazni. A meghallgatások előzetes menetrendje mindenesetre megpróbálja minimalizálni ennek az esélyét. Ügyes kis trükkel a két legneccesebb jelölt meghallgatását szerda estére tették. Mivel egy időben lesz a kettő, a sajtó figyelme, és a botrány lehetősége is megoszlik köztük, nem lehet teljes nyomás alá venni egyiket sem. Ráadásul este 6 és 9 között kerül sor a meghallgatásukra, lapzárta, tévéhíradó után, az azonnali médiabotrány lehetőségének kizárásával. A jelenlegi eljárás szerint a bizottságok ráadásul nem szavaznak a jelöltekről, a meghallgatások után a pártok által delegált koordinátorok egyeztetnek, és csak akkor kerül sor szavazásra, ha ott nem kap valamelyik jelölt többséget. Elég a koordinátorokat szorosan fogni, nincs esély rá, hogy néhány kiszavazó szocialista képviselő fejre állítja az alkut. És ha mégis történne valami galiba szerda este Navracsics Tiborral vagy Cañete-vel, azonnal kész a válaszcsapás lehetősége: csütörtök reggel az első jelölt, akit meghallgatnak, Pierre Moscovici. Csak hogy biztosak lehessenek benne a szocialisták, hogy ha hiba csúszna a masinériába, a megtorlás azonnali lesz.

Majd ha legközelebb az EP elnöke megszólal Magyarország ügyében, és reakcióként felvonul a Békemenet; a magyar parlamentben, a Hír TV-ben meg a Magyar Nemzetben pedig heveny martinsulcozásba kezdenek, akkor azért idézzük fel, hogy Navracsics Tibor minden valószínűség szerint egy lassan száradó vértócsa lenne az oktatási bizottság padlóján, ha Martin Schulz nem menti meg. Akit pedig erre pusztán az indít, hogy Pierre Moscovici lekaszabolását megelőzze. És hálából megtámogatja Miguel Arias Cañetét. Amiért cserébe nem darálják le neki Karmenu Vellát. És így tovább.

Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált.”

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!