2013. 02. 18.

"A gondolat szabadsága megadja a lehetőséget, hogy régi tévedések helyébe új igazságok lépjenek." - tegnapi beszédem a Párbeszéd Magyarországért alakuló közgyűlésén

PM_alakuló_beszéd.jpg

Tegnapi beszédem.

"Kedves alapító társaim, tisztelt vendégeink, barátaim!


Egy új párt megalakítása hozott ma itt össze minket. Egy új párté, amely – örömmel jelentem - ma délelőtt Párbeszéd Magyarországért néven hivatalosan is kimondta megalakulását.


Annyiban rendhagyó ennek a pártnak a megszületése, hogy azoknak, akik ma létrehozták, volt egy pártjuk: úgy hívták, hogy Lehet Más a Politika.


Engedjék, engedjétek meg, hogy néhány szót ejtsek arról, miért éreztük úgy, hogy búcsút kell mondanunk annak a pártnak, amelynek a létrejöttében a kezdetektől részt vettünk, és miért gondoltuk úgy, hogy azoknak a céloknak és értékeknek a képviseletére, amelyeket magunkénak vallunk, egy új politikai erőre van szükség 2013 Magyarországán.


Amikor 2009-ben létrehoztuk az LMP-t, és 2010-ben bekerültünk a parlamentbe, azt gondoltuk, a feladatunk az, hogy az igénytelenség, a korrupció, rossz kormányzás lefelé tartó spiráljában egyre mélyebbre süllyedő magyar politikába újat hozzunk. Új hangot, új célokat, új értékeket, új arcokat. Arra készültünk, hogy a rendszerváltás óta megtapasztalt szokványos rossz kormányzások egy újabb körével szemben kell felmutatnunk egy jövőbe tekintő, a magyar politika minőségét javítani képes alternatívát. Arra készültünk, hogy kívül maradva az évtizedes magyar politikai szekértábor-háborún, apránként építve politikai közösségünket és társadalmi támogatottságunkat képesek lehetünk hosszú távon alternatívát kínálni a megkopott és hitelét vesztett politikai elittel szemben. Itt szögezzük le: a terv jó volt.


Egyvalamivel azonban nem számolt: azzal, hogy az Orbáni kétharmad váratlan innovatív képességről tesz tanúbizonyságot azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet a hatalomgyakorlással való visszaélés jól bejáratott és joggal kritizált módjaihoz képest újat mutatni.


Az Orbán-kabinet 3 éve napról napra pusztítja nem csak demokratikus intézményrendszerünket, de mindazt, amit a demokratikus közösségről, a véleménynyilvánítás demokratikus módjairól gondolunk. Amikor kormánzati civilszerűségek kolonizálják az ellenzéki tiltakozó megmozdulásokat, amikor futballultrák érzik felhatalmazva magukat, hogy fenyegessék a demonstráló hallgatókat, amikor vannak egyenlőbbek az egyenlők között, akik állami asszisztenciával helyezhetnek ki transzparenseket oda, ahol másoknak ezt nem lehet, akkor kevésbé látványosan talán, de ugyanúgy a demokrácia alapvető intézményei szenvednek csorbát. És az intézmények helyreállítása lehetséges lesz egy következő kormány döntései révén, de a demokratikus kultúra hanyatlása, az agresszió, az erőszak természetessé válása, a kizárólagosságba vetett hit, és az ebből fakadó fanatizmus tartósan el fog minket kísérni a következő évtizedekben. Persze ez a folyamat nem 2010-ben indult el – kritikusan kell tekintenünk a politikai erkölcs azon hanyatlására is, ami a Fidesz-kétharmadhoz vezetett.


Sokan vélhetik mindeközben úgy, hogy demokratikus intézményeink fokozatos elkopása nem érinti mindennapjaikat. Ez sem igaz – a szabadság levegőjének fogyása ma már a munkahelyeken, a napi ügyintézés során, a kultúrában, gyermekeink oktatásában is napi tapasztalat. De épp ily otrombasággal nyúlt hozzá a kormány a gazdasághoz, a társadalmi szolidaritáshoz, a felsőoktatáshoz – és még hosszan folytathatnánk sort.


Kedves barátaim!


Ebben a helyzetben nem maradhatunk közömbösek. Egy politikai erő ma Magyarországon 3 hibát követhet el.


Az első, ha hozzájárul ahhoz, hogy a Fidesz újabb 4 évre felhatalmazást kapjon.


A második, ha a 2014-es kormányváltást egyszerűen a 2010 előtt viszonyok restaurációjának tekinti.


A harmadik, ha nem veszi vállára a felelősséget, hogy ezek megakadályozására életszerű, megvalósítható stratégiát alakítson ki.


Az elsőt ebben a körben – gondolom - nem kell hosszan magyaráznom. Nem csak a demokratikus eljárások korlátozása, vagy a méltányos politikai verseny felszámolására tett erőfeszítések teszik elengedhetetlenné a kormányváltást. A társadalom leszakadó csoportjainak, az amúgy is kiszolgáltatottak végső, programszerű kitaszítása; a társadalmi felemelkedés legfőbb csatornájaként szolgáló oktatás hajmeresztő szétverése; a kultúra politikai megszállása, a szocializmusból ismert kultúrpolitikai reflexek újjáélesztése még hosszabb távon ható kártételeket hoznak. Ennek véget kell vetni, mégpedig amilyen hamar csak lehet.


A második hiba ugyanakkor éppoly káros lehet, mint az első. Ha a 2014 utáni új kormányzat nem képes megújítani a magyar politikát, nem képes szembenézni azokkal a kudarcokkal, amelyek elindították a Fidesz-kormány által most kiteljesített folyamatokat, a társadalom kettészakadásától a demokratikus intézményekbe vetett bizalom megingásáig, akkor nem tud igazán javára válni az országnak, Tevékenysége pedig könnyen a 2010-es kétharmadhoz vezető körülmények újrateremtésébe fúlhat.


A harmadik hiba több téves feltételezésből eredeztethető. Ezeket is világosan kell látnunk ahhoz, hogy cselekvés helyes stratégiáját megtaláljuk.


Az első ilyen hibás feltételezés, hogy a jelenlegi Fidesz-kormányzás és a korábbi rossz kormányzatok közé egyenlőségjel tehető. Anélkül, hogy mentegetni szeretném a 2010 előtti kormányzatok tevékenységét, hadd mondjam ki egyértelműen: ez az állítás nem állja meg a helyét. Az Orbán-kabinet a demokratikus intézményrendszer leépítésének, a korrupciónak és a gazdasági kirekesztésnek új minőségét hozta el. Ezt nem téveszthetjük szem elől.


A második téves elképzelés, hogy ráérünk. Építkezhetünk 2018-ra, ha most nem lesz kormányváltás, majd megteremtjük ennek feltételeit négy év múlva. Ezt is határozottan el kell utasítanunk. Nem csak azért, mert azzal a lendülettel, ahogy a kormány nekiállt a választási feltételek átszabásának 2018-ra olyan mértékben leépülnek a méltányos politikai verseny feltételei, hogy illúzióvá teszi ezt az elképzelést. Hanem azért is, mert az ország nem várhat. A közmunkán, megalázó bérét foglalkoztatottaknak, a szociális ellátórendszerből kiszorultaknak, a munka nélkül maradtaknak, a széteső oktatásban lévőknek és az abból kimaradóknak nincs még négy éve várni.


Végül a harmadik hibás feltételezés az, hogy csak a saját program kérlelhetetlen, kompromisszummentes képviselete morálisan védhető politikai program. Én ebben nem tudok hinni. Politikai pártként meggyőződésem szerint nem az a feladatunk, hogy görcsösen hajtogassuk a magunk igazát, a megvalósítás legcsekélyebb esélye nélkül. Nem egy közéleti szájkarate megnyerése a feladatunk, hanem politikai célkitűzéseink minél teljesebb megvalósítása. Ehhez pedig utat kell találni. Ez az út együttműködéseken keresztül vezet.


Mi, a Párbeszéd Magyarországért alapítói bízunk abban, hogy ezek hibák elkerülhetők. Jászi Oszkár szavaival élve: "A gondolat szabadsága megadja a lehetőséget, hogy régi tévedések helyébe új igazságok lépjenek."


Végezetül néhány szót szeretnék ejteni az előbb említett politikai célkitűzésekről, amelyek képviseletére és hatékony megvalósítása érdekében ma pártot alapítunk. Alapító nyilatkozatunkban és a 13+1 pontos közpolitikai alapvetésünkben részletesebben is megfogalmaztuk ezeket, ezért most csak néhány, számomra személyesen is kiemelten fontos célt szeretnék hangsúlyozni.


 Hiszek, hiszünk abban, hogy a fékek és ellensúlyok által ellenőrzött parlamentáris demokrácia, az állampolgári részvétel, a közvetlen demokrácia megerősítésével párhuzamosan képes csak a népből, a néppel, és a népért való kormányzás megvalósítására.


Hiszünk abban, hogy egyetlen társadalom sem fordíthat hátat egyetlen tagjának sem. Franklin Delano Roosevelt szavaival: fejlődésünk mértékét nem az mutatja, hogy hozzá tudunk-e még tenni azoknak a javaihoz, akik amúgy is bővelkednek, hanem hogy tudunk-e eleget juttatni azoknak, akik nélkülöznek.


Tudjuk, hogy a rendelkezésünkre álló természeti erőforrások végesek, és hisszük, hogy csak olyan gazdasági és társadalmi modell lehet sikeres, amely ezek megőrzése mellett biztosítja a ma élők és az utánunk következő generációk jól-létét.


Meggyőződésünk, hogy Magyarország természetes történelmi közege Európa , és jövőbeni felvirágzásának kulcsa egy megújított, az elmúlt évek kudarcait és tapasztalatait megértő, és azokra választ találó Európai Unió.
Azt valljuk, hogy a nemzet, mint közösség megerősítése határon innen és túl nem áll ellentétben az európai integrációs folyamattal, ebben a keretben épp hogy új terei nyílnak. Lehetetlenné válik ugyanakkor ennek a közösségnek a megerősödése, ha csorbul az önkifejezés, a művészet és a kultúra szabadsága, ha a nemzet, mint közösség nem önmaga hozza létre közös szellemi tulajdonát, hanem politikai tervezőasztalokon állítják elő a fogyasztásra engedélyezett kulturális készételeket.


Végül hiszünk abban, hogy céljaink megvalósítása érdekében együttműködésre van szükség. Az együttműködés nem önfeladás, nem azonosulás a tárgyalópartnerekkel, nem elszakadás az általunk vallott értékektől. Ellenkezőleg: az együttműködés annak az eszköze, hogy megvalósíthassuk azt, amit Magyarország számára kívánatosnak tartunk.


Ilyen pártot alapítottunk ma, közös elhatározásból, Párbeszéd Magyarországért néven.
Sok sikert hozzá mindannyiunknak!

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://javorbenedek.blog.hu/api/trackback/id/tr865086395

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ebben a helyzetben nem maradhatunk közömbösek 2013.02.18. 10:26:02

Az Orbán-kabinet a demokratikus intézményrendszer leépítésének, a korrupciónak és a gazdasági kirekesztésnek új minőségét hozta el. Ezt nem téveszthetjük szem elől.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása