Támogatást a tényfeltáró újságírásnak!

Átláthatóság – ez az Unió egyik alapelve. Alapkövetelmény ez az uniós intézmények működését illetően, és az EU döntéshozói igyekeznek is ezt a több mint 500 millió európai polgár életét befolyásoló valamennyi tevékenységre kiterjeszteni. Azonban elég csupán egy pillantást vetnünk az EU legfrissebb antikorrupciós jelentésére, láthatjuk, óriási a probléma. A Bizottság becslése szerint a korrupció évi 120 milliárd eurós veszteséget okoz az Unió gazdaságának, ami alig kevesebb, mint az EU egész költségvetése. A jelentés a probléma számos okát elemzi, ajánl intézményi megoldási lehetőségeket is az egyes tagállamoknak, de önmagában ez édeskevés. Az Unió csalás elleni hivatala (OLAF) érdemi jogkörök hiányában egy béna kacsa hatékonyságával küzd a nyilvánvaló korrupciós esetekkel.

Az OLAF brüsszeli épülete

Ez nem maradhat így, de a korrupció elleni harcban nem csupán a hatóságoknak van feladatuk. Be kell vonni azokat is, akiket nem kötnek gúzsba hivatali protokollok, kötelességek. Ahogyan azt mindannyian sejtjük, a korrupciós ügyek – pláne ha több országot és az EU-t is érintő ügyről van szó – igen szövevényes történetek. Hónapokig tartó nyomozással, alapos tanulmányozással lehet ezeket feltárni, és végül megismertetni a közvéleménnyel. A tényfeltáró újságírók és portálok partnereik mindazoknak, akik erősíteni akarják az EU transzparenciáját. Elég, ha csupán a legutóbbi esetre gondolunk, amikor tényfeltáró újságírók luxemburgi cégeken keresztül történő „adóoptimalizálási” módszert fedtek fel. Ők azok, akik szívós munkával, ha kell közérdekű adatok kiperelésével, hatékonyan képesek leleplezni, és nem utolsósorban a hírfogyasztók számára érthető módon közzétenni a korrupciós ügyeket. Amennyiben az EU komolyan gondolja a korrupció elleni harcot, partnerként kell, hogy tekintsen ezekre az orgánumokra. Nincs helye gyanakvásnak, nem elég csupán deklarációkat tenni, el kell érni azt, hogy az Unió hathatós és kézzelfogható segítséget adjon számukra. Ezért is érthetetlen számomra, hogy az Európai Bizottság miért húzta ki a 2015-ös költségvetésből a tényfeltáró újságírás egyébként igen szerény – másfélmillió eurós – összegű támogatását. Ez aprópénz a költségvetés egészéhez képest, mégis, egy igen súlyos állásfoglalás. Elfogadhatatlan számomra, hogy a hivatal útvesztőiben egy ilyen jelentőségű és jelzésértékű támogatás ügye elsikkadt, ezért mindent el fogok követni annak érdekében, hogy kiderüljön, miként történhetett meg ez. A költségvetési támogatás visszaállítását kezdeményező módosító indítványunk nem kapott támogatást, de ezzel nincs vége. Minden erőmmel azért fogok küzdeni, hogy az EU hatékonyabban működjön együtt a tényfeltáró újságírókkal és legalább a korábban meglévő támogatási összeg visszakerüljön a költségvetésbe. Mindenkinek szemet szúrt, hogy az év elején publikált uniós antikorrupciós jelentés csak a tagországokkal foglalkozott, hiányzott belőle az uniós intézmények integritásáról szóló fejezet. Nem támasztotta alá a Bizottság átláthatóság iránti elkötelezettségét, hogy a hiányzó 29. fejezet elkészítése a Transparency Internationalra maradt. A tényfeltáró újságírásnak szánt támogatás elsüllyesztése sem vet jó fényt a Bizottságra ebből a szempontból. A Bizottságban azonban azóta őrségváltás történt. A luxemburgi eset tükrében a Bizottság új elnökének még nagyobb a felelőssége. Itt a lehetőség Juncker számárára, hogy bizonyítsa, az ország ex-miniszterelnökeként sem kíván falazni az adóelkerülőknek, és támogatni kívánja azokat, akik a több országot érintő botrányt leleplezték.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.