2015. 02. 14.

Eladni egy országot

Február 17-én Magyarországon munkalátogatást tesz Vlagyimir Putyin orosz elnök. A magyar miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen a hivatalos nyilatkozatok szerint kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokról, energiabiztonsági ügyekről lesz szó. Mégis mire számíthatunk? A látogatás egyik konkrét célja a két ország közötti hosszú távú gázszerződés megújítása lehet, és – bár Magyország elvileg nincs rossz tárgyalási pozícióban – a magyar politikai vezetés személyes, rövid távú érdekei miatt igen megalázó feltételekkel szerződhetünk újra. Orbán Viktor nem először lépne olyat az energiapolitikában, amit ésszerűség nem indokol, amivel kivételezett kevesek elképesztően sokat nyernek, az ország egésze viszont legalább annyit veszít.

hvg_putyin2.jpg

                                      Kép: hvg.hu

A hazai energiastratégiának, energiapolitikának számtalan vitatott eleme van. Ami igazán rendellenes, hogy az utóbbi években a magyar energiaügyet láthatóan nem a belső adottságok, külső kényszerek, az energetika jelenlegi és jövőbeli változásaival való lépstartás határozzák meg, hanem fölöttes, mindenféle szakpolitikán túlmutató célok: az Orbánhoz feltétlenül lojális emberek helyzetbe hozása, állami pénzen új klientúra építése, egyúttal személycsere az oligarchiapiramis csúcsán - ezáltal Orbán politikai hatalmának stabilizálása. És persze mindehhez a szükséges külső feltételek megteremtése.

Induljunk onnan, hogy Orbán első kétharmada lehetetlen volt Simicska Lajos nélkül. A Fidesz-univerzum gazdasági és politika ága szorosan feltételezte egymást. A második kétharmad megszerzéséhez vezető úton viszont az oligarchakör inkább kivett, mint beletett a rendszerbe, és az sokkal inkább a politikai leányvállalat teljesítménye volt. Ideje volt felszámolni az oligarchia – mindenekelőtt Simicska Lajos - jelentette korlátokat és függőségeket amelyek Orbánt régóta feszélyezik. Az új, nem önerőből, hanem csupán politikai kegyből létrejövő, maximálisan lojális és függő, inkább strómanként, mint tényleges oligarchaként tevékenykedő kör megteremtéséhez viszont tengernyi pénz kell. Az energiaszektor egyike azon kevés ágazatoknak, amelyikben elegendő pénz van az Orbán által rég áhított oligarchacseréhez. Az utóbbi években számos egyértelmű jelét láttuk annak, hogy az ágazat fokozatosan közvetlen állami irányítás alá kerül és korrupcióval itatódik át – jó példa a megépült szlovák-magyar gázvezeték, nem beszélve az vezetéket építő Olajterv (ma OT Industries) tulajdonocseréjéről vagy a MET Holding látványos térnyeréséről.A MET energiakereskedő cégnek – amely mögött egy összetett offshore-cégrendszer áll – az állam jól kitalált rendeletekkel és szerződésekkel biztosít kivételezett helyzetet: a magyarországra Ausztria felől érkező földgázvezeték évente 2,2-2,9 milliárd köbméternyiszabad kapacitását – az MVM-n keresztül – verseny, aukció nélkül használja ki a MET. Míg a gáz határon való átvitelét bonyolító MVM semmit nem keres az állam által biztosított lehetőségen, sőt, az állami cég komoly veszteséget termel, a MET egyre gazdagszik.A cég magyar leányvállalata az utóbbi években így több tízmilliárd forint haszonhoz jutott a hazai földgázpiacon. 2012-ben pl. a tulajdonosok 55 milliárd forint osztalékot vettek ki a cégből. Nem mellesleg a MET mögötti vállalkozások között van, ami Garancsi István, illetve más, Orbán Viktorhoz állítólag közel álló üzletemberek érdekeltsége. Úgy tűnik, a MET tevékenysége nem merül ki a földgáz behozatalban, a cég szárnyal: előbb megvásárolta az ország második legnagyobb áramtermelő erőművét, a Dunamenti Erőművet (ennek vélhető hasznáról egy éve írtam), 2015 nyarától pedig átveszi a GDF Suez szabadpiaci földgázkereskedelmi tevékenységét. A cég látványos emelkedése és Orbán oroszbarátsága nem véletlen egybeesés.

 Orbánnak egyértelműen szüksége van Putyinra – akinek az orosz energiaexportra személyes ráhatása van - a fenti ügyletekkel fémjelzett, végletekig korrupt hazai energiarendszer működtetéséhez, az állam földgázvásárlásain való nyerészkedéshez. A mostani Putyin-látogatástól Orbán olyan politikai alkut remélhet, tovább növeli a mozgásterét az energiaágazatban felmerülő hasznok lefölözéséhez, s ezáltal hatalmi céljai eléréséhez.

putyin_orban.jpgKép: nepszava.hu

Orbán nemrég az új hosszú távú gázszerződést megkötését nevezte az egyik legfőbb feladatának. Holott az új szerződés megkötése elvileg nem lenne sürgős és – ahogy a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont 2013-as, kormányzati megrendelésre készült tanulmányából is kiderül – az új szerződésnek nincs is sok értelme, kivéve, ha a jelenlegi árhoz képest jelentősen olcsóbban kapnánk az orosz gáz, és ha a mostaninál sokkal kisebb mennyiségre szerződnénk.Jóval több gázra szerződtünk annak idején, mint amire szükségünk van, és ráadásul a piaci árnál drágábban is. A felesleges mennyiséget át kell vennünk, annyit sikerült elérnünk, hogy az eredeti, 2015-ös határidőt kitoltuk néhány évvel, így a kötelezeően átvvendő mennyiség még vagy két évig fedezi a szükségletet - sürgősségről tehát messze nincs szó.  Az átvett mennyiséggel hosszú időre zavartalanul biztosítani lehetne Magyarország energiaellátását. Álságos tehát Orbánnak az az érve, hogy az új hosszú távú szerződésre (csakúgy, mit a MVM/MET különleges hozzáférési jogára) ellátásbiztonsági okokból lenne szükség.

Ellenkezőleg, a jelenlegi földgázpiaci folyamatok ismeretében Magyarországnak viszonylag nagy lenne a mozgástere. Az oroszoknak nem jönne rosszul a hosszú távú gázszerződés, hiszen a bevétel javítaná a rossz helyzetben lévő költségvetésüket és erősítené a térségben a hatalmukat. A gázpiac jelenleg ugyanis kínálati jellegű, és a következő években ez vélhetőleg így is marad, kínálati jellegű gázpiacon pedig épp a vevő lenne jó alkupozícióban –Orbán ezt készül odaadni fillérekért az oligarchiaharc jegyében.

Az Orbán-Putyin találkozón sokkal inkább egy politikai alku születhet, aminek eredményeképpen - belső források szerint - olcsóbban, a piaci ár alatt kaphatjuk az orosz gázt, legalábbis rövid távon. Ebből egyrészt lehet a következő években rezsicsökkentést – esetleg a 2018 évi választási kampányt - finanszírozni. Továbbá a piaci és a szerződött ár különbözete az új oligarchákat is gazdagíthatja. Nem szolgálná azonban az egyezség sem egy egészséges energiapiac működését, sem a magyar fogyasztók hosszú távú érdekeit.

Oroszország ugyanis az egyezségnek biztosan megkéri az árát. Két eset lehetséges.

Az egyik, hogy a rövid távú árengedményért cserébe hosszú távon a piaci árnál drágábban kapjuk majd a földgázt. Elég kitekinteni a környező országokra - jól látszik, hogy minden ország, amelyik új hosszú távú szerződést kötött Oroszországgal 2005 óta, jelenleg magasabb árat fizet a földgázért, mint Magyarország.

A másik lehetőség, hogy Putyin politikai árat kér – méghozzá Magyarország következetesen oroszbarát politikáját az EU-ban. Végső soron az oroszoknak égető szüksége van az uniós egység megbontására, ahogy erről az állami televízióban nyíltan beszélnek is. Putyinnak egy vétó az Európai Tanácsban az Oroszországot érintő szakciók meghosszabbítása ügyében sok pénzt megérhet. Habár Angela Merkel látogatásának fő célja is az volt, hogy egyértelművé tegye: Magyarország nem folytathat különutas oroszpolitikát, az EU egységes álláspontot képvisel a krím-félszigeti és kelet-ukrajnai konfliktust illetően, közös sajtótájékoztatójukon Orbán szokatlanul élesen állt ki az orosz kapcsolat mellett. Orbán mindezek után gyaníthatóan nem fog szembefordulni Putyinnal, akkor inkább az Európai Unióval vállal fel konfliktust, főleg, ha az EU-tól jövő figyelmeztetések távolinak hatnak, láthatóan ritkán ütik meg az ő ingerküszöbét. És úgy tűnik, Oroszország is leginkább Magyarországból nézi ki, hogy hajlandó lenne az európai egység megbontására.

Meg kell jegyezni, hogy a görög választási kampányban a - január végi, előrehozott választáson végül nyertes - Radikális Baloldal Koalíciója, a Sziriza is nyíltan oroszbarát hangot ütött meg.  És bár a baloldali görög kománypárt azóta már jelezte, nem az oroszoktól  várja az ország helyzetének orvoslását, hanem az uniós trojkával tárgyalná újra a gazdasági mentőcsomag feltételeit, Orbán játékterét ez szűkíti, a kérhető árat csökkenti, ha nem Magyarország az egyetlen lehetséges jelölt erre a szerepre. A tragikus ügyletet így még megalázóan alacsony áron is köthetik meg.

Véleményem szerint semmi nem fogja meggátolni Orbán Viktort abban, hogy személyes, illetve a hozzá közeli emberek érdekei miatt extrém módon megalázó feltételek mellett adja el hazánkat Vlagyimir Putyinnak.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

A bejegyzés trackback címe:

https://javorbenedek.blog.hu/api/trackback/id/tr747173975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andras J Fazekas 2015.02.14. 12:30:43

Nagyon gáz ez az egybites gondolkodás, meg a korrupciós mantra.

Goodfriendnek is beletört a bicskája.