2015. 11. 24.

Paks2: ne adják ki a környezeti engedélyt!

 

 

Rossz hete volt a kormányzatnak és a paksi bővítés egyéb erőltetőinek. Az elmúlt hét napban három vizsgálatot jelentett be az Európai Bizottság az új erőmű terveivel kapcsolatban. Először a belső piaci biztos indított kötelezettségszegési eljárást a közbeszerzési szabályok megsértése miatt. Aztán a környezetvédelmi főigazgatóság döntött úgy, hogy a környezeti információk nyilvánosságával kapcsolatos szabályok megsértésének veszélye miatt tovább vizsgálja a paksi információk titkosítását – ezt a két vizsgálatot az én panaszaim alapján folytatják. Végül tegnap Margrethe Vestager versenyügyi biztos jutott arra a következtetésre, hogy nem megalapozott a magyar kormány állítása, miszerint nincs állami támogatás a bővítési projektben, így a kérdést egy részletes vizsgálat keretében óhajtja körüljárni.

De félreértés ne essék: a paksi bővítéssel nem az a legnagyobb baj, hogy sérti az uniós közbeszerzési vagy versenyjogot. Hanem az, hogy egy Magyarország, a magyar adófizetők és áramfogyasztók számára súlyosan káros, hazánk természeti örökségét tönkretevő beruházásról van szó. Amiről ráadásul folytatólagosan hazudnak a magyar társadalomnak, így próbálva eladni ezt a korrupciós eldorádót azoknak, akik valamiért nem akarják látni a tényeket.

Mindez nem csupán feltételezés. Ma hoztam nyilvánosságra azt a 80 oldalas szakmai elemzést, amit az új erőmű környezeti hatástanulmányáról általam megbízott szakértők készítettek. A szakmai anyag következtetései lesújtóak. Az derül ki belőlük, hogy a paksi bővítés hatástanulmánya rendkívül gyenge minőségű, valótlan adatokon és valótlan előfeltevéseken alapul, így vajmi kevés köze van a valósághoz. Nem a tényleges erőművet engedélyezik, hanem valami irreális vágyálmot, és rendszeresen torzítják a valóságot annak érdekében, hogy álmodozásaikat valahogy alátámasszák.

 borito_20151123_webre-1050x1490.jpg

                         A tanulmány a képre kattintva letölthető

 

Jöjj, hazudj valami elfogadhatót!

Már a két új blokk rendszerbe lépésének időpontja is téves az engedélykérelemben: 2025-re és 2030-ra engedélyeztetik a rendszerbe lépést, miközben tudjuk, hogy az orosz-magyar megvalósítási szerződésben a céldátumok 2025 és 2026. A négy év különbség jelentősége pedig igen nagy: ezen múlik, hogy pontosan meddig fog párhuzamosan működni a négy jelenlegi, és a két új blokk. Márpedig a régi és az új erőmű átfedése környezeti szempontból kritikus, hiszen ez idő alatt például összesen 232 m3 (a régi blokkok 100, plusz az új blokkok 132 m3-es kibocsátása) felmelegített hűtővize terheli majd a Dunát. A hatástanulmány nagyvonalúan lecsal 4 évet, a kérdéses időszak nagyjából felét ebből a kritikus állapotból.

De ezen túl nem valóságos a létesítmény terve sem, amit engedélyeztetnek. A hatástanulmányból és a hiánypótlásokból egyértelmű, hogy miközben a kiégett fűtőelemek tárolását majd egy, az erőmű területén építendő átmeneti tárolóban kívánják megoldani, addig ez a létesítmény sehol nem szerepel sem az engedélykérelemben, sem a hatástanulmányban. Ugyanígy hiányzik annak a „csúcshűtőnek” az engedélyezése, leírása az anyagból, amit pedig maga a hatástanulmány szükségesnek tart annak érdekében, hogy ne fűtsék túl a Dunát, azaz ne lépjék túl rendszeresen a dunai vízhőmérsékletekre vonatkozó határértékeket. Teljesen fals a várható villamosenergia-igényekre vonatkozó becslés, gyakorlatilag évek óta fenntartják azt az 1,3 %-os éves igénynövekedésre vonatkozó becslést, amely a 2007-2008-as pénzügyi válság óta rég nem teljesül, helyette a valóságban stagnálás, vagy időnként visszaesés tapasztalható. Hamisak az árkalkulációk, a villamosenergia várható árára vonatkozó becslések.

Durván csúsztatnak a várható dunai vízhozamokat és vízhőmérsékleteket illető feltételezések. Elsőre a hatástanulmány készítői megpróbálkoztak egy teljesen nevetséges, 1500 m3/s vízhozammal, mint referenciaértékkel számolni. De ez még az amúgy igen hajlékony hatóságnak is sok volt, és jelezték, hogy a melegvíz kibocsátás nyilván nem közepes vízhozamoknál okozhat gondot, hanem amikor kevés a víz a Dunában, és az alapból is meleg – mondjuk forró, aszályos nyári időszakokban. Hatóság előírta, hogy 950 m3/s vízhozamra is meg kell csinálni a hőterhelési modelleket (itt jegyzem meg, hogy a Duna legalacsonyabb vízállásai egyébként 750 m3 körül vannak). A hiánypótlás formailag ennek eleget tett, a trükközést azonban itt sem tudták elfelejteni. Egyetlen év, 2014 adataiból indulnak ki, és ez alapján elhanyagolható valószínűséget adtak annak, hogy a Duna egyszerre alacsony vízhozamú és magas háttérhőmérsékletű legyen. Csakhogy ha visszanéztek volna legalább 30-40 évnyi adatsort, akkor ezt nem mondhatták volna ki, mivel ezek alapján évi több ilyen kritikus hét is előfordulhat, amikor várhatóan nem fogják tudni tartani a hőmérsékleti határértékeket. Ekkor vagy leállítják az erőművet – tovább rontva annak amúgy is rémisztően rossz megtérülését –, vagy túllépik a határértéket, befizetik a várhatóan nem túl acélos büntetést, oszt’ jónapot. Vajon melyiket fogják választani Önök szerint?

De még egy ilyen hosszabb adatsorra alapozott modell sem tükrözné a valóságot, mert számolnunk kell a klímaváltozás hatásaival – a csökkenő vízhozamokkal és a növekvő hőmérséklettel. 2015-ben az éghajlatváltozást teljesen figyelmen kívül hagyni már ők sem merték, az alkalmazott klímamodelljük azonban – hát, az, hogy hurráoptimista, az enyhe kifejezés. A 2100-ig 1,8 fokos globális átlaghőmérséklet emelkedés, amelyet Pakson becsülnek, konkrétan a legalacsonyabb érték, amivel a hónap végi párizsi klímacsúcsra készülés során egyáltalán találkoztam. Ennél még a klímamegállapodás célkitűzése – 2 ̊C, aminek elérésétől pedig pillanatnyilag fényévekre vagyunk – is magasabb.

Hamisak mindemellett a kihasználtsággal kapcsolatos becslések. Járulékos beruházások nélkül – amelyekről pedig hallgat a hatástanulmány, mint a sír – a két új blokk, különösen abban az időszakban, amikor párhuzamosan működnek a négy régivel, inkább menetrendkövető üzemmódban lesz csak használható, ami pedig kihasználtságukat mélyen a tervezett 95% alá löki – ahogy arra egyébként egy közelmúltbeli MAVIR tanulmány is felhívta a figyelmet. Az alacsonyabb kihasználtság pedig növekvő termelési áramárat eredményez, az utolsó néhány fogpiszkálót is kirántva a paksiak amúgy is teljesen megalapozatlan árkalkulációi alól. A termelt villany tehát drága lesz, és hogy mégis eladják, és ne csődöljön be az egész erőmű, azt kedves adófizetők, Önök fogják finanszírozni. Ugye, hogy megéri?!

 

Nem ezeket a droidokat keresik

A hatástanulmány tehát egy sor hamis adaton és feltételezésen nyugszik, de arra is érdemes egy pillantást vetni, ami egyáltalán nincs benne. Semmilyen formában nem foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy a Pakson építendő új erőmű egy olyan új orosz típus, ami még sehol sem működik a világon. Nem is tudjuk pontosan, hogy mit fog tartalmazni, az „alapvasat”, vagy kértünk-e hozzá kiegészítő, például biztonságnövelő módosításokat? A Fehéroroszországban épülő blokkokhoz, vagy a finnországiakhoz áll majd közelebb a magyar atomerőmű? Egy ilyen prototípus esetében mindig nagyobb a bizonytalanság, vannak itt először kipróbálásra kerülő megoldások, amelyek gyakorlati működőképességéről, megbízhatóságáról kevés információ áll rendelkezésre. Ilyen fajta kockázatok, bizonytalanságok elemzésétől a tanulmány nagyvonalúan eltekint. Tíz év alatt pikk-pakk megépítjük az erőművet, és az 95%-on fog üzemelni, állítják. Miközben az orosz atomerőműépítők az elmúlt tíz évben összesen három erőművet adtak át, ezek építési ideje 19-27 év között változott. És mi van, ha nem épül meg tíz év alatt Paks2? Bukta, köszönhetően annak, hogy a kormány aláírt egy olyan hitelszerződést Oroszországgal, amelyben köteleztük magunkat, hogy 2026. március 15-től akkor is elkezdjük visszafizetni a kölcsönt, ha az erőmű addigra nem készül el. Évi 2-300 milliárd forintot kell kitermelni, úgy hogy az épülő erőmű ebben a szakaszban csak viszi a pénzt, de nem termel semmit. Összehasonlításul: a jelenlegi Paksi Atomerőmű teljes éves árbevétele (nem profitja, árbevétele!) 170-200 milliárd forint körül mozog! Ebből kéne kiizzadni akár 300 milliárd forint hiteltörlesztést!

Nem foglalkozik a hatástanulmány a lehetséges hűtési alternatívákkal. A környezetileg előnyösebb, de drágább zárt rendszerek, például a hűtőtornyos megoldás a korábbi elemzésekben (a Lévai-projekt dokumentumaiban) még az erősebben támogatott megoldások közt szerepelt. Ezeket most nagyvonalúan figyelmen kívül hagyta a hatástanulmány, és egyedül a friss vizes (Dunából a hideg víz ki, a meleg víz vissza) hűtést vizsgálták. Alig ejtenek szót a szükséges járulékos beruházásokról. Megemlítik, hogy kell majd egy 400 kilovoltos vezeték a megtermelt áram elvezetésére, de ennek költségeiről semmit nem tudunk. Szintén hiányzik a biztonsági tartalék létesítésének kérdése. Röviden arról van szó, hogy minden villamosenergia rendszerben a rendszer legnagyobb termelő egységének megfelelő biztonsági tartalékot kell kiépíteni, hogy az adott egység kiesése esetén az pillanatok alatt a helyére tudjon lépni, a fél országra kiterjedő áramszünet nélkül. Ma a legnagyobb egység a jelenlegi atomerőmű 500 MW-os blokkjai. Ilyen tartalékkapacitásunk van. Az új erőmű blokkjai azonban 1200 MW-osak lesznek, tehát további 700 MW tartalékkapacitást (másfél jelenlegi paksi blokkot) kell még létesíteni, hogy megfeleljünk a rendszerbiztonság követelményeinek! Hallott erről valaki kormányzati kommunikátorokat csiripelni? Hogy hol, milyen technológiával és mennyiért fog ez kiépülni? Nos, a hatástanulmány is mélyen hallgat. Mint ahogy a szükséges rendszerszabályozási elemekről is. Pedig a párhuzamos működés során – ha csak nem akarják fél gőzön járatni az erőművet, például az éjszakai túlkapacitást (a hat paksi blokk önmagában több energiát fog termelni, mint amennyit az ország elfogyaszt) valahogy kezelni kell. Eddig erre egyetlen szakmai javaslat érkezett: egy szivattyús energiatározó, aminek azonban szintén 3-400 milliárdos költsége lehet, továbbá csodálatos vitáknak nézünk elébe, hogy az ország melyik hegyét romboljuk szét ezért!

 

Valóság nevű nagybátyám

De ami nem hazug, és nem hiányzik a hatástanulmányból, tehát többé-kevésbé valóságosnak tekinthető, az is komoly aggodalmakra ad okot. Bár a hőterhelési modellek hamis alapadatokból indulnak ki, de még így is az jön ki, hogy rendszeresen nehézségek lehetnek a Duna hőmérsékletére előírt határértékek betartásával. Erre az esetre vagy az erőmű időleges leállítását, vagy ún. „csúcshűtő” létesítését javasolják. Megtaláljuk a nyomát az anyagban bármilyen efféle „csúcshűtő” (pl. egy hűtőtó) engedélyezésének? Naná, hogy nem.

Biztonsági kérdéseket vet fel, hogy miközben az atomerőművek esetében a többszörös biztonság alapelvét illik érvényesíteni, addig épp a hűtővízellátás esetében, ami pedig az atomerőművek Achilles-sarka, Pakson egyszeres biztonság lesz. Egy hidegvíz csatorna van, amin érkezik a hűtővíz az erőműbe, ha ezzel történik valami, akkor nincs hűtővíz. Azaz tulajdonképpen nem is egyszeres, hanem „félszeres” biztonság lesz, mert erre az egyetlen hűtővízcsatornára telepítik rá az új blokkokat is, végső soron két erőművet üzemeltetve egyetlen hűtővízellátási létesítményről. Amelynek kapacitása egyébként jelen formájában nem kielégítő a hat blokk (4 régi + 2 új) párhuzamos ellátásához, úgyhogy két méterrel mélyíteni kell. Ezt úgy fogják kivitelezni, hogy közben a Paks1 folyamatosan működik. Ismétlem: úgy fogják széttúrni a hűtővízcsatornát, hogy közben Paks1 teljes kapacitással pörög. Ez elfogadhatatlan biztonsági kockázatokat hordoz – mit gondolnának egy autószerelőről, aki azt javasolná, hogy majd az M1-esen, 130-nál áll neki megszerelni az autójuk hűtőjét?

Hosszan lehetne még sorolni a problémákat. Akit részletesebben is érdekel, az elolvashatja szakmai elemzésünket.

Mindezek alapján azonban egy dolog biztos. Erre a hatástanulmányra alapozva nem lehet környezetvédelmi engedélyt adni a paksi bővítésre.

Követeljük, hogy az engedélykérelmet valótlan adatszolgáltatás miatt utasítsa vissza a hatóság!

Követeljük, hogy készüljön új, valós adatokon és modelleken alapuló hatástanulmány, amely ténylegesen elemzi a fellépő problémákat!

Követeljük, hogy a kritikus pontokon írjanak elő a környezeti követelmények teljesítése érdekében teljesen új koncepcionális megközelítést, pl. a hűtés megoldására (hűtőtorony, hűtőtó, etc.)

És mindenekelőtt követeljük, hogy fejezzék be a sunyi hazudozást!

Nem hagyjuk, hogy pitiáner politikai érdekek miatt elviselhetetlen anyagi terheket varrjanak a ma élő és a jövő nemzedékek nyakába, hogy 60 évre előre állandósítsák a Duna rendszeres túlfűtését és olyan biztonsági kockázatokat teremtsenek, amelyekre semmilyen felhatalmazást nem kaptak!

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

A bejegyzés trackback címe:

https://javorbenedek.blog.hu/api/trackback/id/tr438105736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Éhes ló 2015.11.26. 06:52:17

Ez csak egy újabb halom dezinformáció, csúsztatás és hazugság.
A postert és a bandáját ezért támogatja egy törpe kisebbség.

Szerencsére nulla közeli demokratikus támogatottsággal bír, de mint azt itt is jól dokumentálja, károkozásra kész és képes is, korlátlanul, megrendelői igény szerint.
Ez nem újdonság sem nekem, sem a választóknak:
kozvelemenykutatas.hu
Remélem egyszer törvény előtt kell feleljen mindazokért a károkért, amiket ő és a bandája okoz Magyarországnak.
Elég volt ennek az agresszív, intoleráns kisebbségnek a terrorjából!

Gézus2013 2015.11.26. 21:08:19

Hajrá! Csak így tovább. Szidd azokat akik tenni akarnak valamit ez ellen az észveszejtő ökörség ellen. Pusztán csak a hírekből kiindulva, a környezeti hatástanulmány ismerete nélkül mindenkinek aki tanúlt középiskolában fizikát el kéne jutnia erre a szintre, hogy ez műszakilag nem megvalósítható a jelenlegi földrajzi, és környezeti adottságok mellett. Beleértve, hoyg a távvezetéki kapacítás sem elegendő arra, hogy ez az energia eljusson a fogyasztókig (ld. MAVIR adatok). A Duna nem képes ennyit elhűteni. És nem olyan régen volt Fukusima ahol a legnagyobb problémát az okozta, hogy egy vészleállást követően nem tudták hűteni a blokkokat. Egy nagyobb hálózati zavar esetén az erőmű teljes termikus teljesítményét kell elhűtenie a Dunának (párhuzamos üzem esetén a meglévő 4 blokkét is). Ez a jelenlegi vízhozam adatok alapján még egy laikusnak is feltűnik, hogy ez így nem fog menni. És itt nem arról van szó, hogy mibe kerül, hanem, hogy nem lehet majd üzembe tartani, vagy csak azon az áron, hogy a Duna élővilágát egy jelentős szakaszon veszélyezteti.