2016. 02. 03.

Highway to Hell

Ma vitázott az Európai Parlament arról a megállapodástervezetről, amellyel Donald Tusk szeretné bent tartani Nagy-Britanniát az Európai Unióban. Értem azon munkáspárti és zöld brit képviselőtársaim szempontjait, akik amellett érveltek, hogy egy tolerálható csomaggal az "igenek" felé lehet billenteni a várható brit népszavazást bennmaradásról. Mégis, két szempontból is elfogadhatatlan számomra a körvonalazódó megállapodás. 
A csomag egyik fontos eleme a brit jóléti rendszerekhez való hozzáférés jelentős szűkítése a kelet-európai munkavállalók előtt. Az, hogy Orbán Viktor az első kanyarban cserben hagyja a magyar állampolgárokat, amikor nem a saját hatalomgyakorlása előtt álló akadályok lebontásáért kellett volna konfliktust vállalni Európában, az természetesen nem meglepetés, csupán jól jellemzi a rendszer immoralitását. Segít eldönteni, hogy mit gondoljunk arról a miniszterelnökről, aki fenyegető dörgedelmeket szór Brüsszel fejére, amikor a bírók nyugdíjazásáról, az adatvédelmi biztos eltávolításáról vagy az Alkotmánybíróság megszállásáról van szó, évekig tartó konfliktusokba keveredve az európai intézményekkel. De nem jön ki két határozott mondat a száján, amikor több százezer magyar munkavállalót állnak neki túráztatni Nagy-Britanniában. Egyébként egy végtelenül populista és hamis kampány keretében. Minden elérhető vizsgálat és felmérés azt támasztja ugyanis alá, hogy a közép-kelet-európai tagállamok Nagy-Britanniában élő állampolgárai lényegesen többel járulnak hozzá befizetéseik révén a brit jóléti rendszerekhez, mint amennyit kivesznek belőle. Egyszerűen azért, mert fiatalabbak, nagyobb arányban aktívak (dolgoznak), és jellemzően képzettebbek, mint a brit átlag. Szó sincs tehát jóléti élősködésről, valójában nettó befizetői a rendszernek.  Egy populista kampány keretében mégis könnyen bűnbakká voltak tehetők, oda voltak dobhatók a a brit közvéleméynnek.  Ez a korlátozás ráadásul az emberek szabad áramlásának és szabad munkavállalásának az elvét is sérti, kvázi másodrendű európaiakká fokozva le a régiós állampolgárokat. Akik ugyanazokért a jólléti befizetésekért nem ugyanazokat a szolgáltatásokat fogják kapni, mint a brit állampolgárok.
Orbán Viktor - és tegyük hozzá, az oly határozott új lengyel vezetés, vagy a cseh kormány is - ehhez asszisztál. Ezúton gratulálok.
A magam részéről elfogadhatatlannak tartok egy olyan alkut, ami a legkisebb ellenállás irányába haladva a magyar munkavállalók érdekeinek sérelmével fizeti ki a briteket a bennmaradásért.
dead_end.jpg
De van más baj is. Az európai döntéshozók többsége, benne a jelek szerint az EP-képviselők jelentős részével is, úgy gondolja, hogy a különleges bánásmód és a kivételek iránti brit igénynek való megfelelés az Unió egybentartása irányába vezető lépés.  Hogy ezt az árat most meg kell fizetnünk az EU egybentartásáért. Én sokkal valószínűbbnek tartom, hogy ez éppen a dezintegráció, az Unió széthullása felé tett nagy lépés. Mi az üzenet? Hisztizzetek, zsaroljatok nyugodtan kedves tagállamok, megkapjátok majd, amit kértek, hisz úgysincs sem erőnk, sem kedvünk ellenállni.  És a tagállamok érteni fogják. A dánok, a svédek hamar felébrednek, hogy hát ők sem tagjai az eurozónának, nekik is kellenek különleges szabályok az EU pénzügyi szabályozórendszeréből, gazdasági kormányzásából való kimaradásra. És ha már úgyis kivételekről beszélünk, hát menekültügyben is van néhány ötletük, hogy mihez kérnek szabad kezet. A magyarok, lengyelek hirtelen rájönnek, hogy ők igazából soha nem szerették a közös uniós energiapolitikát, mert Lengyelország szenet akar égetni az erőműveiben, amíg világ a világ, a magyarok meg inkább tojnak a közös európai energiapiacra, és az oroszokkal boltolgatnának egy kis atomerőművön, mégha az nem is fér össze az uniós szabályokkal. És menekültügyben sem szűkölködnek elképzelésekben. Meg ha már belejöttek, úgy általában az egységes európai piacot sem annyira szeretik, amennyiben az akadályozza a baráti oligarchák helyzetbe hozását. Az olaszok természetesen a maastrichti kritériumok alóli mentességet fogják kérni, és csak reménykedhetünk, hogy a megkapott szabadságot valami értelmes élénkítő gazdaságpolitikára fogják használni, és nem agyatlan pénzszórásra, és főképpen az összefonódott politikai elit és maffiacsoportok feltőkésítésére. Az eddigi tapasztalatok azért jobb, ha óvatossá tesznek minket.
A britekkel kötött alku a pokolba vezető út, még ha - jobb esetben - jószándékkal is van kikövezve. Valójában a jelenlegi politikai klímában mindez szög az integráció koporsójába. Nem a megoldás, hanem a probléma része.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

A bejegyzés trackback címe:

https://javorbenedek.blog.hu/api/trackback/id/tr48356736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ahonfia 2016.03.23. 23:20:24

Ha Orbán (a patás) szembemegy az EU-val az a baj, ha nem megy szembe vele, akkor az.
Csak a vályútól menne már odébb.
Mannyivel jobb lenne, ha kizárólag idegenek érdekeit lehetne felvállalni, ugye?