2016. 05. 13.

Az EU vizsgálja a paksi hulladék szállítását

Az Európai Bizottság panaszom alapján a kötelezettségszegési eljárás előszobájaként ismert EU Pilot eljárást indított a magyar kormánnyal szemben a 2003-as paksi balesetből származó nukleáris anyag sorsa miatt. 2014 tavaszán, még a hulladék Oroszországba szállítását megelőzően hívtam fel a figyelmet, hogy a kormány nukleáris hulladékot készül áttolni a polgárháborús Ukrajnán, végleges oroszországi elhelyezésre. A hatóságoknak és a minisztériumnak küldött kérdéseimre kapott válaszok kitartóan az idiotizmus jegyeit mutatták, a teljes össze-vissza, valamint mellébeszélés volt a legfőbb jellemzőjük. Mivel a kormányzati illetékesekkel értelmes párbeszédet nem lehetett folytatni az ügyről, 2014 őszén felvettem a kapcsolatot az Európai Bizottsággal, tájékoztatva őket a kialakult helyzetről, egyben véleményüket és megfelelő lépéseiket kérve. Ezek az egyeztetések mintegy másfél éven át folytak, amely idő alatt - bár több ízben kifejezték komoly aggodalmaikat - érdemi lépést nem tett a Bizottság. A hosszas huzavonát megelégelve egy ilyen súlyos, a nukleáris biztonságot, és a legalapvetőbb uniós szabályokat veszélyeztető ügyben, végül idén februárban hivatalos panaszt adtam be az EB-hez. Ennek nyomán indult most meg az az EU Pilot eljárás, amilyenhez hasonlónak a keretében a közelmúltban - ugyancsak az én panaszom alapján - a paksi információkat elfogadhatatlanul széles körben titkosító jogszabály módosítására szorították rá a kormányt.

Emlékeztetőül maga az ügy:

2003. április 10-ről 11-re virradó éjszaka a paksi atomerőmű kettes blokkjában súlyos (INES-3) üzemzavar történt. Egy több szempontból is hibásan megtervezett tisztítótartályban összetört 30 fűtőelem-kazetta, és radioaktív anyaggal telített gázok is a levegőbe, majd a szabadba kerültek. A megsérült üzemanyagot és a tisztítótartályt csak évekkel később sikerült eltávolítani a medencéből. A roncsokat a paksi atomerőműben őrizték, sorsáról, a vele kapcsolatos tervekről nem lehetett semmit tudni.

A nukleáris anyagot, a köz számára meglepetésszerűen 2014 augusztusában szállították el vonattal az Oroszországbeli Majakban található nukleáris létesítménybe. A transzport azon az Ukrajnán keresztül jutott el a célállomásra, amely éppen fegyveres polgárháborús állapotban volt, így a nukleáris anyag biztonsága az út során legalábbis kétséges volt, ami jesztő perspektíva, tekintettel arra, hogy az ilyen jellegű nukleáris anyag alkalmas lehet ún. "piszkos bombák" előállítására. Érdekesség, hogy noha a magyar kormányzat szerint a szállítás tökéletesen biztonságos volt, egy hónappal később, amikor a fegyveres konfliktus némileg már alábbhagyott, egy új fűtőanyag-szállítmányt már nem vonaton, hanem repülőgépen szállítottak Magyarországra, pedig az új fűtőanyag katonai használatra még nem alkalmas, az azt érintő veszély tehát jóval kisebb.

mayak-fmsf-cetac-25.jpg

                   Majak (forrás: wikipedia)

Az anyag sorsáról a magyar hatóságoktól különböző, egymásnak is ellentmondó, a valóságot pedig nyilvánvalóan nem fedő információkat kaptam. A vonatkozó szerződés azonban egyértelmű: a kiszállított anyag feldolgozásáról és végleges elhelyezéséről szól. Ez a szerződés 2009-ben született meg. A megállapodást akkor az Euratom Ellátási Ügynökség aláírásával érvényesítette. Azonban 2013-ban a felek a szerződést módosították, ezúttal anélkül, hogy az Ügynökség ellenjegyzését kérték volna.

Az ügyet érintően több jogik kétség is felmerült:

1. Az uniós szabályok és különösen az Euratom szerződés szerint a nemzetközi megállapodások érvényességéhez az Euratom Ellátási Ügynökség jóváhagyása szükséges. Noha Magyarország az eredeti szerződést benyújtotta az Ügynökséghez, a módosítással már nem tett így, ez pedig a szerződés érvénytelenségét vonja maga után.

2. Noha a szerződés 2009-es aláírásakor összhangban volt az akkor hatályos európai szabályokkal, de még értelemszerűen nem vehette figyelembe a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok felelősségteljes és biztonságos kezelését szolgáló közösségi keret létrehozásáról szóló 2011/70/Euratom tanácsi irányelv szabályait. A 2013-as szerződésmódosításkor, illetve a nukleáris anyag 2014-es szállításakor azonban az irányelv már hatályban volt, ennek ellenére sem felelt meg az irányelv vonatkozó szabályainak. Az irányelv 4.4 cikkelye szerint ugyanis a radioaktív hulladékot abban a tagállamban kell véglegesen elhelyezni, amelyikben az keletkezett (Magyarország), kivéve, ha a szállítás időpontjában az érintett tagállam és egy másik tagállam vagy egy harmadik ország között – az EU szabályaival összhangban – hatályba lépett olyan megállapodás, amely egyikük végleges elhelyezésre szolgáló létesítményének használatára vonatkozik.

 A 4.4 cikkelynek megfelelően ha Oroszországba szállítanak nukleáris hulladékot, az anyag biztonságáért a végső felelősség azt az országot terheli, amelyben a hulladék keletkezett, vagyis Magyarországot. Tehát Magyarországnak kell garantálnia, hogy a fogadó országnak érvényes szerződése van az EU-val a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok megfelelő kezelésére, hogy a tárolás és a kezelés az EU biztonsági szabályaival összhangban történik, és rendelkezik megfelelő engedéllyel rendelkező feldolgozó létesítménnyel.

Noha Oroszország részes fele a kiégett fűtőelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról szóló közös egyezménynek, de nem rendelkezik az irányelv által megkívánt végső tárolóhellyel (Ilyennel jelenleg ugyanis még senki nem rendelkezik a világon), mindamellett, hogy a biztonságra vonatkozó szabályok betartása is kétséges.

Németország például régóta kéri, hogy szolgáljanak bizonyítékkal a majaki komplexum biztonsági szabályainak megfelelését illetően. Mindhiába. Éppen ezért Németország végül úgy döntött, hogy nem szállít Oroszországba nukleáris hulladékot, tekintettel arra, hogy annak a kezelése a majaki komplexumban biztonsági szempontból kétséges lehet. Sőt egyes német források szerint a majaki komplexum jobban szennyezett, mint Csernobil.

A fentiek alapján az az álláspontom, hogy a polgárháborús időszakban nem lehetett kellő biztonsággal Ukrajnán keresztül szállítani egy veszélyes nukleáris anyagot, valamint Oroszország és a majaki komplexum nem felel meg az uniós követelményeknek, így nem lehetne alkalmas nukleáris anyagok végső tárolására. Hasonló aggodalmai lehetnek az Európai Bizottságnak is, ha úgy döntött, hogy elindítja az EU Pilot eljárást a helyzet tisztázása érdekében.

garriba.jpg

Az EU Pilot eljárásban a Bizottság arra törekszik, hogy hogyan lehet mindenki számára megnyugtató választ találni a fennálló jogsértésekre. Ennek érdekében felvették a kapcsolatot a magyar kormánnyal, és várhatóan egy olyan megoldást fognak találni, amely reparálja az eddigi jogsértést. Azaz új jogi alapra helyezi a hulladék státuszát, ami az Oroszországgal kötött szerződés módosítását is jelenti (imádhatják Orbánékat Moszkvában: lassan nem marad olyan atomenergia tárgyú szerződésünk, amit az aláírásunk elhelyezését követően ne kellett volna alapjaiban újratárgyalni). Ugyanakkor a szállítás biztonságát illetően reparáció értelemszerűen nem lehetséges. A magyar kormány óriási kockázatot vállalt, amikor áttolta az atomhulladékot a polgárháborús Ukrajnán, amit akkor sem ment semmi, ha ezúttal mázlink volt, és nem került illetéktelen kezekbe sugárzó anyag. Az ügyben ezen a ponton sokkal inkább az a kérdés, hogy mit lehet tenni európai szinten azért, hogy hasonlóan veszélyes szállítások a jövőben ne következhessenek be, elkerülendő annak lehetőségét, hogy nukleáris anyagok terroristák kezébe kerüljenek.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

A bejegyzés trackback címe:

https://javorbenedek.blog.hu/api/trackback/id/tr48713348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.