2018. 01. 19.

Paks II. és az orosz atomfegyverek

 

 

A paksi bővítés ügyét szinte már minden oldalról százszor körüljártuk. Látjuk, hogy veszteséges, kockázatos és környezetszennyező, világos, hogy eladósítja Magyarországot és orosz függést teremt, és még a jogviták sem értek teljesen véget. A beruházás egy aspektusa azonban eddig nem volt a reflektorfényben – ez pedig az atomerőmű építésének összefüggése az orosz katonai atompotenciállal.

A világban a civil és a katonai nukleáris programok soha nem teljesen függetlenek egymástól. A két terület ezer szállal kötődik egymáshoz, és számos területen átfednek a kutatás-fejlesztéstől és az urániumbányászattól a feldolgozáson és dúsításon keresztül a hulladékok kezeléséig. A valóságban a civil, „békés célú” atomenergia szektor fenntartása nem kis részben a katonai kiadások csökkentése miatt fontos, számos költséget, az infrastruktúra fenntartását szét lehet teríteni, és részben az energiafogyasztókkal megfizettetni.

A civil, békés célú atomenergiahasználat valójában olykor a nukleáris fegyverkezés előszobája – a többség aztán marad is itt, az előszobában, de atomerőművek nélküli atomhatalmat még nem láttunk. Nem véletlenül vizsgálta az NAÜ és a nemzetközi közösség árgus szemmel Irán atomprogramját – jó okkal feltételezték, hogy az atomenergia szektort az iráni vezetés a nukleáris fegyverkezési program ugródeszkájának tekintette. Az atomenergia az atomhatalmak számára több, mint egyszerű energetikai kérdés. Stratégiai, biztonsági szempontokat is mérlegelniük kell, pontosan a szoros összekapcsolódás miatt. Épp ezért, amíg például Németország lemondhat az atomenergiáról, erre aligha kerül sor az USA, Nagy-Britannia, Franciaország vagy Kína esetében. Náluk az atomerőmű-flotta az egyik bázisa a katonai nukleáris ütőerőnek.

plakat_fegyver2.jpg

Még szorosabb ez a kapcsolat Oroszország esetében, ahol alig-alig választható szét a civil és katonai célú nukleáris ipar. Részben ezért kulcskérdés Oroszország számára a külföldi atomerőmű-építés. Amellett, hogy ez lényegében az egyetlen versenyképes orosz technológiai exporttermék, egyben a súlyos pénzügyi válságban lévő Oroszország atomprogramjának, katonai nukleáris potenciáljának életben tartását is szolgálja. Minél több projektet sikerül eladni külföldre, annál nagyobb részét fizetik meg mások az orosz atomfegyver-arzenál fenntartásának.

Magyarország esetében nincs olyan katonai érdek, ami a nukleáris energia mellett szólna akkor is, amikor annak pénzügyi és energetikai versenyképtelensége nyilvánvaló. Paks II. építésével azonban segítséget tudunk nyújtani az orosz nukleáris elrettentő erő megőrzéséhez. Minden magyar család hozzá fog egy kicsivel járulni ahhoz, hogy Oroszország, mint atomhatalom erősebb legyen a nemzetközi porondon.

Mindez egy olyan időszakban történik, amikor Putyin Oroszországa egyre inkább a konfliktuskereső, katonai megoldásokat kedvelő stratégia felé mozdul el. Amikor az orosz nukleáris potenciál nem csupán egy elvi védelmi garancia Oroszország számára, hanem nagyon is valós ütőkártya és fenyegetés konkrét katonai konfliktusokban, és amelyet Oroszország minden nehézsége ellenére gőzerővel fejleszt. És ezekben a konfliktusokban Oroszország gyakran az EU-val vagy a NATO-val kerül szembe, azzal a szövetségi rendszerrel, amelynek elvben tagjai vagyunk.

Paks II.-vel a magyar kormány nem csupán az EU-s versenyjoggal, közbeszerzési joggal, vagy az Unió Energiabiztonsági Stratégiájával került összeütközésbe. A szövetségi rendszerünkkel szemben ellenséges hatalom katonai nukleáris potenciálját erősítjük. Az efféle magatartásra vonatkozóan Földi László kormányzati és önkormányzati szakértő pazar megnyilatkozásai elég sarkos javaslatokat fogalmaznak meg.

Jómagam a nukleáris leszerelés pártján vagyok, támogatom például a 2017-es béke Nobel-díjas, a nukleáris fegyverek leszereléséért küzdő ICAN kampányszervezetet, és tagja vagyok a hasonló célokért küzdő parlamenti képviselők nemzetközi szervezetének a PNND-nek. Tudatában vagyok, hogy amerikai, francia vagy japán atomerőművi technológia vásárlásával is hozzájárulnánk a katonai nukleáris potenciál erősítéséhez a világban – de talán nem teljesen mindegy, hogy melyik oldalon. De Magyarország ráadásul nincs rákényszerítve egyikre sem. A megrendelésemre a német Wuppertal Intézet és az Energiaklub által 2016-ban készített Zöld Magyarország – Energia Útiterv világosan bebizonyítja, hogy számunkra, magyarok számára a legolcsóbb, legbiztonságosabb és a magyar gazdaság számára leghasznosabb út a nukleáris energia kivezetésén, egy megújuló energiaforrásokon és energiahatékonyságon alapuló energiarendszeren keresztül vezet. És akkor áttételesen orosz atomtölteteket sem finanszírozunk a magyar adófizetők pénzéből. Ahhoz az orosz és a magyar kormányon kívül valószínűleg igen kevesen ragaszkodnak határainkon belül és azokon túl.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

A bejegyzés trackback címe:

https://javorbenedek.blog.hu/api/trackback/id/tr9213580249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.