2020. 03. 25.

Megmenti-e a koronavírus a klímát: hogyan hat a járvány a kibocsátásokra?

A koronavírus járvány lebénította Európát és a fél világot, a közlekedési igények és az ipari-szolgáltatói tevékenység jó része kiesett. Sokan vélik úgy, hogy mindez az energiaigények visszaesése révén jelentős CO2-kibocstáscsökkenést hoz világszerte, és a pandémia közelebb vihet minket a Párizsi Klímaegyezmény és az EU 2050-es dekarbonizációjának teljesítéséhez. Mutatkoznak ennek jelei Kínában, ahol a beszámolók szerint 25 százalékos kibocsátás visszaesést hozott a koronavírus következtében bevezetett zárlat. Kevés adat áll ugyanakkor rendelkezésre egyelőre Európára, ahol csak az elmúlt hetekben került sor hasonló intézkedések elrendelésére, és azokra is csak néhány országban.

A napokban az Energiaklub elemzése a magyar villamosenergia fogyasztási adatok elemzésével 6-8 százalékos felhasználás csökkenésre következtetett Magyarországon, de a magyar adatok nem igazán mérvadóak, tekintettel arra, hogy más európai országokhoz hasonló zárlat, kijárási tilalom bevezetésére hazánkban eddig nem került sor. Az alábbiakban két, jóval szigorúbb korlátozásokat bevezető EU-s tagállam adatainak vizsgálatával keresek választ arra, hogy hogyan hathatnak ezek az intézkedések az energiaigényekre és a kibocsátáscsökkentésre.

Olaszország egy hónapja a járvány európai epicentruma, Belgium pedig egy hete vezetett be részleges kijárási tilalmat, ezen országok tapasztalatai tehát többet árulnak el a várható hatásokról. A legnaprakészebb adatsorok a két ország villamosenergia fogyasztásáról állnak rendelkezésre, így ezeket tekintem át. Az áramfelhasználás indikátorként való használata azért is előnyös, mert jobban tükrözi a társadalmi-gazdasági aktivitás visszaesését, mint a döntően az időjárási faktorok által befolyásolt, jelentős mértékben fűtési célra használt földgáz felhasználási adatai. Ugyanakkor nem mutat olyan szélsőséges mértékben visszaesést, mint a kőolaj felhasználása a közlekedési igények jelentős csökkenése nyomán, így összességében jó közelítést adhat a tényleges energiaigény – és így a kibocsátás – alakulásáról.

Belgium estében március első hetét vettem alapul (2020. március 2-9.), mivel az volt az utolsó hét, amikor a munkahelyek még teljes munkaidőben működtek, és az önkéntes karantén sem volt elterjedt, és ezt vetettem össze a részleges kijárási tilalom elrendelését (március 17.) követő hét fogyasztási adataival. (1. ábra)

belgium_egyutt_jav.jpg

  1. ábra: Belgium villamosenergia fogyasztásának alakulása 2020. márc. 2-9. illetve márc. 17-24. között (forrás: elia.be)

A grafikonokból jól látszik, hogy a zárlatot megelőzően hétköznapokon a fogyasztási csúcsok 11.500-12.000 MW körül alakultak, az éjszakai hullámvölgyekben pedig 8.500-9.000 MW köré esett be a fogyasztás. Ugyanezek az értékek a március 17-ét követő héten 10.000-10.500 MW voltak csúcsidőben, és 7.500-8.000 MW völgyidőszakban. Hétvégén 10.000 MW-os csúcsfogyasztást és 8.500-9.000 MW-os minimumokat mértek a a korlátozásokat megelőzően, és 9.000 MW körül maximumokat valamint 7.000 MW körüli minimumokat az korlátozó intézkedések bevezetését követően. Ez összességében 10-13 százalékos fogyasztáscsökkenést jelent a villamosenergia hálózatok esetében Belgiumban.

Olaszország esetében az előző évi (2019-es) és az idei adatok összevetése alapján a február 23-március 24. közötti időszak fogyasztása (25.928,2 GWh 2019-ben szemben az idei 25.098,2 GWh-val) ennél csekélyebb, mindössze 3 százalék körüli csökkenést mutat. (2. ábra) Azonban az olasz hálózatirányító grafikonjából jól látszik, hogy az időszakon belül a jelentősebb csökkenés csak a korlátozó intézkedések szigorítását és kiterjesztését kö-

olaszorszag_egyutt_jav.jpg

  1. ábra: Olaszország áramfogyasztása 2019, illetve 2020 azonos időszakában (február 23. – március 24.) (forrás: terna.it)

vetően, március második felétől voltak tapasztalhatók, és a tavalyi, azonos időszakban hétköznapokon tapasztalt 46-47 GW-os csúcs-, és 26-27 GW-os völgyidőszaki áramigényhez képest idén csupán 39-41 GW-os fogyasztási maximumok és 23-24 GW-os minimumok voltak tapasztalhatók. Ez pedig a belgiumihoz hasonló, 13-15 százalékos csökkenést jelent a kijárásra vonatkozó szigorúbb előírások bevezetését követően. A Wood Mackenzie elemzése szerint a koronavírus-zárlatnak már az első hetében 8 százalék körüli csökkenés volt tapasztalható (későbbi adatokat nem vizsgáltak), és a járvány által erősebben érintett országokban (Spanyolország, Franciaország) már a szigorú kijárást korlátozó lépések előtt is, pusztán a széleskörű önkéntes karanténdöntések nyomán 6-10 százalékkal esett a fogyasztás.

Mindebből persze még korai nagyon messzemenő következtetéseket levonni. Nem tudjuk, hogy hány európai tagállam fog az eddigieken túl szigorú, kijárást korlátozó intézkedéseket bevezetni, és ezeket milyen hosszan lesznek kénytelen fenntartani. Európában mindenesetre – legalábbis az árampiacon – nem látszik a Kína esetében tapasztalt 25 százalékos kibocsátáscsökkenést alátámasztó keresletvisszaesés. Az is igaz persze, hogy az energiamix is átalakul, és a koronavírus által befolyásolt piacokon a gázárak meredek csökkenése a relatíve kisebb CO2 kibocsátású energiahordozó előretörését hozta például Olaszországban a szén alapú termelés rovására, ahogy arra a fentebb idézett Wood Mackenzie elemzés is rámutat, ami az árampiaci keresletcsökkenésnél nagyobb mértékű CO2 kibocsátás csökkenést eredményezhet.

Belgium és Olaszország példája alapján mindenesetre úgy látszik, hogy a szigorú zárlatintézkedések nagyjából 10-15 százalékos igénycsökkenést eredményeznek az árampiacon, és ha a villanyigény alakulását jó indikátornak vesszük a teljes energiaigény változásainak jelzéséhez, akkor az hasonló teljes energiafelhasználás, és ennek megfelelő kibocsátáscsökkenést eredményezhet a korlátozások fenntartásának időszakában. Ha az ilyen rezsimek csupán 3 hónapig maradnak fenn, az éves távlatban nagyjából 3-4 százalékos CO2 kibocsátáscsökkenést jelenthet, fél éves fenntartásuk ennek duplájával, 6-8 százalékkal járhat. Joggal merülhet fel ugyanakkor, hogy a karanténintézkedések feloldását követően hogyan fognak reagálni az európai gazdaságok, a kieséseket pótlandó felpörögnek, és az előrejelzéseknél nagyobb energiaigényt és kibocsátásokat produkálnak, vagy éppen ellenkezőleg, lesznek-e olyan változások, amelyek tartósan csökkentik a fogyasztást és a szennyezést. Mint ahogy az is kérdéses, hogy kibírnak-e az európai gazdaságok adott esetben egy 6 hónapos karanténidőszakot, vagy az minden előzetes feltételezést felülíró gazdasági összeomlással jár majd. Amit jelenleg látunk, az érdemi kibocsátáscsökkenést jelent az érintett országokban, de messze túl kevés ahhoz, hogy akár az Európai Bizottság által meghirdetett Green Deal-ben foglalt 2030-ra előirányzott 50-55 százalékos visszafogást teljesítse, bár fontos lépést jelenthet, ha a gazdaságok a járványt követően nem kompenzálnak vissza az energiafelhasználással és kibocsátásokkal. A 2020-as 20 százalékos, és a megemelt 2030-as 50 százalékos cél közötti mintegy 30 százaléknyi különbség 10 év alatti teljesítéséhez nagyjából az az évi 3 százaléknyi csökkentés kell, amit egy három hónapos karantén várhatóan eredményez. Idénre ezt megoldhatja a járvány. De vajon képesek leszünk-e fenntartani ezt a csökkenési ütemet a következő tíz évben? Nem a koronavírus fogja megmenteni a klímát, de fontos hatása lehet nem csak a CO2-emisszióra, hanem arra is, hogy átgondoljuk, milyen gazdaságot működtetünk a jövőben.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

A bejegyzés trackback címe:

https://javorbenedek.blog.hu/api/trackback/id/tr1815555926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.