2018. 10. 23.

Európa mi vagyunk! - Beszédem az október 23-i ellenzéki demonstráción az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért

dsc00525.jpg 

Tisztelt Egybegyűltek! Kedves Barátaim!

Akik ma itt együtt vagyunk nagyon sok mindenben egyetértünk. Egyetértünk mindenekelőtt abban, hogy Magyarországnak csatlakoznia kell az Európai Ügyészséghez. Csatlakoznunk kell, hogy végre független, elfogulatlan vizsgálatok járjanak végére a Fidesz által üzemeltetett, és a Polt Péter által minden áron leplezni próbált rendszerszintű korrupciónak. Az uniós támogatások szemérmetlen elrablásának azoktól, akiket illet: tőletek, magyaroktól; annak érdekében, hogy Orbán olyan strómanok zsebébe tömködje, akik mögül egyre inkább kikandikál ő maga és közvetlen családja.

Az Európai Ügyészség ügye ugyanakkor túlmutat önmagán. Annak szimbóluma, amiről az Európai Unió végső soron szól: hogy közös nehézségeinkre közös megoldásokat találjunk, közös szabályokat alkossunk és közösen tartassuk be őket mindenkivel: Orbán Viktorral, Mészáros Lőrinccel és Polt Péterrel is.

Nem véletlen, hogy Orbán, Polt és társaik úgy félnek ettől az egyszerű intézménytől. Ők pont az ellenkezőjében hisznek: hogy őrájuk semmilyen szabály nem vonatkozik. Hogy bárkivel bármit megtehetnek: kiszolgáltzatott hajléktalanokkal, lakáskasszásokkal, civilekkel, tanárokkal, egészségügyi dolgozókkal, egyetemekkel, bírókkal, diákokkal, menekültekkel, teljes iparágakkal, vállalkozókkal, szociális munkásokkal – bárkivel, bármikor. Csak éppen rájuk nem érvényes semmilyen közös szabály, jog vagy kötelezettség.

Európa, amivel háborúban állnak, az ellenkezőjén nyugszik, és ezért támadják kétségbeesetten mert az érinthetetlenségüket, az önkényuralmukat, a kivételezettségüket veszélyezteti.

És mi, magyarok is ugyanabban hiszünk, ami az Európai Unió fundamentuma: a jog uralmában, a méltányosság gyakorlásában, az egyenlőségben és a szabadságban. Magyarország mindig is ebben hitt, és az ezt megtestesítő Európa felé törekedett. 1956-ban a pesti srácok ezért harcoltak, hogy most a nevüket egy olyan propaganda szennylap mocskolja, amely totálisan szemben áll mindennel, amiért küzdöttek.

 És ezt akarjuk ma is. Soha olyan arányban a magyarok még nem támogatták Uniós tagságunkat, mint napjainkban, a mindent elborító hazug Európa-ellenes propaganda dacára. Talán nem véletlen, és ez a propaganda mégiscsak jó valamire: arra, hogy felnyissa az emberek szemét, hogy ez a tagságunk megkérdőjeleződhet. Hogy az önkény korlátozások nélküli gyakorlása, a közös szabályok maguk képére formálása, a rokonok és a svájci bankszámlák felpumpálása egyesek számára fontosabb lehet, mint a haza sorsa, az 56-os pesti srácok és a mai magyarok álmai és küzdelmei.

 

Kedves Barátaim!

Európa mi vagyunk, és olyan lesz, amilyenné mi tesszük. Orbán nem Európa ellen küzd. A pénzére, a támogatásaira nagyon is igényt tart. A háborút ellenünk viseli, kiszolgáltatott hajléktalanok, tanulni vágyó diákok, tisztességes üzletet folytatni kívánó vállalkozók, gyógyulni akaró betegek, csendben, szorgalommal, Európában gyarapodni kívánó családok ellen. És az Európai Unió ebben az ellenünk folytatott hisztérikus és permanens háborúban akadályozza. Ezért plakátolja tele országot hazug jelszavakkal, gyomorforgató, múltunk legrosszabb pillanatait idéző hirdetésekkel – milliárdokért a mi pénzünkből.

Hiszen tudjuk, idehaza is sokan elmondják az igazságot róla és a rendszeréről- többek között azok az emberek, akik itt most felállnak erre a színpadra- De itthon már szabadon garázdálkodhat. Itthon Orbánnak csak egy szavába kerül, és máris beindul az állami propaganda-gépezet, elindul vagy megtorpan a NAV, az Állami Számvevőszék, az Ügyészség.

Csakhogy Európában Orbán Viktor nem kiskirály, nem tudja elleplezni az igazságot. És ez az, ami annyira felbőszíti.

 

Kedves Barátaim!

Az Európai Parlamentben számos tagállam képviselőjével, az uniós intézmények számtalan képviselőjével beszélgetek folyamatosan a magyarországi helyzetről. És el kell mondjam nektek, hogy soha senkit nem hallottam arról beszélni, hogy Magyarország ellen szeretnének valamit tenni. Ezek az emberek szeretik, tisztelik és becsülik a magyarokat, szeretik Magyarországot.

Ők Orbán Viktort nem szeretik. Ők az Orbán-féle oligarchikus rendszert nem szeretik, éppen azért, amit velünk, magyarokkal tesz. Látják, hogy az Orbán kormány intézményes szinten lopja el a Ti pénzeteket és szabadságotokat. És látják, hogy Magyarország sokkal több, mint Orbán Viktor.

És látják azt is, hogy Orbán Vlagyimir Putyin zsebében van, és bábuként valósítja meg Putyin mestertervét, az Európai Unió szétverését. 62 évvel azután, hogy Nagy Imre és társai, az utca felkelői, a magyar nép nemet mondott az orosz uralomra, és kinyilvánította akaratát az Európához való tartozás iránt, ma egy tolvaj rezsim a saját gátlástalan gyarapodása érdekében elfordítja Magyarországot Európától, amelynek 14 éve tagjai vagyunk 56 álmát megvalósítva. De nem csak Magyarországot árulja el. Orosz zsoldban magát Európát próbálja meg szétzilálni. Aminek a közvetlen árát is veletek, velünk fizetteti meg korrupt és Putyin-szolga rendszerének szimbólumával, a felfoghatatlanul drága és értelmetlen paksi bővítéssel. Amihez minden magyar 400 ezer forinttal járul hozzá feleslegesen. Aminek árából például félmillió kollégiumi férőhelyet és 200.000 bérlakást lehetne létesíteni, hogy rendőri vegzálás és abszurd bírósági perek helyett tisztességes lakhatáshoz juttassunk minden magyart.

Zárásként - hadd térjek rá arra, amit a legfontosabbnak tartok. Hogy mit lehet, és mit kell most tennünk. Néhány hónap múlva - most tavasszal, Európai Uniós választások lesznek. Ennek a választásnak a szokásosnál is nagyobb tétje lesz. Nem csak az múlik rajta, hogy kik képviselik Magyarországot az Európai Parlamentben, mennyit tudnak ott képviselőink tenni Magyarországért, Orbán ellenében. Hanem az is, hogy hányan lesznek ott olyanok, akik orosz zsoldban az Unió meggyengítésén, aláásásán fáradoznak.

Minderre a magyar ellenzéknek egyetlen egy válasza lehet. Azok az itthoni erők, pártok, mozgalmak, civilek, azaz a magyar és az európai demokrácia hívei közösen kell hogy fellépjenek az Orbán rezsim Európa-ellenes erőivel szemben. Az elmúlt években már sok kemény és keserű leckét kaptunk. Megtanulhattuk, hogy ha egy fel és szétaprózódott ellenzék áll ki vele szemben, akkor mindig Orbán és a Fidesz győz. Tanulnunk kell ebből! Mind a józan ész, mind a haza szeretete, mind az Európa iránt érzett aggodalom ugyanazt az utat jelöli ki, az együttműködés útját. Meg kell találnunk közösen a módját, hogy mi, magyarok ne adjunk a jelenleginél is erősebb felhatalmazást, nagyobb lehetőséget Orbánnak és Putyinnak, hogy végbe vigyék Európa elrablását. Én készen állok. Tartsatok velem Ti is. Állítsuk meg őket együtt!

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2018. 10. 19.

Budapest éves költségvetésének harmadát kitevő uniós támogatástól eshet el a főváros

Magyarországon az állami-önkormányzati beruházások 90 százaléka EU-s támogatásból valósul meg. Budapest fejlesztése is szélsőségesen függ a brüsszeli pénzesőtől. A mindent, alapfeladatokat is a megállítandó Brüsszel pénzéből megoldani akaró szemlélet, az Unió célkitűzéseinek, fenntarthatósági céljainak tökéletes figyelmen kívül hagyásával párosulva krízishelyzethez vezethet Budapesten. Információim szerint két nagyberuházás összesen akár 80 milliárd forintnyi remélt fejlesztési forrása is kútba eshet, újabb léket vágva a fővárosi költségvetés már így is süllyedő hajóján, és megoldatlanul hagyva a budapesti vízellátás és szennyvízkezelés egyre súlyosbodó gondjait.

 

A cső mindkét végén baj van

Budapest két, a Környezet és Energia Operatív Program (KEHOP) szokásos forrásaitól elkülönülten kezelt ún. „nagyprojekthez” is az Unió hozzájárulását reméli a KEHOP keretein belül a 2017-2020-as költségvetési ciklusban. Az egyik az elöregedett, rendszeres csőtöréseket, meghibásodásokat produkáló, az egészségre is veszélyes elemeket (ólom és azbesztcement csövek) is tartalmazó ivóvízhálózat karbantartása, felújítása, cseréje. Ez annál is fontosabb, mert a Fővárosi Vízművek termelt vízmennyiségének 2017-ben 16,3 százaléka „nem számlázott”, azaz lényegében a szivárgások, csőtörések okozta veszteség, ami nagyon magas, ráadásul 2016-hoz képest növekedett. Ausztriában ugyanez az arány például 10 százalék alatt van, és az európai ivóvíz irányelvnek az Európai Parlamentben most folyó vitája során egyértelműen ezt az arányt tűztük ki célul. Tarlósék a több tíz milliárdra rúgó költségeket alapvetően uniós pénzből fedeznék, tekintve, hogy a 2012-ben 100 százalékban önkormányzati tulajdonba vett Fővárosi Vízműveknek elég alaposan betett a rezsicsökkentés, ami a beruházási, karbantartási költéseken is meglátszik: az „anyag jellegű ráfordítások” a 2015-ös több mint 20 milliárdról kevesebb mint 16 milliárdra csökkentek. Az amúgy is ramaty állapotú vízvezetékrendszer teljesen amortizálódhat, ha külső forrásból sürgősen meg nem finanszírozzák a karbantartást és a cserét.

szentgellert.jpg

Csőtörés a Szent Gellért térnél (fotó: boon.hu)

 

A másik nagyberuházás, amihez a főváros EU-s támogatást remél, a csepeli szennyvíztisztítóban képződő szennyvíziszap eltüntetését célzó égetőmű. A szennyvíziszap elhelyezése jelenleg problémás, az óriási mennyiségű képződő iszaptól leginkább lerakással szabadulnak meg, de ez sem környezeti, sem költségoldalról nem ideális, az új uniós körforgásos gazdaság csomag eredményeképpen pedig a lerakást, mint hulladékkezelési gyakorlatot fokozatosan ki kell vezetni. Erre találták ki megoldásként egy jelentős méretű hulladékégető megépítését, ahol a szennyvíziszaptól égetéssel szabadulnának meg. A csepeli szennyvíztisztító üzemeltetője szintén a Fővárosi Vízművek, amely – ha már megfelelő karbantartásra, üzemeltetésre sincs pénze – elképzelhető, mekkora forrásokat tud mozgósítani egy jelentős, akár 60-80 milliárd forintba is kerülő égetőmű létesítésére. A főváros szintén egy pénzügyi armageddon szélén táncol, az idei költségvetésében a 245,4 milliárd forintnyi bevételhez 376,8 milliárd forint kiadás társul, azaz 131,4 milliárd forintos, a bevételek 50 százalékát meghaladó, gigászi mértékű hiány mutatkozik. Ebbe a költségvetésbe egy gáztűzhely sem fér bele, nemhogy egy 60-80 milliárdos égetőmű.

 

Megállítjuk Brüsszelt, de a pénze nélkül végünk

Ebben a helyzetben a főváros kurucos lendülettel a milliárdokért alázott Brüsszel pénzéből próbálja megoldani égető gondjait. Mindkét nagyprojektre a KEHOP keretén belül próbálnak forrást találni, hogy a reménytelen pénzügyi helyzetbe szorított Fővárosi Vízművek, vagy az óriáshiánnyal küszködő főváros helyett az uniós adófizetők finanszírozzák a budapesti ivóvízhálózat felújítását és a szennyvíztisztítás során képződött hulladék eltüntetését is. Az ivóvízhálózat rekonstrukciójára 27,7 milliárd forintot szánnak a KEHOP 2.1.5. kiírás keretében (ez egyébként közel 70 százaléka a teljes összegnek, amit Budapest a 2017-2021 Környezeti Program Alapján ebben az időszakban az ivóvízszolgáltatás javítására és biztonságára összesen szán, a lakossági és a fővárosi forrásokat is ideértve, azaz vagy megfinanszírozzák a holland adófizetők a budapesti vízhálózat rekonstrukcióját, vagy a legnagyobb csőtörések elhárításán kívül másra nem nagyon jut forrás). Efölött örvendezett szeptember végén a Fővárosi Közgyűlésben Haranghy Csaba, a Fővárosi Vízművek vezérigazgatója is, hogy most végre elindulhat egy újabb fejlesztés, és most csinálnak új terveket a csőrekonstrukciókkal kapcsolatban. Arra a kérdésre, hogy enélkül a mai ütemben hány száz év alatt újulna meg a rendszer, nem válaszolt, mert szerinte félrevezető lenne arról beszélni, de most úgy tűnik, hogy végre van reális esély, hogy gyorsabb ütemű fejlesztéseket kezdenek el.

A szemétégető ügyében is az uniós adófizetők pumpolása a legjobb, ami eszébe jutott Tarlóséknak és a kormánynak. Tavaly októberben 50 milliárd forint EU-s támogatás bevonásáról döntöttek a projektbe. A kormány annyira biztos a dolgában, hogy önrészre a közelmúltban már hitelt is vett fel. Két héttel ezelőtt állapodtak meg az Európai Beruházási Bankkal egy 70 milliárd forintos hitel folyósításáról, amely uniós projektek önrészének finanszírozását célozza (mert a jobban teljesítő Magyarországnak saját pénze már erre sincs – EU-s hitelből fizetjük ki az EU-s támogatások önrészét). A hitelmegállapodásban nevesített uniós projektek között a budapesti ivóvíz-szolgáltatás fejlesztése is szerepel, azaz gyakorlatilag tényként kezelik, hogy ez EU-s finanszírozással fog megvalósulni.

 csepel_legifoto.jpg

A csepeli szennyvíztisztító építés közben (fotó: legifoto.hu)

De mi van, ha a nagybácsi nem fizeti ki a kártyaadósságot?

A magyar kormány a rezsicsökkentéssel minden szakértő által egyöntetűen előrejelzett módon lehetetlen helyzetbe hozta saját közműcégeinek többségét a pillanatnyi politikai haszon reményében. Ennek következményeit a hulladékszállítási rendszer folyamatban lévő összeomlásában már napi szinten tapasztaljuk, de a víziközmű-szolgáltatás is ki van véreztetve, az elmaradó karbantartások, fejlesztések miatt halmozódó belső adósság egyre növekszik, ezt pedig a Brüsszellel szabadságharcban álló kormány Brüsszellel igyekszik kifizettetni. Csakhogy több forrásból származó információim szerint az Európai Bizottság egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy ő fizessen. Nem azért, mert migránspárti összeesküvés keretében szeretnék megsemmisíteni a magyar kormányt. Hanem azért, mert szerintük az uniós támogatások folyósításának pontos, a magyar kormány által is jól ismert szabályai vannak, és a projektek ezeknek nem felelnek meg. Magyarán arra szeretnének pénzt adni, amire az való, nem pedig a kormány saját cinikusan hülye döntéseiből fakadó akut problémák tűzoltására.

A Bizottság álláspontja szerint ugyanis az ivóvízhálózat karbantartása a fenntartó feladata, amelyet a szolgáltatásból származó bevételekből kell finanszíroznia. Működésre, azzal összefüggő karbantartásokra az Unió nem ad pénzt. Ha a kormány erőszakkal lenyomja a szolgáltatás árát arra a szintre, ahol annak alapműködése már nem finanszírozható, az a kormány baja, és ebből a bajból nem kohéziós politika feladata kirángatni őket. Az ivóvíz minőségének javítására szánt uniós forrásokat ráadásul elsősorban olyan szolgáltatási területekre szeretnék koncentrálni, ahol az EU-s előírásoknak nem megfelelő vízminőség tapasztalható, elsősorban az Alföld területén, Békésben, Csongrádban, Hajdú-Biharban. Sem a cél (a hiányzó fenntartás pótlása uniós forrásokból), sem a szolgáltatási terület nem tartozik a prioritások közé.

A hulladékégető esetében a Bizottság a körforgásos gazdaság csomag rendelkezéseire, és a hulladékhierarchiára mutogat. Szerintük a hulladék elégetése egy nem kívánt hulladékkezelési forma, amit fokozatosan vissza kell szorítani az Unióban. Ebbe pedig semmiképpen nem fér bele egy rettenetesen drága új égetőmű, amelyik az ott termelt energiát is jobbára csak a nedves szennyvíziszap előzetes szárítására használná, hogy egyáltalán el lehessen égetni, bár még így is valószínűleg kommunális hulladékot kéne belekeverni, hogy égethetővé váljon. Amely kommunális hulladéknál pedig végképp a szelektív gyűjtés és újrahasznosítás irányába kellene mozdulni. Egy új égetőmű ráadásul folyamatosan „eszi”, igényli a hulladékot ahhoz hogy rentábilisan működtethető legyen, azaz jó előre, akár évtizedekre keresletet teremt a hulladékra, megakadályozva, hogy a hulladékkezelésben az újrahasznosítás és hulladékmegelőzés irányába mozduljunk el. Az EU-nak nem érdeke egy célkitűzéseivel homlokegyenest ellenkező, méregdrága nagyberuházás finanszírozása. Az egyeztetések jelenleg is folynak, hogy az égetőművön túl milyen egyéb megoldások lehetségesek a szennyvíziszap ártalmatlanítására, de az új égetőmű létesítése aligha kap zöld lámpát.

Nagyon valószínű, hogy ezeknek a pályázatnak számláit soha nem térítenék vissza. Más forrásra azonban sem a Vízműveknek, sem Tarlósnak nincs ötlete, és egyelőre az sem látszik, hogy az állam örömmel beszállna. Mintegy 80 milliárd forintra, az ez évi fővárosi költségvetés bevételi oldalának egyharmadára, úgy néz ki hiába számít Tarlós István. Ennek hiányában pedig végleg szétrohadhat a budapesti ivóvízrendszer, és derékig gázolhatunk a szennyvíziszapban. Szép munka volt ezt így összehozni. Tarlós Istvánt újra Budapest élére!

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2018. 10. 08.

Utolsó utáni pillanat

Csekély esély van rá, de nem lehetetlen a Párizsi Egyezményben kitűzött 1,5 fokos szinten tartani a globális éghajlatváltozást a század végéig, de  ehhez az eddigiekkel összehasonlítva radikálisan nagyobb szabású, határozottabb, gyorsabb lépésekre van szükség. A jelenlegi vállalások, célkitűzések és politikák eredménye a Párizsi Egyezmény célkitűzését kétszeresen meghaladó, 3 fokos hőmérsékletemelkedés lesz 2100-ig. Pedig érdemes lenne megtenni az erőfeszítéseket: nem hogy a 3 fokos, de még a 2 fokos klímaváltozáshoz képest is elképesztő különbségek vannak a természeti rendszerekben tapasztalható, a közegészségügyi, társadalmi és gazdasági hatásokban, ha sikerül tartani a 1,5 fokos célkitűzést. Nagy vonalakban ez a következtetése az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének ma publikált különjelentésének

sr15_cover_placeholder.jpg

A jelentés különösen fontos jelzés a Párizsi Egyezmény végrehajtására koncentráló, év végi katowicei klímacsúcs előtt. Világossá teszi, hogy minden célszámot, nemzeti vállalást, kötelezettséget, amikről eddig tárgyaltunk sutba kell dobni, és a politikai patikamérlegelések, napi érdekek vezérelte óvatoskodás helyett egyértelműen a másik végéről kell megfogni a dolgot. Nem az a kérdés, hogy mekkora kibocstáscsökkentést lehet kialkudni, hanem hogy mekkorára van szükség ahhoz, hogy 1,5 fokon tartsuk a klímaváltozást, és csupán arról érdemes egyeztetni, hogy ezt a csökkentést pontosan hogyan érjük el. És ebben Európának, illetve Magyarországnak is határozott szerepet kell játszania. Az eddigi vállalásaink messze  vannak a szükségestől 2050-ig nem csak hogy egy ténylegesen dekarbonizált gazdaságot kell megteremtenünk az EU-ban, de jelentős "negatív kibocsátásokra", azaz nettó CO2-megkötésre is szükség lesz, hogy tartani tudjuk a 1,5 fokot. Ez komoly tájhasználatváltást, a mezőgazdasági gyakorlat teljes átalakítását, CO2-megkötésre optimalizált erdőpolitikát fog igényelni. Ennek fényében ma Európában még a tarkólebbenyében sem lehet senkinek olyasmi, ami a magyar energiastartégiában nyíltan szerepel, hogy a szénbányászat újraindításával próbálna bármit is elérni. Az ilyen dokumentumok egyszerűen a pusztulásba vezető út részletes leírásai. 

Nagyon fotnos, hogy ennek tudatában készüljenek az államok a katowicei COP24-re, mert itt tudjuk most hozzáigazítani a vállalásokat a Párizsi Egyezmény célkitűzéseihez. A következő átfogó IPCC-jelentés az AR6 2022-ben esedékes, ha akkor kezdünk el cselekedni, akkor valószínűleg lekéstük a csatlakozást a klíamváltozás megfékezéséhez. 

mna_2_5_page_3_jo.jpg

Márpedig elképesztően sok múlik akár fél fokon is, és talán ez a másik fontos tanulsága a jelentésnek. Az egyre pontosabb klímamodellek alapján ma már sokkal világosabban látjuk, hogy komplett ökoszisztéma-típusok, negyed kontinensek sorsa, a klímamenekültek számában százmilliókban mérhető különbségek, munkahelyek milliói múlnak azon, hogy sikerül az a 1,5 fok, vagy kicsit megcsúszunk, és 2 lesz belőle. Óriási különbségek vannak, a levegőminőséget, az egészségügyi hatásokat, a sarki jégtakaró és a biológia sokféleség csökkenését, a tengerszintemelkedést, a vízhiányt, az extrém időjárási jelenségek gyakoriságát vagy akár a munkahelyek számát tekintve is. 1,5C= 68%-kal több zöld munkahely 2030-ra (6 millió fosszilis üzemanyag alapú munkahely eltűnik, de a helyébe 24 millió plusz munkahely képződik az új iparágakban). 40 év alatt világszerte akár 196 millió korai halálozás megelőzhető a 1,5 fokos cél elérésével a 2 fokhoz képest. Tulajdonképpen ez sokak (egész városok, térségek) számára élet vagy halál kérdése.

Magyarországon különösen nem mindegy, hogy mennyire leszünk sikeresek. A Kárpát-medence különösen sérülékeny a klímaváltozás hatásaival szemben. A közelmúltban megjelent Magyarország Nemzeti Atlasza is rámutat a arra, hogy milyen különbségeket tapasztalhatunk meg attól függően, hogy mennyivel változik a globális klíma. Még a 1,5 fokos globális érték is könnyen 2-3 fokos itthoni átlaghőmérséklet-emelkedést okozhat 2100-ig, ha ugyanez 2 fok globálisan, itthon akár a 3,5 fokot is meghaladhatja a melegedés. Hogy ennek milyen hatása lehet, azt jól bemutatja ugyanezen atlasz ábrája, ami az éghajlati körzetek eltolódását mutatja az elmúlt 100 évben, ami alatt Magyarországon kb. 1,5 fokos hőmérsékletemelkedés volt tapasztalható. Életünk, élővizeink, mezőgazdaságunk, erdőink, munkahelyeink, egészségünk sorsa múlhat azon, hogy az a kis 0,5 fok sikerül-e, vagy sem. De az a kis 0,5 fok biztosan nem sikerül, ha a kormányunk mindent megtesz, hogy az Unió - amúgy elégtelen - klíma- és energiacéljai helyett a német autógyártók profitját védelmezze minden eszközzel, ahogyan azt Szíjjártó Péter külügyminiszter nyíltan bevallotta. Az új IPCC-jelentés fényében az ilyen megnyilatkozások, különösen pedig az ilyen politikák egyszerűen az emberiség elleni bűnöknek számítanak. Így is kell fellépni ellenük.

mna_2_5_page_5_jo.jpg

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2018. 10. 04.

Kinek jó Paks2?

Mióta a magyar kormány megkötötte az értelmetlen, drága, környezetkárosító, orosz függést okozó paksi bővítésről szóló megállapodást Oroszországgal, azóta feszít a kérdés, hogy vajon kinek a kedvéért erőltetik, kinek jó ez az egész, mert Magyarországnak biztos nem. 

Ma két információ is napvilágot látott, ami segít megválaszolni a kérdést. Kiderült egyrészt, hogy egy friss tendert a beruházás egy kulcsfontosságú elemére Mészáros Lőrinc illetve Tiborcz István érdekeltségei nyertek el. A szerződés arra a Tartalék Vezetési Pontra vonatkozik, ahonnan az egész atomerőművet irányítani lehet, amennyiben egy baleset eredményeképpen az eredeti vezérlőterem használhatatlanná vagy elérhetetlenné válik. Alapvető fontosságú, hogy itt semmiféle hiba ne csússzon be, vészhelyzet esetén nagyjából az múlhat ezen, hogy elszáll-e az atomerőmű, nukleáris sivataggá változtatva a Kárpát-medencét. Erre a kulcsfontosságú feladatra Paks2 esetében a legtapasztaltabb, legmegbízhatóbb céget szemelték ki. No, nem az atomerőmű építésben, vagy ilyen stratégiai fontosságú beruházásokban, hanem a közpénzeknek az Orbán-család felé való terelésében tapasztalt és megbízható cégekről beszélünk, a Mészáros és Mészáros Kft.-ről, illetve az Orbán vejéhez köthető West Hungária Bauról.  

west_hungaria_bau_fit_1200x10000.jpg

Nem kétséges: amit az elmúlt években műveltek, annak következményei tartósan velünk maradnak.

Mindenki megnyugodhat, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező, kiemelkedő képességű cégekről van szó. A Mészáros és Mészáros Kft. lényegében egy, az utóbbi években politikai utasításra, közpénzekkel mesterségesen felhizlalt Família Kft. A West Hungária Bau nevét pedig olyan feledhetetlen emlékű projektek őrzik, mint a háromszor átadott, de utána is repedező, ázó, porló Várkert Bazár. A WHB tapasztalatait az efféle kiemelt kockázatú nukleáris beruházásokban az is alátámasztja, hogy a fellengzősen Energetikai Divíziónak nevezett egységük panelházak és egyetemi kollégiumok hőszigetelésével is foglalkozott már. Sőt, a Paksi Atomerőmű homlokzatának kifestésébe is bevonták őket, hogy amikor felmerül majd a kérdés, hogy milyen alapon nyeri el a paksi bővítési tendereket a miniszterelnök családja, akkor annyit fel lehessen mutatni a kínos feszengés közepette, hogy legalább jártak már Pakson.

A másik hír szerint újabb, a paksi bővítésbe beszállító magyar cég került orosz ellenőrzés alá. A 444.hu cikke bemutatja azt is, hogy már korábban elkezdtek teret nyerni az oroszok a Paks2 potenciális beszállítójaként felmerülő cégekben. 

Ha valakinek eddig kérdéses volt, most már tisztábban látjuk, kinek van szüksége Paks2-re. Mészáros Lőrincnek, a saját lábon gyarapodó Tiborcz Istvánnak, a többi kormányközeli sötét oligarchának, meg az oroszoknak. És ami az ő érdekük, az ma egyenlő a kormámnyzással. Hogy az érdekeik érvényesítése adott esetben nukleáris kockázatot eredményez? Hogy a sokat reklámozott 40 %-os magyar beszállítói részaránynak a töredéke sem fog teljesülni, mert mindenre ráteszik a kezüket az oroszok, a megmaradó morzsákat pedig egy kicsit tágasabb cellára való, a miniszterelnök közvetlen környezetét alkotó oligarchakör fogja felporszívózni? Hogy az egész ország évtizedekre ráfizet az egészre? Ezek a szempontok ma nem részei a kormányzati döntéshozatalnak. Ha definiálni kéne a Bogár László által oly sokat és oly nagy kedvel emlegetett komprádor burzsoázia fogalmát, akkor elég lenne egy Orbán Viktor családját és közvetlen barátait ábrázoló csoportfényképet elővenni. Egy egész ország legalább két generációjának életét emésztik fel, hogy magánjetekkel röpködhessenek Chelsea meccsekre. Amit eddig afrikai diktátoroktól, dél-amerikai államfőktől, párttitkárból örökös vezetővé átalakult közép-ázsiai csinovnyikoktól láttunk, az ma itt történik meg velünk. Mert hagyjuk, hogy megtörténjen.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2018. 10. 01.

Már Brüsszelben is tudják, hogy pofára osztják nálunk az EU-s pénzeket

Forró téma mostanában az EU-s pénzek felhasználása körüli szabálytalanságok miatti pénzbefagyasztás. Több száz milliárd forint kifizetése csúszik, ez pedig már költségvetési  egyensúlyi problémákat okoz. Friss információim szerint a legnagyobb csapást egy eddig árnyékban maradt program, a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) működésének szabálytalanságai okozzák. Brüsszelben is rájöttek ugyanis, hogy ebben politikai alapon, pofára osztják a pénzeket.  Nem vészes, 2020-ig csupán 1200 milliárd forint kifizetése forog kockán.

 karacsonyfa_o-640x928.jpg

Tavaly decemberben a Bács-Kiskun megyei karácsonyfa alá érkezett meg a döntés a nyertes megyei TOP-os pályázatokról. Csakhogy az Európai Bizottság szerint aligha szakmai alapon születtek a döntések. (fotó:alfoldiregiomagazin.hu)

A birtokába került kormányzati jelentés alapján a G7 portál írt először arról, hogy az EU ellenőrzései jelentős és rendszerszintű szabálytalanságokat tártak fel az uniós források magyarországi kifizetésénél. Emiatt több operatív program kifizetései állnak, ennek következtében pedig már nyár végére az éves tervet meghaladó mértékű költségvetési hiány halmozódott fel. A tényfeltáró portál szerint leginkább a Közbeszerzési Felügyeleti Főosztálynál tapasztaltak súlyos szabálytalanságokat és a nagyon rossz (3-as) minősítés miatt leginkáb IKOP és KEHOP programokat érinthetik a pénzügyi korrekciók, kifizetési korlátozások. Kormányzati és bizottsági forrásaim egybehangzó álláspontja szerint azonban a legsúlyosabb helyzet nem ezeken a területeken, hanem a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programnál (TOP) alakult ki, és ez valóban százmilliárdokra rúgó kifizetési befagyasztásokat eredményez. Az IKOP programban eddig alapvető szabálytalanságokat nem tártak fel, sőt, ebből a szempontból az egy relatíve jól működő program – hogy milyen rejtélyek övezik mégis, arról majd később.

A KEHOP-ról, azon belül is elsősorban a 2. pillérről már tavaly ősszel nyilvánosságra hoztam, hogy egy postaládámban landoló bizottsági auditjelentés-tervezet szerint rendkívül súlyos szabálytalanságok tapasztalhatók a pályázati rendszerben, és a kérdés tisztázásig felfüggesztik a kifizetéseket, végső soron pedig akár 100 milliárd forintos nagyságrendű forrásvesztéssel is járhat a botrány. Az ügyben tavaly feljelentést tettem a Legfőbb Ügyészségen Az ügyészség a 420 milliárdos visszaélés gyanújának ügyében tett feljelentést példaértékű sebességgel elutasította, megérdemelten osztottak rekordjutalmakat az ügyészségnél. Igazán kemény évet zártak a fideszes korrupció eltussolásában.

A közemúltban a birtokomba került, és több forrásból megerősített információ szerint ennél is kritikusabb ugyanakkor a TOP körül kialakult helyzet. A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program hatalmas összegeket mozgat meg, a 2014-2020-as költségvetési időszakban Magyarországra uniós forrás 15,71%-a, 2013-as árakon 3 389 963 001 euróról, azaz – árfolyamtól függően – 1100-1200 milliárd forintról beszélünk. 

A gondok ráadásul itt nem csupán egyes tengelyekkel vagy konkrét beruházásokkal, közbeszerzésekkel vannak, hanem a teljes döntéshozatali rendszerrel szemben fogalmazódtak meg kifogások a Bizottság részéről. Kormányzati forrásom állítása szerint a fő kifogást azzal kapcsolatban emelték az EB részéről, hogy a TOP döntéshozatalban kulcsszerepet játszó megyei közgyűlések döntéseinek szakmai indokolhatósága és ellenőrizhetősége erősen kétséges, a magyar irányító hatóság nem gyakorol érdemi felügyeletet. Nincs világos kritériumrendszer, sem pedig indoklás, hogy egyes települések miért élveznek előnyt másokhoz képest, egyes projektek miért kapnak támogatást, másokat pedig miért utasítanak el. Egyszerűen hiányzik a döntéshozatalból a világos szakmai kritériumrendszer. Magyarra fordítva az EU-s bürokrácia diplomatikus megfogalmazásait: a pénzeket pofára osztják, vélhetőleg döntően politikai alapon. A Bizottság auditjelentése már megjárta a magyar hatóságokat, amelyek válaszukban nem tudtak értékelhető érveket felhozni a rendszer mellett. A vizsgálat immár végső szakaszát futja, egy kormányzati forrásom arra utalt, hogy a Bizottság a magyar véleményeket is feldolgozó végleges auditjelentést is elküldte már a magyar kormánynak, amire a kormány válaszolt, és jelenleg a magyar válasz végső értékelése zajlik a Bizottságban. Ennek lezárultával döntés születhet az alkalmazandó szankciókról, pénzügyi korrekciókról, ez azonban nem várható az év végéig, addig pedig nem történnek kifizetések a rendszerben.

Jóllehet a TOP eddig nem szerepelt a sajtóban, mint rendszerszintű szabálytalanságokkal átszőtt operatív program, mégis ezt támasztják alá azok a konkrét korrupciógyanús esetek, amelyek a TOP keretében valósultak meg, és a médiát is megjárták. Talán a legemlékezetesebb ezek közül a hatvani botrány, ahol nem csak Lázár János keveredett a pénzosztás körül konfliktusba a Heves megyei fideszes kiskirály Szabó Zsolt államtitkárral, de lényegében írásba adva derült ki, hogy a források elosztása átláthatatlan és szubjektív. TOP-os visszaélésekről írt a sajtó ezen túl rakamazi és más Borsod megyei pályázatok kapcsán is. A borsodihoz hasonló típusú visszaélésekre (fillérre egyező pályázatok, vagy azonos címre bejegyzett cégek versenyeznek egymással) derült fény Lázár János bukását követően Hódmezővásárhelyen is, amelyekben többek közt a valami perverz humor keretében Költség Stop Kft. névre keresztelt cég is érintett. Ebben az ügyben felbukkan az a System Service Kft. is amely már Szíjj Lászlóhoz, és egyenesen Mészáros Lőrinchez köti a TOP-os visszaéléseket. Mészáros Lőrinc neve nem csak azért érdekes, mert éppen a szomszédos Békésben állt fejre Brüsszelben az egész 420 milliárdos szennyvíz-program az egyértelműen az ő személyére optimalizált kerettender-rendszer miatt, hanem azért is, mert a TOP pályázatokban is igen jól hasít a miniszterelnök üzleti alteregója. Csak példaképpen néhány közelmúltbeli nyertes pályázata:

  • Felcsút: (2018.06.25) 2 közbeszerzés, vízrendezés, tározó rekonstrukció: 150 M
  • Békés: (2018.06.19.) iparterület fejlesztése: 60 M
  • Telekgerendás: (2018.04.24.) környezetvédelmi infrastruktúra: 82 M
  • Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság: (2018.04.20.) Boros-Dráva revitalizációs projekt, 134 M
  • Felcsút: (2018.03.27.) Környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére Felcsúton (I. és II. ütem), 168 M
  • Kétsoprony: (2017.07.24.) csapadékvíz elvezetés, 66 M
  • Felcsút: (2017.05.29.) „Környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére Felcsúton (I. és II. ütem), 168 M

uresen-all-a-felmilliardos-beruhazas_image_10282102_16-9.jpg

A teljesen céltalan, és kizárólag lopási célú EU-s beruházások állatorvosi lova, a rakamazi ökomutyi (fotó: greenfo.hu)

A napvilágot látott korrupciós esetek, illetve a szakmányban nyertes pályázók kiléte elég látványosan támasztják alá a politikai alapú pénzosztás gyanúját, amit a jelek szerint a Bizottság határozottan bizonyítva lát. Az ebből fakadó pénzvisszatartás pedig komoly problémákhoz vezet. Az uniós módszertan szerinti hiányt alapvetően nem befolyásolja, mivel itt a számlák Bizottságnak való benyújtása, és nem a tényleges brüsszeli kifizetés a perdöntő. Mivel azonban horribilis pénzekről van szó (a KEHOP 2. tengely 420 milliárd forintjához hozzáadva a TOP keretében kiosztott vagy már ki is fizetett összegeket, továbbá a más programok szabálytalanságai miatti befagyasztásokat, a pénzvisszatartás összességében eléri az 1000 milliárdos nagyságrendet), ezért ha a hiánycél teljesül is, a költségvetés súlyos cash-flow problémába ütközhet – erre utal az önkormányzatoknak kiutalt, de még el nem költött pénzek gyors visszavétele is.

A költségvetés készpénzállományának hiánya nagyrészt tehát az EU-s kifizetések elmaradásával áll összefüggésben. De nem csupán a Bizottság általi pénzvisszatartás járul ehhez hozzá. Hatalmas pénzmennyiség ragadt eddig bent rejtélyes módon az Integrált Közlekedési Operatív Programnál (IKOP) is. Jóllehet itt a Bizottság ellenőrei eddig nem tártak fel olyan, rendszerszintű szabálytalanságot, ami a keret kifizetéseinek felfüggesztését vonná maga után, Budapestről mégsem érkeznek számlák Brüsszelbe. Márpedig itt nem kis tételről van szó. A BKV jelentős trolibusz- és villamosbeszerzései, vasútfejlesztési, gyorsforgalmi és közútútépítési projektek, elővárosi közlekedési fejlesztések fedezetéül szolgál ez a program, ugyancsak nagyjából 1200 milliárdos nagyságrendben. A számlák elküldésének elmaradása több száz milliárd forint érkezését akadályozza, késlelteti. Hogy mi húzódik meg annak hátterében, hogy a kormány a súlyos cash-flow helyzet ellenére nem hívja le a forrásokat, arra egyelőre nincs magyarázat. Az eredeti projektlista módosításai, számos fejlesztés váratlan kihúzása az operatív programból (http://www.kozlekedesvilag.hu/2018/01/29/modosult-az-ikop-lista/) arra utal, hogy talán még sincs minden annyira rendben ezzel az OP-vel sem, ahogyan azt a Bizottság látja. De mielőtt kiborul a bili, házon belül próbálják rendezni a helyzetet.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2018. 09. 27.

Paks2 tényleg haldoklik: sorra eredménytelenek a közbeszerzések

Eredménytelenül zárult egy újabb paksi tender az orosz közbeszerzési portál alapján, mivel nem sikerült céget találni, amelyik megtervezné a paksi hűtővízcsatorna bővítését az új paksi blokkok ellátás céljából. A hűtővíz kérdése amúgy is a paksi bővítés egyik legkritikusabb pontja. Idén nyáron az alacsony vízállás és a Duna magas hőmérséklete miatt a most működő 4 blokk is olyan mértékben melegítette fel a folyót, hogy csak intenzív trükközéssel lehetett elkerülni az erőmű egyes blokkjainak leállítását. Elképzelhető, hogy milyen súlyos korlátot jelenthet ez majd, ha Paks2-vel több mint megkétszereződik az erőművek teljesítménye (2000-ről 4400 MW-ra) és hűtővíz-igénye (100 m3/s-ról 232 m3/s-ra). 

A hőterhelés mellett azonban a hűtővízellátás kialakítása is gondot okozhat. A jelenlegi tervek szerint Paks2 a jövőben Paks1 meglevő, Dunából kivezetett hűtővízcsatornájából kapna hűtővizet. Annak kapacitása azonban nem elegendő a közel másfélszeresére növekvő vízigény kiszolgálására, ezért jelentős mértékben ki kéne bővíteni. Erre Paks2 tervezői azt a szédületes, Mekk mestert állva hagyó megoldást eszelték ki, hogy Paks1 folyamatos üzeme, azaz az üzemvízcsatorna folyamatos használata közben fogják duplájára növelni annak kapacitását. Kb. mintha az autópályán 130-cal száguldva bemásznának a motorba, hogy hengerfejet szereljenek. Nagyon teoretikusan nézve akár még jól is elsülhet. Mondjuk ha nem jön be az a fél százalék valószínűség, hogy minden rendben pont úgy zajlik, ahogy tervezték, akkor azért elég nagy baj van. De miért ne hinnénk el annak a csapatnak, hogy mindent nagyon pontosan előre tudnak tervezni, amelyik a projektbe 4 év alatt 3 év késést halmozott fel, mert egy sima engedélyezési eljárás időigényét is képtelenek nagyságrendileg megbecsülni? 

hutovizcsatorna.jpeg

A hűtővízcsatorna mai állapota (fotó:nepszava.hu)

Szóval van elvi lehetősége még annak is, hogy nem lesz katasztrófa. Az előjelek mindenképpen biztatóak. Augusztus végén írta ki a Roszatom leánycége a tenderfelhívást az üzemvízcsatorna-bővítés kiviteli tervezésére és megvalósítására. Az orosz közbeszerzési honlapon napokban közzétett közlemény szerint nem érkezett egyetlen, a tenderfeltételeknek megfelelő ajánlat sem a projektre. Az egyik pályázó, a Főmterv, a beadási határidőt sem tudta tartani, a másik, határidőn belül érkezett orosz ajánlat viszont nem teljesíti a speciális szakértőkre vonatkozó előírásokat, így el kellett utasítani. Azaz érvényes pályázat híján a közbeszerzés eredménytelenül zárult. Erősen aggasztó, hogy az egész építkezés nukleáris biztonság szempontjából egyik legkritikusabb lépésére, az üzemvízcsatorna működés közbeni kibővítésére szemmel láthatólag nem tolonganak a megfelelő, hozzáértő pályázók. Márpedig itt tényleg nem lehet hibázni. Nem férnek bele olyan balesetek, mint a Paks2-vel azonos típusú belorusz asztraveci, vagy szentpétervári Leningradszkaja2 erőművek építésénél, ahol túl széles vasúti rakománnyal kaszáltak el oszlopokat, meg leejtették (nb. leejtették!!) a reaktortartályt a magasból. Ha egy munkagép építkezés közben megcsúszik, és befordul a hűtővízcsatornába, vagy suvadni kezd a part, és akadály képződik a csatornában, váratlanul lehetetlenné téve a biztonságos üzemhez szükséges vízmennyiség eljutását az erőműbe, akkor legjobb esetben le kell állítani Paks1-et (az ország villamosenergia-igényének 40 százaléka hirtelen kiesik), de ha nem történnek megfelelő időben megfelelő lépések, ennél rosszabb forgatókönyv is elképzelhető. És azt már a 2003-as súlyos üzemzavarnál is láthattuk, hogy ha valamivel, hát azzal nem lehet Paks1-et vádolni, hogy vészhelyzetben professzionálisan és a helyzetnek megfelelően járna el. Erre az egyszerű és kockázatmentes feladatra nincs egyelőre megfelelő jelentkező, csak egy olyan, amelyik egy beadási határidőt sem képes betartani, meg egy másik, amelyik nem tudja elolvasni, hogy hány darab magyar mérnökkamarai mérnök kell ahhoz, hogy érvényes legyen az ajánlat. Biztató helyzet.

A sötét fellegek azonban nem csak a mi fejünk fölött gyülekeznek. A paksi bővítés haldoklása hónapok óta nyilvánvaló. Minden elképzelhető határidővel csúszásban vannak, összességében vagy 3 év késést gyűjtöttek be 4 év alatt; a finanszírozási szerződést a projektért felelős miniszter szerint is módosítani kell; a miniszterelnök szerint a határidők már nem is érdeklik őket, annyira reménytelen a helyzet; és sorban érkeznek a hírek az eredménytelen közbeszerzésekről. Nyár végén az  atomerőmű létesítéséhez és üzembe helyezéséhez kapcsolódó dokumentumok véleményezésére, illetve a személyzetképzéshez szükséges tananyagok szakmai felülvizsgálatára vonatkozó tenderek zárultak eredménytelenül (az ezzel kapcsolatban benyújtott adatkérésemre küldött válasz pedig ugyan a maga nemében tökéletes, amennyiben ennél üresebb választ már nem lehetett volna adni, ugyanakkor teljes tanácstalanságról árulkodik, hogy hogyan lesz ebből eredményes közbeszerzés). Most pedig az üzemvízcsatorna bővítése szenved késedelmet a megfelelő jelentkezők hiánya miatt. A közbeszerzések sorozatos eredménytelensége nem csak az okozott késés miatt veszélyezteti az egész beruházást. Arra utal, hogy komoly piaci szereplők egyszerűen nem érdeklődnek a projekt iránt, és nehézséget okozhat a megfelelő felkészültségű cégek és szakemberek bevonása az építkezésbe. És komoly biztonsági aggályokat is felvet, hogy vajon a kritikusan kockázatos munkákra lesz-e minden szempontból megfelelő jelentkező, vagy majd ha ló nincs, szamár is megteszi alapon valami buhera-cégnek végül odaadják az egész üzemvízcsatorna-bővítést, hadd tanuljanak mély vízben úszni. Biztos vagyok benne, hogy a közbeszerzés ajánlattételi árát legfeljebb kétszeresére kéne növelni ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc, Garancsi "Luxusgépenröptetemaminiszterelnököt" István, vagy valamelyik másik oligarcha meg ne lássa benne a fantáziát. Az ő gazdagodásuk pedig, mint tudjuk, a Fidesz politikájának lényege. Ezért a célért egy nukleáris baleset kockázatát szívesen venné nyakába az ország, ebben biztos vagyok, aki meg nem, az mind Soros György. 

Jó hír is van azért. Takarításra, őrző-védő szolgáltatásokra és fordításra sikerült érvényes közbeszerzéseket kiírni az idén Pakson! 

 extract_from_protocol_12391-52-paks-18-p_page_1.jpg

extract_from_protocol_12391-52-paks-18-p_page_2.jpg

extract_from_protocol_12391-52-paks-18-p_page_3.jpg

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

süti beállítások módosítása