2019. 03. 14.

Fidesz vs. az egészséged: a levegőminőség további romlásáért harcol a kormány

A szennyezett levegő és az abból fakadó betegségek az egyik vezető halálokká váltak Európában. Magyarországon a legrosszabb a helyzet, egyébként még Kína is jobban áll nálunk. Nem igaz, hogy a magyar kormány ne tenne semmit: minden létező fórumon a levegőszennyezés növekedéséért harcol. Azért, hogy minél többen haljanak meg. Szerencsére több fronton is veszítenek. De minderről nem szólnak óriásplakátok.  

  • A külügyminiszter büszkén jelentette be, hogy a magyar kormány beszállt a német autóipar érdekében egy egyébként vesztésre álló perbe, azzal a céllal, hogy növelje a gépjárművek szennyezőanyagkibocsátását.
  • Tegnap bukott el az Európai Bíróságon az a per, amelyben a magyar kormány (Lengyelország oldalán) szintén azért küzdött, hogy megsemmisítsék a tiszta levegőről szóló 2016-os ún. NEC-irányelvet.
  • Nemmel szavaztak a Fidesz képviselői az Európai Parlament tegnap elfogadott, „Tiszta Levegőt Mindenkinek” című állásfoglalására is, amely felszólítja a Bizottságot, hogy az európai polgárok egészségének védelmében tovább szigorítsa a levegőminőségi előírásokat.
  • Nem alkalmilag harcol a kormány a levegőminőségi katasztrófahelyzet rontásáért, hanem szisztematikus politikája az, hogy minden fronton minden lehetséges lépést megtegyen hogy minél többen haljanak bele a szennyezett levegőbe.
  • Pedig következetes lépésekkel rövid távon radikálisan javítani lehetne a levegőminőséget. Azalatt a tíz év alatt, amióta EU-s eljárás folyik ellenünk, már rég megoldhattuk volna a problémák jó részét.

 levegoszennyezes-777x437.jpg

Budapest egy szép téli napon

 

Magyarországon nem bevándorlási, hanem levegőminőségi válsághelyzet van. A szennyezett levegővel hozható összefüggésbe a hazai halálozások 6-7 százaléka, évi 10-16 ezer haláleset. Különösen drámai a helyzet a fővárosban és a Sajó-völgyében, de más területeken is visszatérően kritikus a levegőminőség. Az Unió előírásai alapján évi 18 napon haladhatná meg a nitrogén-oxidok koncentrációja a határértéket. Budapesten épp ma, március 14-én következett be a 18. nap – az év hátralevő részében már megsértjük az előírásokat azzal, hogy fuldokolunk a szmogban.  A levegőminőségi katasztrófa miatt 10 éve kötelezettségszegési eljárás folyik Magyarország ellen, és az Európai Bizottság, mivel megunta, hogy a nyilvánvaló törvénysértés és az egészségügyi krízishelyzet ellenére nem tesz semmit a kormány, tavaly beperelte az országot az Európai Bíróságon.

Gondolhatnánk, hogy mindezek fényében a magyar kormány legalább valami tétova intézkedéseket tesz a helyzet javítása érdekében. Nem is járhatnánk messzebb az igazságtól. Szíjjártó Péter a közelmúltban büszkén jelentette be, hogy Magyarország a Mercedes kérésére beszállt abba a bírósági perbe, amelyet több európai város indított az Európai Bizottság ellen, mivel az EB fellazította a gépjárművek nitrogén-oxidok kibocsátására vonatkozó eredeti szabályait. Hihetetlennek tűnik, hogy egy kormány az ország egyik legsúlyosabb egészségügyi problémáját nem megoldani, hanem súlyosbítani akarja. Ráadásul egy vesztes ügy mellé állva:  a bíróság világosan és egyértelműen a pert indító Brüsszelnek, Párizsnak és Madridnak adott igazat, itt már csak egy meglehetősen esélytelen fellebbezésről van szó.

De ha azt gondolnánk, hogy a saját polgárainak megmérgezése érdekében tett lépés csupán eltévelyedés, akkor nagyot tévedünk. Átfogóan, koherensen és következetesen harcol a kormány azért, hogy a magyarok belélegezhetetlen levegőt szívjanak. Tegnap döntött az Európai Bíróság abban a perben, amelyet Lengyelország indított, természetesen Magyarország részvételével és támogatásával a levegőszennyezettségi határértékekről szóló 2016-os NEC-direktíva megsemmisítése érdekében. A Bíróság minden pontban megalapozatlannak találta a lengyel-magyar keresetet, és elutasította. Csak hogy tiszta legyen: a magyar kormány azért harcolt, hogy a hat legfontosabb légszennyező anyagra, a kén-dioxidra, a nitrogén-oxidokra, az illékony szerves anyagokra, az ammóniára, a szálló porra (azaz a finomszemcséjű porra) és a metánra vonatkozó, 2016-ban megállapított határértékeket megsemmisítsék, és zavartalanul lehessen tovább szennyezni.

levegoszennyezes.png

A levegőszennyezésből fakadó halálozások az OECD országokban. Magyarország messze a legrosszabb adatokat mutatja ebben a körben.

 

A Fidesz képviselői az Európai Parlamentben sem tétlenkednek, ha a levegőmérgezésről van szó. Tegnap szavazott az EP arról a „Tiszta Levegőt Mindenkinek” című állásfoglalásról, amely egyértelműen a levegőminőség gyors javítását tűzi ki célul, és felszólítja a Bizottságot az ehhez szükséges lépések mihamarabbi megtételére, köztük a határértékek további szigorítására, és a szennyezőanyagok kibocsátását csökkentő intézkedések felgyorsítására. Az állásfoglalás meggyőző többséget kapott (446 igen, 146 nem és 79 tartózkodás), de a fideszes képviselők – a szélsőjobbal együtt – persze nemmel szavaztak. Nem csupán a szöveg egészét utasították el, de azokat a módosító indítványokat is, amelyek erősítették a szöveget, és helyette olyanokat támogattak, amelyek törölték volna a szövegből a Bizottság határozott felszólítását a helyzet kezelésére.

Nehéz elhinni, de így van. A magyar kormány szisztematikusan és rendszerszinten küzd azért, hogy az egyébként széteső egészségügytől túl sok segítséget nem remélhető állampolgárai a lehető legrosszabb levegőt lélegezzék be. Aktívan, erőforrásokat nem kímélve harcol azért, hogy tönkretegye az egészségünket, hogy emberek ezrei haljanak meg. A kormány vs. az életünk halálos meccsről persze nem szól óriásplakátkampány. Cinizmusukban és tudatlanságukban időnként még el is szólják magukat, hogy ők bizony a levegőmérgezők pártján állnak a magyar emberekkel szemben.

Ne hagyjuk ezt! Szerencse, hogy az európai intézmények a magyar kormánnyal szemben ezekben az ügyekben (is) védik a magyar emberek érdekeit. De szégyen, hogy erre kell hagyatkoznunk! Vessünk véget ennek az országos méretű Stockholm-szindrómának. Akiket újra meg újra megválasztunk, az életünket és az egészségünket is veszélyeztetik. Képtelenség, hogy egy ország erre igent mondjon. Azonnali, hatékony intézkedéseket követelek a levegőszennyezettségi krízishelyzet kezelésére. A közlekedési kibocsátások csökkentését a közösségi közlekedés, a kerékpáros és gyalogos-forgalom támogatásával,  a városokban az autóforgalom csillapításával, dugódíjjal Budapesten! A városi buszállomány modernizálását, lecserélését alternatív hajtású járművekkel. A fűtési eredetű kibocsátások visszaszorítását a szeméttüzelés szigorú tiltásával és ellenőrzésével, a szociális tüzifaprogram kiterjesztésével a krízisövezetekben ennek megelőzésére. Átfogó épületszigetelési és fűtéskorszerűsítési programot a lakosságnak, a fűtési energiaigény csökkentésére! Az uniós határértékek betartatását, a nagy ipari szennyezők szigorú ellenőrzését, az energiarendszer korszerűsítését a szennyező fosszilis erőművek kivezetésével. A városi zöldfelületek és faállomány radikális növelését, a fideszes fapusztítás azonnali leállítását, belvárosi zöldítési programokat!

Az életünk múlik ezen. És mivel a Fidesz szemmel láthatólag mindennek épp az ellenkezőjét csinálja, a garancia erre ennek a levegőgyilkos kormánynak a mielőbbi leváltása.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 03. 08.

Paks 2 - az önkormányzatok támogatják a népszerűsítő kampányt

Az önkormányzatok többségének nem fizet Paks 2 a kiállításáért. A civileknek, cégeknek a legtöbb esetben fizetni kell a területhasználatért, ám úgy tűnik, hogy a Paks 2 projektet reklámozó kamion egyenlőbb az egyenlők között, és az állami pénzből fizetett propaganda az esetek többségében fizetség nélkül használta a közterületet.

kamion1.jpg

Az állami atompropaganda százmilliókat emészt föl, miközben a paksi bővítést évek óta egy többek között egy kamionon reklámozzák, ami települések közterületein és rendezvényein mutatja be, hogy Paks II. Zrt szerint miért jó üzlet Paks 2.  De a cég a  maga több százmilliós költségvetéséből nem tudta kigazdálkodni a területhasználatot kisebb települések rendezvényein. Az adatigénylésemből kiderült, három év alatt 145 településen járt a kamion, ebből mindössze 27 helyen fizettek a településnek. A többi önkormányzat „gálánsan” lemondott a bevételéről.

Bár még egy kapavágás sem történt, Paks II Zrt. bőkezűen bánik a pénzünkkel. Ahogy én is írtam róla, az elmúlt 5 évben a projektet folyamatos csúszások, hazugságok jellemezték. A sajtóban számos részlet megjelent, mire is költenek a cégnél, például a vezetők bére több mint másfél milliárdot tesz ki évente.

A cégnél arra is adnak, hogy minél többen megismerhessék a projektet, ezért a híres-hírhedt Paks II. kamionnal road-show-ra, amire mi, adófizetők összedobtunk 300 millió forintot. A legtöbb települési kiállításokon, rendezvényen, fesztiválon a települési önkormányzat helyi szabályzat értelmében a kiállítások is kötelesek fizetni a területhasználatért, ezt az esetek döntő többségében az önkormányzatok elengedték.

Ahogy Mach Péter a Párbeszéd pesterzsébeti önkormányzati képviselője kiderítette, az érvelés szerint az atombiznisz közfeladat, ezért mentesülhet a közterülethasználat alól. Ezeken a területeken persze ilyen alapon egy energiahatékonyságot hirdető civil szervezetnek is lehetősége kell, hogy legyen bemutatni az álláspontját. Vajon velük szemben is ilyen lovagiasak lennének a polgármesterek?

A G-nap előtt a Simicska-féle MAHIR Kiállítás és Rendezvény Kft-n keresztül szervezték az Euroshow Kft-től bérelt kamiont, ám a Simicska-Orbán barátság vége az MVM csoport szerződéseiben is látványos átalakulást hozott, így utána az MVM Paks II. Zrt. 2015 és 2017-2018 során is közvetlenül állt szerződésben a dunaújvárosi illetőségű Euroshow Kft-vel.

Az adatkérésem erről az időszakról szól, és bár nem minden információ érhető el nyilvánosan, az önkormányzatok sok esetben több százezer forintról mondtak le az MVM Paks II. Zrt  javára, ugyanakkor az apróért is lehajoltak, hiszen néhány ezer forintot is sajnáltak egyes kistelepülésektől.

2015-ben 41 településen járt a kamion, mindenhol mentességet kapott a közterület-használati díj fizetése alól, leginkább kis településeken járt, néhány nagyobb településre is eljutott a kiállítás, így Kalocsára és Szekszárdra is.

2017-ben 50 településen voltak, ebből 4 helyen fizettek, itt is elsősorban kis települések voltak, nagyobbak közül például: Ózd, Balassagyarmat, Gyöngyös, Hatvan, Füzesabony, Mezőkövesd, Tiszaújváros, Szerencs, itt szintén nagyvonalú volt a települési önkormányzat és ingyen átengedte a területet a road-show számára.

2018-ban 54 településen voltak, itt már vannak budapesti helyszínek, immár 23 helyen fizettek, tehát javuló a tendencia, ugyanakkor a hírek szerint még legalább 2020 végéig járja az országot.

Az alábbi táblázatban megpróbáltam kiszámolni, hogy pontosan mennyi pénz kifizetését úszta meg az önkormányzat.

A számítás sajnos nem forintra pontos, mert a kiállítás idején hatályban lévő közterület-használati díj mértéke nem elérhetők. Ilyenkor a hatályos díjszabás alapján számoltam. A közterület-használat kategóriája is sokszor homályos, mert az adott önkormányzat rendeletéből hiányzik a „kiállítás” kategória.  A táblázatok nem tartalmazzák az összes település adatait, csak néhány nagyobb önkormányzat adatait gyűjtöttem ki. A terület nagyságánál egy általam is látott előterjesztést vettem mindenhol alapul, amiben 210 m2 területet írtak.

2015

Település

időtartam

díj

Kalocsa

5 nap

21 ezer Ft

Dunaföldvár

3 nap

241 ezer Ft

Szekszárd

5 nap

120 ezer Ft

 

2017

Település

időtartam

díj

Balassagyarmat [1]

3 nap

201 600 Ft

Gyöngyös

3 nap

31 500 Ft

Hatvan

2 nap

33 600 Ft

Miskolc

5 nap

420 ezer Ft

Ózd

3 nap

6300 Ft

Sárospatak

2 nap

168 ezer Ft

 

2018

Zalaegerszeg[2]

4 nap

264 ezer Ft

Keszthely[3]

3 nap

819 ezer Ft

Sopron [4]

5 nap

44 ezer Ft

 

Látható tehát, hogy a cég néhány esetben több százezer forintot spórolt meg azáltal, hogy az egyoldalú hirdetést közérdekként beállítva reklámozta a paksi bővítést, de ha arról van szó, az apróért is lehajolt. Ezzel lényegében az önkormányzatok ajándékba adták a területet ennek a kiállításnak. Vajon más kiállítók milyen okból mentesülhetnének még a költségek alól?

[1] Kiállítás- kategória nincs, ami ráhúzható: Árusító és egyéb fülke (pavilon)

[2] Üzletek, pavilonok árusító és egyéb felépítmény által elfoglalt terület

[3] Autó vásár és kiállítás

[4] vásár, egyéb

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 02. 25.

Polt és a tények

polt_bohoc.jpeg
A bohóc (kép: Tordai Bence)

Polt Péter rendesen alákérdezős Magyar Nemzet-interjúban próbálja magyarázni a bizonyítványt, hogy miért is voltak képtelenek ráakadni a nyilvánvaló bűncselekményekre az Elios-ügyben, miért fél úgy Fidesz és annak a Legfőbb Ügyészségen működő alapszervezetei az Európai Ügyészségtől, és miért hülye mindenki Európában, akivel szembe megyünk az autópályán.

Szinte minden mondata aranyat ér az interjúnak, de most csak néhány az unióval kapcsolatos állításának mennék utána, amelyek jól illusztrálják, hogy az adatok szelektív használatával és szisztematikus csúsztatásával hogyan lehet a valóságnak pontosan az ellenkezőjét sugallni.

Polt az Legfőbb Ügyészség nyomozási teljesítményét mentendő az OLAF jelentések végrehajtásának kapcsán Írországot és Finnországot emlegeti. Hamár azonban idézget az OLAF éves jelentéséből, akkor nem ártana, ha ezt pontosan tenné, és nem csak szemezgetne az adatokból. Polt azt mondja, hogy Írországban és Finnországban 0 százalékban vették figyelembe az OLAF ajánlásait. Ha azonban jobban megnézi a főügyész úr, akkor láthatná, hogy Írország és Finnország együtt sem részesül tized annyi pénzzel sem a kohéziós alapokból, mint Magyarország:   Írország 1,19 milliárd euróban, Finnország pedig 1,47 milliárd euróban részesül a 2014-2020-as időszakban. Magyarország egyedül kap ugyanebben az időszakban 33,6 milliárd eurót . Magyarán a két országban gyakorlatilag alig használnak fel uniós közpénzt, szemben Magyarországgal. Ezzel (meg persze a rendszerszintű korrupció hiányával) összefüggésben Finnországban 3 ügyben, Írországban pedig 2 ügyben folyt OLAF vizsgálat, de ebből egyet még nem zártak le (15-ös ábra az OLAF jelentésében).

img_1274.jpgMagyarország esetében eközben 20 ügyről még nem döntött az ügyészség, és a 17 eldöntött ügyből  is kevesebb mint a felében 8 ügyben emeltek vádat, 9-ben egyáltalán nem. Tehát az összes ügyek száma is tizedannyi az említett országokban, mint Magyarországon. Arról nem is beszélve, hogy ha jobban megnézzük a 14-es ábrát is, akkor láthatnánk, hogy az OLAF vizsgálatok pontosan 0,00%-ban érintették a kohéziós alapokat ebben a két országban.

img_1273.jpg

Ezzel szemben Magyarországon a teljes kohéziós alap költségvetésének közel 4%-át (3,92%) érintik az OLAF ajánlásai, ami egyébként az Uniós átlag 10-szerese. és az Unióban a legrosszabb mutató! Még Románia és Bulgária is jobban teljesít nálunk.

És egyébként ha megnézzük közelebbről, akkor az is látszik, hogy sem Finnországgal, sem Írországgal szemben nem indult OLAF vizsgálat 2017-ben, viszont csak Magyarországot érintően 10 nyomozás is indult. (4-es ábra)

img_1272.jpg

Végezetül: mindig is világos volt, hogy Magyarországon a korrupcióval kapcsolatban egyetlen mindent felülíró szabály van. Az, hogy ez állami monopólium. A kormány meg a hatóságok szigorúan fellépnek a korrupció privatizálásával szemben. Itt a Fideszen kívül senkinek nincs joga lopni. Éppen ezért - és persze a statisztika kozmetikázása végett - az ügyészség eljár a kishalak ellen, azokkal szemben, akik saját szakállukra űzték a szakmát, vagy fideszesként eltérítették a közpénzek elcsalását a saját zsebük irányába. De a rendszer részét képező intézményes korrupcióval szemben Polt Péter soha, egyetlen érdemi lépést sem tett. Azok az ügyek érinthetetlenek és érintetlenek.

És még egy megjegyzés: az Európai Parlament választott politikai szerv, annak Költségvetési ellenőrző bizottsága is politikai szerv , mindig az volt, és mindig az is marad. És ezeknek a politikai szerveknek éppen az a feladatuk, hogy ellenőrizzék a szakmai alapokon működő hatóságokat. Ezért van beszámolási kötelezettsége az ügyészségeknek és a Legfőbb Ügyésznek, az ÁSZ-nak vagy az ombudsmannak az Országgyűlés felé. Ez a népszuverentiás elve. Tehát, ha Polt Péter azt várja, hogy az EP-ben ne végezzenek politikai munkát, ahhoz, hogy együttműködjön az uniós parlamenttel, akkor Polt Péter nem csak hogy soha nem fog az EP-vel együttműködni. De ez azt is jelenti, hogy megkérdőjelezi a népszuverenitás elvét, és nem hajlandó az európai állampolgárok választott testületének, az Európai Parlamentnek az ellenőrzési jogosítványait elfogadni. Végső soron  nem kíván beszámolni a főügyész a népnek. Ami elég világos üzenet arról, hogy a népfelség helyett kinek fennhatóságát tekinti magára nézve kötelezőnek. Csak akkor itt nem az EP pártpolitizál, hanem Polt Péter. 

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 02. 12.

Beismerő vallomás Elios-ügyben! – A kormány visszavonja az uniós támogatási kérelmet

unpenz.jpg

Több egymástól független magyar és uniós forrás egybehangzó állítása szerint a magyar kormány kiveszi a Bizottságnak leadandó végleges számlacsomagból az Elios által megvalósított, az OLAF által vitatott közvilágítási projektek számláit. Azaz gyakorlatilag lemond az uniós finanszírozásról, reménytelennek ítélve, hogy meggyőzze Brüsszelt a projektek jogszerűségéről. Ez lényegében beismerése annak, hogy a Tiborcz István, foglalkozására nézve vő, érdekeltségébe tartozó cég törvénytelen, korrupt módon nyúlta le az uniós pénzt.

Az Elios projektjei még az előző, 2007-2013-as költségvetési ciklus támogatásaiból valósultak meg. Az uniós támogatások finanszírozása technikailag úgy néz ki, hogy az elnyert támogatásokat a magyar költségvetés megelőlegezi a nyerteseknek, és utólag nyújtja be a számlákat Brüsszelnek, ahonnan aztán a számlák fedezete utólagosan megérkezik. Ilyen benyújtásra a hétéves költségvetési ciklus végső lezárásáig van lehetőség. A 2007-2013 közötti időszak legeslegvégső lezárása most történik meg, azon számlák fedezetét biztosíthatja az EU, amelyeket legkésőbb ebben az utolsó csomagban a magyar kormány elküld. Az Elios-számlák jóváhagyására a fennálló viták miatt mindmáig nem került sor. Forrásaim szerint mivel a kormány képtelen volt meggyőzni a Bizottságot, hogy az OLAF-jelentés megalapozatlan, és az Elios-beruházások szabályszerűek voltak, ezért ebből az utolsó csomagból kivette Tiborcz István közvilágítási beruházásainak számláit, magyarán nem igényel uniós támogatást az Elios-projektekhez.

Ez egyfelől azt jelenti, hogy azt a 13 milliárd forintot, amit az Uniótól reméltek ezekhez a beruházásokhoz, magyar költségvetési forrásokból, a magyar adófizetők pénzéből kell fedezni. Minden magyar állampolgár, csecsemőtől aggastyánig, beleértve a hajléktalanokat és a legszegényebbeket, 1300 forinttal támogatja meg az Orbán-Tiborcz-család saját lábát. És ez csupán egyetlen elcsalt program.

Másfelől a kormány döntése a számlák visszatartásáról egyben beismerő vallomás is. Ők is elismerik, hogy az Elios-projekteknek semmilyen, Polt Pétertől különböző fórum előtt nincs esélye, bármilyen független ellenőrzés súlyosan korruptnak találná az ügyet. A legjobb, amit tehetnek, hogy bent tartják az egészet a saját kis mikrouniverzumukban, ahol az ügyészség, az ÁSZ és az összes többi hatóság a Fidesz szolgálatában tevékenykedik, és olyan csodákra is képesek, hogy röhögés nélkül kimondják, hogy az Elios-ügyben nem történt bűncselekmény.

Mindenképpen értékelem ezt az őszinteséget. A pénzt azért kérném vissza a magyaroknak. Az övék, nem Tiborczé.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 02. 10.

Az Elios-jelentés nyomában

 

Az Elios-ügy világos bizonyítéka, hogy a a magyar állam végleg egy politikai maffiacsoport megszállása alá került, intézményei, szervezetei nem az ország, hanem ennek a csoportnak a szolgálatában állnak. Az ügyészség szégyenteljes szerecsenmosdatása mellett a minisztériumok is azzal foglalkoznak, hogy hogyan lehet eltussolni az ügyet, megakadályozni nem csak a nyomozást és a szankciókat, de az Elios-ügy OLAF-jelentésének titkolásával még azt is, hogy megismerhessük, mi is történt valójában. Az Elios-ügy maga a Fidesz-rezsim, mindannak a szimbóluma amiről az álszent kereszténykedés, a gyűlöletkampányok, a migrációs riogatás hazug színfalai mögött ez a rezsim ténylegesen szól. A Fidesz Orbán Ráchelnek az ország kifosztásával járó feltőkésítéséhez szerzett háromszor kétharmadot. Ezt támogatja minden fideszes szavazó. 

kiemelt-kepunk-a-24-hu-montazsa-tiborcz-istvan-lathato-rajta-1024x576.png

Tiborcz István, és az ő "közvilágítása" (fotó: 24.hu)

Majd’ 4 éve, 2015. novemberében indított nyomozást a rendőrség az Elios ügyben, majd bejelentésem nyomán az OLAF is vizsgálódni kezdett a gyanús közvilágítás-rekonstrukciós közbeszerzések kapcsán. Míg a magyarországi nyomozást nagyon gyorsan lezárták bűncselekmény hiányára hivatkozva, addig az OLAF elkészítette a jelentését. A Csalás Elleni Hivatal 2018 januárjában megküldte a jelentést a Kormánynak, és igazságügyi megkeresésben a Legfőbb Ügyészséghez fordult, így kénytelen-kelletlen újabb nyomozást indított a rendőrség, melyet novemberben ismét csak bűncselekmény hiányában lezártak. A napokban Hadházy Ákos parlamenti kérdésére válaszolva Polt Péter meg is erősítette, hogy ők ugyan nem vizsgálnak semmit Elios-ügyben.

Még 2018 januárjában levélben fordultam Lázár János miniszterhez, és kértem, hogy hasonlóan a 4-es metró ügyében született OLAF-jelentés nyilvánosságra hozatalához, az Elios-jelentést is tegyék a nyilvánosság számára elérhetővé. Lázár természetesen még csak válaszra sem méltatott, ahogyan utóda, Gulyás Gergely sem.

Nyáron az EP Költségvetés ellenőrzési bizottságának tagjaként lehetőséget kaptam az OLAF-jelentésbe való betekintésre, és az abban olvasottak alapján egyértelművé vált, hogy súlyos, rendszerszintű csalás folyt az Elios szinte valamennyi projektjénél. Egyértelművé vált, hogy a jelentés nyilvánosságra hozatalához fűződő közérdek legalább olyan jelentőségű, mint a 4-es metró esetében volt. Erre tekintettel 2018. július 20-án állásfoglalást kértem Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökétől, hogy milyen feltételekkel hozhatja nyilvánosságra a Kormány az OLAF-jelentést. Péterfalvi Attila szerint az ekkor még folyamatban lévő nyomozás érdekei miatt erre nem volt lehetőség, idézem szó szerint: „Jelen helyzetben tehát a nyilvánosságra hozatalnak olyan eljárásjogi akadálya van, amely a nyomozás lezárultáig – a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát figyelembe véve – nem feloldható”.

Ahogyan korábban említettem, november 6-án lezárták a nyomozást. Az adatvédelmi biztos állásfoglalásában foglalt akadály tehát már nem állt fent, ezért közérdekű adatigénylésben kértem a jelentés kiadását Polt Pétertől és Palkovics Lászlótól.

A Legfőbb Ügyészség elutasította igénylésemet, mondván, hogy az OLAF ajánlása feljelentésnek minősül, ezért az ügyiratok részét képezi, így az abba való betekintésre csak az jogosult, akinek az eljárás lefolytatásához vagy annak eredményéhez jogi érdeke fűződik. Tehát véleményük szerint európai parlamenti képviselőként Magyarországon nem ismerhetem meg az európai pénzek elsíbolását vizsgáló OLAF jelentést - Brüsszelben ezzel szemben lehetőségem volt a betekintésre, az ügyészség tehát olyasmitől tilt el, amire egyébként jogom van az EU-ban, csak épp Magyarországon nem. A magyar ellenzéki EP-képviselőket kevesebb jog illeti meg hazájukban, mint az EU-ban. 

Ennél is érdekesebb volt azonban Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) válasza. Palkovicsék ugyanis válaszukban nem sokat foglalkoztak azzal, hogy a Kormány számára elküldött jelentést kértem el, egyszerűen arra hivatkozva utasították el az igénylésemet, hogy ők nem adatkezelők. Levelükben még azt is kifejtették, hogy szerintük az európai intézmények sem hozhatják azt nyilvánosságra azt, idézem:

„az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerint az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a többek között a bírósági eljárások védelmét, továbbá az ellenőrzések, vizsgálatok célját kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.” Továbbá konkrétumok nélkül hivatkozik a minisztérium arra is, hogy az Európai Bíróság esetjoga elismeri, hogy az OLAF vizsgálati dokumentumai lezárt vizsgálatok során is mentesülnek a nyilvános hozzáférés alól.

Az ITM levelében nem tért ki arra, hogy szerintük a 4-es metróról szóló jelentés nyilvánosságra hozatalához miért fűződött nyomós közérdek, az Elios jelentéshez pedig miért nem. Ahogyan azt sem fejtette ki, hogy miért volt adatkezelő a Kormány a 4-es metró jelentés esetén, az Eliosnál miért nem. Mindenesetre ezeket a kérdéseket feltettem Palkovics miniszternek is, várom a válaszát. A mostani levelük alapján mindenesetre a kormány vagy súlyosan megsértette az uniós és hazai jogot, amikor nyilvánosságra hozta a 4-es metró OLAF-jelentését, vagy volt valami olyan KÖZérdek, ami indokolta annak nyilvánosságát, de nem áll fenn az Elios-ügyben, vagy egyszerűen összekeverik a miniszterelnök bűnöző vejének érdekeit a közérdekkel. 

Az mindenesetre egyértelmű, hogy a kormány és az ügyészség elkeseredetten harcol az ellen, hogy a miniszterelnök közvetlen családját kínosan érintő csalással kapcsolatban bármilyen érdemi vizsgálat lefolyjon, a megfelelő szankciókat kiszabják, vagy akár csak hogy a tények nyilvánosságra kerüljenek. A magyar ügyészség, közigazgatás, minisztériumok fő tevékenysége ma nem az ország szolgálata, hanem egy köztörvényes alak, a miniszterelnök vejének mosdatása.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 01. 22.

Magyarország a multik adóparadicsoma

Magyarország a multik adóparadicsoma lett, az Európai Parlament Zöld frakciója által rendelt friss tanulmány (angolul itt olvasható) kimutatta, hogy az egyes tagállamokban mekkora a ténylegesen megfizetett társasági adó és nominális adó között a különbség. Magyarországon a multik a második legkevesebb társaságiadót fizetik be az EU-ban. Nálunk már csak Luxemburgban fizettek be kevesebbet a nemzetközi cégek. Az orbáni gazdasági modell tovább épül. A terheket fizessék a munkavállalók és az állampolgárok, mert a cégeknek mást már nem is akarunk nyújtani, csak a végtelenségig kizsigerelhető állampolgárokat, és egy már-már jelképes adóterhet.

calculator_tax_werbefabrik_pixabay.jpg

 

Az új tanulmány eredménye szerint a ténylegesen befizetett társasági adó az országban is működő 1318 multinacionális cég adatai alapján mindössze 7.5% volt 2011 és 2015 között. Ekkor még két kulccsal működött a társágiadó, azóta pedig már a nominális adókulcs is tovább csökkent, ma már egységesen 9%, így ma már biztosan még annál is kevesebb adóbevétel marad az államnak, mint korábban. Erről a tanulmányról írt elemzést a g7.hu portál is.

 

Ezekkel a számokkal kerültünk a második legalacsonyabb effektív adózású EU-s tagországgá.A magyar kormány évekig ekézte a multikat, miközben valójában mindent megtesz azért, hogy a magyar munkavállalók és adófizetők kárárra ők minél kevesebbet fizessenek. Az állampolgárok és dolgozók érdeke nem számít, menjen ez akár az egész társadalom kárára is. Ismerős? Nem csoda, hiszen pontosan ennek az Orbán által álmodott társadalom építésében egy következő lépés a rabszolgatörvény.

 

Ebben az Orbán által épített országban a magyar gazdaság versenyképessége csak azon múlik, hogy minél olcsóbban működtethető összeszerelőüzem legyen hazánkból. Ahol a nagy cégek a munkavállalóknak alacsony béreket fizetnek, és még a közösbe is szinte csak jelképesen adakoznak. Majd mikor megkapják a dolgozók a fizetésüket, az EU legmagasabb ÁFÁ-ját kell, hogy megfizessék a boltokban. Az ilyen adóztatás azt éri el, hogy a társadalmi olló folyamatosan nőni fog, az ország szétszakad, a legszegényebbeknek semmi segítség nem jut.

 

A megoldás természetesen nem a nemzetközi cégek elüldözése lenne, de egy igazságosabb adózásra van szükség. Ahol a cégek versenyképessége az emberek szakértelméből, nem pedig a kizsigereléséből ered. Az nem lehet, hogy a legnehezebb helyzetben lévők fizessék a legnagyobb terhet, azaz lényegében még ők támogassák a sikeresebb, szerencsésebb, gazdagabb cégeket.

 

Magyarországnak és az Európai Uniónak olyan adózásra van szüksége, ami a mainál sokkal igazságosabb. A tanulmány egy újabb bizonyíték arra, hogy az EU-s tagállamokban a cégek kegyeiért egy lefelé tartó adózási verseny alakult ki, aminek a végeredménye az, hogy a cégek egyre nagyobb kedvezményeket csikarnak ki a kormányoktól. A tagországoknak nem lenne szabad ebbe a versenybe belemenni, hiszen ha föladják a reményt, hogy a cégek kivegyék a részüket a közterhek igazságos megfizetésétől, akkor az államnak nem lesz pénze arra, hogy a feladatait ellássa, legyen az az utak, az oktatás vagy az egészségügy működtetésére megfelelő forrás. Másfelől pedig egyre nagyobb és nagyobb terhek fognak hárulni az egyes állampolgárokra, köztük az idősekre, gyerekes családokra, szegényekre is, a csökkenő színvonalú közszolgáltatások fenntartásában. 

 

Ez az adózási rendszer európai szinten mást is megmutat: az adózási rendszer lényegében teljesen átláthatatlan. Egyes országokban (köztük Magyarországon is) hatalmas a szakadék a nominális és az effektív adókulcs között. De ez nem csak Kelet-Európa problémája. Belgiumban (ahol a munkavállalók adóterhe az egyik legnagyobb a kontinensen) mindössze 14%-os az effektív társasági adókulcs, miközben nominálisan 34%. Luxemburg a nominális társaságiadó 29%, valójában viszont csak 2%-ot fizetnek be a cégek. Ez egy zavaros, az állam által támogatott átláthatatlan trükközéseken alapuló rendszer. Luxemburg lényegében egy adóparadicsomként működik Európa közepén. És ne legyenek kétségeink, a kiskapukat, külön kormányzati kedvezményeket és az „adóoptimalizálási” (régi nevén adócsalási) módszereket legjobban a könyvelők és jogászok hadseregével fölszerelt óriás vállalatok tudják kihasználni, nem pedig a kis családi vállalkozások. Így nemcsak a piacokra kerüléskor, hanem az adózáskor is egy újabb hátrányt szenvednek a kisebb vagy újonnan induló cégek.

 

Magyarország szépen lassan megteremti azt a gazdasági környezetet, ahol nagyvállalatok a szabályok fölött, az egyedi kormányzati kedvezmények, kiemelt partneri hálózatok és zavaros megrendelések korrupt és átláthatatlan rendszerében működnek, miközben a dolgozók alacsony fizetésért, sokszáz túlórát húznak le és a legnagyobb terhek a legszegényebbeket sújtják. Tényleg ezt akarjuk?

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

süti beállítások módosítása