2019. 05. 23.

Veszteséglista: büntetések az EU-s forrásoknál

handcuff_euro.jpg

Növekszik a feszültség az Európai Bizottság és a magyar kormány között az uniós pénzek felhasználása körüli szabálytalanságok miatt. Egy 10 százalékos általánybüntetést már el is fogadott a magyar kormány, de sokkal több pénz van veszélyben. A közbeszerzésekkel kapcsolatos rendszerszintű szabálytalanságok, Mészáros Lőrincre szabott kerettender és legalább öt operatív program a Bizottság célkeresztjében. A tét az 5-600 milliárdot is meghaladhatja. A kárt, amit mindez a 2020 utáni költségvetésről szóló tárgyalások során Magyarországnak okoz, nehéz felbecsülni.

 

Tavaly ősszel számos cikk szólt arról, hogy komolyabb összegű EU-s forrást bukhat az ország, mert a pénzek elköltésénél jelentős mértékű szabálytalanságot (csalással és korrupcióval vegyítve) észlelt az Európai Bizottság. Már akkori blogomban jeleztem, hogy a nyár végére az éves tervet meghaladó mértékű költségvetési hiány halmozott fel a kormány, melynek legsúlyosabb oka a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programnál (TOP) volt . Itt a megyék önkényesen, politikai alapon döntöttek projektek támogatásáról, illetve elutasításáról, nem volt megfelelő kritériumrendszer a pályázatok elbírálására, és a döntések ellen nem is volt megfelelő jogorvoslat, illetve az irányító hatóságnak sem volt megfelelő hatásköre erre. 

Az Európai Bizottság az év végére mégis feloldotta a források visszatartását, és sokak meglepetésére óriási összegeket fizetett ki a kormány számára, így a költségvetés egyensúlyi helyzete visszaállt.  Arról ugyanakkor nem szólt híradás, hogy ennek a kifizetésnek mi volt az ára: a kormány elfogadta, hogy a teljes TOP költségvetésének 10%-ában megállapított átalánybüntetést fizet vissza az Európai Bizottságnak. Ennek pontos összege egyelőre még nem ismert, de 200 millió eurós (kb. 70 milliárd forintnyi) összeget vagy többet tehet ki. Mi több, a kormány csendben megváltoztatta a vonatkozó jogszabályokat is, oly módon, ahogy az Európai Bizottság kérte.

A legfrissebb hírek szerint azonban megint feszültség van kialakulóban a Bizottság és a kormány között, ez azonban egyáltalán nem váratlan. Az egyik ügy a kormányzati gigatendereként elhíresült, 420 milliárd forintos víziközmű-fejlesztéssel kapcsolatos közbeszerzés, amelyben a Bizottság a keret-közbeszerzés kiírásánál olyan komoly szabálytalanságokat talált, hogy már akkor felfüggesztette a kifizetéseket, és figyelmeztette a kormányt, hogy a helyzet tisztázásáig ne költsenek ebből a keretből el több pénzt. Az ügyben feljelentést is tettem. A kormány a Bizottság figyelmeztetésére fittyet hányva további összegeket fizetett ki. Az ügyben a Bizottság auditorainak jelentése hamarosan elkészül, és elképzelhető, hogy a teljes projekt 25%-ára rúgó, vagyis 100 milliárd forint körüli bírságot szabhat ki büntetésül. Ezt persze nem a nyertes Mészáros Lőrincnek kell majd kiperkálnia, hanem a magyar adófizetők pénzéből kell visszafizetni a Bizottságnak.

A másik ügy pedig a Bizottság közbeszerzési auditja mentén alakulhat ki. A Bizottság ugyanis információim szerint 29 projektből 25-ben talált szabálytalanságokat. Itt is elképzelhető, hogy a Bizottság 10% pénzügyi korrekciót lát majd szükségesnek a kormánnyal szemben.


Viszont még ennél is nagyobb feszültségre adhat okot, hogy értesüléseim szerint az Európai Bizottság 5 operatív program (HEFOP, KEHOP, VEKOP, KÖFOP és a GINOP) 2018-as éves számláit utasította vissza, a szabálytalanság mértéke miatt (van olyan, amelyikben a mérték eléri a teljes összeg 10%-át). A területfejlesztési és a közlekedési OP-kban pedig a számlák nullások, mert a kormány nem nyújtott be számlákat. Ha a kormány nem nyújtja be sürgősen ezeket számlákat, akkor a Bizottság kb. 900 millió eurónyi előleget kell visszakérjen kormánytól. 

Fokozódik tehát a feszültség a kormány és az Európai Bizottság között, de nem a családokat támogató programok miatt, hanem mert a szabálytalanságok, a korrupció mértéke miatt, a Bizottság megint óriási összegeket kénytelen bírságban kiszabni, vagy visszakérni. Optimistán nézve is legalább 2-300 milliárd forint korrekcióra számíthat a kormány, de ha az egyeztetések rosszul alakulnak, az összeg 5-600 milliárdra, vagy annál is többre rúghat. Ennyibe kerül Magyarországnak a kormányzati korrupció. Ráadásul a 2020 utáni hét éves EU-s költségvetés végső számairól való döntés küszöbén a magyar kormány legerősebb üzenete az európai intézmények felé az, hogy folyamatos harcban állnak velük az uniós források rendszerszintű fosztogatása miatt. Így kéne meggyőzni őket arról, hogy az országnak több forrás jusson. A magyaroktól nem Brüsszel akarja elvenni a forrásokat: elveszi azt tőlük a saját kormányuk, és ezzel még azt is veszélybe sodorják, ami egyébként megszerezhető volna. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 05. 21.

Paks II.: még el sem kezdték, már válságmenedzselés folyik!

stoppaks2_gp.jpg

Még annál is nagyobb a baj a paksi bővítéssel, mint gondoltuk! Azzal eddig is tisztában voltunk, hogy az évszázad legsúlyosabbnak kinéző üzleti buktája ezer sebtől vérzik. Fenntarthatatlanul drága, még a kormány által is módosítani kívánt orosz hitelszerződés, öt év alatt összehozott három év késés, az orosz tervek alkalmatlansága az engedélyezésre, vagy a hűtővíz dunai környezeti hatásainak elfogadhatatlanul gyatra, és ezért már most, az építkezés előtt újratervezést igénylő előrejelzése, hogy csak néhányat említsünk a súlyos problémák közül. Azt is sejtettük, hogy a magyar részről alapvető gondok vannak a projektmenedzsmenttel. Pletykák keringenek a Paks1 és Paks2 közötti konfliktusokról, Paks2 teljesítmény nélküli kifizetőhellyé válásáról. Most azonban a kormány nyíltan is beismeri, hogy a bővítés irányítása vállalhatatlanul kaotikussá, pazarlóvá, alkalmatlanná vált.

 

Közbeszerzést írtak ki ugyanis, papíron a beruházás 2., építési fázisához köthető szervezetfejlesztési tevékenységről. Ami jól is hangzik, amíg meg nem nézzük közelebbről, hogy mik a most közbeszereztetett projekt célkitűzései. Idézem, hogy ne lehessen senkit „másodkézből dolgozással” vádolni:

„A projekt célkitűzései továbbá:

— Működési modell és a folyamatok hatékonyságának felülvizsgálata,

— Funkciók teljeskörűségének, átfedésének vizsgálata, javaslattétel esetlegesen felmerülő módosításokra,

— Felelősségi és hatáskör viszonyok vizsgálata, javaslattétel esetlegesen felmerülő módosításokra,

— Javaslat(ok) kidolgozása egységes, komplex szervezeti struktúra kialakítására, ami lehetővé teszi az egyes szakterületek tekintetében az egységes és egymásra épülő folyamatok alkalmazását,

— A Paks II. Zrt. erősségeinek és fejlődési pontjainak mélyebb megértése,

— A munkaerő hatékony kihasználása,

— A szervezeti egységek közötti együttműködés javítása, az egyes projektfeladatokra vonatkozó átfutási idő csökkentése a hatékonyabb munkavégzés révén, a költségek potenciális csökkentése,

— Döntési alternatívák kidolgozása a Paks II. Zrt. további működéséről, optimalizációs és fejlődési lehetőségeiről,

— Akcióterv javaslat kialakítása a következő lépésekről, azok hatását és fontosságát figyelembe véve."

Ebből a kiírásból leginkább az derül ki, hogy jelenleg egy alacsony hatékonyságú, átfedésekkel teli, a felelősségi és hatásköri viszonyokat illetően zavaros, munkaerőpazarló, egymással vitázó és ezért időhúzó szervezeti rendszer menedzseli az ország legnagyobb, a GDP több mint 10 százalékára rúgó, az országot 30 évre eladósító 21. századi beruházását. Mára világossá vált, hogy a paksi bővítés nagyon nehézkesen zörög előre, gyakorlatilag semmi sem igaz már abból, amit erről a projektről 2014-ben, a megállapodás aláírásakor a kormány állított. És ezt a bukdácsoló beruházást egy bukdácsoló menedzsmentszervezet próbálja összefogni. Nem ezt szokták a siker zálogaként emlegetni.

Ennek fényben különösen figyelemre méltó az utolsó előtti pont: Döntési alternatívák kidolgozása a Paks II. Zrt. további működéséről. Itt volna egy határozott javaslatom: az egyetlen alternatíva a Paks II. Zrt. további működésére a szerződés felbontásának előkészítése és végrehajtása, és a bővítés lefújása akkor, amikor még nem késő. Előzzük meg még most, amikor lehet azt az érvelést, amit majd 4-5 év múlva fogunk hallani, miszerint ez egy elhibázott beruházás, de már annyi pénzt elköltöttünk rá, hogy most már csináljuk meg. Mindig ez a végső érv. Pedig már 2014. januárjában Moszkvában lehetett tudni, hogy ez egy zsákutca. Azoknak, akik belevittek minket, és erőltették a továbbvitelét éveken át, vállalni kell a felelősséget!

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 05. 17.

Megnéztük, hogy neked ne kelljen: Egy hét M1 hírei kormányról és ellenzékről

Április 26. és május 2. között egy hétig néztük az M1 napi 8 hosszabb híradóját és megvizsgáltuk, mennyit szerepel benne a kormány és a kormánypártok pozitív színben, mennyit szerepel az ellenzék negatív színekben, illetve mennyi időt kap az ellenzék saját témáira. Átlagosan napi egy órát ismételgették Habony üzeneteit, míg az ellenzék teljes egésze átlagosan napi 7 percben mondhatta azt, amit ő akart. Ennyit a kiegyensúlyozott tájékoztatásról, amire egyébként a kampányban a törvény is kötelezné a közmédiának csúfolt propagandát. Hiszen az újságírói etika rájuk már rég nem vonatkozik.

mtva3.png

Ha valaki az elmúlt években véletlen bekapcsolva hagyta az M1 híradóit, akkor pontosan tudja, mire számíthat: a kormány sikerpropagandája, egy kis riogatás más bőrszínű emberekkel és az ellenzék lehető legkínosabb módon való bemutatása.  Azért vetemedtünk arra, hogy most mégis megvizsgáljuk, mit is mondanak a Magyar Televízióban, mert az európai parlamenti választások kampányában a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény kötelezi a közmédiát a kiegyensúlyozott tájékoztatásra. Hiszen demokratikus választás csak akkor lehetséges, ha az összes párt el tudja mondani azt, hogy ő mégis mit képviselne és mit tartana fontosnak. Az öt perces álságos interjúk valójában semmit sem érnek, ha közben minden nap, egész nap csak a Fidesz üzeneteit harsogja a "köztévé".

Ha önmagában azt nézzük, hogy mennyiszer szerepel az ellenzék és a kormány /Fidesz, már abban hatalmas különbségek vannak. Megszereztük a statisztikát arról, hogy márciusban és áprilisban összesen kik hányszor szerepeltek a 19:30-kor kezdődő M1 hírekben. Ebből láthatjuk, hogy márciusban mintegy 40%-kal szólalt meg többet az kormány és a Fidesz, mint a teljes ellenzék a Mi Hazánktól a Párbeszéden át az MSZP-ig.  Az arány áprilisban valamelyest javult, valószínűleg a kampánynak köszönhetően, de így is 233:208 arányban jelent meg a kormány és a teljes ellenzék csak a 19:30-as hírekben.

maricus-aprilis.jpg

De hogy bizonyítsuk ez a statisztika mennyire nem jelent semmit önmagában, ezért megnéztük és elemeztük is, hogyan is mutatják az ellenzéket a közmédiában, már amikor mutatják.

Az elemzésbe napi 8 hosszabb híradót vettünk bele, több rövidebb bejelentkezést, pl. 1 perces vagy 5 perces híradókat kihagyva, a reggel 6 órás (30 perc), reggel 8 órás (15 perc); 10 órás (10 perc), a déli híreket (30 perc), délután 4-es (10 perc), este 6 órás (30 perc); 19:30-as (55 perc), és 22:00-as (30 perc).

Az táblázatban itt látható módon azt vizsgáltuk, hogy mennyi időben játszanak le olyan anyagokat a közmédia híreiben, amelyek a kormány fő üzeneteit közvetítik. Külön részkategóriára bontottuk, hogy ebből mennyi az, amely a kormány munkáját ismerteti, például hosszan elemzik a családtámogatás előnyeit vagy Orbán és Salvini találkozójáról beszélnek. Másik alkategóriának vettük a Fidesz-KDNP-t, amikor párt a saját kampányáról beszélhet. A „Fidesz univerzum” kategóriában pedig a Fidesz üzeneteit egyéb módon közvetítő, például kormányzati „független” szakértők mondják el, amit „kértek, hogy mondják el”.  Normális országban a szakértők megszólaltatása nem közvetlen pártutasítás alapján történik a TV-ben, de sajnos ez 2019 magyar valósága.

 

aprilis_26-29.PNG

Ezekből a kategóriákból így kimaradt a közvetlen belpolitikához nem is kapcsolódó külpolitikai anyag az egyértelműség és nagyobb objektivitás miatt, holott elég nyilvánvaló, hogy a spanyol választásról szóló anyag is a Fidesz világképét tükrözi: a riport legnagyobb része az egyébként negyedik helyen végzett, szélsőjobboldali rasszista Vox párttal foglalkozott, és csak mellékesen említették meg, hogy egyébként a szocialista párt nyert. De Trump éltetése is nyilván a Habony-Rogán világban kap csak értelmet.

Összesen a hét nap híradóiban 422 percen keresztül ismételgették a kormányzat üzeneteit. Ez naponta egy órát jelent. A rekorder április 26-án 82 percen keresztül ismételgették Orbán kínai sikereit és a Fidesz aláírásgyűjtését. De a gyengébb napokon is legalább 45 percben ment a direkt kormányzati propaganda. Természetesen nagyítóval sem találunk olyan anyagot, ami a kormányzattal szemben bármennyire is kritikus lenne.

aprilis30-maj2.PNG

Az excel táblázatot itt lehet megnézni egészében

 

És hogyan tájékoztat az ellenzékről a híradó? A teljes 308 percnyi (5 óra 8 perc) ellenzékről szóló anyag mintegy 80%-a állítja be az ellenzéket negatív színben. Ezekben az anyagokban az ellenzék „botrányairól”, veszekedéseiről és ellentéteiről van szó. Amikor egy híradóban négy percet szánnak arra, hogy a főpolgármester jelöltek egymásnak üzengetnek, akkor valójában nem arról van szó, hogy az ellenzék alternatívát tud mutatni a kormánnyal szemben, hiszen nem a saját üzeneteit tudja eljuttatni a TV nézőinek, hanem csak azt, amit a kormányzati propaganda állít róla. Mindezt telefűszerezik a propagandisták olyan pikírt megjegyzésekkel, hogy „egymásnak ellentmondanak az ellenzékiek” vagy éppen, hogy „egyre többen ítélik el” az ellenzéki politikus kijelentését.  

Ezzel szemben az ellenzék saját témáiról, saját anyagairól, saját rendezvényeire sokkal kevesebb idő jut, egy hét alatt összesen 47 perc. Azaz napi nem egészen 7 perc átlagosan. Ami a táblázat részletes tanulmányozása nélkül is világosan mutatja, hogy a legtöbb híradóban egy szó sincs, ahol az ellenzék a saját hangján szólalhasson meg. Messze a leghosszabb műsoridő május elsején délután kapott, amikor a délutáni és esti híradókban is megmutatták, hogyan ünnepelték május elsejét az ellenzéki pártok. Így bár az ellenzéki politikusok számos fontos témáról beszélnek a magyar nyilvánosságban, ez sokakhoz el sem jut. Mindegy hány korrupciós ügy, szakpolitikai javaslat, vagy helyi sikert ér el az ellenzék, erről az állami TV nézői alig kapnak információt.

Én magam is csak egyszer fértem bele az M1 híreibe, mindösszesen 36 másodpercben, amikor elmondhattam, hogy Paks 2 szerződései még a magyar hatályos jogszabályoknak sem felelnek meg. (Erről a független sajtó például itt írt, a bejelentésemről pedig itt láthatod a videót, ha a valóság is érdekel.). Igaz, ugyanezen a sajtótájékoztatómon további három kérdést kaptam a propagandamédiától, hogy mondjak véleményt más ellenzékiek megnyilvánulásairól. Bár önmagában is nevetséges, hogy amíg hosszan elemzik az újonnan született arany piszeorrú majom életét (háromszor adták le az anyagot), addig az évszázad legdrágább és legrosszabb magyarországi beruházásáról, Paks 2-ről mindössze fél percben esik szó. De a helyzet az, hogy ezzel valójában az M1 törvényt is sért.

 A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény alapján a közmédia köteles az eltérő álláspontok bemutatására és kiegyensúlyozott tájékoztatásra. Az adatokból azonban világosan látszik: a Magyar Televízió híradója folyamatosan megszegi a törvényt, hiszen nemcsak, hogy sokkal nagyobb arányban mutatja be az ellenzéknél a kormányt, de valójában az esetek elsöprő többségében az ellenzéket negatív színben tünteti fel.

Az MTVA-nak kötelessége, hogy az M1 híradóiban az ellenzéknek hagyjanak lehetőséget valódi megszólalásra, tájékoztassanak a pártok programjairól és teremtsenek alkalmat arra, hogy az ellenzéki pártok reagálhassanak a Fidesz hazug állításaira. Ezek nélkül nincs valódi demokratikus verseny, és enélkül nincs valódi választás sem.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 04. 29.

Belgrád-Budapest: Egy előre bejelentett lopás krónikája

belgrad_vasut.jpeg

(Kép: nepszava.hu)

A múlt hét híre kétségkívül a Budapest-Belgrád vasút kivitelezéséről szóló döntés volt, amiről 24 óra leforgása alatt kiderült, hogy a változatosság kedvéért Mészáros Lőrincnek fog milliárdokat fialni. A Fidesz szerint szakmai döntés született. Ha azonban megkapirgáljuk az eredeti kínai-magyar megállapodást, akkor hamar világossá válik, hogy már abban kizárták a tisztességes közbeszerzést, és eleve esély sem volt arra, hogy ne Mészáros vigyen mindent. És mindezt gyakorlatilag előre be is jelentették. Talán ezért lépett vissza a 32 érdeklődőből 30, mert rájöttek, hogy ez egy olyan verseny, ahol a győztest a rajt előtt kihirdették. A paksi bővítéshez hasonlóan megbundázott projekt annak a jele, hogy a legnagyobb beruházásoknál a kormány nemzetközi szerződésekkel szisztematikusan próbálja korlátozni a piaci versenyt, kiszolgáltatva Magyarországot a nagyhatalmaknak, és Orbán Viktor alteregóját tömve közpénzekkel. A projekt további nyilvánosságáért, ahogy Paks2 esetében is - mindent meg fogok tenni, és az Európai Bizottsághoz is fordulok.

Szijjártó Péter múlt hét csütörtökön Pekingben büszkén jelentette be, hogy eredményesen végződött a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítására kiírt tender, egy kínai-magyar konzorcium személyében a  győztest is kihirdették. A külügyminiszter kínai sajtótájékoztatóján még szemérmesen elhallgatta, hogy mely cégek alkotják a konzorciumot, de az az index.hu már másnap megírta, hogy az RM International Zrt.-ből, a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.-ből és a China Railway Electrification Engineering Group Kft.-ből álló konzorciumról lehet szó, amely mögött pedig teljes mellszélességgel ott áll Mészáros Lőrinc, továbbá családja és állandó üzletfelei.

Talán nem létezik olyan ember ma Magyarországon, aki komolyan gondolta volna, hogy ebből az üzletből kimaradhat a „magyar Zuckerberg”, ami számára mindenképpen jól fialó beruházás lesz, a magyar adófizetők számára azonban már egyáltalán nem éri meg ez az óriásberuházás. A kínai hitelből finanszírozott, eredetileg 472 milliárd forintra becsült költsége mára 750 milliárdra hízott, pedig még egyetlen kapavágás sem történt. A beruházás során 160 km-en újítják fel a nagyvárosokat nem érintő vasútvonalat, ami szinte biztosan nem fogja beváltani a kormány által hozzáfűzött reményeket, becslések szerint talán 2400 év alatt térülhet meg, nem véletlenül titkosították a megvalósíthatósági tanulmányt tíz évre.

Baljós árnyak

A Fidesz Mészáros győzelmét „szakmai alapú” döntésnek nevezte, kiemelve, hogy „32 cég érdeklődött, és 2 konzorcium adott érvényes árajánlatot, és ezek közül választották ki a "jobb ár/érték arányút". Talán különösnek tűnik, de valószínűleg csak az „úgyis bármit megengedhetünk magunknak” típusú cinizmus folyománya, hogy a kormány maga mutat rá a beépített korrupció egyik legfőbb bizonyítékára.

Szijjártó bejelentéséből tudjuk, hogy a kivitelezési szerződést azt követően fogják megkötni, miután kormány megegyezik a kínai Eximbankkal a hitelszerződés részleteiről. Tehát egyrészt a pontos feltételek ismerete nélkül is győztest hirdettek a tenderen.

Másfelől bár a beruházás, így a hitelszerződés részleteiről egyelőre még nem sokat tudunk, de a Magyarország és Kína között kötött Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényből több mindent is megtudhatunk:

  1. Beszerzés vs. Közbeszerzés

A projekt megvalósítása során nem Magyarország végzi el beszerzéseket, azokon a fővállalkozó kínai-magyar vegyesvállalat, a Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. jelenik meg Ajánlatkérőként, amely cégben magyar oldalról a MÁV Zrt. 15%-os tulajdonosi aránnyal vesz részt, a fennmaradó 85%-nyi részvény a két kínai cég tulajdona. Az Egyezmény 7. cikk 5. pontja alapján „A Fővállalkozó a Projekt megvalósítása során a két Fél által jelen Egyezmény mellékleteként kidolgozandó és elfogadandó Beszerzési Szabályzat szerint végzi a beszerzéseit (...)”. Tehát egy új beszerzési jogszabályi keretet hoztak létre a projekt kedvéért, ami azt jelenti, hogy a magyar közbeszerzési szabályok garanciái nem, vagy csak részlegesen valósulnak meg ebben a 750 milliárdos beruházásban. Így szinte egyáltalán nincs az eljárásban jogorvoslati lehetőség, de a projekt egyes fontos dokumentumainak nyilvánossága is kérdéses, ugyanis a Beszerzési Szabályzat szerint: „A folyamatban lévő Beszerzési eljáráshoz kapcsolódó bármely döntés alapjául szolgáló dokumentumban, előterjesztésben és a döntés elfogadásával kapcsolatosan tudomásra jutott - ide értve a döntés (előterjesztés) megtárgyalásán elhangzottakat is - adatok és információk, üzleti titoknak, vagy bizalmas adatnak minősülnek, illetve nem nyilvános adatok (…)”. Alighanem épp ez szúrt szemet 32 érdeklődőből 30-nak, és tette világossá számukra, hogy itt már a közbeszerzési eljárás előtt megvan a győztes, a tárgyalás előtt az ítélet, és éppen ezért nem adott be szinte senki ajánlatot egy olyan tenderre, amelynek címe ezzel az erővel „Mészáros Lőrinc győzelméhez vezető versenyfelhívás 750 milliárd forint közpénz szemérmetlen eltulajdonítására” is lehetett volna.

  1. Vitarendezés

Az már csak hab a tortán, hogy joggal feltételezhetnénk, hogy egy ilyen költséges, a magyar kormány számára ennyire fontos beruházás során felmerülő viták során Orbán Viktorék kiharcolták azt, hogy vitás kérdések esetén a magyar fél erős pozícióból indulva védhessék meg az ország érdekét. Erről azonban sajnos szó sincs, ugyanis mindössze ennyit találunk benne: „A jelen Megállapodás értelmezésével és végrehajtásával összefüggő esetleges vitákat a Magyar Illetékes Szerv és a Kínai Illetékes Szerv tárgyalás útján rendezi. Megegyezés hiányában a vitás kérdéseket a Felek diplomáciai úton rendezik.” Mindez azt jelenti, hogy amennyiben vita támad, akkor a két ország külügyminisztériuma jegyzékek és démarche-ok tucatjait küldözgetheti egymásnak, de hát mondanom sem kell, hogy a két ország diplomáciai ereje egymáshoz sem hasonlítható. Tehát a helyzet számunkra itt még rosszabb, mint a Paksi szerződésnél, ahol a svájci jogot jelölték meg a felek a vita rendezésének alapjául szolgáló jogrendnek.

Amit összességében látunk, az nagyjából ugyanaz a modell, amit Paks2-nél alkalmaztak. Nemzetközi szerződés a verseny korlátozására és az információk titkosítására, Magyarország kiszolgáltatása az erősebb szerződő partnernek, a közbeszerzés kiszervezése egy (döntően) külföldi céghez, a magyar és uniós közbeszerzési szabályok megkerülése, és végül Mészáros Lőrinc győztes megérkezése a projektbe.

Ugyanakkor pont a paksi szerződések nyilvánosságáért folytatott sikeres perem mutatta meg, hogy érdemes küzdeni az ilyen beruházások minél nagyobb arányú nyilvánosságáért, ezért a kivitelezési szerződés megkötését követően közérdekű adatigénylésben fogom azt elkérni az illetékes minisztériumtól. A közbeszerzési szabályok kijátszása ügyében pedig az Európai Bizottsághoz fordulok.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 04. 17.

Paks II. szerződései: régi csibészek

A paksi bővítésnek sok értelme nincs, magyarázata is kevés, de ezek közül az egyik legfontosabb a projektből kilopható pénz. Korábban is jól látszott, hogyan áramlanak a milliárdok a Fidesz holdudvara felé. A projektcég 2017-es szerződéseinek elemzése ugyanennek a folyamatnak a továbbélését támasztják alá. Fideszes politikusok, Rogán Antal szomszédja, és még sokan mások sütögetik a pecsenyéjüket az egyre bizonytalanabb kimenetelű bővítés körül. Ha nem is épül meg a két új blokk soha, amíg a projekt él, addig is a pénz bőven buzgó forrása a Fidesz-körüli üzleti körnek. Sajnos a mi pénzünk buzog abban a forrásban.

lisznyai.jpg

A Lisznyai u. 38., a paksi kommunikációval megbízott, Rogán szomszédjához köthető cégháló főhadiszállása

Még egy kapavágás sem történt, de Paks II. így is sok tízmilliárd forint közpénzt éget el évente, ahogyan az Átlátszó.hu is megírta, 6 év alatt körülbelül 15 milliárdot fizettek ki csak bérekre. De nem csupán a bérköltségek óriásiak, hanem az egyéb beszállítói szerződések is hatalmas összegeket emésztenek fel. Korábban a Közérdekvédelmi Központtal együttműködésben nyilvánosságra hoztam a 2014 és 2016 kötött szerződéseket, tavaly ősszel a 2017-ben kötött egymillió forint feletti szolgáltatási és beszerzési szerződéseket kértem ki közérdekű adatigényléssel, ebben a bejegyzésben ezeket mutatom be.  És bár a Paks II. Zrt a dokumentumokat csak költségtérítés befizetése után volt hajlandó megküldeni, úgy döntöttem, a nyilvánosságnak joga van ezekhez a szerződésekhez, és kikértem őket. Nézzük hát, mire költötte a Paks II. Zrt.a pénzünket.

A szerződések döntő többsége a társaság működéséhez kapcsolódó szolgáltatások beszerzésére irányult, többek között irodabérletre, névtábla készítésére, páncélszekrények beszerzésére, autómosásra, mobiltelefon javításra, tolmácsolásra és jogi szolgáltatás nyújtására, ahogyan természetesen nem maradhattak ki a különböző kommunikációs szerződések sem a sorból. A rendelkezésemre bocsátott mintegy 30 szerződésből nézzünk meg néhány érdekeset.

  1. Irodabérlet Pakson

A MO-VIMMO Ingatlanforgalmazó Kft-vel 2017. augusztus 17.én kötött szerződés alapján Paks II. bérbeveszi a 667 négyzetméteres bútorozatlan egykori posta épületét a hozzá tartozó parkolóhelyekkel együtt. A bérleti díj havi 11 ezer Euro + ÁFA, amelyhez még hozzájön az üzemeltetési díj, amelynek mértéke mintegy 2,5 millió forint havonta, tehát évente hozzávetőlegesen 41 millió forint bérleti díjat és 30 millió forint üzemeltetési díjat kapnak Paks II.-től. A bérbeadó Kft. ezzel az üzlettel jelentős mértékben megnöveli üzleti eredményét, hiszen a cégjegyzékben elérhető adatok szerint 2016-ban a nettó árbevétele 47 millió forint volt, amelyet a következő évben 70 millióra növelt. Az együttműködés mindenesetre mindkét fél számára gyümölcsöző lehetett, mert a Paks II. honlapján közzétett információ szerint 2018 nyarán az épület alagsorát is kibérelték 10 évre, amelyért 217 millió forintot fizettek. A MO-VIMMO új ügyvezetője 2019. január 29-e óta Bakos Tamás, aki információink szerint a makói Fidesz alapszervezetének alelnöke volt, jelenleg a Makó Polgármesteri Hivatal – Innovációs és Városfejlesztési Iroda irodavezető-helyettese.

  1. Őrző-védők

A Jánosik és Társai Kft. a takarítás- piacon igazi nagyágyúnak számítanak. Ők takarítják egymilliárd forintért a MÁV állomásainak egy részét, de az Országos Vérellátó Szolgálat beszerzésén is ők győztek. Némiképp meglepő, hogy az állami atomcég budapesti irodájának recepciós pultjánál ellátandó személy- és vagyonőri szolgáltatás nyújtására kiírt közbeszerzést is ők nyerték meg. A szerződés szerint mintegy 67 millió forintért vigyáznak az iroda recepciójára. Láthatjuk tehát, hogy a Jánosik és Társai Kft. komoly portfolió-bővítést hajt végre az elmúlt években, hiszen a Németh Szilárd gondos felügyelete mellett ők építik a Csepeli Birkózó Akadémiát is, amelyhez az adófizetők 2 milliárd forinttal járulnak hozzá..

 

  1. Közönségtájékoztatás

Az Euroshow Kft. is megbízható ügyfele lett a Paks II. Zrt-nek, hiszen az országot „interaktív” kamionnal járva már korábban is aktívan tájékoztatták a lakosságot a felépítendő atomerőmű minden előnyéről. Az új szerződés szerint 2017. június 21-e és 2018. december 31-e között tovább folytathatták ezt a tevékenységet mintegy 270 millió forintos keretösszegért. A szerződés a keretösszegen belül meghatároz egy 112 millió forintos keretet, amelyből többek között a közterületfoglalási díjakat is fedezni kellett volna. Mindez csak azért érdekes, mert ahogyan azt egy korábbi blog-bejegyzésben kifejtettem, az Euroshow szinte valamennyi, a roadshow-ban érintett önkormányzattól igyekszik mentességet kérni a közterületfoglalási díj kötelezettsége alól.

 

  1. Médiatervezés- és monitoring

A paksi bizniszből természetesen Rogán Antall szomszédja, Csetényi Csaba sem maradhatott ki, hiszen cégei a korábban megnyert központosított közbeszerzésen keresztül szerződtek Paks II.-vel médiavásárlási- és tervezési, reklámügynökségi, valamint közvélemény-kutatási feladatok ellátására. A 2017 márciusától az év végéig terjedő időszakra Network 360 Reklámügynökség Kft és az Affiliate Network Kft. konzorciuma 138 millió forintot kapott. Mindkét cég a Csetényi és Krskó Tibor által gründolt Hamu és Gyémánt Média Kft. körüli szövevényes birodalom része, ahogyan azt az Átlátszó cikke kiválóan bemutatja. Krskó amúgy Tombor Andrással közösen a rádiós piacon is jól hasít, mindennek ellenére nehéz anyagi helyzetben lehet, hiszen a rászorulók megsegítését szolgáló operatív program forrásaiból is jelentős szeletet hasít ki, a program eredményeinek kommunikálására, amire a teljes program keretösszegének harmadát fordíthatják. De hát ki szorul itt ma jobban rá az uniós forrásokra, mint a Fidesz-körüli oligarcha-kör?

 

A fentiek csupán néhány példa a Paks II Zrt. által kötött szerződésekre, ezen a linken az összes szerződés megtalálható. Ezek a példák is megmutatják azonban, hogyan vált a paksi bővítés már a projekt korai szakaszában megbízható kifizetőhellyé, ami előrevetíti azt is, hogy a későbbi szakaszokban, amelyeknél összehasonlíthatatlanul nagyobb volumenű munkák várhatóak, mire számíthatunk. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogyan fonja egyre szorosabban körül az egész atombizniszt a hol Mészáros Lőrincnek, hol Garancsi Istvánnak, hol Paár Attilának, hol másnak látszó miniszterelnök (erről cikkek itt, itt, itt, itt és itt).

A paksi bővítés azonnali leállítása nem csupán amiatt elengedhetetlen, hogy egy értelmetlen beruházásból időben, még relatíve kis veszteséggel kiszálljunk. A közpénzek szemérmetlen elrablásának is így tudunk a leghatékonyabban gátat szabni.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 03. 27.

Elios-ügy: a nagy közbeszerzési bábszínház

Az Elios-botrány az Orbán-rezsim tökéletes összefoglalása. Épp ezért folytatom minden részletének a feltárását. Az OLAF által is kiderített, és a jelentésükben bemutatott visszaéléseken és korrupción túl az Elios közvilágítási projetjeiben gyakorlatilag akárhová nyúlunk, csalást látunk. Ez történt az úgynevezett "tendereken" is, amelyeken az Elios győzelmét nem bízták a véletlenre. Nem csupán az elbírálás során kellett Tiborcz cégét kihozni győztesnek, de a legtöbb esetben már a versenytársak is csak a színház kedvéért pályáztak. Eleve vesztesnek szánt ajánlatok sejlenek fel, olyan triviális hibákkal, mintha eleve kizárási ok céljából tették volna bele a pályázati anyagokba. Egyes esetekben ugyanaz a fideszes érdekkör tűnt fel "versenytársként" is. Az Elios részvételével bonyolított közvilágítási közbeszerzések egyszerű bábszínházak voltak, ahol szinte minden szereplő pontosan tudta, hogy feladata szimplán Tiborcz István saját lábra állítása. Felbukkan a történetben a röviddel a gyanús közbeszerzéseket követően az MNV élére kinevezett Szivek Norbert is, akit egyenesen a bundagyanús tenderek mellől emeltek fel a magyar nemzeti vagyon kezelésére.  A megbundázott közbeszerzések miatt a GVH-hoz és a Közbeszerzési Hatósághoz fordultam valamint feljelentést is tettem a legfőbb ügyészségen. Na nem mintha az érdemi fellépésükre számítanék, de gyarapodjanak csak a bizonyítékok, nőjön a bűnlajstrom ami alapján számon lehet majd kérni őket.

 kiemelt-kepunk-a-24-hu-montazsa-tiborcz-istvan-lathato-rajta-1024x576.png

Tiborcz a sötétben (kép: 24.hu)

 

Az Átlátszó tavaly tavasszal publikált egy nagyon alapos cikket azokról a cégekről, amelyek valamilyen módon részt vettek az Elios-féle közvilágítási projektekben. 

Az Elios Zrt.-vel gyakran együtt szereplő cégek közül a SAG Hungaria Kft., (jelenleg SPIE Hungaria Kft), és korabeli leányvállalata, a SAG Mérnökiroda Kft. hatszor jelent meg versenytársként, háromszor konzorciumi partnerként, egyszer alvállalkozóként. Az Épkar Zrt. hatszor jelent meg versenytársként, egyszer partnerként, az, U-Light, illetve a tulajdonában lévő U-Light Esco Kft. hétszer nyújtott be vesztes pályázatot.Ugyancsak hétszer pályázott eredménytelenül a Mezei-Vill Kft. míg a Roneko Kft.: kétszer jelent meg versenytársként, négyszer partnerként. Végezetül a Grep Green Public Zrt.: négyszer jelent meg versenytársként, egyszer partnerként. Az Átlátszó cikke részletesen bemutatja, hogy a rendszer, amit ezek a cégek fémjeleznek, gyakorlatilag arra lett kialakítva, hogy fenntartsák a tisztességes közbeszerzések látszatát, anélkül, hogy valódi verseny alakult volna ki ezen a piacon. Nem is ismételném meg részletesen a cikk elemzéseit, meggyőző bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy a tenderek, amiken az Elios indult, bárminek mondhatók, csak tisztességes közbeszerzésnek nem.

Az Átlátszó az általuk feltárt cégháló és összefüggések ismeretésekor nem ír ugyanakkor egy cégről, amelynek megjelenése szintén a közbeszerzések megrendezettségét támasztja alá, de egyben új érdekcsoportot is köt a közvilágítási mutyihoz. Az Origo tavaly februárban egy cikkében azzal mentegette az Elios-t, és próbálta az OLAF „kampány-jelentés” narratívát erősíteni, hogy lám-lám, az Elios-on kívül még milyen sok másik cég is nyert. A felsorolás nagyjából az Átlátszó „bábszínházi” listáját tartalmazza, tehát épp hogy alátámasztja a gyanút, de szerepel benne az Enerin Közvilágítási Kft. is.  Az Enerin elsősorban kistelepüléseken hajtotta végre a közvilágítás korszerűsítését, de akadnak ellenpéldák, például Kisvárda.

Ha visszafejtjük a cég tulajdonosi szerkezetét, akkor az látszik, hogy egy lényeges időszakban (2010-13) egy bolgár (Rusernit OOD) és egy ciprusi (NONES Capital Limited) cég volt a tulajdonos. A ciprusi cég az ottani cégnyilvántartás szerint Szivek Norberthez köthető, a bolgár cég tisztségviselői között pedig Komonczy Zsolt bukkan fel, akiről többek között az Átlátszó is megírta, hogy Szivek üzlettársa. Rádi Antónia ebben a 2017-es cikkben egy jó céghálózatot is felvázolt, amiben Tiborcz is szerepel, majd ezzel a mondattal fejeződik be a cikk:

„A pártbelügyek bennfentes ismerői azt is a szemére vetik, hogy egyetlen, jól körülhatárolható csoportosulást, konkrétan Tiborcz személyét, illetve a Rogán-Habony-kört tünteti ki a rokonszenvével (Szivek). De a fanyalgók óvatosak, mert a tapasztalatok szerint a miniszterelnök azt, akit okkal vagy ok nélkül betámadnak, nem hogy levenné a tábláról, inkább „meghosszabbítja Lovasberényig”.

Szivek segítő közreműködése hamar el is nyerte méltó jutalmát: nem is Lovasberényig hosszabították meg, hanem egészen a Pozsonyi útig, és 2015február 16-án a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatójává nevezték ki.

A közvilágítási projekteknél tehát nem csak összeférhetetlenségi szabályokat sértettek (ugyanaz az érdekeltségi kör működött közre a pályázatok kiírásában, amelyik aztán elnyerte azokat), nem csak túláraztak, vagy vállalhatatlan minőségben végezték el a munkát, de azt sem bízták a véletlenre, hogy kik a versenytársak. Minden jel szerint a pályázatok törvényességének látszatát úgy tartották fenn, hogy kamu indulók sokaságával szórták tele a tendereket, akiknek egyetlen feladata az volt, hogy falazzanak Tiborcz Istvánnal és a Eliosnak, és segítsenek neki megnyerni a közbeszerzéseket. Ez pedig olyan versenykorlátozó megállapodás, amely büntetőjogi kategória.

Ezért a Gazdasági Versenyhivatalhoz, a Közbeszerzési Hatósághoz és az ügyészséghez fordultam, hogy vizsgálják ki a visszaéléseket, elkövetőiket pedig büntessék meg. Na nem mintha számítanék rá, hogy Polt Péter bármikor bármiért is vádat emelne Tiborcz István ellen, de növekedjen csak az a bűnlajstrom, a kollaborációnak, a hivatali kötelesség elmulasztásának, a törvénytelenségeknek az a listája, amiért majd felelnie kell Poltnak a bíróság előtt.

 

 


 

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!