2018. 10. 04.

Kinek jó Paks2?

Mióta a magyar kormány megkötötte az értelmetlen, drága, környezetkárosító, orosz függést okozó paksi bővítésről szóló megállapodást Oroszországgal, azóta feszít a kérdés, hogy vajon kinek a kedvéért erőltetik, kinek jó ez az egész, mert Magyarországnak biztos nem. 

Ma két információ is napvilágot látott, ami segít megválaszolni a kérdést. Kiderült egyrészt, hogy egy friss tendert a beruházás egy kulcsfontosságú elemére Mészáros Lőrinc illetve Tiborcz István érdekeltségei nyertek el. A szerződés arra a Tartalék Vezetési Pontra vonatkozik, ahonnan az egész atomerőművet irányítani lehet, amennyiben egy baleset eredményeképpen az eredeti vezérlőterem használhatatlanná vagy elérhetetlenné válik. Alapvető fontosságú, hogy itt semmiféle hiba ne csússzon be, vészhelyzet esetén nagyjából az múlhat ezen, hogy elszáll-e az atomerőmű, nukleáris sivataggá változtatva a Kárpát-medencét. Erre a kulcsfontosságú feladatra Paks2 esetében a legtapasztaltabb, legmegbízhatóbb céget szemelték ki. No, nem az atomerőmű építésben, vagy ilyen stratégiai fontosságú beruházásokban, hanem a közpénzeknek az Orbán-család felé való terelésében tapasztalt és megbízható cégekről beszélünk, a Mészáros és Mészáros Kft.-ről, illetve az Orbán vejéhez köthető West Hungária Bauról.  

west_hungaria_bau_fit_1200x10000.jpg

Nem kétséges: amit az elmúlt években műveltek, annak következményei tartósan velünk maradnak.

Mindenki megnyugodhat, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező, kiemelkedő képességű cégekről van szó. A Mészáros és Mészáros Kft. lényegében egy, az utóbbi években politikai utasításra, közpénzekkel mesterségesen felhizlalt Família Kft. A West Hungária Bau nevét pedig olyan feledhetetlen emlékű projektek őrzik, mint a háromszor átadott, de utána is repedező, ázó, porló Várkert Bazár. A WHB tapasztalatait az efféle kiemelt kockázatú nukleáris beruházásokban az is alátámasztja, hogy a fellengzősen Energetikai Divíziónak nevezett egységük panelházak és egyetemi kollégiumok hőszigetelésével is foglalkozott már. Sőt, a Paksi Atomerőmű homlokzatának kifestésébe is bevonták őket, hogy amikor felmerül majd a kérdés, hogy milyen alapon nyeri el a paksi bővítési tendereket a miniszterelnök családja, akkor annyit fel lehessen mutatni a kínos feszengés közepette, hogy legalább jártak már Pakson.

A másik hír szerint újabb, a paksi bővítésbe beszállító magyar cég került orosz ellenőrzés alá. A 444.hu cikke bemutatja azt is, hogy már korábban elkezdtek teret nyerni az oroszok a Paks2 potenciális beszállítójaként felmerülő cégekben. 

Ha valakinek eddig kérdéses volt, most már tisztábban látjuk, kinek van szüksége Paks2-re. Mészáros Lőrincnek, a saját lábon gyarapodó Tiborcz Istvánnak, a többi kormányközeli sötét oligarchának, meg az oroszoknak. És ami az ő érdekük, az ma egyenlő a kormámnyzással. Hogy az érdekeik érvényesítése adott esetben nukleáris kockázatot eredményez? Hogy a sokat reklámozott 40 %-os magyar beszállítói részaránynak a töredéke sem fog teljesülni, mert mindenre ráteszik a kezüket az oroszok, a megmaradó morzsákat pedig egy kicsit tágasabb cellára való, a miniszterelnök közvetlen környezetét alkotó oligarchakör fogja felporszívózni? Hogy az egész ország évtizedekre ráfizet az egészre? Ezek a szempontok ma nem részei a kormányzati döntéshozatalnak. Ha definiálni kéne a Bogár László által oly sokat és oly nagy kedvel emlegetett komprádor burzsoázia fogalmát, akkor elég lenne egy Orbán Viktor családját és közvetlen barátait ábrázoló csoportfényképet elővenni. Egy egész ország legalább két generációjának életét emésztik fel, hogy magánjetekkel röpködhessenek Chelsea meccsekre. Amit eddig afrikai diktátoroktól, dél-amerikai államfőktől, párttitkárból örökös vezetővé átalakult közép-ázsiai csinovnyikoktól láttunk, az ma itt történik meg velünk. Mert hagyjuk, hogy megtörténjen.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2018. 10. 01.

Már Brüsszelben is tudják, hogy pofára osztják nálunk az EU-s pénzeket

Forró téma mostanában az EU-s pénzek felhasználása körüli szabálytalanságok miatti pénzbefagyasztás. Több száz milliárd forint kifizetése csúszik, ez pedig már költségvetési  egyensúlyi problémákat okoz. Friss információim szerint a legnagyobb csapást egy eddig árnyékban maradt program, a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) működésének szabálytalanságai okozzák. Brüsszelben is rájöttek ugyanis, hogy ebben politikai alapon, pofára osztják a pénzeket.  Nem vészes, 2020-ig csupán 1200 milliárd forint kifizetése forog kockán.

 karacsonyfa_o-640x928.jpg

Tavaly decemberben a Bács-Kiskun megyei karácsonyfa alá érkezett meg a döntés a nyertes megyei TOP-os pályázatokról. Csakhogy az Európai Bizottság szerint aligha szakmai alapon születtek a döntések. (fotó:alfoldiregiomagazin.hu)

A birtokába került kormányzati jelentés alapján a G7 portál írt először arról, hogy az EU ellenőrzései jelentős és rendszerszintű szabálytalanságokat tártak fel az uniós források magyarországi kifizetésénél. Emiatt több operatív program kifizetései állnak, ennek következtében pedig már nyár végére az éves tervet meghaladó mértékű költségvetési hiány halmozódott fel. A tényfeltáró portál szerint leginkább a Közbeszerzési Felügyeleti Főosztálynál tapasztaltak súlyos szabálytalanságokat és a nagyon rossz (3-as) minősítés miatt leginkáb IKOP és KEHOP programokat érinthetik a pénzügyi korrekciók, kifizetési korlátozások. Kormányzati és bizottsági forrásaim egybehangzó álláspontja szerint azonban a legsúlyosabb helyzet nem ezeken a területeken, hanem a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programnál (TOP) alakult ki, és ez valóban százmilliárdokra rúgó kifizetési befagyasztásokat eredményez. Az IKOP programban eddig alapvető szabálytalanságokat nem tártak fel, sőt, ebből a szempontból az egy relatíve jól működő program – hogy milyen rejtélyek övezik mégis, arról majd később.

A KEHOP-ról, azon belül is elsősorban a 2. pillérről már tavaly ősszel nyilvánosságra hoztam, hogy egy postaládámban landoló bizottsági auditjelentés-tervezet szerint rendkívül súlyos szabálytalanságok tapasztalhatók a pályázati rendszerben, és a kérdés tisztázásig felfüggesztik a kifizetéseket, végső soron pedig akár 100 milliárd forintos nagyságrendű forrásvesztéssel is járhat a botrány. Az ügyben tavaly feljelentést tettem a Legfőbb Ügyészségen Az ügyészség a 420 milliárdos visszaélés gyanújának ügyében tett feljelentést példaértékű sebességgel elutasította, megérdemelten osztottak rekordjutalmakat az ügyészségnél. Igazán kemény évet zártak a fideszes korrupció eltussolásában.

A közemúltban a birtokomba került, és több forrásból megerősített információ szerint ennél is kritikusabb ugyanakkor a TOP körül kialakult helyzet. A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program hatalmas összegeket mozgat meg, a 2014-2020-as költségvetési időszakban Magyarországra uniós forrás 15,71%-a, 2013-as árakon 3 389 963 001 euróról, azaz – árfolyamtól függően – 1100-1200 milliárd forintról beszélünk. 

A gondok ráadásul itt nem csupán egyes tengelyekkel vagy konkrét beruházásokkal, közbeszerzésekkel vannak, hanem a teljes döntéshozatali rendszerrel szemben fogalmazódtak meg kifogások a Bizottság részéről. Kormányzati forrásom állítása szerint a fő kifogást azzal kapcsolatban emelték az EB részéről, hogy a TOP döntéshozatalban kulcsszerepet játszó megyei közgyűlések döntéseinek szakmai indokolhatósága és ellenőrizhetősége erősen kétséges, a magyar irányító hatóság nem gyakorol érdemi felügyeletet. Nincs világos kritériumrendszer, sem pedig indoklás, hogy egyes települések miért élveznek előnyt másokhoz képest, egyes projektek miért kapnak támogatást, másokat pedig miért utasítanak el. Egyszerűen hiányzik a döntéshozatalból a világos szakmai kritériumrendszer. Magyarra fordítva az EU-s bürokrácia diplomatikus megfogalmazásait: a pénzeket pofára osztják, vélhetőleg döntően politikai alapon. A Bizottság auditjelentése már megjárta a magyar hatóságokat, amelyek válaszukban nem tudtak értékelhető érveket felhozni a rendszer mellett. A vizsgálat immár végső szakaszát futja, egy kormányzati forrásom arra utalt, hogy a Bizottság a magyar véleményeket is feldolgozó végleges auditjelentést is elküldte már a magyar kormánynak, amire a kormány válaszolt, és jelenleg a magyar válasz végső értékelése zajlik a Bizottságban. Ennek lezárultával döntés születhet az alkalmazandó szankciókról, pénzügyi korrekciókról, ez azonban nem várható az év végéig, addig pedig nem történnek kifizetések a rendszerben.

Jóllehet a TOP eddig nem szerepelt a sajtóban, mint rendszerszintű szabálytalanságokkal átszőtt operatív program, mégis ezt támasztják alá azok a konkrét korrupciógyanús esetek, amelyek a TOP keretében valósultak meg, és a médiát is megjárták. Talán a legemlékezetesebb ezek közül a hatvani botrány, ahol nem csak Lázár János keveredett a pénzosztás körül konfliktusba a Heves megyei fideszes kiskirály Szabó Zsolt államtitkárral, de lényegében írásba adva derült ki, hogy a források elosztása átláthatatlan és szubjektív. TOP-os visszaélésekről írt a sajtó ezen túl rakamazi és más Borsod megyei pályázatok kapcsán is. A borsodihoz hasonló típusú visszaélésekre (fillérre egyező pályázatok, vagy azonos címre bejegyzett cégek versenyeznek egymással) derült fény Lázár János bukását követően Hódmezővásárhelyen is, amelyekben többek közt a valami perverz humor keretében Költség Stop Kft. névre keresztelt cég is érintett. Ebben az ügyben felbukkan az a System Service Kft. is amely már Szíjj Lászlóhoz, és egyenesen Mészáros Lőrinchez köti a TOP-os visszaéléseket. Mészáros Lőrinc neve nem csak azért érdekes, mert éppen a szomszédos Békésben állt fejre Brüsszelben az egész 420 milliárdos szennyvíz-program az egyértelműen az ő személyére optimalizált kerettender-rendszer miatt, hanem azért is, mert a TOP pályázatokban is igen jól hasít a miniszterelnök üzleti alteregója. Csak példaképpen néhány közelmúltbeli nyertes pályázata:

  • Felcsút: (2018.06.25) 2 közbeszerzés, vízrendezés, tározó rekonstrukció: 150 M
  • Békés: (2018.06.19.) iparterület fejlesztése: 60 M
  • Telekgerendás: (2018.04.24.) környezetvédelmi infrastruktúra: 82 M
  • Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság: (2018.04.20.) Boros-Dráva revitalizációs projekt, 134 M
  • Felcsút: (2018.03.27.) Környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére Felcsúton (I. és II. ütem), 168 M
  • Kétsoprony: (2017.07.24.) csapadékvíz elvezetés, 66 M
  • Felcsút: (2017.05.29.) „Környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére Felcsúton (I. és II. ütem), 168 M

uresen-all-a-felmilliardos-beruhazas_image_10282102_16-9.jpg

A teljesen céltalan, és kizárólag lopási célú EU-s beruházások állatorvosi lova, a rakamazi ökomutyi (fotó: greenfo.hu)

A napvilágot látott korrupciós esetek, illetve a szakmányban nyertes pályázók kiléte elég látványosan támasztják alá a politikai alapú pénzosztás gyanúját, amit a jelek szerint a Bizottság határozottan bizonyítva lát. Az ebből fakadó pénzvisszatartás pedig komoly problémákhoz vezet. Az uniós módszertan szerinti hiányt alapvetően nem befolyásolja, mivel itt a számlák Bizottságnak való benyújtása, és nem a tényleges brüsszeli kifizetés a perdöntő. Mivel azonban horribilis pénzekről van szó (a KEHOP 2. tengely 420 milliárd forintjához hozzáadva a TOP keretében kiosztott vagy már ki is fizetett összegeket, továbbá a más programok szabálytalanságai miatti befagyasztásokat, a pénzvisszatartás összességében eléri az 1000 milliárdos nagyságrendet), ezért ha a hiánycél teljesül is, a költségvetés súlyos cash-flow problémába ütközhet – erre utal az önkormányzatoknak kiutalt, de még el nem költött pénzek gyors visszavétele is.

A költségvetés készpénzállományának hiánya nagyrészt tehát az EU-s kifizetések elmaradásával áll összefüggésben. De nem csupán a Bizottság általi pénzvisszatartás járul ehhez hozzá. Hatalmas pénzmennyiség ragadt eddig bent rejtélyes módon az Integrált Közlekedési Operatív Programnál (IKOP) is. Jóllehet itt a Bizottság ellenőrei eddig nem tártak fel olyan, rendszerszintű szabálytalanságot, ami a keret kifizetéseinek felfüggesztését vonná maga után, Budapestről mégsem érkeznek számlák Brüsszelbe. Márpedig itt nem kis tételről van szó. A BKV jelentős trolibusz- és villamosbeszerzései, vasútfejlesztési, gyorsforgalmi és közútútépítési projektek, elővárosi közlekedési fejlesztések fedezetéül szolgál ez a program, ugyancsak nagyjából 1200 milliárdos nagyságrendben. A számlák elküldésének elmaradása több száz milliárd forint érkezését akadályozza, késlelteti. Hogy mi húzódik meg annak hátterében, hogy a kormány a súlyos cash-flow helyzet ellenére nem hívja le a forrásokat, arra egyelőre nincs magyarázat. Az eredeti projektlista módosításai, számos fejlesztés váratlan kihúzása az operatív programból (http://www.kozlekedesvilag.hu/2018/01/29/modosult-az-ikop-lista/) arra utal, hogy talán még sincs minden annyira rendben ezzel az OP-vel sem, ahogyan azt a Bizottság látja. De mielőtt kiborul a bili, házon belül próbálják rendezni a helyzetet.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2018. 09. 27.

Paks2 tényleg haldoklik: sorra eredménytelenek a közbeszerzések

Eredménytelenül zárult egy újabb paksi tender az orosz közbeszerzési portál alapján, mivel nem sikerült céget találni, amelyik megtervezné a paksi hűtővízcsatorna bővítését az új paksi blokkok ellátás céljából. A hűtővíz kérdése amúgy is a paksi bővítés egyik legkritikusabb pontja. Idén nyáron az alacsony vízállás és a Duna magas hőmérséklete miatt a most működő 4 blokk is olyan mértékben melegítette fel a folyót, hogy csak intenzív trükközéssel lehetett elkerülni az erőmű egyes blokkjainak leállítását. Elképzelhető, hogy milyen súlyos korlátot jelenthet ez majd, ha Paks2-vel több mint megkétszereződik az erőművek teljesítménye (2000-ről 4400 MW-ra) és hűtővíz-igénye (100 m3/s-ról 232 m3/s-ra). 

A hőterhelés mellett azonban a hűtővízellátás kialakítása is gondot okozhat. A jelenlegi tervek szerint Paks2 a jövőben Paks1 meglevő, Dunából kivezetett hűtővízcsatornájából kapna hűtővizet. Annak kapacitása azonban nem elegendő a közel másfélszeresére növekvő vízigény kiszolgálására, ezért jelentős mértékben ki kéne bővíteni. Erre Paks2 tervezői azt a szédületes, Mekk mestert állva hagyó megoldást eszelték ki, hogy Paks1 folyamatos üzeme, azaz az üzemvízcsatorna folyamatos használata közben fogják duplájára növelni annak kapacitását. Kb. mintha az autópályán 130-cal száguldva bemásznának a motorba, hogy hengerfejet szereljenek. Nagyon teoretikusan nézve akár még jól is elsülhet. Mondjuk ha nem jön be az a fél százalék valószínűség, hogy minden rendben pont úgy zajlik, ahogy tervezték, akkor azért elég nagy baj van. De miért ne hinnénk el annak a csapatnak, hogy mindent nagyon pontosan előre tudnak tervezni, amelyik a projektbe 4 év alatt 3 év késést halmozott fel, mert egy sima engedélyezési eljárás időigényét is képtelenek nagyságrendileg megbecsülni? 

hutovizcsatorna.jpeg

A hűtővízcsatorna mai állapota (fotó:nepszava.hu)

Szóval van elvi lehetősége még annak is, hogy nem lesz katasztrófa. Az előjelek mindenképpen biztatóak. Augusztus végén írta ki a Roszatom leánycége a tenderfelhívást az üzemvízcsatorna-bővítés kiviteli tervezésére és megvalósítására. Az orosz közbeszerzési honlapon napokban közzétett közlemény szerint nem érkezett egyetlen, a tenderfeltételeknek megfelelő ajánlat sem a projektre. Az egyik pályázó, a Főmterv, a beadási határidőt sem tudta tartani, a másik, határidőn belül érkezett orosz ajánlat viszont nem teljesíti a speciális szakértőkre vonatkozó előírásokat, így el kellett utasítani. Azaz érvényes pályázat híján a közbeszerzés eredménytelenül zárult. Erősen aggasztó, hogy az egész építkezés nukleáris biztonság szempontjából egyik legkritikusabb lépésére, az üzemvízcsatorna működés közbeni kibővítésére szemmel láthatólag nem tolonganak a megfelelő, hozzáértő pályázók. Márpedig itt tényleg nem lehet hibázni. Nem férnek bele olyan balesetek, mint a Paks2-vel azonos típusú belorusz asztraveci, vagy szentpétervári Leningradszkaja2 erőművek építésénél, ahol túl széles vasúti rakománnyal kaszáltak el oszlopokat, meg leejtették (nb. leejtették!!) a reaktortartályt a magasból. Ha egy munkagép építkezés közben megcsúszik, és befordul a hűtővízcsatornába, vagy suvadni kezd a part, és akadály képződik a csatornában, váratlanul lehetetlenné téve a biztonságos üzemhez szükséges vízmennyiség eljutását az erőműbe, akkor legjobb esetben le kell állítani Paks1-et (az ország villamosenergia-igényének 40 százaléka hirtelen kiesik), de ha nem történnek megfelelő időben megfelelő lépések, ennél rosszabb forgatókönyv is elképzelhető. És azt már a 2003-as súlyos üzemzavarnál is láthattuk, hogy ha valamivel, hát azzal nem lehet Paks1-et vádolni, hogy vészhelyzetben professzionálisan és a helyzetnek megfelelően járna el. Erre az egyszerű és kockázatmentes feladatra nincs egyelőre megfelelő jelentkező, csak egy olyan, amelyik egy beadási határidőt sem képes betartani, meg egy másik, amelyik nem tudja elolvasni, hogy hány darab magyar mérnökkamarai mérnök kell ahhoz, hogy érvényes legyen az ajánlat. Biztató helyzet.

A sötét fellegek azonban nem csak a mi fejünk fölött gyülekeznek. A paksi bővítés haldoklása hónapok óta nyilvánvaló. Minden elképzelhető határidővel csúszásban vannak, összességében vagy 3 év késést gyűjtöttek be 4 év alatt; a finanszírozási szerződést a projektért felelős miniszter szerint is módosítani kell; a miniszterelnök szerint a határidők már nem is érdeklik őket, annyira reménytelen a helyzet; és sorban érkeznek a hírek az eredménytelen közbeszerzésekről. Nyár végén az  atomerőmű létesítéséhez és üzembe helyezéséhez kapcsolódó dokumentumok véleményezésére, illetve a személyzetképzéshez szükséges tananyagok szakmai felülvizsgálatára vonatkozó tenderek zárultak eredménytelenül (az ezzel kapcsolatban benyújtott adatkérésemre küldött válasz pedig ugyan a maga nemében tökéletes, amennyiben ennél üresebb választ már nem lehetett volna adni, ugyanakkor teljes tanácstalanságról árulkodik, hogy hogyan lesz ebből eredményes közbeszerzés). Most pedig az üzemvízcsatorna bővítése szenved késedelmet a megfelelő jelentkezők hiánya miatt. A közbeszerzések sorozatos eredménytelensége nem csak az okozott késés miatt veszélyezteti az egész beruházást. Arra utal, hogy komoly piaci szereplők egyszerűen nem érdeklődnek a projekt iránt, és nehézséget okozhat a megfelelő felkészültségű cégek és szakemberek bevonása az építkezésbe. És komoly biztonsági aggályokat is felvet, hogy vajon a kritikusan kockázatos munkákra lesz-e minden szempontból megfelelő jelentkező, vagy majd ha ló nincs, szamár is megteszi alapon valami buhera-cégnek végül odaadják az egész üzemvízcsatorna-bővítést, hadd tanuljanak mély vízben úszni. Biztos vagyok benne, hogy a közbeszerzés ajánlattételi árát legfeljebb kétszeresére kéne növelni ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc, Garancsi "Luxusgépenröptetemaminiszterelnököt" István, vagy valamelyik másik oligarcha meg ne lássa benne a fantáziát. Az ő gazdagodásuk pedig, mint tudjuk, a Fidesz politikájának lényege. Ezért a célért egy nukleáris baleset kockázatát szívesen venné nyakába az ország, ebben biztos vagyok, aki meg nem, az mind Soros György. 

Jó hír is van azért. Takarításra, őrző-védő szolgáltatásokra és fordításra sikerült érvényes közbeszerzéseket kiírni az idén Pakson! 

 extract_from_protocol_12391-52-paks-18-p_page_1.jpg

extract_from_protocol_12391-52-paks-18-p_page_2.jpg

extract_from_protocol_12391-52-paks-18-p_page_3.jpg

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2018. 09. 24.

A Trócsányi minisztert soraiban tudó kormány nettó negyedmilliárdért megbízza Trócsányi ügyvédi irodáját, hogy együttműködjön Trócsányi igazságügyminiszterrel

 

A Miniszterelnökség és a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda között létrejött, és Ferjancsics László váci önkormányzati képviselő adatkérése nyomán birtokomba került szerződés szerint a kormány a hivatalban igazságügyminiszter ügyvédi irodáját bízta meg a magyar fél képviseletével abban a perben, amelyet Ausztria indított az Európai Bizottsággal szemben az Európai Bíróságon, a paksi bővítéshez nyújtott magyar állami támogatás jogszerűségét , és az ahhoz adott uniós jóváhagyását kifogásolva. Az osztrák fél szerint a döntés versenytorzító hatású, és sérti az európai versenyjogot. Ebbe a perbe avatkozott be az Európai Bizottság oldalán a magyar kormány, amelynek a tisztességes versenyről alkotott fogalmait semmi sem illusztrálja jobban, mint a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodával kötött szerződés. 

A szerződés szerint az igazságügyminiszter résztulajdonában álló ügyvédi iroda már a csupán azért  több mint nettó 50 millió (bruttó 64 millió) forintot kasszíroz, hogy elemzi az Európai Bíróságnak az Ausztria által a Hinkley Point C brit atomerőmű állami támogatása miatt indított perben hozott ítéletét. Ezen felül  bruttó120.000 forintos órabérben képviselik a magyar kormányt a perben, maximum nettó 236 millió (bruttó 300 millió( forintos keretösszegig, összességében tehát 364 millió forint juthat az igazságügyminiszter cégének a kormány képviseletéért. 

Külön pikantériája a szerződésnek, hogy az kiköti, hogy a Nagy és Trócsányi Ügyvédi irodának szorosan együtt kell működnie Trócsányi igazságügyminiszterrel a per során - elborzadva gondolunk bele, hogy ha ez nem szerepelne a szerződésben, vajon Trócsányi cége szóba állna-e Trócsányival? Hogy a finom belsős poénok, vagy az arcátlanság világcsúcsa-e, azt döntse el mindenki maga, de a szerződés II/5. pontja azt is megállapítja, hogy a Megbízott (Trócsányi cége) esetében összeférhetetlenség nem áll fenn, és amennyiben ebben változás állna be, arról az ügyvédi iroda haladéktalanul értesíti a kormányt (benne gondolom Trócsányi minisztert, aki jeges rémülettel fog a szívéhez kapni, hogy micsoda nepotizmus zajlik már itt a háta mögött).

Emlékeztetőül: Trócsányi ügyvédi irodája már korábban a kritikák kereszttüzébe került, mivel első ránézésre is a miniszteri megbizatással összeférhetetlen feladatokat kapott a kormánytól. Ez a mostani kör azonban alighanem minden korábbit felülmúl, és a kormány nepotista, korrupt gyakorlatában is szintugrást jelent. Világos, hogy a kormány tagjai maradéktalanul elvesztették a kontrollt önmaguk felett, és nem lehetséges a korrupciónak olyan nyilvánvaló és megkérdőjelezhetetlen gyakorlata, amitől legalább a kormány miniszterei megpróbálnák megtartóztatni magukat. 

 

Szegény, szegény Magyarország!

trocsanyi_szerzodes_image.jpg

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2018. 09. 05.

Hatósági bejelentést teszek: vizsgálják ki a törvénysértést Pakson!

Képzeljék el, hogy a közutakon a sebességkorlátozások betartásának traffipaxos módja helyett átállunk egy olyan rendszerre, ahol az autósok saját maguk mérik a saját sebességüket, ráadásul az automata sebességmérőjük éppen a szigorúbb sebességkorlátozásokhoz érve meghibásodik, ezért tartalék kézi készülékkel kezdik el mérni a saját sebességüket. De ez nem minden! A kézi mérést gyakorlatilag tetszőleges időpontban végezhetik, mondjuk pont akkor, amikor a leglassabban haladnak. Pedig a szabályok így is elég rugalmasak: lakott területen például a szokásos 50 helyett 70 km/h a korlát. Ahol a rendőrség is mér, ott pont nincs sebességkorlátozás, az ő eredményeik azonban így is rendre jóval magasabbak, mint az autósok saját mérései, de ez senkit nem zavar. Ugye röhejesen hangzik? Pedig pontosan ez történik a Paksi Atomerőmű hűtővizének esetében. A szinte bizonyos törvénysértések miatt a hatóságokhoz fordulatm a szabálytalanságok kivizsgálását és szankciók alkalmazását követelve, egyben kérdéseket is tettem fel a rendszer nyilvánvaló abszurditásaira vonatkozóan.

gozolgo_hutoviz_stoppaks22.jpg

       A gőzölgő paksi hűtővíz a visszabocsátási pontnál (Forrás)

Az elmúlt hetekben a Paksi Atomerőmű hűtővizének hatására a Duna kritikus mértékben felmelegedett. Az erőmű adatai szerint hajszállal ugyan, de az előírt 30 fok alatt maradt az ellenőrzési ponton a vízhőmérséklet (29,88 C fok), az Energiaklub és az Átlátszó ugyanakkor 30 fok feletti eredményeket mért. 

Az is kiderült, hogy a miközben az automata hőmérsékletmérő, amelyik óránként vizsgálja a vízhőmérsékletet, Paksnál éppen a kritikus, alacsony vízállás idején, amikor a legfontosabb lenne a vízhőmérséklet mérése, nem működik. Ezért kézi mérésre álltak át, amely naponta egy alkalommal mérte a vízhőmérsékletet a fenti időszakban. A mérés időpontja azonban a reggeli-délelőtti órákra esett, amikor a Duna vízhőmérséklete még messze nem érte el a napi maximumot, pontos helyszíne pedig nem ismert, így elképzelhető, hogy relatíve alacsonyabb hőmérsékletű zónában történtek a mérések, miközben a 30 fokos korlátot a teljes folyószelvényben teljesíteni kéne. Ráadásul az Átlátszó által kikért adatok alapján eltérések mutatkoztak a vízügyi hatóság és az atomerőmű által mért dunai vízhőmérsékletek között is. Továbbá fény derült arra, hogy a Paks által kibocsájtott hűtővíz hőmérséklete 2018. július 7. és 2018. augusztus 27. között minden nap meghaladta a 30, és heteken át elérte a 35-36 C fokot is. Csak jelzem, hogy Paks II. környezetvédelmi engedélye szerint nem bocsátható vissza 30 foknál melegebb hűtővíz a Dunába, ha tehát működne a két új blokk, amelyek ugyanezt a melegvízcsatornát fogják használni, akkor a magyar energiatermelés 60-70 százalékát adó két erőművet másfél hónapra le kellett volna állítani. De a jelenlegi előírások  megszegésére is sor került. A számítások szerint maximum 33 fokos hűtővíz és 25 fokos Duna háttérhőmérséklet, azaz minimum 8 fokos hőlépcső szükséges ahhoz, hogy tartani lehessen a 30 fokos határértéket a kibocsátási ponttól számított 500 méteres keresztmetszetnél. Kizárt tehát, hogy 27 fokos dunai vízhőmérséklet és 35-36 fokos hűtővíz esetén tartható lett volna a hőmérsékleti határérték. Vízügyi modellekkel bizonyítható, hogy a nyilvánosan elérhető adatok alapján nem lehetett 30 fok alatt tartani az ellenőrző ponton a dunai vízhőmérsékletet, a Paksi Atomerőmű tehát megsértette a jogszabályi előírásokat.

hocsova_paks.jpg

A paksi hűtővízcsóva augusztus végén (feltételezett állapot)

Az egész ügy kérdések sokaságát veti fel, a vonatkozó magyar előírások megfelelőségétől az önellenőrzés gyakorlatának megbízhatóságán át a hatóságok kellő szigoráig. Ezért az Országos Atomenergia Hivatalhoz, a környezetvédelmi hatósághoz és a vízügyi szervekhez, valamint a Paksi Atomerőmű Zrt.-hez fordultam, felszólítva őket hatósági vizsgálat lefolytatására az engedélyben foglaltak megsértése miatt, a szükséges jogkövetkezmények megállapítása és szankciók alkalmazása érdekében. Választ várok továbbá többek között az alábbi kérdésekre:

 

1. Lehetséges-e, hogy miközben az előírások szerint az ellenőrzési pontnál a Duna teljes keresztmetszetében tartani kell az 30 fokos határértéket, az erőmű önellenőrzést szolgáló méréseit csak egy vagy két ponton végzik? Miként lehetséges úgy elhelyezni egy automata mérőműszert, hogy az pont a mérések szempontjából legkritikusabb idószakban, alacsony vízálláskor nem szolgáltat adatokat?

2. Hogyan lehetséges, hogy a paksi atomerőmű az erőmű és a hatóság által mért adatok jelentősen, akár az 1 fokot is megközelítő nagyságrendben eltérnek egymástól, és az erőmű következetesen számára kedvezőbb (alacsonyabb) értékeket mér? Mennyire tekinthető megbízhatónak az erőmű önellenőrzése, ha szisztematikusan a saját maga számára kedvezőbb adatokat mér a hatósági eredményekhez képest? Eltérése esetén a hatóság mely adatokat tekinti irányadónak?

3, Nem szükséges-e a fenti anomáliák fényében a Paksi Atomerőmű önellenőrzése mellett a vízügyi vagy a környezetvédelmi hatóság független méréseinek bevezetése a hűtővíz kibocsátási ponttól számított 500 méteres szelvény több pontján?

4. Magyarországon miért 30 fok az a határérték, amelynél adminisztratív korlátokat kell bevezetni, miközben ez más országokban alacsonyabb, Európa legtöbb országában 28 fok, de Svájcban például 25 fok? Milyen számítások és előírások következménye a magyarországi 30 C fok?

5. Hány alkalommal és milyen mértékben avatkoztak be (OAH illetve MVM Paks) a reaktorok teljesítményébe a július 1-től augusztus 30-ig terjedő időszakban, amikor 25 fok felett volt a Duna, annak érdekében, hogy tartani tudják a 30 fokot.

 6. A vízügyi szervek miért nem közölnek online elérhető vízhozam adatokat épp a kérdéses paksi vízmércénél, miközben más pontokon ezek az adatok elérhetők?

Elfogadhatatlan, hogy a magyar hatósági és ellenőrzési rendszer az előírások szigorú betartatása helyett gyakorlatilag minden pontján arra játszik, hogy hogyan tud segíteni a Paksi Atomerőműnek kibújni az előírások alól. Ennek sürgősen véget kell vetni, és egyben azonnali hatállyal felmondani a helyzetet még tovább súlyosbító Paks2 szerződését.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2018. 08. 27.

Paks2 engedélye szerint a múlt hét nem is létezett

Csak a hatósági rásegítésnek köszönhető, hogy múlt héten az alacsony vízállás és a magas vízhőmérséklet miatt nem kellett leállítani a paksi atomerőművet, ahogy erről a napokban írtam. Az Energiaklub és az Átlátszó meg is mérte a dunai vízhőmérsékletet Paks alatt, és ténylegesen 30 fokot meghaladó vízhőmérsékleteket mértek. Arról azonban kevesebb szó esett, hogy mi történne Paks2 üzembe helyezése után egy hasonló helyzetben. Az új erőmű környezeti hatástanulmánya szerint ugyanis az a helyzet, ami a múlt héten három napon keresztül fennállt, az egyszerűen nem létezik. Paks2 úgy kapott engedélyt, hogy a következő 70 évben, az új blokkok élettartama alatt nem fordulhat elő az, ami a múlt héten valósággá vált. 

 duna_kiszarad.jpg

Forrás: Topolánszky Tamás - A kiszáradt Duna. Szerencsére csak vízió, nem úgy mint lenti kép Esztergomból 

Paks2 környezeti hatástanulmányának egyik kritikus pontja a hűtővíz visszaeresztésének Dunára gyakorolt hatása. Még maga a hatástanulmány is elismeri, hogy ez egy jelentős, és tartósan fenálló kockázat. Az eredeti hatástanulmány azzal trükközött, hogy 1500 m3/s vízhozam mellett számolta ki a hőterhelés hatását a Dunára (ami másfélszeresen meghaladja a tényleges kisvízi adatokat, és inkább egy középvízi állapotnak felel meg).Beltáható, hogy ha másfélszer annyi 25-26 fokos vízhez engedjük hozzákeveredni a 6 blokk párhuzamos üzemekor képződő 232 m3 33-34 fokos hűtővízet, a végső hőmérséklet jóval alacsonyabb lesz, és vidáman bemutatható a 30 fokos környezeti határérték betartása. De ez annyira nevetséges volt, hogy a még kukacoskodással igazán nem vádolható környezetvédelmi hatóság sem mert az engedélyre így pecsétet nyomni, és előírta, hogy sokkal kisebb, 950 m3/s vízhozamra is végezzék el a számításokat. Ezt követően hiánypótlásként benyújtották a 950 m3/s vízhozamra elkészített elemzéseket. Az engedély érdekében itt egy másik trükköt alkalmaztak. Míg az 1500 m3/s-os vízhozamnál ténylegesen 25-26 fokos dunai háttér vízhőmérséklettel számoltak, a 950 m3/s-os vízhozam esetében - bár elvégezték az alacsony vízhozam - magas vízhőmérséklet kombinációra vonatkozó számításokat, de azt gyakorlatilag nulla valószínűségű helyzetként kezelték - azt vetették be, hogy a 2032-re valósnak tekintett számításoknál a kisebb víztömeghez egyszerűen alacsonyabb alap vízhőmérsékletet társítottak, és azt feltételezték, hogy a 950 m3/s vízhozamkor a Duna 20-21 fokos. A kevesebb  víz nem vette volna fel a modellekben az érkező hőterhelést, úgyhogy szimplán a papíron "lehűtötték" a Dunát, hogy a kevesebb, de hidegebb vízbe elegyedő hűtővíztömeg végeredménye szintén tartsa a 30 fokos határértéket. Az olyan helyzeteket, amikor a Dunán az alacsony vízállás magas vízhőmérséklettel párosul, zéró valószínűségűnek nyilvánították.

Ahogy a tanulmány fogalmaz

a vizsgálatokat a 950 m³/s-os vízhozammal és magas Duna vízhőmérséklettel is elvégeztük. Meg kell azonban jegyezni, hogy ilyen vízhozam-vízhőmérséklet kombinációnak a kialakulása nagyon valószínűtlen (eddig még sohasem fordult elő, mint azt a mérési adatok is alátámasztják). Megközelítőleg 1:100 000 éves vagy attól nagyobb valószínűséggel, illetve kevesebb mint 0,1nap/év tartóssággal jellemezhető.

(...)

2014. évben a 25,61 °C Duna vízhőmérséklet közel 0 nap/év tartósságú, a 950 m³/s Duna vízhozam esetén (...)

Na most ez az erőmű üzemének végéig, 2085-ig gyakorlatilag zéró valószínűségűnek tartott helyzet a múlt héten 3 napon keresztül fennállt. Bár a vízügyi hatóság sem Paksról, sem Domboriból elővigyázatosan nem közöl a honlapján vízhozam-adatokat, de a bajai mérce szerint augusztus 22-én 17-órától augusztus 25-én reggel 6 óráig a Duna vízhozama 950 m3/s alatt volt, 927 m3/s-os minimumértékkel, miközben a vízhőmérséklet 24,8 és 26,1 Celsius-fok között változott, tehát közel három napon keresztül olyan helyzet állt elő, amely az új blokkok környezeti engedélye szerint 2085-ig bezárólag nem fordulhat elő. A múlt hét, szerda délutántól szombat hajnalig, Paks2 engedélye szerint nem létezett. 

esztergom.jpg

A Duna Esztergomnál augusztus végén, forrás: MTI/Femina

A paksi engedély olyan mértékben meg van buherálva, hogy már a 2018-as nyár valósága sem fér bele, amikor a párhuzamos üzem hűtővízkibocsátásnak kevesebb mint a fele olyan helyzetet idézett elő, hogy csak trükközéssel tudták elkerülni az erőmű leállítását. El lehet képzelni, mi várható, amikor a hűtővízkibocsátás közel a két és félszeresére (100 m3/s-ról 232 m3/s-ra) nő, és a klímaváltozás eredményeképpen a jelenlegihez képest megsokszorozódik az olyan időszakok valószínűsége, amikor az alacsony vízállással párhuzamosan alapból is meleg lesz a Duna vize. 

Paks2-t egy álomvilágba tervezték bele. Csakhogy elkezdett szembejönni a valóság. Ideje lenne, hogy a kormány is szembenézzen vele. Hazug, szándékosan megtévesztő adatokra alapozva adtak engedélyt Paks2-re. Ezt az engedélyt az idei nyár valósága után érvényesnek tekinteni nem lehet. Az idén nyári adatok alapján a környezetvédelmi hatóságnak valótlan adatközlésre, téves modellekre hivatkozással vissza kell vonnia az új blokkok környezetvédelmi engedélyét, és új, reális tanulmányok benyújtását kell előírnia, amelyek nem papíron hazudják el a várható környezeti hatásokat, hanem valós számítások alapján mutatják be, hogy milyen megoldásokkal lehet elejét venni a Duna megfőzésének. Például kiegészítő létesítmények, hűtőtó, vagy hűtőtornyok létesítésével; vagy a blokkok üzemidejúk nem csekély időtartamában való leállításával. Csakhogy akkor újra kell kalkulálni a létesítmény költségeit és megtérülési mutatóit is, amelyek alapján az Európai Bizottság jóváhagyta a benne lévő állami támogatást. És meg kell vizsgálni a magyar ellátásbiztonságra gyakorolt hatását egy olyan erőműnek, amelyet a nyári csúcsidőszakokban rendszeresen le kell majd állítani. Vissza a startvonalra. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!