Corruption signs emerge around Hungarian national RRP to be voted this week
If you are interested in how seriously we should take the Hungarian government's anti-corruption commitments amidst bitter fights over its Recovery Plan and the ongoing conditionality mechanism, you shouldn’t go too far: just read the Recovery Plan itself.
In its transport chapter, one of the few projects is a 30,3 km long railway reconstruction (Békéscsaba-Lőkösháza line, p.178), for € 350 million (146,8 bn HUF), or 12 million €/km. An extraordinary price for a railway reconstruction, even compared to the other similar rail project in the RRP (Almásfüzitő-Komárom), where the cost calculation comes to slightly more than one-third of this level (4,4 million €/km). The 12 million €/km is more or less equal to the estimated average price of the planned pan-European high-speed railway network according to a 2021 UN study („The investment cost of construction of the 26,000 km of the TER HSR is estimated at being around €321 bn”, or 12,3 million €/km 2017852_E_web_light.pdf (unece.org) ). This network runs through geographically challenging areas as well, while the Hungarian project will be constructed on a simple plain without major special structures (bridges over rivers, etc.)
How is it possible, that in Hungary a reconstruction of a simple railway costs the same as high-speed (over 250km/h) railway constructions with completely new tracks in other places in Europe?
There is a simple explanation. The project tender was already won last year by the best crony and friend of PM Viktor Orbán, the infamous Lőrinc Mészáros, in consortium with Strabag, the Austrian construction company linked to many corruption cases in the past two decades in Hungary. True, last year their bid was only less than € 310 million, which on the one hand was already 10% higher than the originally expected price of € 280 million, but there is multiple crises, that’s obvious that the prime minister’s childhood buddy merits some extra money – teachers demonstrating on the streets for higher wages or homeless people should tighten their belts instead. In comparison, the most expensive railway construction ever in Hungary (a direct line to the BMW factory in Debrecen) cost no more than 8,8 million €/km, this exceeded by 30% by the actual project.
EU member states should decide on the Hungarian RRP and the conditionality mechanism this week. The European Commission previously proposed approving the national RRP and the freezing of € 7,5 bn in three operational programs. As far as we know, based on a German and French initiative on the one hand, and due to shameless blackmailing by the Hungarian government on the global minimum tax and the Ukrainian aid package on the other, the Council tended to “take into consideration the progress performed by the Hungarian government” and planned to considerably cut back the sum to be suspended by the EU. According to most recent news, the Commission maintains its original proposal, stating that the Hungarian anticorruption measures still lack convincing efficiency, and the German government might follow the EC’s reinforced proposal. What we can say at this very moment is that if they didn't want to believe the Hungarian spin, but wanted to know the reality, they don’t have to simply trust the Commission but their own eyes: they would only have to read the Hungarian RRP, which is awaiting approval. In black and white, it shows that the Hungarian government is already stealing from the unapproved plan as if there were no tomorrow, and it is also a clear indication of what the future holds. EU money will continue to leak away without trace into the pockets of the oligarchs of Viktor Orbán, and the Hungarian government will continue to have fun with the EU.
How far this will satisfy the EU, the German or the French government, no one can even guess today. In any case, if they had the will to do so, if they believed their eyes and not their desires, and if they at least read what they voted for, they would obviously have to stop wasting EU taxpayers' money in Hungary. If the Hungarian Government, amid its great anti-corruption commitment, has not at least withdrawn this corrupt public procurement clearly described on a paper to the EU, it says a lot not only about their cynicism but also about what will happen to the thousands of billions of euros that will have to be stolen not even from the illuminated shop window as it is done in this actual case.
Még el sem fogadta az EU a magyar Helyreállítási Tervet, már szemérmetlenül lopnak belőle!
Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy mennyire gondolja komolyan a magyar kormány a Helyreállítási Terv (HET) és a jogállamisági eljárás kapcsán hangoztatott korrupcióellenes fellépést, semmi másra nincs szükségünk, mint hogy elolvassuk a brüsszeli jóváhagyásra váró magyar Helyreállítási Tervet.
A terv közlekedési fejezetében szerepel a Békéscsaba-Lőkösháza vasútvonal fejlesztése. Ami rendben is van, leromlott állapotú vonal, korlátozás korlátozást ér. A 30,3 km-es pályaszakasz építése azonban 146,8 md forint összeggel szerepel, ami 4,85 md HUF/km költséget jelent. Ez elképesztően drága, még a hasonló, a HET-ben szereplő Almásfüzitő-Komárom szakasz korszerűsítésével összehasonlítva is (ahol egy szakaszon teljesen új nyomvonalon új vasúti pályát is kell építeni), amelynek becsült költsége alig több, mint ennek harmada, 1,83 md HUF/km. A 4,85 md-os árszint megfelel az Európában tervezett gyorsvasúti (min. 250 km/h) hálózat teljesen új nyomvonalon létesített speciális pályáinak átlagos létesítési költségének. A magyar Alföld tengersík vidékén, jelentős műtárgyak (pl. nagy folyók hídjai) nélkül! („The investment cost of construction of the 26,000 km of the TER HSR is estimated at being around €321 bn”; ebből 4,9 md HUF/km ár jön ki; 2021-es ENSZ kiadvány, 2017852_E_web_light.pdf (unece.org) )
Hogyan lehetséges, hogy amennyiből máshol, akár hegyes-völgyes, folyókkal szabdalt területeken teljesen új, 250 km/h-ra tervezett gyorsvasúti pályákat tudnak építeni, annyiból Magyarországon a lőkösházi vasútvonal valamelyes korszerűsítésére futja?
A magyarázat persze nyilvánvaló. A kérdéses nyomvonalra a valóságban a tendert már tavaly megnyerte Mészáros Lőrinc (V-Híd Építő Zrt.) és a Strabag konzorciuma! Igaz tavaly még egy csupán 126,8 md forintos ajánlattal nyertek, ami már akkor is 10%-kal magasabb volt még a vélhetően igen nagyvonalú kiíró által várt árnál (116 md HUF), de válság van, Mészáros Lőrinc nyilván több támogatásra szorul, húzzák össze a nadrágszíjat a tanárok meg hajléktalanok! Összehasonlításként: az eddigi legdrágább magyar vasútépítés (a debreceni BMW-gyárhoz vezető 15 km-es pályaszakasz ára, szintén Mészáros kivitelezésében) 3,6 md HUF/km volt. Ezt 30%-kal haladja meg a mostani 116-ról előbb 126,8-ra, majd 146,8-ra dráguló projekt, de lesz ez még drágább, csak kicsit akarnia kell a kormánynak.
Az EU tagállamainak képviselői a héten kell hogy döntsenek a magyar Helyreállítási Terv jóváhagyásáról, és a jogállamisági feltételességi eljárás folytatásáról. A Bizottság a magyar fél által tett vállalások és azok részleges megvalósítása nyomán a Helyreállítási Terv elfogadását, és a feltételességi eljárásban három operatív programban mintegy 3000 milliárd forint zárolását javasolta. Német és francia nyomásra, illetve a magyar zsarolás (az ukrajnai segítségnyújtás és a globális minimumadó akadályozása) nyomán úgy tűnt, hogy nem csak a HET-et hagyják jóvá a tagállami kormányok, hanem a „magyar előrehaladás figyelembevételével” a zárolásra javasolt összeget is csökkentik. A legfrissebb hírek szerint a Bizottság továbbra is fenntartja eredeti javaslatát, tekintettel arra, hogy a magyar antikorrupciós vállalások még mindig nem elég meggyőzőek, a német kormány pedig mégiscsak követheti a Bizottság ajánlását. Annyit a fenti ügy kapcsán elmondhatunk: ha nem akarnának hinni a magyar porhintésnek, hanem a valóságra lennének kíváncsiak, nem is kell csupán a Bizottságnak hinniük, elég lenne elolvasniuk a jóváhagyásra váró HET-et. Feketén-fehéren kiderül belőle, hogy a magyar kormány a még jóvá sem hagyott tervből is már úgy lop, mintha nem lenne holnap, és ez egyben világos útmutatás arra nézve is, hogy mi várható a jövőben. Az uniós pénzek továbbra is nyomtalanul fognak szétszivárogni a NER oligarcháinak zsebébe, a magyar kormány meg jól szórakozik a lóvá tett EU-n a következő uniós vétóig.
Hogy meddig felel ez így meg az EU-nak, a német vagy francia kormánynak, azt ma már senki sem tudja még csak megtippelni sem. Mindenesetre ha lenne szándék erre, ha a szemüknek hinnének és nem a vágyaiknak, ha legalább elolvasnák, amit megszavaznak, akkor nyilvánvalóan végezniük kellene az uniós adófizetők pénzének elherdálásával Magyarországon. Ha magyar kormány a nagy antikorrupciós elköteleződés közepette annyit nem bírt megtenni, hogy legalább ezt az uniónak benyújtott papíron világosan leírt korrupt közbeszerzést visszavonja, az nem csupán a cinizmusukról árul el sokat, hanem arról is, hogy mi fog történni azzal a további sokezer milliárd forinttal, amit még csak nem is a kivilágított kirakatból kell majd ellopni.
Cutting EU funds: Budapest is not the only target
Daily newspaper Népszava wrote in an article on the 13th, January that, based on documents in its possession, the government’s proposed structure of using EU resources will open a way to redirect funds from the capital. In reaction to this news the government started beating around the bush. According to the official government website “the government did not make any decision on the use of the resources of the next financial cycle.” Balázs Fürjes, Minister of State for Budapest and the Capital’s Metropolitan Area, straight-out called the news a huge lie and fake news, and denied that any such decision, document or proposal had ever been made. However, a government proposal on the use of EU funds after 2020 does exist; so much so that the government today tries to discredit Népszava’s article as well as the concerns of the capital alluding to the very document they denied and called fake news and non-existent just a day before. In order for this debate to be based on actual facts, I hereby publish the presentation, which – as opposed to the statements of the pro-government origo.hu news portal – the government presented before the European Commission on the 10 th of December, 2019, and which also came into my possession.
From this presentation, not only is Népszava’s intelligence confirmed, i.e., the target areas for development are nowhere near Budapest, and the fact that the so-called Integrated Territorial Investment within the three operational programs mentions Budapest doesn’t make much of a difference either, as there is no sign whatsoever as to how much funding the capital would receive; within the three operational programs this would solely and completely depend on the government’s intentions, which confirms our earlier concerns that instead of systematic, predictable and reliable funding, the amount of resources provided to the capital will eventually depend on the government’s good will. The situation, however, in fact is much more serious. On slide 9 of the presentation there is a map of “development areas”.
It is hard to trace any logic on this map. We could assume that developments would be concentrated in the poorest regions, but as the other map of the slide showcases, development areas are completely unrelated to the most lagging regions. The majority of Nógrád county as well as the entirety of Heves, Baranya and Somogy counties and the Southern Great Plain are all missing from the map, even though the proposal’s own map enlists areas in these regions as areas in need of development.
It does, however, cover several highly developed regions, such as Sopron and the environment of Lake Balaton as well as some parts of Fejér and Komárom-Esztergom counties. Therefore, the theory about lagging areas isn’t a coherent one. Okay, then it must be touristic developments (based on the priorities of the proposal). But then again, Budapest, Hungary’s most important tourist destination, is missing from the map, as well as Pécs (The European Capital of Culture in 2010), Eger and Szeged. And certainly, no professional concept can be identified behind the Priority Region of the Central Danube (Közép-Duna Menti Kiemelt Térség).
There is logic to this story, however; and we should begin right with this last item: the expansion project of the Paks Nuclear Power Plants lies in the Priority Region of the Central Danube, and the government will use this trick to direct EU funding to the project which is otherwise ineligible for EU funding, thus channeling EU money into the collateral investments of the project indirectly. The Tokaj-Hegyalja region is dense with Orbán-interests; the area of Lake Balaton was systematically bought up by the wider family: István Tiborcz and Lőrinc Mészáros. Here, EU funds are essentially targeted to the Orbán-family. The objective of developing the city of Debrecen and its neighborhood to counterweigh Budapest is no secret. Only Sopron sticks out somewhat from the touristic development targets, and Fidesz’s support is quite strong in the city, but this applies to a number of other rural cities as well. We can risk saying that this is the Orbán family’s next target for territorial expansion, which they will stuff out with EU funds in the future as was showcased by the investment in Fertőrákos, conducted in the usual Fidesz pace.
There is logic in the formation of the other development areas as well, which we will immediately see if we take a look at the cities with county rights, in which the opposition won during the 2019 municipal elections, and draw them on the map of development areas.
With the single exception of Miskolc, all of the cities with county rights led by the opposition (as well as Békéscsaba, led by an independent mayor, where Fidesz does not have majority) fall out of the circle of the seemingly completely arbitrary development areas. The system filters out these cities in multiple steps. The first filter is targeting the most underdeveloped areas (which could be a supportable objective per se, had the funds from the past 10 years been actually helping the development of these regions and not the enrichment of Viktor Orbán’s Circle of Friends). Cities are automatically left out from this type of funding due to the typically higher local development indicators. This is what then becomes the basis for the government to create arbitrary development regions, in which they carefully omit opposition cities but include quite a few Fidesz-led county seats (Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Szekszárd). The touristic regions also include Esztergom, which, after the loss of Tatabánya to the opposition, will now certainly become more valuable in the eyes of Fidesz strategists, as well as Sopron, which stands as an alternative development area before the re-election in Győr, which has an uncertain outcome. Lastly, making small towns to become service providers to stand as an individual pillar by itself will help Fidesz-led small towns, that are now excluded by the system, become available for EU funding.
Of course, this system does not mean the cutting of resources per se. Only practice will show how funds will be allocated throughout the country. It is, however, quite certain that the proposed system is perfectly eligible for pushing opposition-led cities out of EU development targets. And if there is anything we have learned since 2010 is that if Fidesz finds an opportunity to deform the political sphere, it will sure deliver on it. We cannot be naïve;
that would be suicide now.
Uniós pénzelvonás: nem csak Budapest van célkeresztben!
A Népszava dokumentumokra hivatkozva tegnap írta meg, hogy a kormány által előterjesztett uniós pénzfelhasználási struktúra megnyitja az utat az előtt, hogy eltérítsék az uniós forrásokat a fővárostól. A kormány reakcióként intenzív mellébeszélésbe kezdett. A kormany.hu szerint „a kormány semmiféle döntést nem hozott a következő uniós pénzügyi ciklus forrásainak felhasználásáról”, Fürjes Balázs Budapest fejlesztéséért felelős államtitkár egyenesen „ordas hazugságnak”, „fake news”-nak nevezte, hogy bármilyen ilyen irányú döntés, anyag, előterjesztés született volna. Ezzel szemben tényszerűen létezik egy kormányelőterjesztés a 2020 utáni uniós források felhasználásának kereteiről, olyannyira, hogy ma már erre a tegnap még letagadott, fake news, nem létező, légből kapott anyagra hivatkozva próbálják meg cáfolni a Népszava értesüléseit és a főváros aggodalmait. Hogy a vita világos tények mentén folyjék, ezúton akkor nyilvánosságra hozom a nekem is birtokomba került prezentációt, amit a kormány – szemben az origo.hu mai állításával – december 10-én be is mutatott az Európai Bizottságnak.
Ebből világossá válik nem csupán az, amit a Népszava megírt, hogy a fejlesztési célterületek messze elkerülik Budapestet, még akkor is, ha a három operatív programon belüli ún. „integrált területi eszköz” megemlíti Budapestet. Ugyanis semmiféle jelzés nincs, hogy oda mennyi forrást szánnának, ez a három javasolt operatív programon belül teljes egészben a kormány szándékán múlna, ami megerősíti a korábbi aggodalmainkat, hogy rendszerszintű, kiszámítható, és biztos források helyett a kormány jóindulatán múlik majd, hogy végül mennyi pénz érkezik a fővárosba. De a helyzet valójában ennél sokkal súlyosabb. Az anyag 9. diájában szerepel egy „fejlesztési területekre” vonatkozó térkép.
Nehéz ezen a térképen bármilyen logikát felfedezni. Kiindulhatnánk abból, hogy a fejlesztés a legszegényebb térségekre koncentrál. De ahogy ennek a diának a másik térképe mutatja, a fejlesztési területek egyáltalán nincsenek átfedésben a leghátrányosabb helyzetű régiókkal. Kiesik belőle Nógrád döntő többsége, Heves, Baranya, a Dél-Alföld szinte egésze, Somogy, amelyek pedig az előterjesztés saját térképe szerint is fejlesztésre szoruló területek.
Lefed ugyanakkor néhány igen fejlett régiót, Sopron és a Balaton környékét, belelóg Fejérbe, Komárom-Esztergom megyébe. Ez tehát nem koherens magyarázat. Jó, akkor biztos a turisztikai fejlesztések (az előterjesztés prioritásai alapján) a cél. De ebből megint kimarad Budapest, Magyarország legfontosabb turisztika célpontja, de Pécs (Európa 2010-es kulturális fővárosa), Eger, Szeged is. A Közép-Duna Menti Kiemelt Térség mögött pedig végképp semmilyen szakmai koncepció nem azonosítható.
Pedig van logika a történetben, és kezdjük rögtön az utolsó tétellel. A Közép-Duna Menti Kiemelt Térség közepén helyezkedik el a paksi bővítés, és a kormány ezzel a trükkel próbál uniós forrásokat az egyébként nem támogatható beruházás környékére irányítani, mintegy közvetve becsatornázni uniós pénzeket a projekt járulékos beruházásaiba.Tokaj-Hegyalján hagyományos Orbán-érdekeltségek vannak, a Balaton környékét az elmúlt években szisztematikusan felvásárolta a tág család: Tiborcz István és Mészáros Lőrinc. Itt lényegében az Orbán-családra célozzák az uniós forrásokat. Debrecen és környékének fejlesztése ugye kimondva Budapest ellensúlyának kialakításáról szól. Egyedül Sopron lóg ki a turisztikai fejlesztések közül egy kicsit, bár nyilván itt is erős a Fidesz, de ez még egy sor vidéki városra igaz. Megkockáztathatjuk, hogy ebben az Orbán-közeli Család következő nagyobb térfoglalási célterületét láthatjuk, amit jól ki fognak tömni uniós pénzzel a jövőben, amiből a szokásos fideszes tempóval nyomott fertőrákosi beruházás már ízelítőt adott.
A többi fejlesztési terület kialakításában is van logika, amire rögtön rájövünk, ha megnézzük az önkormányzati választáson az ellenzék által megnyert megyei jogú városokat, és aztán rárajzoljuk őket a fejlesztési régiók térképére .
Az egyetlen Miskolc kivételével valamennyi ellenzéki megyei jogú város (és a független polgármester által irányított, nem fideszes többségű Békéscsaba is) kívül esik a teljesen önkényesnek látszó fejlesztési régiókon. A szisztéma több lépcsőben szűri ki az ellenzéki városokat. Az első szűrő a legfejletlenebb kistérségekre való célzás (ami önmagában egyébként támogatható cél lenne, ha a fejlesztési források az elmúlt 10 évben ténylegesen ezen térségek felzárkózását, nem pedig az Orbán Viktor Baráti Kör gazdagodását szolgálta volna). Ebből a nagyvárosok automatikusan kimaradnak, a jellemzően magasabb helyi fejlettségi mutatók miatt. Erre húzza aztán rá a kormány a fejlesztési térségeket, amelyek gondosan elkerülik az ellenzéki nagyvárosokat, jónéhány fideszes megyeszékhely viszont beleesik (Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Szekszárd). De a turisztikai régiókba bele tartozik például a Tatabánya elvesztésével a Fidesz stratégáinak szemében minden bizonnyal felértékelődő Esztergom, és a kétesélyes győri választás előtt szintén alternatívaként fejleszthető Sopron is. Végül a kisvárosok, mint szolgáltatásnyújtók önálló pillérré tétele elérhetővé teszi az uniós fejlesztések számára az ebből a rendszerből kimaradó fideszes kisvárosokat.
Természetesen ez a rendszer önmagában még nem jelent forráselvonást. Az majd csak a gyakorlatban derül ki, hogy hogyan is terülnek szét a források az ország településein. Az azonban bizonyos, hogy a kidolgozott rendszer tökéletesen alkalmas arra, hogy kiszorítsák az ellenzéki vezetésű nagyvárosokat az uniós fejlesztésekből. És annyit 2010 óta már megtanulhattunk, hogy ha a Fidesz megteremt magának egy lehetőséget a politikai tér deformálására, azt a ziccert soha nem hagyják ki. Nem lehetünk naívak, az most öngyilkosság lenne.
Az EU-s óriásbüntetések végszámlája: túl az 500 milliárdon
A 2014-2020 közötti időszak uniós pénzfelhasználását övező korrupció miatt évek óta zajlik a huzavona a magyar kormány és az Európai Bizottság között. Már tavaly ősszel körvonalazódott, hogy nagyon komoly büntetésekre számíthatunk, idén tavasszal pedig már azt az információt kellett megosztanom, hogy legalább 300 milliárd, de kedvezőtlen esetben akár 4-500 milliárd is lehet az a büntetés, amit az Unió az EU-s források szabálytalan, korrupt kormányzati felhasználása miatt kiszabhat Magyarországra. Az Európai Bizottság 2018-as költségvetési zárszámadásának (discharge) keretében a Költségvetési ellenőrző bizottság számára készült kérdőív válaszai alapján a valóság a pesszimista becslésekre is rátromfolt. Mindent összevéve a legrosszabb forgatókönyvnek feltételezett 500 milliárd forintnál is nagyobb lehet az a pénzügyi korrekció, büntetés, amelyet a Bizottság kiszabott. Ennyibe kerül Magyarországnak Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és más Fidesz-közeli oligarchák korrupciója. De ezt nem ők fizetik meg, hanem a magyar adófizetők. Minden magyar állampolgár több mint 50.000 forinttal száll be az EU-s büntetésbe, amit a kormányzati korrupció miatt szabtak ki az országra.
Alig két hete a 24.hu írt róla először, hogy a kormány gigabüntetést vállalt be annak érdekében, hogy a felfüggesztett uniós kifizetések újra meginduljanak, és az ország hozzájusson az EU-s támogatásokhoz. Értesüléseik szerint a számla a korábban ismertnél magasabb, és a 300 milliárdos értéket is meghaladja. Annak a kérdőívnek adatai azonban, amelynek válaszait az EB a Bizottság költségvetési mentesítési eljárásnak keretében állította össze az EP költségvetési ellenőrző bizottsága számára, ennél is magasabb összegre utalnak. A közel 100 oldalas dokumentumból először is világossá válik, hogy Magyarországon régiós összehasonlításban is tragikus a helyzet.
A helyzet évről-évre változik, a 2014-2020-as forrásoknál 2018-ban 30 (operatív) program esetében voltak intézkedések, ezek közül 6 Franciaországban, és 8 Magyarországon. A többi 13 országnál egy, vagy ritkán két (operatív) programot érintettek az intézkedések.
- fogalmaz a Bizottság válasza, ami azt jelenti, hogy hazánk egymaga több, mint a szabálytalannak talált, és ezért büntetett operatív programok negyedéért volt felelős az EU-ban. Magyarország jobban teljesít, mint bárki más.
Az is kiderül azonban a válaszokból, hogy mekkora összegű büntetést szabott ki a Bizottság Magyarországra, ezzel pontot téve az évek óta tartó találgatásoknak. A 3. mellékletből alapján világossá válik, hogy mind a 7 tematikus operatív program esetében rendszerszintű, a közbeszerzéseket érintő szabálytalanságokat tárt fel a Bizottság, és olyan sok korrupt projektet találtak, hogy az egyesével, projekt alapon kiszabott büntetések helyett az összes operatív programra alkalmazott 10 százalékos általánybüntetést javasolta. Ezt a magyar kormány visszautasíthatta volna, vállalva, hogy egyesével bebizonyítja a kérdéses projektekről, hogy azoknál szabályosan jártak el, és nem volt tettenérhető korrupció. A magyar kormány azonban ezt a lehetőséget visszautasította, tudva, hogy aligha járna sikerrel a közbeszerzések tisztaságának bizonyítása során! Így mind a hét operatív programnál lenyelték a megkötött szerződések értékének 10 százalékát kitevő általánybüntetést. A hét operatív program a következő:
- Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP): 2.718,5 milliárd forint
- Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP): 1.157 milliárd forint
- Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP): 269,3 milliárd forint
- Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP): 884,9 milliárd forint
- Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP): 1.117,8 milliárd forint
- Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program (IKOP): 1.034,2 milliárd forint
- Közigazgatás- és Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program (KÖFOP): 298,5 milliárd forint.
Összességében 7480,2 milliárd forintról van szó. Az uniós pénzek lehívásánál - részben a Lázár János által korábban erőltetett korai lehívások miatt - már nagyjából 75 százaléknál jár az odaítélt és leszerződött támogatások aránya, a büntetést pedig erre az összegre szabták ki, figyelembe véve, hogy a kormányzat közben csendben, a nyilvánosság elkerülésével végrehajtotta az uniós pénzfelhasználási rendszer azon korrekcióit, amelyeket az Európai Bizottság előírt. Az EB így azt reméli, hogy a maradék 25 százalényi pénznél nem következnek be azok a közbeszerzési anomáliák, amelyek miatt a mostani büntetést kiszabták. (Azért csak várjuk ki a végét, még a hátralevő összegeket is veszélybe sodorhatja a rokonság saját lábra állítása.) Így nagyjából 5600 milliárd forint az a tétel, amire a 10 százalékos általánybüntetést számolják, ami önmagában 560 milliárd forintot tesz ki. Csakhogy a válaszok alapján ehhez hozzájön még néhány különösen korrupt operatív program külön büntetése. A Mészáros Lőrinc által letarolt, a KEHOP (Környezet és Energiahatékonyság OP) alá tartozó 420 milliárdos víziközmű tenderek esetében 25 százalékos korrekciót javasolnak a már leszerződött, mintegy 260 milliárdos szerződésállományra, ami további 60 milliárd forintnyi büntetést jelent. Végezetül hozzá kell számolni a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) esetében alkalmazott kiegészítő 10 százalékos általánybüntetésnek a leszerződött összegtől függő 60-80 milliárdos összegét is. Így összességében 700 milliárdnyi büntetés áll össze, amiből még ha le is vonjuk a pályázati önrészt, amit amúgy is magyar költségvetési/önkormányzati forrásból kellett volna biztosítani, a tényleges büntetés akkor is 5-600 milliárd között lehet. Ez pedig az a nagyságrend (5-6%), amennyivel a kormány - a várható büntetésekre készülve - "túlfoglalta" az uniós forrásokat, amennyivel több pályázatot fogadott be, mint amennyit Brüsszel ténylegesen finanszíroz. Azaz a későbbi esetleges büntetések már nem csupán abban a formában jelentenek veszteséget, hogy nem kapunk a megvalósított projektekhez uniós támogatást (mint például Tiborcz István közvilágítási ámokfutásainál), és magyar költségvetési forrából kell finanszírozni őket, de veszélyeztetik a Magyarország rendelkezésére álló keretösszeg 100 százalékának lehívását is, azaz tényleges, elérhető EU-s források elvesztését jelentheti.
Mindez egyetlen embernek nem tűnt fel eddig. Az illetőt Polt Péternek hívják, neki kéne a közérdeket képviselnie a korrupció elleni fellépés során, és az 5-600 milliárdnyi büntetést eredményező rendszerszintű korrupció eltussolásának területén végzett fáradhatatlan munkájának jutalmaként épp most választották meg újabb 9 évre a Legfőbb Ügyészség élére. Ha ő nincs, az ügyészség már sokkal korábban tetten éri az intézményesült állami korrupciót, fellép ellene, visszaszorítja, és megússzuk a 2014-2020 közötti magyar uniós pénzek több mint 5 százalékára, az ország éves költségvetésének 2,5 százalékára rúgó gigabüntetést.
Veszteséglista: büntetések az EU-s forrásoknál
Növekszik a feszültség az Európai Bizottság és a magyar kormány között az uniós pénzek felhasználása körüli szabálytalanságok miatt. Egy 10 százalékos általánybüntetést már el is fogadott a magyar kormány, de sokkal több pénz van veszélyben. A közbeszerzésekkel kapcsolatos rendszerszintű szabálytalanságok, Mészáros Lőrincre szabott kerettender és legalább öt operatív program a Bizottság célkeresztjében. A tét az 5-600 milliárdot is meghaladhatja. A kárt, amit mindez a 2020 utáni költségvetésről szóló tárgyalások során Magyarországnak okoz, nehéz felbecsülni.
Tavaly ősszel számos cikk szólt arról, hogy komolyabb összegű EU-s forrást bukhat az ország, mert a pénzek elköltésénél jelentős mértékű szabálytalanságot (csalással és korrupcióval vegyítve) észlelt az Európai Bizottság. Már akkori blogomban jeleztem, hogy a nyár végére az éves tervet meghaladó mértékű költségvetési hiány halmozott fel a kormány, melynek legsúlyosabb oka a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programnál (TOP) volt . Itt a megyék önkényesen, politikai alapon döntöttek projektek támogatásáról, illetve elutasításáról, nem volt megfelelő kritériumrendszer a pályázatok elbírálására, és a döntések ellen nem is volt megfelelő jogorvoslat, illetve az irányító hatóságnak sem volt megfelelő hatásköre erre.
Az Európai Bizottság az év végére mégis feloldotta a források visszatartását, és sokak meglepetésére óriási összegeket fizetett ki a kormány számára, így a költségvetés egyensúlyi helyzete visszaállt. Arról ugyanakkor nem szólt híradás, hogy ennek a kifizetésnek mi volt az ára: a kormány elfogadta, hogy a teljes TOP költségvetésének 10%-ában megállapított átalánybüntetést fizet vissza az Európai Bizottságnak. Ennek pontos összege egyelőre még nem ismert, de 200 millió eurós (kb. 70 milliárd forintnyi) összeget vagy többet tehet ki. Mi több, a kormány csendben megváltoztatta a vonatkozó jogszabályokat is, oly módon, ahogy az Európai Bizottság kérte.
A legfrissebb hírek szerint azonban megint feszültség van kialakulóban a Bizottság és a kormány között, ez azonban egyáltalán nem váratlan. Az egyik ügy a kormányzati gigatendereként elhíresült, 420 milliárd forintos víziközmű-fejlesztéssel kapcsolatos közbeszerzés, amelyben a Bizottság a keret-közbeszerzés kiírásánál olyan komoly szabálytalanságokat talált, hogy már akkor felfüggesztette a kifizetéseket, és figyelmeztette a kormányt, hogy a helyzet tisztázásáig ne költsenek ebből a keretből el több pénzt. Az ügyben feljelentést is tettem. A kormány a Bizottság figyelmeztetésére fittyet hányva további összegeket fizetett ki. Az ügyben a Bizottság auditorainak jelentése hamarosan elkészül, és elképzelhető, hogy a teljes projekt 25%-ára rúgó, vagyis 100 milliárd forint körüli bírságot szabhat ki büntetésül. Ezt persze nem a nyertes Mészáros Lőrincnek kell majd kiperkálnia, hanem a magyar adófizetők pénzéből kell visszafizetni a Bizottságnak.
A másik ügy pedig a Bizottság közbeszerzési auditja mentén alakulhat ki. A Bizottság ugyanis információim szerint 29 projektből 25-ben talált szabálytalanságokat. Itt is elképzelhető, hogy a Bizottság 10% pénzügyi korrekciót lát majd szükségesnek a kormánnyal szemben.
Viszont még ennél is nagyobb feszültségre adhat okot, hogy értesüléseim szerint az Európai Bizottság 5 operatív program (HEFOP, KEHOP, VEKOP, KÖFOP és a GINOP) 2018-as éves számláit utasította vissza, a szabálytalanság mértéke miatt (van olyan, amelyikben a mérték eléri a teljes összeg 10%-át). A területfejlesztési és a közlekedési OP-kban pedig a számlák nullások, mert a kormány nem nyújtott be számlákat. Ha a kormány nem nyújtja be sürgősen ezeket számlákat, akkor a Bizottság kb. 900 millió eurónyi előleget kell visszakérjen kormánytól.
Fokozódik tehát a feszültség a kormány és az Európai Bizottság között, de nem a családokat támogató programok miatt, hanem mert a szabálytalanságok, a korrupció mértéke miatt, a Bizottság megint óriási összegeket kénytelen bírságban kiszabni, vagy visszakérni. Optimistán nézve is legalább 2-300 milliárd forint korrekcióra számíthat a kormány, de ha az egyeztetések rosszul alakulnak, az összeg 5-600 milliárdra, vagy annál is többre rúghat. Ennyibe kerül Magyarországnak a kormányzati korrupció. Ráadásul a 2020 utáni hét éves EU-s költségvetés végső számairól való döntés küszöbén a magyar kormány legerősebb üzenete az európai intézmények felé az, hogy folyamatos harcban állnak velük az uniós források rendszerszintű fosztogatása miatt. Így kéne meggyőzni őket arról, hogy az országnak több forrás jusson. A magyaroktól nem Brüsszel akarja elvenni a forrásokat: elveszi azt tőlük a saját kormányuk, és ezzel még azt is veszélybe sodorják, ami egyébként megszerezhető volna.
Feliratkozás
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
Utolsó kommentek