Paks II.: ezért hibás az Unió jóváhagyása
Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa (kép: Európai Bizottság)
Különös körülmények között hagyta jóvá a paksi bővítést az Európai Bizottság. A veszteséges beruházáshoz szükséges állami támogatás erősen vitatható jóváhagyásáról szóló döntést tavaly december elején publikálták az Unió hivatalos lapjában. Alaposan körüljártuk a döntést, hogy megvizsgáljuk, pontosan mit is tartalmaz, mit állít róla – megalapozottan vagy megalapozatlanul – a magyar kormány, és mely pontjai, előfeltevései vagy következtetései kérdőjelezhetők meg. Az eredmény, amit az itt olvasható kiadványban foglaltunk össze, elég kemény: valótlan, egymásnak ellentmondó állítások, meg nem vizsgált körülmények, vitatható jogértelmezések és alá nem támasztott feltételezések sokasága teszi támadhatóvá az anyagot.
Nem reálisak a várható energiafogyasztásra adott előrejelzések, nem vizsgálták meg az alternatív megoldásokat, nem életszerű és aligha tartható a 12,5 milliárd eurós költségbecslés. Szinte biztos, hogy nem készülnek el az új blokkok időre, ami újabb költségnövekedést okoz majd, továbbá az is vitatható, hogy egy orosz pénzből, orosz technológiával épülő, orosz fűtőanyaggal üzemelő atomerőmű megvalósítása valóban az orosz energiafüggés csökkentését külön energiabiztonsági stratégiában deklaráló Európai Unió közös érdeke lenne. A magyar kormány állításaival szemben (miszerint profitot fog termelni Paks II.), a döntés egyértelművé teszi, hogy a költségek jelentősen, akár 1000 milliárd forinttal meghaladják a bevételeket, tehát súlyosan veszteséges beruházásról van szó, amit a döntés elfogadásával a magyar kormány is elismert. A kormány által a beruházás fő indokaként felhozott kapacitáshiány a magyar piacon talán érvényesülhet, bár ez is az alternatívák, például a megújuló energiaforrások piaci térnyerésétől, valamint az energiahatékonysági intézkedésekkel leszorítható, mi több, az EP által tegnap megszavazott energiahatékonysági irányelv alapján kötelezően leszorítandó energiafogyasztás alakulásától függ. Ráadásul ha a regionális villamos energia piacot nézzük, akkor ez a kapacitáshiány egyáltalán nem látszik. Az Energia Unió, amelynek irányítási direktíváját ugyancsak tegnap fogadta el az Európai Parlament, pedig épp az energiapiacok összekapcsolását és regionalizációját célozza. Újabb uniós célkitűzés, amivel ellentétes Paks II. jóváhagyása. Arra sincs kielégítő garancia az EB jóváhagyó döntésében, hogy az állami támogatás valóban csak a veszteségeket kiküszöbölő minimális mértékre szorítkozik, és Paks II. nem lesz közpénzből „túltámogatva”, hogy látszatprofitot termeljen az adófizetők befizetéseinek terhére.
Hamis a magyar kormány Bizottság által elfogadott azon érve is, hogy az állami támogatás nem fogja torzítani az árampiacot. Ha csak a magyar piacon marad Paks II. a hazai fogyasztás 40 százalékára rúgó villamos energia mennyisége, a szorosan összekapcsolt közép-európai piacon annak is ártorzító hatása van. Ráadásul Paks I. és Paks II. párhuzamos működésének időszakában (nagyjából 2026-tól a 2030-as évek közepéig) a két erőmű több áramot fog termelni, mint a teljes magyar éjszakai fogyasztás, és ilyenkor kénytelenek leszünk a régiós piacra exportálni az áramfelesleget, tehát közvetlenül is beavatkozunk a környező államok árampiacába a magyar adófizetők pénzéből leszorított árú paksi árammal.
Mindezek alapján a Bizottság döntése jogilag súlyosan kifogásolható, amit uniós tagállamok, például Ausztria, akár az Európai Bíróságon is megtámadhat.
Kétségkívül az évszázad beruházása, amennyiben az évszázad végéig (meg)emlegetjük majd.
A kiadvány innen pdf-formátumban letölthető:
Panama az EU-ban, avagy hogyan rejtegeti az elit a vagyonát
Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma még 2016 áprilisában hozta nyilvánosságra a Panama-papírokat, melyekből világossá vált, hogy a pénzügyi és politikai elit számos tagja különböző offshore-cégeken és országokon keresztül próbálja elrejteni vagyona egy jelentős részét. Azóta több hasonló ügy került nyilvánosságra: a Paradicsom-papírok, az azeri pénzmosoda, amelyek ugyanarra a logikára épülnek: bonyolult céghálón, offshore-cégeken és nem valódi tulajdonosokon keresztül elrejteni a kétes eredetű vagyont, bevételt, hogy ne kelljen elszámolni, és ne kelljen adót fizetni.
Csak a Panama papírok ügyében 12 államfő érintett, akikből 6 még ma is hivatalban van, továbbá 128 politikus és közszolga szerepel a papírokban a gazdasági szereplőkön túl.
Miközben elvileg szigorú pénzmosás elleni szabályok léteznek az unión belül, valamint a bankoknak, és a bankfelügyeleti szerveknek egyaránt szigorú ellenőrző rendszerei vannak.
Hogyan történhet meg mindez mégis?
Az Európai Parlament pénzmosással és adóelkerüléssel foglalkozó eseti vizsgálóbizottsága a ma megszavazott végső jelentésében megállapította, hogy az uniós jogszabályok sem fednek le minden kiskaput. Sőt a tagállami jogba való átültetés, a jogszabályok végrehajtása és a végrehajtás ellenőrzése sem történik megfelelően.
Alapvetően azért, mert a korrupció és a pénzügyi érdekek hálója átszövi a gazdaság és a politika világát, kihasználva jogszabályi háttér inkoherenciáját. Ugyanakkor sok minden hiányzik ahhoz, hogy a rendszer egységesebb és hatékonyabb legyen. A vizsgálóbizottság javaslatára az Európai Parlament többek között az alábbi ajánlásokat fogalmazta meg:
1. A jövőben meg kelljen részletesen indokolni az adóhatóságoknak, milyen legitim érvek mentén akar bárki offshore céget alapítani.
2. Az EU-nak meg kellene tiltania az adóparadicsomokban bejegyzett cégekkel való kereskedelmi kapcsolatokat, amennyiben a végső kedvezményezett nem azonosítható.
3. A Bizottságnak jogszabálytervezetet kellene benyújtania annak biztosítása érdekében, hogy azokra az offshore struktúrákra, amelyek tényleges tulajdonosa(i) a tagállamokban van(nak), ugyanazok az ellenőrzési és beszámolási-közzétételi követelmények vonatkozzanak, mint amelyek a tényleges tulajdonos tartózkodási helye szerinti európai joghatóságban alkalmazandók.
4. A Bizottságnak garantálnia kellene, hogy uniós költségvetési forrásokat nem fizet ki olyan cégek számára, vagy közvetítő cégeknek amelyekkel kapcsolatban felmerül az adóelkerülés gyanúja.
5. A Bizottságnak meg kellene változtatnia a közbeszerzési irányelvet, és meg kellene tiltania az olyan cégek indulását is közbeszerzéseken, amelyeknek offshore tulajdonosai vannak, vagy együttműködnek ilyen cégekkel.
6. A Bizottságnak sürgősen kötelezettségszegési eljárást kellene indítania azon tagállamok ellen, amelyek nem ültették át jogszabályaik közé a 4. pénzmosás elleni irányelvet (határidő 2017 júliusa volt).
7. A Bizottságnak nem lenne szabad kereskedelmi megállapodásokat kötnie olyan országokkal, amelyek az EU szerint adóparadicsomnak minősülnek.
8. A Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a tagországok megfelelnek-e a bankok működésével kapcsolatos irányelveknek, különös tekintettel a bankok engedélyeinek kiadására vonatkozóan
9. A Bizottságnak javasolnia kellene 2018-ig, hogy a jövőben az adózással kapcsolatos jogszabályokat együttdöntési eljárás keretében kelljen elfogadni, az a továbbiakban ne kizárólag a Tanács döntési kompetenciájába tartozzanak.
Ahhoz pedig, hogy az Európai Parlament folyamatosan figyelemmel követhesse az eseményeket, valamint a feladatok elvégzésére állandó rálátása legyen, szükség van egy állandó vizsgálóbizottság felállítására.
Miért fontos ez Magyarországon?
A fenti botrányok majd mindegyikében vannak magyarországi szereplők: politikusok, üzletemberek egyaránt. Különösen az „azeri pénzmosoda” eklatáns példa a politika legdurvább visszaéléseire: az azeri baltás gyilkos kiadatása Azerbajdzsánnak úgy történt meg, hogy hazájában az elkövetőt nemhogy nem kötelezték börtönbüntetésének letöltésére, de hősként szabadon engedték, és épp a napokban elő is léptették az azeri hadsereg ezredesévé. Ezzel közel egyidőben Magyarországra kétes eredetű pénzek érkeztek, melyeknek a sorsa azóta sem ismert. Vélhetően a döntésért felelős politikusok vagy haverjaik vagy azok cégeinek számláján landoltak.
Azt viszont világosan tudjuk, hogy a kiadatás törvénytelensége és bakija után senki nem ütötte meg a bokáját. Azt is tudjuk, hogy a magyarországi pénzmosásról szóló jogszabályok (az EU-s direktívától eltérően) még azt sem engedik a hatóságoknak, hogy egy pénzmosási ügyben arról tájékoztassanak, hogy egyáltalán van-e eljárás folyamatban. Valószínűleg nem véletlenül: Magyarországon jelenleg nem elképzelhető, hogy a Matolcsy György vezette jegybank, vagy a Tállai András vezette NAV vizsgálatot folytasson le az azóta Mészáros Lőrinc (vagy méginkább a kormányfő) érdekkörébe tartozó MKB Bankban vezetett kétes eredetű számlák miatt. Különösen akkor nem, ha az ehhez köthető politikailag botrányos döntésért nem más mint a kormányfő maga felelős.
Ebben a helyzetben nyilvánvalóan nem várható, hogy Magyarországon a pénzmosással kapcsolatos jogszabályokat szigorítsák, vagy az átláthatóságot növeljék. De igenis elvárható ez az Európai Uniótól. És amíg az EU tagjai vagyunk, a jogszabályokat át kell vennünk. Egy megfelelő uniós ellenőrző rendszerrel ellátva talán azt is elérhetjük, hogy még Magyarország is rákényszerül a nagyobb pénzügyi átláthatóságra.
Kép forrása: https://panamapapers.investigativecenters.org/
Hiába tagad és hazudozik a Roszatom: Majak lehet az Európa feletti ruténiumfelhő forrása – és lehet paksi szál is
A ruténium-106 izotóp kibocsátásának valószínűsíthető helye a francia IRSN szerint
Európa ruténium-felhőben
Október elején francia kutatók hívták fel a figyelmet, hogy Európa felett ismeretlen forrásból származó, ruténium-106 izotópot tartalmazó felhő jelent meg. A radioaktív anyag pontos forrását nem tudták azonosítani, de nagy valószínűséggel Oroszország vagy Kazahsztán Uráltól közvetlenül délre levő területeit jelölték meg a szennyezés helyszíneként. Oroszország és a potenciálisan érintett Roszatom azóta is váltig tagad. Eredetileg a ruténium izotóp oroszországi jelenlétét is letagadták, ez azonban hamarosan egyszerű hazugságnak bizonyult. Maga az orosz meteorológiai szolgálat erősítette meg múlt kedden, hogy a ruténium 106-os radioaktív izotópjának a megengedetthez képest ezerszeresét mérték a légkörben szeptember végén az Urál déli része fölött. Azonnal felhívtam a figyelmet, hogy a földrajzi lehatárolásba épp beleesik a majaki nukleáris komplexum, és más szakértők is idővel felvetették a létesítményt, mint elképzelhető forrást.
Mindeközben a komplexumot irányító Roszatom továbbra is tagadja, hogy tőlük szivárgott volna ki a radioaktív szennyeződés. Az orosz hatóság, a Roszgidromet adatai azonban épp a majakhoz legközelebbi két mérőhelyen mutattak a normál érték 440-szeresét, illetve közel 1000-szeresét elérő ruténium-szennyezést, erősen valószínűvé téve a Cseljabinszkhoz közeli létesítmény felelősségét.
Az üzem vezetői és a Roszatom ugyanakkor egybehangzóan állítják, hogy 2017 folyamán semmilyen formában sem dolgoztak a radioaktív izotóppal. Azaz a helyszín nagyon valószínű forrása a szennyezésnek, azt viszont, hogy pontosan milyen baleset/üzemzavar állhat a háttérben, azt az illetékesek konok tagadása, az információszolgáltatás megtagadása miatt eddig nem tudtuk.
A Roszgidromet szennyezési adatai
A szennyezés oka és forrása
Egy orosz szakértő-aktivistával való együttműködésben úgy tűnik, erre sikerült fényt derítenünk. Nagyezsda Kutepova, a Majak közelében lévő városban, Ozerszkben aktív civil szervezezt képviselője. 2015-ben politikai menedékjogot kapott Franciaországban, mivel az orosz civil törvény alapján Oroszországban „idegen ügynöknek” bélyegezték azért, mert a majaki üzem korábbi baleseteinek áldozatait igyekezett képviselni, és a megfelelő információk nyilvánosságát elérni a nukleáris komplexum tevékenységéről és egészségügyi hatásairól. Kutepova elemzése technikai részletekkel támasztja alá a feltételezést, miszerint a ruténium izotóp Majakból került a légkörbe.
Nagyezsda Kutepova elemzése alapján a 235-ös újrafeldolgozó üzemből, vagy másnéven az RT1-es üzemből származhat a szivárgás. Ebben az üzemben nagyaktivitású radioaktív hulladékot vitrifikálnak (azaz magas hőmérsékleten üvegbe olvasztva stabilizálják a nagy aktivitású hulladékot, későbbi lerakás céljára, így elkerülik azok kiszivárgását a környezetbe). Az eljárás során a nagy aktivitású hulladék veszélyesebb komponensei a képződő üveg szerkezetében rögzülnek, azonban az illékonyabb összetevők, mindenekelőtt a ruténium-izotóp gázneművé válhat. Ez a vitrifikáló kemence része a 235-ös üzemnek, ahol az erőművekből érkező besugárzott üzemanyag feldolgozása folyik. Egy új vitrifikáló (üvegesítő) kemencét (a ЭП-500/5-es modellt) helyeztek üzembe 2016. december 27-én. Már az építés és a tesztelés során felléptek problémák, és az eredeti tervek szerint a kemencét már 2015 szeptemberében üzembe kellett volna helyezni, azonban meg nem nevezett források szerint az eredetileg megbízott cég nem végezte el a munkát és csődbe ment. Ezek után Majak gyorsan megbízott egy másik céget, mivel megnőtt magas aktivitású hulladékállomány melyet üvegesíteni kellett. A teszteléskor közepes és alacsony aktivitású hulladékot vitrifikáltak a kemencében és a fellépő apróbb problémákat sikerült megoldani.
Az eljárás során felszabaduló illékony komponensek, például a ruténium környezetbe jutását szűrőrendszerek akadályozzák meg. Valószínűsíthető, hogy a szellőztető és szűrő rendszer meghibásodása eredményezte a ruténium kiszabadulását. Hasonló következtetésekre jut az Orosz Tudományos Akadémia Nukleáris Kutató Intézet Laboratóriumának vezetője, Borizs Zsujkov. Ugyancsak különös körülmény, ami a majaki létesítményben bekövetkezett valamiféle rendellenességre vagy balesetre utal, hogy egy oxfordi fizikus, Simon Proud szerint idén augusztus és október között, műholdképek alapján látványos változások voltak tapasztalhatók az egyik létesítmény tetőszerkezetében.
A magyar hatóságok minden elvárásának megfelelő majaki telep (forrás: wikipedia.org)
Ezt támasztja alá Jean-Claude Zerbib francia sugárzásvédelmi szakértő is, akinek számításai szerint a légkörbe került izotóp-mennyiség megfelel az üvegesítő kemence egyszeri feltöltésével lezajló eljárás során keletkező mennyiségnek. Hasonló – bár jóval kisebb léptékű - ruténium izotóp szivárgásra volt már példa: 2001 májusa és októbere között a franciaországi La Hague újrafeldolgozó üzem környezetében mértek talajban ruténium-szennyezést amely a vitrifikáló üzemből szivárgott, ennek oka a filter-körök rövidzárlata volt. 1991-ben szintén itt INES1-es ruténium-szivárgás volt a levegőbe az üzem kéményén keresztül (http://www.wise-paris.org/english/reports/STOAFinalStudyEN.pdf, 116. oldal)
A paksi szál
Mint emlékezetes, a 2003-as paksi súlyos üzemzavar megsérült fűtőelemeit végül 2014 nyarán, a polgárháborús Ukrajnán keresztül épp a kérdéses majaki üzembe szállították újrafeldolgozásra. Az csupán az érem egyik oldala, hogy a szállítás minden bizonnyal ellentétes volt az uniós joggal, és az ukrajnai bizonytalanság miatt olyan komoly kockázatokat jelentett, amiket épeszű kormány és hatóság nem vállalhatott – ahogy erre már a szállítást megelőzően, és azóta is több ízben felhívtam a figyelmet. (Erről itt, itt és itt)
Már akkor egyértelművé tettem, hogy a majaki hulladékfeldolgozó üzem nem felel meg az európai elvárásoknak, sem a műszaki és menedzsment kultúra, sem a biztonsági intézkedések nem megfelelőek, ezért Majak rendszeresen szennyezések és eltitkolni próbált kibocsátások forrása az 50-es évektől kezdve napjainkig. Arra is rámutattam, hogy Németország már korábban leállította sugárzó hulladék Majakba szállítását, éppen arra hivatkozva, hogy az vállalhatatlan kockázatokat jelent, és nem felel meg az előírásoknak. Az OAH ás Paks magabiztos válasza az volt, hogy minden rendben van, látogatást tettek a szállítást megelőzően Majakban, és őket maradéktalanul meggyőzték a látottak.
A 2014 augusztusában a helyszínre érkezett hulladék további sorsáról viszont semmilyen információnk nincs. Tekintettel arra, hogy ebben az időszakban a majaki üzemben már a tervek szerint 2015-ben üzembe álló új vitrifikáló kemence beindítására vártak, felmerül az a lehetőség, hogy a feltorlódott szállítmányok közepette nem került sor a magyar hulladék feldolgozására, hanem azzal megvárták az új kemence beüzemelését. Azaz elméletben az is elképzelhető, hogy annak feldolgozása során lépett fel a műszaki rendellenesség, aminek az Európát elborító ruténium-felhő lett a következménye.
Elveszett (vagy meg sem került) bizalom
A magyar kormány rendíthetetlen bizalma Oroszországban és az orosz nukleáris technológiában nem csak téves, de veszélyes is. Az orosz hatóságok, ideértve a Roszatomot is, semmivel sem tartanak előrébb kommunikációs és biztonsági téren, mint Csernobil idején. Gátlástalanul letagadnak bármit, hazudnak a nemzetközi nyilvánosságnak, miközben hibát hibára halmoznak, az ezt feszegető, vagy az áldozatoknak jóvátételt követelő orosz aktivistákat pedig épp olyan eszközökkel félemlítik meg és üldözik el, amelyeket a magyar kormány mostanában vezet be. Az egész orosz nukleáris ipar, amelynek Orbán Viktor, Lázár János, Aszódi Attila és Süli János (hogy csak a leginkább vétkeseket nevezzük meg) kiszolgáltatja Magyarországot, a felelőtlenség és az elnyomás rémisztő elegye. Hatóságaink – politikai parancsra vagy meggyőződésből, mindegy is – bármit elhisznek, bármit elfogadnak és bármit aláírnak, amit Oroszország eléjük tesz, még ha egészen nyilvánvaló problémák is látszanak. Pedig pénzügyi, energetikai, biztonságpolitikai, környezeti és társadalmi indokunk kizárólag arra lenne, hogy minél távolabb tartsuk magunkat az orosz nukleáris szakma radioaktív mocsarától.
Hogy magyar illetékeseknek a saját országuk veszélyeztetésén túl európai léptékű szennyezésben is van-e szerepük, annak tisztázása érdekében az Országos Atomenergia Hivatalhoz, a majaki hulladékfeldolgozóhoz, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-hez és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez fordultam levélben.
Az október elején Európa fölött megjelent ruténium-szennyezés a mi egészségünket valószínűleg nem veszélyeztette. Alkalmas azonban arra, hogy a legrövidlátóbb döntéshozók is elveszítsék a bizalmukat a Roszatom és Oroszország iránt, amely bizalomnak korábban meg sem kellett volna kerülnie.
A jogot megkerülő, politikai döntés született Paks II ügyében
Az Európai Bizottság egy éves küzdelem után, melynek során az Európai Ombusman is vizsgálódott, és azzal is kecsegtettem őket, hogy a bíróságon találkozunk, végre megküldött a Paks II közbeszerzésének hiányával kapcsolatos kötelezettségszegési eljárásban keletkezett több mint 200 oldalnyi olyan dokumentumot, amely egyértelműen arról árulkodik, hogy az EB politikai döntést hozott a kötelezettségszegési eljárás lezárásával. Ez a politikai döntés pedig szembe megy az unió jogával.
Az Európai Bizottság 2016. november 17-én zárta le a Paks II közbeszerzésének hiányával kapcsolatos kötelezettségszegési eljárást, melyet korábban én kezdeményeztem. A panasz szerint, a magyar kormány jogsértést követett el, amikor a paksi beruházással az uniós közbeszerzési szabályokat megkerülve, közbeszerzés nélkül az orosz Roszatomot bízta meg.
A magyar kormány annak idején azzal indokolta a közbeszerzés hiányát, hogy nemzetközi szerződést teljesített, valamint, hogy a szerződéskötés idején nem volt másik atomerőmű építéssel foglalkozó cég, amely hitelt is nyújtott volna az beruházás megvalósítására. A dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy a Bizottság szerint nem volt elfogadható a magyar kormány érvelése, egyrészt azért, mert a megállapodást nem az EU szerződéseivel összhangban kötötték, másrészt, mert a hivatkozás nem állja meg a helyét a közbeszerzési irányelvek tekintetében. A Bizottság első álláspontja szerint az unió és egyúttal Magyarország jogának az lett volna megfelelő, ha tendert írnak ki az ügyben.
A magyar kormány csupán a Bizottságnak a fenti érvelést elutasító álláspontjára reakcióként, 2016 tavaszán, két évvel a moszkvai megállapodás után állt elő a semmiből előhúzott technikai kizárólagosság érvével. Azzal, hogy a magyar jogszabályoknak és technikai környezetnek kizárólag az orosz fél által ajánlott atomerőmű felelt meg, és emiatt nem folytatták le a közbeszerzési eljárást. Ilyen információt a magyar kormány a döntés pillanatában, és az azt követő két évben sem a nyilvánosság előtt, sem az EB felé nem hangoztatott, ez váratlanul jutott eszükbe évekkel a döntést követően. Azaz ezek a szempontok nyilvánvalóan nem szolgálhattak alapul a 2014-ben meghozott döntéshez, csupán a 2014-es moszkvai paktum utólagos lepapírozására szolgálnak.
Az Európai Bizottság által a rendelkezésemre bocsátott dokumentumok alapján azonban egyértelműen kiderül az is, hogy az EB szerint jogilag még ez az érvelés sem állja meg a helyét. A bizottsági adminisztráció négy lehetséges megoldási javaslatot sorol fel. Ezek közül az első, hogy ragaszkodva a jog betűjéhez és szelleméhez, mivel a magyar eljárás sérti az uniós jogot, folytatni kell a kötelezettségszegési eljárást. Felveti annak lehetőségét is, hogy elfogadják azt, hogy csupán későbbi szakaszban lesznek nemzetközi, nyílt tenderek, azonban ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy ez nincs összhangban az európai joggal. Végül olyan politikai alapú hibridmegoldást is javasol, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén (nevezetesen nyílt közbeszerzéseken európai cégek beengedésével a projektbe) eltekint a jog szigorú betartásától.
Mint ismeretes, az Európai Bizottság végül a kötelezettségszegési eljárás lezárása mellett döntött, saját jogi meggyőződése ellenére, mindezért cserébe azt kapta a magyar kormánytól, hogy az megígérte az orosz fővállalkozó, a Roszatom nevében, hogy az építési folyamat további szakaszaiban betartják majd az uniós közbeszerzés szabályait. Ez olyan, mintha a közlekedési rendőr büntetés helyett elfogadná a piros közlekedési lámpán 80 km/h-val áthajtó autósnak azt az ígéretét, hogy a jövőben majd megáll a tilos jelzésnél. Azzal az apró különbséggel, hogy egy atomerőmű építésénél kicsit nagyobb a tét, és összehasonlíthatatlanul több kockázata van a jog megkerülésének. Hogy a magyar kormány által a nyílt tenderre vállalt kötelező 55 százalékos részarány érvényesítésére milyen jogi kötelezettsége van a Roszatomnak, az nem derül ki az iratokból, ezügyben adatkéréssel fordultam a Miniszterelnökséghez, a Paks II. Zrt.-hez és Süli János miniszterhez..
Az azonban nyilvánvaló, hogy az 55 százalékos nyílt tender mellett aligha érvényesíthető a kormány által hangoztatott 40 százalékos magyar beszállítói részvétel. Kormányzati körökből származó információk szerint ezzel a kormány és a Paks II. Zrt. is tisztában van, és komoly az aggodalom, hogy a magyar részvétel nehezen lépheti túl az 5 százalékot. Magyarán a Roszatom mindenképpen biztosítja magának, hogy az üzlet döntő része az övé legyen, és az EB-nek tett engedmények árát azzal kell megfizetni, hogy magyar cégek alig vehetnek részt a beruházásban. A kormány részéről a projekt magyar gazdaságra gyakorolt pozitív hatásait illető álmodozások a kezdettől teljesen megalapozatlanok voltak, de most végképp elillannak – ami persze nem fogja akadályozni a kormányt, Lázár Jánost, Aszódi Attilát vagy Süli Jánost, hogy tovább hazudozzanak erről.
A dokumentumokból az is kiderül, hogy a magyar kormány (személyesen Lázár János) hálás az EB-nek a kreatív megoldás kidolgozásáért. Magyarán a jogszerűtlenségért. This is the beginning of a beautiful friendship.
A Bizottság jogbiztonságot veszélyeztető politikai alkuja a magyar kormánnyal Brüsszelben is komoly hullámokat ver, a Politico dokumentumaimon alapuló cikke robbantotta a bombát.
A teljes dokumentum-csomag itt érhető el.
Kép forrása: cink.kinja.com
„És én a szabadságot szeretem mindenek felett”
Piotr Szczęsny lengyel vegyész 2017 október 29-én hunyt el, miután 10 napig eszméletlenül feküdt a kórházban. Szczesny október 19-én gyújtotta fel magát a Tudomány és Kultúra Palotája előtt Lengyelországban, így tiltakozva a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságoság (PiS) politikája ellen. A magára csak „szürke emberként” utaló Szczęsny drámai cselekedetét a „Freedom – I’m not able to give it away” című dalra követte el. Kiáltványában, melyet pár perccel a cselekmény előtt osztogatott az utcán, tizenöt pontban és pár mondatnyi kommentárban fejtette ki tiltakozásának okait.
A Jan Palach 48 évvel ezelőtti, a „Prágai Tavasz” eltiprása ellen tiltakozó öngyilkosságát idéző cselekedet drámai jele annak, hogy Lengyelország milyen tempóban halad az illiberális állam kiépítése felé. Szczęsny kiáltványa azonban nem csupán a lengyelekhez, és nem csupán Lengyelországról szól. Egy pontot, a szmolenszki katasztrófát leszámítva akár Magyarországon is íródhatott volna. Éppen ezért tanulságos elolvasnunk a szöveget, annál is inkább, mert Szczęsny öngyilkossága, amely a nemzetközi sajtóban is széles körben megjelent, a magyar médiában teljesen visszhangtalan maradt. A magyar nyilvánosság egyáltalán nem értesülhetett arról, ami Varsóban történt, alig több, mint három héttel ezelőtt.
Szczęsny kiáltványát abban a reményben teszem közzé, hogy öngyilkossága és felhívása Magyarországon is hatással lehet, a kiáltvány utolsó mondatainak szellemében: „remélem, hogy a halálom sok embert tudatára ébreszt – hogy a társadalom felébred végre, és nem vártok tovább arra, hogy a politikusok majd cselekszenek értetek, mert nem fognak! Ébredjetek fel! Még nincs késő!”
„Én a szabadságot szeretem mindenek felett”
Tiltakozom az ellen, hogy a kormány korlátozza a civilek szabadságát.
Tiltakozom azok ellen, akik kormányon megszegik a demokrácia szabályait és különösen az ellen, ahogyan lerombolják (gyakorlatban) az Alkotmánybíróságot és szétverik a független bíróságok rendszerét.
Tiltakozom a kormány ellen, amelyik megszegi a törvényeket, különösen a Lengyel Köztársaság Alkotmányát. Tiltakozom a felelősök ellen (így az elnök ellen), akik bármit megtesznek a jelenlegi Alkotmány megváltoztatásáért – anélkül, hogy azt betartanák.
Tiltakozom az olyan kormányzás ellen, amelyik egyenlő azzal, hogy a legmagasabb pozíciókban lévők csak olyan parancsokat hajtanak végre, amelyeket egy a PiS-hez tartozó beazonosíthatatlan Központtól kapnak. Ezek az emberek semmiféle következményét nem látják a cselekedeteiknek. Tiltakozom a Szejmben zajló munkamenet ellen, amely nem több, mint a javaslatok vita és konzultáció nélkül történő siettetett keresztülverése, gyakran az éjszaka közepén, ami azt is jelenti, hogy szinte azonnal neki kell látni az újraírásuknak.
Tiltakozom az ellen, hogy Lengyelország a nemzetközi színtéren a marginalizálódjon és egy viccé váljon.
Tiltakozom azok ellen, akik megkárosítják a természetet, főleg azok ellen, akiknek éppen hogy védelmezniük kellene azt (ilyen a bialowiezai erdő kivágása és egyéb érétkes természetvédelmi érték rombolása, a vadászlobbival történő kivételezés, vagy a szénenergia támogatása)
Tiltakozom a társadalom megosztása és a megosztottság megerősítése és elmélyítése ellen. Különösen tiltakozom a „szmolenszki légikatasztrófa vallássá alakítása” és az általa gerjesztett megosztottság ellen. Tiltakozom az ellen a gyűlöletkeltés ellen, amely a Varsóban minden hónapban megtarott szmolenszki megemlékezéseken zajlik. Tiltakozom a gyűlöletbeszéd és idegengyűlölet ellen, melyeket a kormány társadalmi konfliktusok szítására alkalmaz.
Tiltakozom az ellen, hogy a kormány a saját embereit ülteti minden pozícióba, akik a legtöbb esetben alkalmatlanok annak a feladatnak az elvégzésére, amire kiválasztották ő
Tiltakozom az olyan tekintélyekkel szembeni becsmérlés, sárdobolás és rombolás ellen, mint Lech Walesa vagy az Alkotmánybíróság korábbi elnökei.
Tiltakozom a hatalom központosítása és az olyan törvénymódosítások ellen, amelyek a területi önkormányzatokat és a nem kormányzati szervezeteket érintik csak azért, hogy azok megfeleljenek a kormánypártban ülők számá
Tiltakozom a bevándorlókkal szembeni ellenséges hozzáállás, a kisebbségek, nők, homoszexuálisok (és a többi LGBT csoport tagjának), a muszlimok és más vallásúak diszkriminációja ellen.
Tiltakozom a közszolgálati televízió és közszolgálati rádiók nagyrészének a hatalomnak történő alávetettsége, propagandagépezetté változtatása ellen. És főként a Trójka (3) rádió szétrombolása ellen, melyet már fiatal koromban is hallgattam.
Tiltakozom az ellen, hogy a Különleges Szolgálatokat, a Rendőrséget és a Főügyészséget a kormányon lévők saját (személyes és politikai) céljaik elérése érdekében használják.
Tiltakozom az oktatási rendszer átgondolatlan, kidolgozatlan, konzultációk nélküli átalakítása ellen.
Tiltakozom az egészségügyi rendszer halmozódó szükségleteinek figyelmen kívül hagyása ellen.
A mostani hatóságokkal szemben jóval több pontban is tiltakoztak már, de én szerettem volna a legfontosabbakat, az állam és társadalom egészének létezését és működését tekintve legártalmasabbakat kiemelni. A hatóságok felé semmiféle felhívást nem intézek, mert nem hiszek abban, hogy bármit is elérhetnék vele. Számtalan nálam bölcsebb és ismertebb ember, illetve több lengyel és európai intézmény is intézett már felhívásokat a jelenlegi kormány felé, ezek azonban minden alkalommal reakció nélkül maradtak, a felszólalók pedig csak sárdobálást kaptak cserébe.
Valószínűleg engem is sárral fognak dobálni azért, amit tettem, de legalább jó társaságban leszek. Másrészt viszont szeretném, hogy a PiS elnöke és az egész PiS nómenklatúra tudomásul vegye, hogy a halálomból következő felelősség közvetlen őket terheli és a vérem az ő kezükhöz tapad.
Felhívásomat azokhoz a lengyel polgárokhoz intézem, akik döntenek az országot kormányzókról: szálljanak szembe a jelenlegi hatóságok működésével és mindazzal, amivel szemben én is tiltakozom. Ne csapjon be senkit, hogy időről időre a hatóságok lecsillapodnak és minden normálisnak tűnik (mint például mostanában). Néhány nap vagy hét elteltével tovább folytatják támadásaikat és újra megszegik a törvényeket. Sosem fognak hátrálni és soha nem fogják visszaadni azt, amit már egyszer elvettek. Van egy régi mondás, ami nagyon is aktuálissá vált mostanában: „Ha nem mi, akkor ki? Ki, ha nem mi, a polgárok tudjuk megtisztítani a hazánkat?”
Emlékezzetek, ugyanakkor, hogy a PiS választói között ott vannak az anyáink, testvéreink, szomszédaink, barátaink és kollégáink is. A háborút nem velük kell megvívni (ezt a PiS szeretné), és nem őket kell megtéríteni (mert az naiv lenne), hanem rá kell vezetni őket arra, hogy nézeteiket a törvényeket és a demokratikus elveket betartva valósítsák meg. Talán a párt vezetésének leváltása is elég volna.
„Ha nem most – mikor?” Minden perc késedelem csak tovább súlyosbítja az országban uralkodó állapotokat, így rendkívül nehéz lesz mindent helyrehozni. Először is a PiS támogatóit szólítom meg: ébredjetek fel – még ha tetszenek is a PiS elvei, fontos látni, hogy azok kivitelezése nem mindig elfogadható. Eszméiteket a törvényes demokratikus kereteken belül valósítsátok meg, ne pedig úgy, ahogyan ma teszitek.
Azokat pedig, akik nem támogatják a PiS-t – mert a politika számukra közömbös, vagy mert más a preferenciájuk – cselekvésre hívom. Nem elég várni, hogy mit hoz az idő, nem elég baráti körben kifejteni az elégedetlenségeteket – cselekedni kell, és a cselekvésre számos lehetőségetek van!
Én, egy átlag szürke ember, akárcsak ti, szólítok mindenkit: ne várjatok tovább! Muszáj leváltanunk ezt a hatalmat, mielőtt mindent végleg lerombol a hazánkban, mielőtt teljesen megfoszt minket a szabadságunktól. És én a szabadságot szeretem mindenek felett. Ezért döntöttem az önfelgyújtás cselekedete mellett, és remélem, hogy a halálom sok embert tudatára ébreszt – hogy a társadalom felébred végre, és nem vártok tovább arra, hogy a politikusok majd cselekszenek értetek, mert nem fognak! Ébredjetek fel! Még nincs késő!
A közérdekű adatok lehetnek luxustermékek?
A Paks II. Zrt. trükkös módszerrel próbálja eltántorítani az adatigénylőket. Szeptemberben a Közérdekvédelmi Központtal hoztuk nyilvánosságra az erőmű 2014-2016 közötti szerződéseit, amelyekből kiderült, hogy a bővítési projekt még jóformán el se kezdődött, máris bőven fialt a Fidesz-közeli cégeknek, elsősorban kommunikációs területen. A megkezdett munka folytatásaként szerettük volna megkapni a 2017-es szerződéseket is, azonban úgy tűnik, hogy ezt már igazán nem akarja Paks. Az adatszolgáltatást nem tagadhatta meg szimplán, hiszen ezt már az előző körben is megpróbálta, és panaszom nyomán az adatvédelmi hatóság kényszerítette ki a szerződések megküldését. Mást eszeltek ki. Az aránytalan munkaerőigényre hivatkozással adatszolgáltatási díjat állapítottak meg, 176.000 forint értékben. Hátha ezt túl soknak találom, és nem feszegetem tovább az ügyet.
Mondhatnám azt is, hogy teljesen abszurd a dolog, és már csak azért sem állhatja meg a helyét, mert a korábbi, sokkal nagyobb (3 évre kiterjedő) adatmennyiség kiadásáért nem állapítottak meg díjat, úgy tűnik, hogy az még nem okozott nekik aránytalanul sok munkát. Ez azonban nem csupán az én ügyem. A közelmúltban a közpénzből (az adónkból) fenntartott közintézmények és állami vállalatok széles körben elkezdték alkalmazni azt a trükköt, hogy elriasztó mértékű adatszolgáltatási költségeket állapítanak meg. Így próbálva meg távol tartani az állampolgárokat az adatokhoz való hozzáféréstől, ha már az EU-s szabályok miatt nem lehetséges törvénybe iktatni azt, amit igazából szeretnének: hogy az állam működése teljesen átláthatatlan legyen az állampolgárok számára. Az ügy ezért precedensértékű, és azt kell elérni, hogy elvi éllel legyen kimondva, hogy aránytalanul magas adatszolgáltatási költségek megállapításával nem lehet eltántorítani az állampolgárokat alapvető jogaik gyakorlásától.
Ezért a Paks II. Zrt. válaszával a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordultam, hogy állapítsa meg: az esetemben kért díj aránytalanul magas, és nem lehetséges ilyen magas díjakkal csorbítani a nyilvánosság jogát az információkhoz való hozzáféréshez.
b
Feliratkozás
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
Utolsó kommentek