2020. 03. 25.

Megmenti-e a koronavírus a klímát: hogyan hat a járvány a kibocsátásokra?

A koronavírus járvány lebénította Európát és a fél világot, a közlekedési igények és az ipari-szolgáltatói tevékenység jó része kiesett. Sokan vélik úgy, hogy mindez az energiaigények visszaesése révén jelentős CO2-kibocstáscsökkenést hoz világszerte, és a pandémia közelebb vihet minket a Párizsi Klímaegyezmény és az EU 2050-es dekarbonizációjának teljesítéséhez. Mutatkoznak ennek jelei Kínában, ahol a beszámolók szerint 25 százalékos kibocsátás visszaesést hozott a koronavírus következtében bevezetett zárlat. Kevés adat áll ugyanakkor rendelkezésre egyelőre Európára, ahol csak az elmúlt hetekben került sor hasonló intézkedések elrendelésére, és azokra is csak néhány országban.

A napokban az Energiaklub elemzése a magyar villamosenergia fogyasztási adatok elemzésével 6-8 százalékos felhasználás csökkenésre következtetett Magyarországon, de a magyar adatok nem igazán mérvadóak, tekintettel arra, hogy más európai országokhoz hasonló zárlat, kijárási tilalom bevezetésére hazánkban eddig nem került sor. Az alábbiakban két, jóval szigorúbb korlátozásokat bevezető EU-s tagállam adatainak vizsgálatával keresek választ arra, hogy hogyan hathatnak ezek az intézkedések az energiaigényekre és a kibocsátáscsökkentésre.

Olaszország egy hónapja a járvány európai epicentruma, Belgium pedig egy hete vezetett be részleges kijárási tilalmat, ezen országok tapasztalatai tehát többet árulnak el a várható hatásokról. A legnaprakészebb adatsorok a két ország villamosenergia fogyasztásáról állnak rendelkezésre, így ezeket tekintem át. Az áramfelhasználás indikátorként való használata azért is előnyös, mert jobban tükrözi a társadalmi-gazdasági aktivitás visszaesését, mint a döntően az időjárási faktorok által befolyásolt, jelentős mértékben fűtési célra használt földgáz felhasználási adatai. Ugyanakkor nem mutat olyan szélsőséges mértékben visszaesést, mint a kőolaj felhasználása a közlekedési igények jelentős csökkenése nyomán, így összességében jó közelítést adhat a tényleges energiaigény – és így a kibocsátás – alakulásáról.

Belgium estében március első hetét vettem alapul (2020. március 2-9.), mivel az volt az utolsó hét, amikor a munkahelyek még teljes munkaidőben működtek, és az önkéntes karantén sem volt elterjedt, és ezt vetettem össze a részleges kijárási tilalom elrendelését (március 17.) követő hét fogyasztási adataival. (1. ábra)

belgium_egyutt_jav.jpg

  1. ábra: Belgium villamosenergia fogyasztásának alakulása 2020. márc. 2-9. illetve márc. 17-24. között (forrás: elia.be)

A grafikonokból jól látszik, hogy a zárlatot megelőzően hétköznapokon a fogyasztási csúcsok 11.500-12.000 MW körül alakultak, az éjszakai hullámvölgyekben pedig 8.500-9.000 MW köré esett be a fogyasztás. Ugyanezek az értékek a március 17-ét követő héten 10.000-10.500 MW voltak csúcsidőben, és 7.500-8.000 MW völgyidőszakban. Hétvégén 10.000 MW-os csúcsfogyasztást és 8.500-9.000 MW-os minimumokat mértek a a korlátozásokat megelőzően, és 9.000 MW körül maximumokat valamint 7.000 MW körüli minimumokat az korlátozó intézkedések bevezetését követően. Ez összességében 10-13 százalékos fogyasztáscsökkenést jelent a villamosenergia hálózatok esetében Belgiumban.

Olaszország esetében az előző évi (2019-es) és az idei adatok összevetése alapján a február 23-március 24. közötti időszak fogyasztása (25.928,2 GWh 2019-ben szemben az idei 25.098,2 GWh-val) ennél csekélyebb, mindössze 3 százalék körüli csökkenést mutat. (2. ábra) Azonban az olasz hálózatirányító grafikonjából jól látszik, hogy az időszakon belül a jelentősebb csökkenés csak a korlátozó intézkedések szigorítását és kiterjesztését kö-

olaszorszag_egyutt_jav.jpg

  1. ábra: Olaszország áramfogyasztása 2019, illetve 2020 azonos időszakában (február 23. – március 24.) (forrás: terna.it)

vetően, március második felétől voltak tapasztalhatók, és a tavalyi, azonos időszakban hétköznapokon tapasztalt 46-47 GW-os csúcs-, és 26-27 GW-os völgyidőszaki áramigényhez képest idén csupán 39-41 GW-os fogyasztási maximumok és 23-24 GW-os minimumok voltak tapasztalhatók. Ez pedig a belgiumihoz hasonló, 13-15 százalékos csökkenést jelent a kijárásra vonatkozó szigorúbb előírások bevezetését követően. A Wood Mackenzie elemzése szerint a koronavírus-zárlatnak már az első hetében 8 százalék körüli csökkenés volt tapasztalható (későbbi adatokat nem vizsgáltak), és a járvány által erősebben érintett országokban (Spanyolország, Franciaország) már a szigorú kijárást korlátozó lépések előtt is, pusztán a széleskörű önkéntes karanténdöntések nyomán 6-10 százalékkal esett a fogyasztás.

Mindebből persze még korai nagyon messzemenő következtetéseket levonni. Nem tudjuk, hogy hány európai tagállam fog az eddigieken túl szigorú, kijárást korlátozó intézkedéseket bevezetni, és ezeket milyen hosszan lesznek kénytelen fenntartani. Európában mindenesetre – legalábbis az árampiacon – nem látszik a Kína esetében tapasztalt 25 százalékos kibocsátáscsökkenést alátámasztó keresletvisszaesés. Az is igaz persze, hogy az energiamix is átalakul, és a koronavírus által befolyásolt piacokon a gázárak meredek csökkenése a relatíve kisebb CO2 kibocsátású energiahordozó előretörését hozta például Olaszországban a szén alapú termelés rovására, ahogy arra a fentebb idézett Wood Mackenzie elemzés is rámutat, ami az árampiaci keresletcsökkenésnél nagyobb mértékű CO2 kibocsátás csökkenést eredményezhet.

Belgium és Olaszország példája alapján mindenesetre úgy látszik, hogy a szigorú zárlatintézkedések nagyjából 10-15 százalékos igénycsökkenést eredményeznek az árampiacon, és ha a villanyigény alakulását jó indikátornak vesszük a teljes energiaigény változásainak jelzéséhez, akkor az hasonló teljes energiafelhasználás, és ennek megfelelő kibocsátáscsökkenést eredményezhet a korlátozások fenntartásának időszakában. Ha az ilyen rezsimek csupán 3 hónapig maradnak fenn, az éves távlatban nagyjából 3-4 százalékos CO2 kibocsátáscsökkenést jelenthet, fél éves fenntartásuk ennek duplájával, 6-8 százalékkal járhat. Joggal merülhet fel ugyanakkor, hogy a karanténintézkedések feloldását követően hogyan fognak reagálni az európai gazdaságok, a kieséseket pótlandó felpörögnek, és az előrejelzéseknél nagyobb energiaigényt és kibocsátásokat produkálnak, vagy éppen ellenkezőleg, lesznek-e olyan változások, amelyek tartósan csökkentik a fogyasztást és a szennyezést. Mint ahogy az is kérdéses, hogy kibírnak-e az európai gazdaságok adott esetben egy 6 hónapos karanténidőszakot, vagy az minden előzetes feltételezést felülíró gazdasági összeomlással jár majd. Amit jelenleg látunk, az érdemi kibocsátáscsökkenést jelent az érintett országokban, de messze túl kevés ahhoz, hogy akár az Európai Bizottság által meghirdetett Green Deal-ben foglalt 2030-ra előirányzott 50-55 százalékos visszafogást teljesítse, bár fontos lépést jelenthet, ha a gazdaságok a járványt követően nem kompenzálnak vissza az energiafelhasználással és kibocsátásokkal. A 2020-as 20 százalékos, és a megemelt 2030-as 50 százalékos cél közötti mintegy 30 százaléknyi különbség 10 év alatti teljesítéséhez nagyjából az az évi 3 százaléknyi csökkentés kell, amit egy három hónapos karantén várhatóan eredményez. Idénre ezt megoldhatja a járvány. De vajon képesek leszünk-e fenntartani ezt a csökkenési ütemet a következő tíz évben? Nem a koronavírus fogja megmenteni a klímát, de fontos hatása lehet nem csak a CO2-emisszióra, hanem arra is, hogy átgondoljuk, milyen gazdaságot működtetünk a jövőben.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2020. 01. 21.

Cutting EU funds: Budapest is not the only target

Daily newspaper Népszava wrote in an article on the 13th, January that, based on documents in its possession, the government’s proposed structure of using EU resources will open a way to redirect funds from the capital. In reaction to this news the government started beating around the bush. According to the official government website “the government did not make any decision on the use of the resources of the next financial cycle.” Balázs Fürjes, Minister of State for Budapest and the Capital’s Metropolitan Area, straight-out called the news a huge lie and fake news, and denied that any such decision, document or proposal had ever been made. However, a government proposal on the use of EU funds after 2020 does exist; so much so that the government today tries to discredit Népszava’s article as well as the concerns of the capital alluding to the very document they denied and called fake news and non-existent just a day before. In order for this debate to be based on actual facts, I hereby publish the presentation, which – as opposed to the statements of the pro-government origo.hu news portal – the government presented before the European Commission on the 10 th of December, 2019, and which also came into my possession.


From this presentation, not only is Népszava’s intelligence confirmed, i.e., the target areas for development are nowhere near Budapest, and the fact that the so-called Integrated Territorial Investment within the three operational programs mentions Budapest doesn’t make much of a difference either, as there is no sign whatsoever as to how much funding the capital would receive; within the three operational programs this would solely and completely depend on the government’s intentions, which confirms our earlier concerns that instead of systematic, predictable and reliable funding, the amount of resources provided to the capital will eventually depend on the government’s good will. The situation, however, in fact is much more serious. On slide 9 of the presentation there is a map of “development areas”.

6c830bad05fcf03a1e25669a429198db.png

It is hard to trace any logic on this map. We could assume that developments would be concentrated in the poorest regions, but as the other map of the slide showcases, development areas are completely unrelated to the most lagging regions. The majority of Nógrád county as well as the entirety of Heves, Baranya and Somogy counties and the Southern Great Plain are all missing from the map, even though the proposal’s own map enlists areas in these regions as areas in need of development.

bc11816626cf9376a3d9815943002a33.png

It does, however, cover several highly developed regions, such as Sopron and the environment of Lake Balaton as well as some parts of Fejér and Komárom-Esztergom counties. Therefore, the theory about lagging areas isn’t a coherent one. Okay, then it must be touristic developments (based on the priorities of the proposal). But then again, Budapest, Hungary’s most important tourist destination, is missing from the map, as well as Pécs (The European Capital of Culture in 2010), Eger and Szeged. And certainly, no professional concept can be identified behind the Priority Region of the Central Danube (Közép-Duna Menti Kiemelt Térség). 

There is logic to this story, however; and we should begin right with this last item: the expansion project of the Paks Nuclear Power Plants lies in the Priority Region of the Central Danube, and the government will use this trick to direct EU funding to the project which is otherwise ineligible for EU funding, thus channeling EU money into the collateral investments of the project indirectly. The Tokaj-Hegyalja region is dense with Orbán-interests; the area of Lake Balaton was systematically bought up by the wider family: István Tiborcz and Lőrinc Mészáros. Here, EU funds are essentially targeted to the Orbán-family. The objective of developing the city of Debrecen and its neighborhood to counterweigh Budapest is no secret. Only Sopron sticks out somewhat from the touristic development targets, and Fidesz’s support is quite strong in the city, but this applies to a number of other rural cities as well. We can risk saying that this is the Orbán family’s next target for territorial expansion, which they will stuff out with EU funds in the future as was showcased by the investment in Fertőrákos, conducted in the usual Fidesz pace.


There is logic in the formation of the other development areas as well, which we will immediately see if we take a look at the cities with county rights, in which the opposition won during the 2019 municipal elections, and draw them on the map of development areas. 

334142_valasztas_terkep.jpg

fejlesztesi_teruletek_mjv.jpg

With the single exception of Miskolc, all of the cities with county rights led by the opposition (as well as Békéscsaba, led by an independent mayor, where Fidesz does not have majority) fall out of the circle of the seemingly completely arbitrary development areas. The system filters out these cities in multiple steps. The first filter is targeting the most underdeveloped areas (which could be a supportable objective per se, had the funds from the past 10 years been actually helping the development of these regions and not the enrichment of  Viktor Orbán’s Circle of Friends). Cities are automatically left out from this type of funding due to the typically higher local development indicators. This is what then becomes the basis for the government to create arbitrary development regions, in which they carefully omit opposition cities but include quite a few Fidesz-led county seats (Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Szekszárd). The touristic regions also include Esztergom, which, after the loss of Tatabánya to the opposition, will now certainly become more valuable in the eyes of Fidesz strategists, as well as Sopron, which stands as an alternative development area before the re-election in Győr, which has an uncertain outcome. Lastly, making small towns to become service providers to stand as an individual pillar by itself will help Fidesz-led small towns, that are now excluded by the system, become available for EU funding.


Of course, this system does not mean the cutting of resources per se. Only practice will show how funds will be allocated throughout the country. It is, however, quite certain that the proposed system is perfectly eligible for pushing opposition-led cities out of EU development targets. And if there is anything we have learned since 2010 is that if Fidesz finds an opportunity to deform the political sphere, it will sure deliver on it. We cannot be naïve;
that would be suicide now.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2020. 01. 14.

Uniós pénzelvonás: nem csak Budapest van célkeresztben!

A Népszava dokumentumokra hivatkozva tegnap írta meg, hogy a kormány által előterjesztett uniós pénzfelhasználási struktúra megnyitja az utat az előtt, hogy eltérítsék az uniós forrásokat a fővárostól. A kormány reakcióként intenzív mellébeszélésbe kezdett. A kormany.hu szerint „a kormány semmiféle döntést nem hozott a következő uniós pénzügyi ciklus forrásainak felhasználásáról”, Fürjes Balázs Budapest fejlesztéséért felelős államtitkár egyenesen „ordas hazugságnak”, „fake news”-nak nevezte, hogy bármilyen ilyen irányú döntés, anyag, előterjesztés született volna. Ezzel szemben tényszerűen létezik egy kormányelőterjesztés a 2020 utáni uniós források felhasználásának kereteiről, olyannyira, hogy ma már erre a tegnap még letagadott, fake news, nem létező, légből kapott anyagra hivatkozva próbálják meg cáfolni a Népszava értesüléseit és a főváros aggodalmait. Hogy a vita világos tények mentén folyjék, ezúton akkor nyilvánosságra hozom a nekem is birtokomba került prezentációt, amit a kormány – szemben az origo.hu mai állításával – december 10-én be is mutatott az Európai Bizottságnak.

Ebből világossá válik nem csupán az, amit a Népszava megírt, hogy a fejlesztési célterületek messze elkerülik Budapestet, még akkor is, ha a három operatív programon belüli ún. „integrált területi eszköz” megemlíti Budapestet. Ugyanis semmiféle jelzés nincs, hogy oda mennyi forrást szánnának, ez a három javasolt operatív programon belül teljes egészben a kormány szándékán múlna, ami megerősíti a korábbi aggodalmainkat, hogy rendszerszintű, kiszámítható, és biztos források helyett a kormány jóindulatán múlik majd, hogy végül mennyi pénz érkezik a fővárosba. De a helyzet valójában ennél sokkal súlyosabb. Az anyag 9. diájában szerepel egy „fejlesztési területekre” vonatkozó térkép.

Nehéz ezen a térképen bármilyen logikát felfedezni. Kiindulhatnánk abból, hogy a fejlesztés a legszegényebb térségekre koncentrál. De ahogy ennek a diának a másik térképe mutatja, a fejlesztési területek egyáltalán nincsenek átfedésben a leghátrányosabb helyzetű régiókkal. Kiesik belőle Nógrád döntő többsége, Heves, Baranya, a Dél-Alföld szinte egésze, Somogy, amelyek pedig az előterjesztés saját térképe szerint is fejlesztésre szoruló területek.

Lefed ugyanakkor néhány igen fejlett régiót, Sopron és a Balaton környékét, belelóg Fejérbe, Komárom-Esztergom megyébe. Ez tehát nem koherens magyarázat. Jó, akkor biztos a turisztikai fejlesztések (az előterjesztés prioritásai alapján) a cél. De ebből megint kimarad Budapest, Magyarország legfontosabb turisztika célpontja, de Pécs (Európa 2010-es kulturális fővárosa), Eger, Szeged is. A Közép-Duna Menti Kiemelt Térség mögött pedig végképp semmilyen szakmai koncepció nem azonosítható.

Pedig van logika a történetben, és kezdjük rögtön az utolsó tétellel. A Közép-Duna Menti Kiemelt Térség közepén helyezkedik el a paksi bővítés, és a kormány ezzel a trükkel próbál uniós forrásokat az egyébként nem támogatható beruházás környékére irányítani, mintegy közvetve becsatornázni uniós pénzeket a projekt járulékos beruházásaiba.Tokaj-Hegyalján hagyományos Orbán-érdekeltségek vannak, a Balaton környékét az elmúlt években szisztematikusan felvásárolta a tág család: Tiborcz István és Mészáros Lőrinc. Itt lényegében az Orbán-családra célozzák az uniós forrásokat.  Debrecen és környékének fejlesztése ugye kimondva Budapest ellensúlyának kialakításáról szól. Egyedül Sopron lóg ki a turisztikai fejlesztések közül egy kicsit, bár nyilván itt is erős a Fidesz, de ez még egy sor vidéki városra igaz. Megkockáztathatjuk, hogy ebben az Orbán-közeli Család következő nagyobb térfoglalási célterületét láthatjuk, amit jól ki fognak tömni uniós pénzzel a jövőben, amiből a szokásos fideszes tempóval nyomott fertőrákosi beruházás már ízelítőt adott.

A többi fejlesztési terület kialakításában is van logika, amire rögtön rájövünk, ha megnézzük az önkormányzati választáson az ellenzék által megnyert megyei jogú városokat, és aztán rárajzoljuk őket a fejlesztési régiók térképére .

334142_valasztas_terkep.jpg

 

fejlesztesi_teruletek_mjv.jpg

 Az egyetlen Miskolc kivételével valamennyi ellenzéki megyei jogú város (és a független polgármester által irányított, nem fideszes többségű Békéscsaba is) kívül esik a teljesen önkényesnek látszó fejlesztési régiókon. A szisztéma több lépcsőben szűri ki az ellenzéki városokat. Az első szűrő a legfejletlenebb kistérségekre való célzás (ami önmagában egyébként támogatható cél lenne, ha a fejlesztési források az elmúlt 10 évben ténylegesen ezen térségek felzárkózását, nem pedig az Orbán Viktor Baráti Kör gazdagodását szolgálta volna). Ebből a nagyvárosok automatikusan kimaradnak, a jellemzően magasabb helyi fejlettségi mutatók miatt. Erre húzza aztán rá a kormány a fejlesztési térségeket, amelyek gondosan elkerülik az ellenzéki nagyvárosokat, jónéhány fideszes megyeszékhely viszont beleesik (Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Szekszárd). De a turisztikai régiókba bele tartozik például a Tatabánya elvesztésével a Fidesz stratégáinak szemében minden bizonnyal felértékelődő Esztergom, és a kétesélyes győri választás előtt szintén alternatívaként fejleszthető Sopron is. Végül a kisvárosok, mint szolgáltatásnyújtók önálló pillérré tétele elérhetővé teszi az uniós fejlesztések számára az ebből a rendszerből kimaradó fideszes kisvárosokat.

Természetesen ez a rendszer önmagában még nem jelent forráselvonást. Az majd csak a gyakorlatban derül ki, hogy hogyan is terülnek szét a források az ország településein. Az azonban bizonyos, hogy a kidolgozott rendszer tökéletesen alkalmas arra, hogy kiszorítsák az ellenzéki vezetésű nagyvárosokat az uniós fejlesztésekből. És annyit 2010 óta már megtanulhattunk, hogy ha a Fidesz megteremt magának egy lehetőséget a politikai tér deformálására, azt a ziccert soha nem hagyják ki. Nem lehetünk naívak, az most öngyilkosság lenne.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 11. 12.

Az EU-s óriásbüntetések végszámlája: túl az 500 milliárdon

unpenz.jpg

A 2014-2020 közötti időszak uniós pénzfelhasználását övező korrupció miatt évek óta zajlik a huzavona a magyar kormány és az Európai Bizottság között. Már tavaly ősszel körvonalazódott, hogy nagyon komoly büntetésekre számíthatunk, idén tavasszal pedig már azt az információt kellett megosztanom, hogy legalább 300 milliárd, de kedvezőtlen esetben akár 4-500 milliárd is lehet az a büntetés, amit az Unió az EU-s források szabálytalan, korrupt kormányzati felhasználása miatt kiszabhat Magyarországra. Az Európai Bizottság 2018-as költségvetési zárszámadásának (discharge) keretében a Költségvetési ellenőrző bizottság számára készült kérdőív válaszai alapján a valóság a pesszimista becslésekre is rátromfolt. Mindent összevéve a legrosszabb forgatókönyvnek feltételezett 500 milliárd forintnál is nagyobb lehet az a pénzügyi korrekció, büntetés, amelyet a Bizottság kiszabott. Ennyibe kerül Magyarországnak Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és más Fidesz-közeli oligarchák korrupciója. De ezt nem ők fizetik meg, hanem a magyar adófizetők. Minden magyar állampolgár több mint 50.000 forinttal száll be az EU-s büntetésbe, amit a kormányzati korrupció miatt szabtak ki az országra.

Alig két hete a 24.hu írt róla először, hogy a kormány gigabüntetést vállalt be annak érdekében, hogy a felfüggesztett uniós kifizetések újra meginduljanak, és az ország hozzájusson az EU-s támogatásokhoz. Értesüléseik szerint a számla a korábban ismertnél magasabb, és a 300 milliárdos értéket is meghaladja. Annak a kérdőívnek adatai azonban, amelynek válaszait az EB a Bizottság költségvetési mentesítési eljárásnak keretében állította össze az EP költségvetési ellenőrző bizottsága számára, ennél is magasabb összegre utalnak. A közel 100 oldalas dokumentumból először is világossá válik, hogy Magyarországon régiós összehasonlításban is tragikus a helyzet. 

A helyzet évről-évre változik, a 2014-2020-as forrásoknál 2018-ban 30 (operatív) program esetében voltak intézkedések, ezek közül 6 Franciaországban, és 8 Magyarországon. A többi 13 országnál egy, vagy ritkán két (operatív) programot érintettek az intézkedések.

- fogalmaz a Bizottság válasza, ami azt jelenti, hogy hazánk egymaga több, mint a szabálytalannak talált, és ezért büntetett operatív programok negyedéért volt felelős az EU-ban. Magyarország jobban teljesít, mint bárki más. 

Az is kiderül azonban a válaszokból, hogy mekkora összegű büntetést szabott ki a Bizottság Magyarországra, ezzel pontot téve az évek óta tartó találgatásoknak. A 3. mellékletből alapján világossá válik, hogy mind a 7 tematikus operatív program esetében rendszerszintű, a közbeszerzéseket érintő szabálytalanságokat tárt fel a Bizottság, és olyan sok korrupt projektet találtak, hogy az egyesével, projekt alapon kiszabott büntetések helyett az összes operatív programra alkalmazott 10 százalékos általánybüntetést javasolta. Ezt a magyar kormány visszautasíthatta volna, vállalva, hogy egyesével bebizonyítja a kérdéses projektekről, hogy azoknál szabályosan jártak el, és nem volt tettenérhető korrupció. A magyar kormány azonban ezt a lehetőséget visszautasította, tudva, hogy aligha járna sikerrel a közbeszerzések tisztaságának bizonyítása során! Így mind a hét operatív programnál lenyelték a megkötött szerződések értékének 10 százalékát kitevő általánybüntetést. A hét operatív program a következő:

  1. Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP): 2.718,5 milliárd forint
  2. Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP): 1.157 milliárd forint
  3. Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP): 269,3 milliárd forint
  4. Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP): 884,9 milliárd forint
  5. Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP): 1.117,8 milliárd forint
  6. Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program (IKOP): 1.034,2 milliárd forint
  7. Közigazgatás- és Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program (KÖFOP): 298,5 milliárd forint.

Összességében 7480,2 milliárd forintról van szó. Az uniós pénzek lehívásánál - részben a Lázár János által korábban erőltetett korai lehívások miatt - már nagyjából 75 százaléknál jár az odaítélt és leszerződött támogatások aránya, a büntetést pedig erre az összegre szabták ki, figyelembe véve, hogy a kormányzat közben csendben, a nyilvánosság elkerülésével végrehajtotta az uniós pénzfelhasználási rendszer azon korrekcióit, amelyeket az Európai Bizottság előírt. Az EB így azt reméli, hogy a maradék 25 százalényi pénznél  nem következnek be azok a közbeszerzési anomáliák, amelyek miatt a mostani büntetést kiszabták. (Azért csak várjuk ki a végét, még a hátralevő összegeket is veszélybe sodorhatja a rokonság saját lábra állítása.) Így nagyjából 5600 milliárd forint az a tétel, amire a 10 százalékos általánybüntetést számolják, ami önmagában 560 milliárd forintot tesz ki.  Csakhogy a válaszok alapján  ehhez hozzájön még néhány különösen korrupt operatív program külön büntetése. A Mészáros Lőrinc által letarolt, a KEHOP (Környezet és Energiahatékonyság OP) alá tartozó 420 milliárdos víziközmű tenderek esetében 25 százalékos korrekciót javasolnak a már leszerződött, mintegy 260 milliárdos szerződésállományra, ami további 60 milliárd forintnyi büntetést jelent. Végezetül hozzá kell számolni a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) esetében alkalmazott kiegészítő 10 százalékos általánybüntetésnek a leszerződött összegtől függő 60-80 milliárdos összegét is. Így összességében 700 milliárdnyi büntetés áll össze, amiből még ha le is vonjuk a pályázati önrészt, amit amúgy is magyar költségvetési/önkormányzati forrásból kellett volna biztosítani, a tényleges büntetés akkor is 5-600 milliárd között lehet. Ez pedig az a nagyságrend (5-6%), amennyivel a kormány - a várható büntetésekre készülve - "túlfoglalta" az uniós forrásokat, amennyivel több pályázatot fogadott be, mint amennyit Brüsszel ténylegesen finanszíroz. Azaz a későbbi esetleges büntetések már nem csupán abban a formában jelentenek veszteséget, hogy nem kapunk a megvalósított projektekhez uniós támogatást (mint például Tiborcz István közvilágítási ámokfutásainál), és magyar költségvetési forrából kell finanszírozni őket, de veszélyeztetik a Magyarország rendelkezésére álló keretösszeg 100 százalékának lehívását is, azaz tényleges, elérhető EU-s források elvesztését jelentheti.

Mindez egyetlen embernek nem tűnt fel eddig. Az illetőt Polt Péternek hívják, neki kéne a közérdeket képviselnie a korrupció elleni fellépés során, és az 5-600 milliárdnyi büntetést eredményező rendszerszintű korrupció eltussolásának területén végzett fáradhatatlan munkájának jutalmaként épp most választották meg újabb 9 évre a Legfőbb Ügyészség élére. Ha ő nincs, az ügyészség már sokkal korábban tetten éri az intézményesült állami korrupciót, fellép ellene, visszaszorítja, és megússzuk a 2014-2020 közötti magyar uniós pénzek több mint 5 százalékára, az ország éves költségvetésének 2,5 százalékára rúgó gigabüntetést. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 05. 23.

Veszteséglista: büntetések az EU-s forrásoknál

handcuff_euro.jpg

Növekszik a feszültség az Európai Bizottság és a magyar kormány között az uniós pénzek felhasználása körüli szabálytalanságok miatt. Egy 10 százalékos általánybüntetést már el is fogadott a magyar kormány, de sokkal több pénz van veszélyben. A közbeszerzésekkel kapcsolatos rendszerszintű szabálytalanságok, Mészáros Lőrincre szabott kerettender és legalább öt operatív program a Bizottság célkeresztjében. A tét az 5-600 milliárdot is meghaladhatja. A kárt, amit mindez a 2020 utáni költségvetésről szóló tárgyalások során Magyarországnak okoz, nehéz felbecsülni.

 

Tavaly ősszel számos cikk szólt arról, hogy komolyabb összegű EU-s forrást bukhat az ország, mert a pénzek elköltésénél jelentős mértékű szabálytalanságot (csalással és korrupcióval vegyítve) észlelt az Európai Bizottság. Már akkori blogomban jeleztem, hogy a nyár végére az éves tervet meghaladó mértékű költségvetési hiány halmozott fel a kormány, melynek legsúlyosabb oka a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programnál (TOP) volt . Itt a megyék önkényesen, politikai alapon döntöttek projektek támogatásáról, illetve elutasításáról, nem volt megfelelő kritériumrendszer a pályázatok elbírálására, és a döntések ellen nem is volt megfelelő jogorvoslat, illetve az irányító hatóságnak sem volt megfelelő hatásköre erre. 

Az Európai Bizottság az év végére mégis feloldotta a források visszatartását, és sokak meglepetésére óriási összegeket fizetett ki a kormány számára, így a költségvetés egyensúlyi helyzete visszaállt.  Arról ugyanakkor nem szólt híradás, hogy ennek a kifizetésnek mi volt az ára: a kormány elfogadta, hogy a teljes TOP költségvetésének 10%-ában megállapított átalánybüntetést fizet vissza az Európai Bizottságnak. Ennek pontos összege egyelőre még nem ismert, de 200 millió eurós (kb. 70 milliárd forintnyi) összeget vagy többet tehet ki. Mi több, a kormány csendben megváltoztatta a vonatkozó jogszabályokat is, oly módon, ahogy az Európai Bizottság kérte.

A legfrissebb hírek szerint azonban megint feszültség van kialakulóban a Bizottság és a kormány között, ez azonban egyáltalán nem váratlan. Az egyik ügy a kormányzati gigatendereként elhíresült, 420 milliárd forintos víziközmű-fejlesztéssel kapcsolatos közbeszerzés, amelyben a Bizottság a keret-közbeszerzés kiírásánál olyan komoly szabálytalanságokat talált, hogy már akkor felfüggesztette a kifizetéseket, és figyelmeztette a kormányt, hogy a helyzet tisztázásáig ne költsenek ebből a keretből el több pénzt. Az ügyben feljelentést is tettem. A kormány a Bizottság figyelmeztetésére fittyet hányva további összegeket fizetett ki. Az ügyben a Bizottság auditorainak jelentése hamarosan elkészül, és elképzelhető, hogy a teljes projekt 25%-ára rúgó, vagyis 100 milliárd forint körüli bírságot szabhat ki büntetésül. Ezt persze nem a nyertes Mészáros Lőrincnek kell majd kiperkálnia, hanem a magyar adófizetők pénzéből kell visszafizetni a Bizottságnak.

A másik ügy pedig a Bizottság közbeszerzési auditja mentén alakulhat ki. A Bizottság ugyanis információim szerint 29 projektből 25-ben talált szabálytalanságokat. Itt is elképzelhető, hogy a Bizottság 10% pénzügyi korrekciót lát majd szükségesnek a kormánnyal szemben.


Viszont még ennél is nagyobb feszültségre adhat okot, hogy értesüléseim szerint az Európai Bizottság 5 operatív program (HEFOP, KEHOP, VEKOP, KÖFOP és a GINOP) 2018-as éves számláit utasította vissza, a szabálytalanság mértéke miatt (van olyan, amelyikben a mérték eléri a teljes összeg 10%-át). A területfejlesztési és a közlekedési OP-kban pedig a számlák nullások, mert a kormány nem nyújtott be számlákat. Ha a kormány nem nyújtja be sürgősen ezeket számlákat, akkor a Bizottság kb. 900 millió eurónyi előleget kell visszakérjen kormánytól. 

Fokozódik tehát a feszültség a kormány és az Európai Bizottság között, de nem a családokat támogató programok miatt, hanem mert a szabálytalanságok, a korrupció mértéke miatt, a Bizottság megint óriási összegeket kénytelen bírságban kiszabni, vagy visszakérni. Optimistán nézve is legalább 2-300 milliárd forint korrekcióra számíthat a kormány, de ha az egyeztetések rosszul alakulnak, az összeg 5-600 milliárdra, vagy annál is többre rúghat. Ennyibe kerül Magyarországnak a kormányzati korrupció. Ráadásul a 2020 utáni hét éves EU-s költségvetés végső számairól való döntés küszöbén a magyar kormány legerősebb üzenete az európai intézmények felé az, hogy folyamatos harcban állnak velük az uniós források rendszerszintű fosztogatása miatt. Így kéne meggyőzni őket arról, hogy az országnak több forrás jusson. A magyaroktól nem Brüsszel akarja elvenni a forrásokat: elveszi azt tőlük a saját kormányuk, és ezzel még azt is veszélybe sodorják, ami egyébként megszerezhető volna. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 05. 21.

Paks II.: még el sem kezdték, már válságmenedzselés folyik!

stoppaks2_gp.jpg

Még annál is nagyobb a baj a paksi bővítéssel, mint gondoltuk! Azzal eddig is tisztában voltunk, hogy az évszázad legsúlyosabbnak kinéző üzleti buktája ezer sebtől vérzik. Fenntarthatatlanul drága, még a kormány által is módosítani kívánt orosz hitelszerződés, öt év alatt összehozott három év késés, az orosz tervek alkalmatlansága az engedélyezésre, vagy a hűtővíz dunai környezeti hatásainak elfogadhatatlanul gyatra, és ezért már most, az építkezés előtt újratervezést igénylő előrejelzése, hogy csak néhányat említsünk a súlyos problémák közül. Azt is sejtettük, hogy a magyar részről alapvető gondok vannak a projektmenedzsmenttel. Pletykák keringenek a Paks1 és Paks2 közötti konfliktusokról, Paks2 teljesítmény nélküli kifizetőhellyé válásáról. Most azonban a kormány nyíltan is beismeri, hogy a bővítés irányítása vállalhatatlanul kaotikussá, pazarlóvá, alkalmatlanná vált.

 

Közbeszerzést írtak ki ugyanis, papíron a beruházás 2., építési fázisához köthető szervezetfejlesztési tevékenységről. Ami jól is hangzik, amíg meg nem nézzük közelebbről, hogy mik a most közbeszereztetett projekt célkitűzései. Idézem, hogy ne lehessen senkit „másodkézből dolgozással” vádolni:

„A projekt célkitűzései továbbá:

— Működési modell és a folyamatok hatékonyságának felülvizsgálata,

— Funkciók teljeskörűségének, átfedésének vizsgálata, javaslattétel esetlegesen felmerülő módosításokra,

— Felelősségi és hatáskör viszonyok vizsgálata, javaslattétel esetlegesen felmerülő módosításokra,

— Javaslat(ok) kidolgozása egységes, komplex szervezeti struktúra kialakítására, ami lehetővé teszi az egyes szakterületek tekintetében az egységes és egymásra épülő folyamatok alkalmazását,

— A Paks II. Zrt. erősségeinek és fejlődési pontjainak mélyebb megértése,

— A munkaerő hatékony kihasználása,

— A szervezeti egységek közötti együttműködés javítása, az egyes projektfeladatokra vonatkozó átfutási idő csökkentése a hatékonyabb munkavégzés révén, a költségek potenciális csökkentése,

— Döntési alternatívák kidolgozása a Paks II. Zrt. további működéséről, optimalizációs és fejlődési lehetőségeiről,

— Akcióterv javaslat kialakítása a következő lépésekről, azok hatását és fontosságát figyelembe véve."

Ebből a kiírásból leginkább az derül ki, hogy jelenleg egy alacsony hatékonyságú, átfedésekkel teli, a felelősségi és hatásköri viszonyokat illetően zavaros, munkaerőpazarló, egymással vitázó és ezért időhúzó szervezeti rendszer menedzseli az ország legnagyobb, a GDP több mint 10 százalékára rúgó, az országot 30 évre eladósító 21. századi beruházását. Mára világossá vált, hogy a paksi bővítés nagyon nehézkesen zörög előre, gyakorlatilag semmi sem igaz már abból, amit erről a projektről 2014-ben, a megállapodás aláírásakor a kormány állított. És ezt a bukdácsoló beruházást egy bukdácsoló menedzsmentszervezet próbálja összefogni. Nem ezt szokták a siker zálogaként emlegetni.

Ennek fényben különösen figyelemre méltó az utolsó előtti pont: Döntési alternatívák kidolgozása a Paks II. Zrt. további működéséről. Itt volna egy határozott javaslatom: az egyetlen alternatíva a Paks II. Zrt. további működésére a szerződés felbontásának előkészítése és végrehajtása, és a bővítés lefújása akkor, amikor még nem késő. Előzzük meg még most, amikor lehet azt az érvelést, amit majd 4-5 év múlva fogunk hallani, miszerint ez egy elhibázott beruházás, de már annyi pénzt elköltöttünk rá, hogy most már csináljuk meg. Mindig ez a végső érv. Pedig már 2014. januárjában Moszkvában lehetett tudni, hogy ez egy zsákutca. Azoknak, akik belevittek minket, és erőltették a továbbvitelét éveken át, vállalni kell a felelősséget!

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!