2020. 01. 14.

Uniós pénzelvonás: nem csak Budapest van célkeresztben!

A Népszava dokumentumokra hivatkozva tegnap írta meg, hogy a kormány által előterjesztett uniós pénzfelhasználási struktúra megnyitja az utat az előtt, hogy eltérítsék az uniós forrásokat a fővárostól. A kormány reakcióként intenzív mellébeszélésbe kezdett. A kormany.hu szerint „a kormány semmiféle döntést nem hozott a következő uniós pénzügyi ciklus forrásainak felhasználásáról”, Fürjes Balázs Budapest fejlesztéséért felelős államtitkár egyenesen „ordas hazugságnak”, „fake news”-nak nevezte, hogy bármilyen ilyen irányú döntés, anyag, előterjesztés született volna. Ezzel szemben tényszerűen létezik egy kormányelőterjesztés a 2020 utáni uniós források felhasználásának kereteiről, olyannyira, hogy ma már erre a tegnap még letagadott, fake news, nem létező, légből kapott anyagra hivatkozva próbálják meg cáfolni a Népszava értesüléseit és a főváros aggodalmait. Hogy a vita világos tények mentén folyjék, ezúton akkor nyilvánosságra hozom a nekem is birtokomba került prezentációt, amit a kormány – szemben az origo.hu mai állításával – december 10-én be is mutatott az Európai Bizottságnak.

Ebből világossá válik nem csupán az, amit a Népszava megírt, hogy a fejlesztési célterületek messze elkerülik Budapestet, még akkor is, ha a három operatív programon belüli ún. „integrált területi eszköz” megemlíti Budapestet. Ugyanis semmiféle jelzés nincs, hogy oda mennyi forrást szánnának, ez a három javasolt operatív programon belül teljes egészben a kormány szándékán múlna, ami megerősíti a korábbi aggodalmainkat, hogy rendszerszintű, kiszámítható, és biztos források helyett a kormány jóindulatán múlik majd, hogy végül mennyi pénz érkezik a fővárosba. De a helyzet valójában ennél sokkal súlyosabb. Az anyag 9. diájában szerepel egy „fejlesztési területekre” vonatkozó térkép.

Nehéz ezen a térképen bármilyen logikát felfedezni. Kiindulhatnánk abból, hogy a fejlesztés a legszegényebb térségekre koncentrál. De ahogy ennek a diának a másik térképe mutatja, a fejlesztési területek egyáltalán nincsenek átfedésben a leghátrányosabb helyzetű régiókkal. Kiesik belőle Nógrád döntő többsége, Heves, Baranya, a Dél-Alföld szinte egésze, Somogy, amelyek pedig az előterjesztés saját térképe szerint is fejlesztésre szoruló területek.

Lefed ugyanakkor néhány igen fejlett régiót, Sopron és a Balaton környékét, belelóg Fejérbe, Komárom-Esztergom megyébe. Ez tehát nem koherens magyarázat. Jó, akkor biztos a turisztikai fejlesztések (az előterjesztés prioritásai alapján) a cél. De ebből megint kimarad Budapest, Magyarország legfontosabb turisztika célpontja, de Pécs (Európa 2010-es kulturális fővárosa), Eger, Szeged is. A Közép-Duna Menti Kiemelt Térség mögött pedig végképp semmilyen szakmai koncepció nem azonosítható.

Pedig van logika a történetben, és kezdjük rögtön az utolsó tétellel. A Közép-Duna Menti Kiemelt Térség közepén helyezkedik el a paksi bővítés, és a kormány ezzel a trükkel próbál uniós forrásokat az egyébként nem támogatható beruházás környékére irányítani, mintegy közvetve becsatornázni uniós pénzeket a projekt járulékos beruházásaiba.Tokaj-Hegyalján hagyományos Orbán-érdekeltségek vannak, a Balaton környékét az elmúlt években szisztematikusan felvásárolta a tág család: Tiborcz István és Mészáros Lőrinc. Itt lényegében az Orbán-családra célozzák az uniós forrásokat.  Debrecen és környékének fejlesztése ugye kimondva Budapest ellensúlyának kialakításáról szól. Egyedül Sopron lóg ki a turisztikai fejlesztések közül egy kicsit, bár nyilván itt is erős a Fidesz, de ez még egy sor vidéki városra igaz. Megkockáztathatjuk, hogy ebben az Orbán-közeli Család következő nagyobb térfoglalási célterületét láthatjuk, amit jól ki fognak tömni uniós pénzzel a jövőben, amiből a szokásos fideszes tempóval nyomott fertőrákosi beruházás már ízelítőt adott.

A többi fejlesztési terület kialakításában is van logika, amire rögtön rájövünk, ha megnézzük az önkormányzati választáson az ellenzék által megnyert megyei jogú városokat, és aztán rárajzoljuk őket a fejlesztési régiók térképére .

334142_valasztas_terkep.jpg

 

fejlesztesi_teruletek_mjv.jpg

 Az egyetlen Miskolc kivételével valamennyi ellenzéki megyei jogú város (és a független polgármester által irányított, nem fideszes többségű Békéscsaba is) kívül esik a teljesen önkényesnek látszó fejlesztési régiókon. A szisztéma több lépcsőben szűri ki az ellenzéki városokat. Az első szűrő a legfejletlenebb kistérségekre való célzás (ami önmagában egyébként támogatható cél lenne, ha a fejlesztési források az elmúlt 10 évben ténylegesen ezen térségek felzárkózását, nem pedig az Orbán Viktor Baráti Kör gazdagodását szolgálta volna). Ebből a nagyvárosok automatikusan kimaradnak, a jellemzően magasabb helyi fejlettségi mutatók miatt. Erre húzza aztán rá a kormány a fejlesztési térségeket, amelyek gondosan elkerülik az ellenzéki nagyvárosokat, jónéhány fideszes megyeszékhely viszont beleesik (Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Szekszárd). De a turisztikai régiókba bele tartozik például a Tatabánya elvesztésével a Fidesz stratégáinak szemében minden bizonnyal felértékelődő Esztergom, és a kétesélyes győri választás előtt szintén alternatívaként fejleszthető Sopron is. Végül a kisvárosok, mint szolgáltatásnyújtók önálló pillérré tétele elérhetővé teszi az uniós fejlesztések számára az ebből a rendszerből kimaradó fideszes kisvárosokat.

Természetesen ez a rendszer önmagában még nem jelent forráselvonást. Az majd csak a gyakorlatban derül ki, hogy hogyan is terülnek szét a források az ország településein. Az azonban bizonyos, hogy a kidolgozott rendszer tökéletesen alkalmas arra, hogy kiszorítsák az ellenzéki vezetésű nagyvárosokat az uniós fejlesztésekből. És annyit 2010 óta már megtanulhattunk, hogy ha a Fidesz megteremt magának egy lehetőséget a politikai tér deformálására, azt a ziccert soha nem hagyják ki. Nem lehetünk naívak, az most öngyilkosság lenne.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 11. 12.

Az EU-s óriásbüntetések végszámlája: túl az 500 milliárdon

unpenz.jpg

A 2014-2020 közötti időszak uniós pénzfelhasználását övező korrupció miatt évek óta zajlik a huzavona a magyar kormány és az Európai Bizottság között. Már tavaly ősszel körvonalazódott, hogy nagyon komoly büntetésekre számíthatunk, idén tavasszal pedig már azt az információt kellett megosztanom, hogy legalább 300 milliárd, de kedvezőtlen esetben akár 4-500 milliárd is lehet az a büntetés, amit az Unió az EU-s források szabálytalan, korrupt kormányzati felhasználása miatt kiszabhat Magyarországra. Az Európai Bizottság 2018-as költségvetési zárszámadásának (discharge) keretében a Költségvetési ellenőrző bizottság számára készült kérdőív válaszai alapján a valóság a pesszimista becslésekre is rátromfolt. Mindent összevéve a legrosszabb forgatókönyvnek feltételezett 500 milliárd forintnál is nagyobb lehet az a pénzügyi korrekció, büntetés, amelyet a Bizottság kiszabott. Ennyibe kerül Magyarországnak Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és más Fidesz-közeli oligarchák korrupciója. De ezt nem ők fizetik meg, hanem a magyar adófizetők. Minden magyar állampolgár több mint 50.000 forinttal száll be az EU-s büntetésbe, amit a kormányzati korrupció miatt szabtak ki az országra.

Alig két hete a 24.hu írt róla először, hogy a kormány gigabüntetést vállalt be annak érdekében, hogy a felfüggesztett uniós kifizetések újra meginduljanak, és az ország hozzájusson az EU-s támogatásokhoz. Értesüléseik szerint a számla a korábban ismertnél magasabb, és a 300 milliárdos értéket is meghaladja. Annak a kérdőívnek adatai azonban, amelynek válaszait az EB a Bizottság költségvetési mentesítési eljárásnak keretében állította össze az EP költségvetési ellenőrző bizottsága számára, ennél is magasabb összegre utalnak. A közel 100 oldalas dokumentumból először is világossá válik, hogy Magyarországon régiós összehasonlításban is tragikus a helyzet. 

A helyzet évről-évre változik, a 2014-2020-as forrásoknál 2018-ban 30 (operatív) program esetében voltak intézkedések, ezek közül 6 Franciaországban, és 8 Magyarországon. A többi 13 országnál egy, vagy ritkán két (operatív) programot érintettek az intézkedések.

- fogalmaz a Bizottság válasza, ami azt jelenti, hogy hazánk egymaga több, mint a szabálytalannak talált, és ezért büntetett operatív programok negyedéért volt felelős az EU-ban. Magyarország jobban teljesít, mint bárki más. 

Az is kiderül azonban a válaszokból, hogy mekkora összegű büntetést szabott ki a Bizottság Magyarországra, ezzel pontot téve az évek óta tartó találgatásoknak. A 3. mellékletből alapján világossá válik, hogy mind a 7 tematikus operatív program esetében rendszerszintű, a közbeszerzéseket érintő szabálytalanságokat tárt fel a Bizottság, és olyan sok korrupt projektet találtak, hogy az egyesével, projekt alapon kiszabott büntetések helyett az összes operatív programra alkalmazott 10 százalékos általánybüntetést javasolta. Ezt a magyar kormány visszautasíthatta volna, vállalva, hogy egyesével bebizonyítja a kérdéses projektekről, hogy azoknál szabályosan jártak el, és nem volt tettenérhető korrupció. A magyar kormány azonban ezt a lehetőséget visszautasította, tudva, hogy aligha járna sikerrel a közbeszerzések tisztaságának bizonyítása során! Így mind a hét operatív programnál lenyelték a megkötött szerződések értékének 10 százalékát kitevő általánybüntetést. A hét operatív program a következő:

  1. Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP): 2.718,5 milliárd forint
  2. Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP): 1.157 milliárd forint
  3. Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP): 269,3 milliárd forint
  4. Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP): 884,9 milliárd forint
  5. Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP): 1.117,8 milliárd forint
  6. Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program (IKOP): 1.034,2 milliárd forint
  7. Közigazgatás- és Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program (KÖFOP): 298,5 milliárd forint.

Összességében 7480,2 milliárd forintról van szó. Az uniós pénzek lehívásánál - részben a Lázár János által korábban erőltetett korai lehívások miatt - már nagyjából 75 százaléknál jár az odaítélt és leszerződött támogatások aránya, a büntetést pedig erre az összegre szabták ki, figyelembe véve, hogy a kormányzat közben csendben, a nyilvánosság elkerülésével végrehajtotta az uniós pénzfelhasználási rendszer azon korrekcióit, amelyeket az Európai Bizottság előírt. Az EB így azt reméli, hogy a maradék 25 százalényi pénznél  nem következnek be azok a közbeszerzési anomáliák, amelyek miatt a mostani büntetést kiszabták. (Azért csak várjuk ki a végét, még a hátralevő összegeket is veszélybe sodorhatja a rokonság saját lábra állítása.) Így nagyjából 5600 milliárd forint az a tétel, amire a 10 százalékos általánybüntetést számolják, ami önmagában 560 milliárd forintot tesz ki.  Csakhogy a válaszok alapján  ehhez hozzájön még néhány különösen korrupt operatív program külön büntetése. A Mészáros Lőrinc által letarolt, a KEHOP (Környezet és Energiahatékonyság OP) alá tartozó 420 milliárdos víziközmű tenderek esetében 25 százalékos korrekciót javasolnak a már leszerződött, mintegy 260 milliárdos szerződésállományra, ami további 60 milliárd forintnyi büntetést jelent. Végezetül hozzá kell számolni a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) esetében alkalmazott kiegészítő 10 százalékos általánybüntetésnek a leszerződött összegtől függő 60-80 milliárdos összegét is. Így összességében 700 milliárdnyi büntetés áll össze, amiből még ha le is vonjuk a pályázati önrészt, amit amúgy is magyar költségvetési/önkormányzati forrásból kellett volna biztosítani, a tényleges büntetés akkor is 5-600 milliárd között lehet. Ez pedig az a nagyságrend (5-6%), amennyivel a kormány - a várható büntetésekre készülve - "túlfoglalta" az uniós forrásokat, amennyivel több pályázatot fogadott be, mint amennyit Brüsszel ténylegesen finanszíroz. Azaz a későbbi esetleges büntetések már nem csupán abban a formában jelentenek veszteséget, hogy nem kapunk a megvalósított projektekhez uniós támogatást (mint például Tiborcz István közvilágítási ámokfutásainál), és magyar költségvetési forrából kell finanszírozni őket, de veszélyeztetik a Magyarország rendelkezésére álló keretösszeg 100 százalékának lehívását is, azaz tényleges, elérhető EU-s források elvesztését jelentheti.

Mindez egyetlen embernek nem tűnt fel eddig. Az illetőt Polt Péternek hívják, neki kéne a közérdeket képviselnie a korrupció elleni fellépés során, és az 5-600 milliárdnyi büntetést eredményező rendszerszintű korrupció eltussolásának területén végzett fáradhatatlan munkájának jutalmaként épp most választották meg újabb 9 évre a Legfőbb Ügyészség élére. Ha ő nincs, az ügyészség már sokkal korábban tetten éri az intézményesült állami korrupciót, fellép ellene, visszaszorítja, és megússzuk a 2014-2020 közötti magyar uniós pénzek több mint 5 százalékára, az ország éves költségvetésének 2,5 százalékára rúgó gigabüntetést. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 05. 23.

Veszteséglista: büntetések az EU-s forrásoknál

handcuff_euro.jpg

Növekszik a feszültség az Európai Bizottság és a magyar kormány között az uniós pénzek felhasználása körüli szabálytalanságok miatt. Egy 10 százalékos általánybüntetést már el is fogadott a magyar kormány, de sokkal több pénz van veszélyben. A közbeszerzésekkel kapcsolatos rendszerszintű szabálytalanságok, Mészáros Lőrincre szabott kerettender és legalább öt operatív program a Bizottság célkeresztjében. A tét az 5-600 milliárdot is meghaladhatja. A kárt, amit mindez a 2020 utáni költségvetésről szóló tárgyalások során Magyarországnak okoz, nehéz felbecsülni.

 

Tavaly ősszel számos cikk szólt arról, hogy komolyabb összegű EU-s forrást bukhat az ország, mert a pénzek elköltésénél jelentős mértékű szabálytalanságot (csalással és korrupcióval vegyítve) észlelt az Európai Bizottság. Már akkori blogomban jeleztem, hogy a nyár végére az éves tervet meghaladó mértékű költségvetési hiány halmozott fel a kormány, melynek legsúlyosabb oka a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programnál (TOP) volt . Itt a megyék önkényesen, politikai alapon döntöttek projektek támogatásáról, illetve elutasításáról, nem volt megfelelő kritériumrendszer a pályázatok elbírálására, és a döntések ellen nem is volt megfelelő jogorvoslat, illetve az irányító hatóságnak sem volt megfelelő hatásköre erre. 

Az Európai Bizottság az év végére mégis feloldotta a források visszatartását, és sokak meglepetésére óriási összegeket fizetett ki a kormány számára, így a költségvetés egyensúlyi helyzete visszaállt.  Arról ugyanakkor nem szólt híradás, hogy ennek a kifizetésnek mi volt az ára: a kormány elfogadta, hogy a teljes TOP költségvetésének 10%-ában megállapított átalánybüntetést fizet vissza az Európai Bizottságnak. Ennek pontos összege egyelőre még nem ismert, de 200 millió eurós (kb. 70 milliárd forintnyi) összeget vagy többet tehet ki. Mi több, a kormány csendben megváltoztatta a vonatkozó jogszabályokat is, oly módon, ahogy az Európai Bizottság kérte.

A legfrissebb hírek szerint azonban megint feszültség van kialakulóban a Bizottság és a kormány között, ez azonban egyáltalán nem váratlan. Az egyik ügy a kormányzati gigatendereként elhíresült, 420 milliárd forintos víziközmű-fejlesztéssel kapcsolatos közbeszerzés, amelyben a Bizottság a keret-közbeszerzés kiírásánál olyan komoly szabálytalanságokat talált, hogy már akkor felfüggesztette a kifizetéseket, és figyelmeztette a kormányt, hogy a helyzet tisztázásáig ne költsenek ebből a keretből el több pénzt. Az ügyben feljelentést is tettem. A kormány a Bizottság figyelmeztetésére fittyet hányva további összegeket fizetett ki. Az ügyben a Bizottság auditorainak jelentése hamarosan elkészül, és elképzelhető, hogy a teljes projekt 25%-ára rúgó, vagyis 100 milliárd forint körüli bírságot szabhat ki büntetésül. Ezt persze nem a nyertes Mészáros Lőrincnek kell majd kiperkálnia, hanem a magyar adófizetők pénzéből kell visszafizetni a Bizottságnak.

A másik ügy pedig a Bizottság közbeszerzési auditja mentén alakulhat ki. A Bizottság ugyanis információim szerint 29 projektből 25-ben talált szabálytalanságokat. Itt is elképzelhető, hogy a Bizottság 10% pénzügyi korrekciót lát majd szükségesnek a kormánnyal szemben.


Viszont még ennél is nagyobb feszültségre adhat okot, hogy értesüléseim szerint az Európai Bizottság 5 operatív program (HEFOP, KEHOP, VEKOP, KÖFOP és a GINOP) 2018-as éves számláit utasította vissza, a szabálytalanság mértéke miatt (van olyan, amelyikben a mérték eléri a teljes összeg 10%-át). A területfejlesztési és a közlekedési OP-kban pedig a számlák nullások, mert a kormány nem nyújtott be számlákat. Ha a kormány nem nyújtja be sürgősen ezeket számlákat, akkor a Bizottság kb. 900 millió eurónyi előleget kell visszakérjen kormánytól. 

Fokozódik tehát a feszültség a kormány és az Európai Bizottság között, de nem a családokat támogató programok miatt, hanem mert a szabálytalanságok, a korrupció mértéke miatt, a Bizottság megint óriási összegeket kénytelen bírságban kiszabni, vagy visszakérni. Optimistán nézve is legalább 2-300 milliárd forint korrekcióra számíthat a kormány, de ha az egyeztetések rosszul alakulnak, az összeg 5-600 milliárdra, vagy annál is többre rúghat. Ennyibe kerül Magyarországnak a kormányzati korrupció. Ráadásul a 2020 utáni hét éves EU-s költségvetés végső számairól való döntés küszöbén a magyar kormány legerősebb üzenete az európai intézmények felé az, hogy folyamatos harcban állnak velük az uniós források rendszerszintű fosztogatása miatt. Így kéne meggyőzni őket arról, hogy az országnak több forrás jusson. A magyaroktól nem Brüsszel akarja elvenni a forrásokat: elveszi azt tőlük a saját kormányuk, és ezzel még azt is veszélybe sodorják, ami egyébként megszerezhető volna. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 05. 21.

Paks II.: még el sem kezdték, már válságmenedzselés folyik!

stoppaks2_gp.jpg

Még annál is nagyobb a baj a paksi bővítéssel, mint gondoltuk! Azzal eddig is tisztában voltunk, hogy az évszázad legsúlyosabbnak kinéző üzleti buktája ezer sebtől vérzik. Fenntarthatatlanul drága, még a kormány által is módosítani kívánt orosz hitelszerződés, öt év alatt összehozott három év késés, az orosz tervek alkalmatlansága az engedélyezésre, vagy a hűtővíz dunai környezeti hatásainak elfogadhatatlanul gyatra, és ezért már most, az építkezés előtt újratervezést igénylő előrejelzése, hogy csak néhányat említsünk a súlyos problémák közül. Azt is sejtettük, hogy a magyar részről alapvető gondok vannak a projektmenedzsmenttel. Pletykák keringenek a Paks1 és Paks2 közötti konfliktusokról, Paks2 teljesítmény nélküli kifizetőhellyé válásáról. Most azonban a kormány nyíltan is beismeri, hogy a bővítés irányítása vállalhatatlanul kaotikussá, pazarlóvá, alkalmatlanná vált.

 

Közbeszerzést írtak ki ugyanis, papíron a beruházás 2., építési fázisához köthető szervezetfejlesztési tevékenységről. Ami jól is hangzik, amíg meg nem nézzük közelebbről, hogy mik a most közbeszereztetett projekt célkitűzései. Idézem, hogy ne lehessen senkit „másodkézből dolgozással” vádolni:

„A projekt célkitűzései továbbá:

— Működési modell és a folyamatok hatékonyságának felülvizsgálata,

— Funkciók teljeskörűségének, átfedésének vizsgálata, javaslattétel esetlegesen felmerülő módosításokra,

— Felelősségi és hatáskör viszonyok vizsgálata, javaslattétel esetlegesen felmerülő módosításokra,

— Javaslat(ok) kidolgozása egységes, komplex szervezeti struktúra kialakítására, ami lehetővé teszi az egyes szakterületek tekintetében az egységes és egymásra épülő folyamatok alkalmazását,

— A Paks II. Zrt. erősségeinek és fejlődési pontjainak mélyebb megértése,

— A munkaerő hatékony kihasználása,

— A szervezeti egységek közötti együttműködés javítása, az egyes projektfeladatokra vonatkozó átfutási idő csökkentése a hatékonyabb munkavégzés révén, a költségek potenciális csökkentése,

— Döntési alternatívák kidolgozása a Paks II. Zrt. további működéséről, optimalizációs és fejlődési lehetőségeiről,

— Akcióterv javaslat kialakítása a következő lépésekről, azok hatását és fontosságát figyelembe véve."

Ebből a kiírásból leginkább az derül ki, hogy jelenleg egy alacsony hatékonyságú, átfedésekkel teli, a felelősségi és hatásköri viszonyokat illetően zavaros, munkaerőpazarló, egymással vitázó és ezért időhúzó szervezeti rendszer menedzseli az ország legnagyobb, a GDP több mint 10 százalékára rúgó, az országot 30 évre eladósító 21. századi beruházását. Mára világossá vált, hogy a paksi bővítés nagyon nehézkesen zörög előre, gyakorlatilag semmi sem igaz már abból, amit erről a projektről 2014-ben, a megállapodás aláírásakor a kormány állított. És ezt a bukdácsoló beruházást egy bukdácsoló menedzsmentszervezet próbálja összefogni. Nem ezt szokták a siker zálogaként emlegetni.

Ennek fényben különösen figyelemre méltó az utolsó előtti pont: Döntési alternatívák kidolgozása a Paks II. Zrt. további működéséről. Itt volna egy határozott javaslatom: az egyetlen alternatíva a Paks II. Zrt. további működésére a szerződés felbontásának előkészítése és végrehajtása, és a bővítés lefújása akkor, amikor még nem késő. Előzzük meg még most, amikor lehet azt az érvelést, amit majd 4-5 év múlva fogunk hallani, miszerint ez egy elhibázott beruházás, de már annyi pénzt elköltöttünk rá, hogy most már csináljuk meg. Mindig ez a végső érv. Pedig már 2014. januárjában Moszkvában lehetett tudni, hogy ez egy zsákutca. Azoknak, akik belevittek minket, és erőltették a továbbvitelét éveken át, vállalni kell a felelősséget!

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 05. 17.

Megnéztük, hogy neked ne kelljen: Egy hét M1 hírei kormányról és ellenzékről

Április 26. és május 2. között egy hétig néztük az M1 napi 8 hosszabb híradóját és megvizsgáltuk, mennyit szerepel benne a kormány és a kormánypártok pozitív színben, mennyit szerepel az ellenzék negatív színekben, illetve mennyi időt kap az ellenzék saját témáira. Átlagosan napi egy órát ismételgették Habony üzeneteit, míg az ellenzék teljes egésze átlagosan napi 7 percben mondhatta azt, amit ő akart. Ennyit a kiegyensúlyozott tájékoztatásról, amire egyébként a kampányban a törvény is kötelezné a közmédiának csúfolt propagandát. Hiszen az újságírói etika rájuk már rég nem vonatkozik.

mtva3.png

Ha valaki az elmúlt években véletlen bekapcsolva hagyta az M1 híradóit, akkor pontosan tudja, mire számíthat: a kormány sikerpropagandája, egy kis riogatás más bőrszínű emberekkel és az ellenzék lehető legkínosabb módon való bemutatása.  Azért vetemedtünk arra, hogy most mégis megvizsgáljuk, mit is mondanak a Magyar Televízióban, mert az európai parlamenti választások kampányában a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény kötelezi a közmédiát a kiegyensúlyozott tájékoztatásra. Hiszen demokratikus választás csak akkor lehetséges, ha az összes párt el tudja mondani azt, hogy ő mégis mit képviselne és mit tartana fontosnak. Az öt perces álságos interjúk valójában semmit sem érnek, ha közben minden nap, egész nap csak a Fidesz üzeneteit harsogja a "köztévé".

Ha önmagában azt nézzük, hogy mennyiszer szerepel az ellenzék és a kormány /Fidesz, már abban hatalmas különbségek vannak. Megszereztük a statisztikát arról, hogy márciusban és áprilisban összesen kik hányszor szerepeltek a 19:30-kor kezdődő M1 hírekben. Ebből láthatjuk, hogy márciusban mintegy 40%-kal szólalt meg többet az kormány és a Fidesz, mint a teljes ellenzék a Mi Hazánktól a Párbeszéden át az MSZP-ig.  Az arány áprilisban valamelyest javult, valószínűleg a kampánynak köszönhetően, de így is 233:208 arányban jelent meg a kormány és a teljes ellenzék csak a 19:30-as hírekben.

maricus-aprilis.jpg

De hogy bizonyítsuk ez a statisztika mennyire nem jelent semmit önmagában, ezért megnéztük és elemeztük is, hogyan is mutatják az ellenzéket a közmédiában, már amikor mutatják.

Az elemzésbe napi 8 hosszabb híradót vettünk bele, több rövidebb bejelentkezést, pl. 1 perces vagy 5 perces híradókat kihagyva, a reggel 6 órás (30 perc), reggel 8 órás (15 perc); 10 órás (10 perc), a déli híreket (30 perc), délután 4-es (10 perc), este 6 órás (30 perc); 19:30-as (55 perc), és 22:00-as (30 perc).

Az táblázatban itt látható módon azt vizsgáltuk, hogy mennyi időben játszanak le olyan anyagokat a közmédia híreiben, amelyek a kormány fő üzeneteit közvetítik. Külön részkategóriára bontottuk, hogy ebből mennyi az, amely a kormány munkáját ismerteti, például hosszan elemzik a családtámogatás előnyeit vagy Orbán és Salvini találkozójáról beszélnek. Másik alkategóriának vettük a Fidesz-KDNP-t, amikor párt a saját kampányáról beszélhet. A „Fidesz univerzum” kategóriában pedig a Fidesz üzeneteit egyéb módon közvetítő, például kormányzati „független” szakértők mondják el, amit „kértek, hogy mondják el”.  Normális országban a szakértők megszólaltatása nem közvetlen pártutasítás alapján történik a TV-ben, de sajnos ez 2019 magyar valósága.

 

aprilis_26-29.PNG

Ezekből a kategóriákból így kimaradt a közvetlen belpolitikához nem is kapcsolódó külpolitikai anyag az egyértelműség és nagyobb objektivitás miatt, holott elég nyilvánvaló, hogy a spanyol választásról szóló anyag is a Fidesz világképét tükrözi: a riport legnagyobb része az egyébként negyedik helyen végzett, szélsőjobboldali rasszista Vox párttal foglalkozott, és csak mellékesen említették meg, hogy egyébként a szocialista párt nyert. De Trump éltetése is nyilván a Habony-Rogán világban kap csak értelmet.

Összesen a hét nap híradóiban 422 percen keresztül ismételgették a kormányzat üzeneteit. Ez naponta egy órát jelent. A rekorder április 26-án 82 percen keresztül ismételgették Orbán kínai sikereit és a Fidesz aláírásgyűjtését. De a gyengébb napokon is legalább 45 percben ment a direkt kormányzati propaganda. Természetesen nagyítóval sem találunk olyan anyagot, ami a kormányzattal szemben bármennyire is kritikus lenne.

aprilis30-maj2.PNG

Az excel táblázatot itt lehet megnézni egészében

 

És hogyan tájékoztat az ellenzékről a híradó? A teljes 308 percnyi (5 óra 8 perc) ellenzékről szóló anyag mintegy 80%-a állítja be az ellenzéket negatív színben. Ezekben az anyagokban az ellenzék „botrányairól”, veszekedéseiről és ellentéteiről van szó. Amikor egy híradóban négy percet szánnak arra, hogy a főpolgármester jelöltek egymásnak üzengetnek, akkor valójában nem arról van szó, hogy az ellenzék alternatívát tud mutatni a kormánnyal szemben, hiszen nem a saját üzeneteit tudja eljuttatni a TV nézőinek, hanem csak azt, amit a kormányzati propaganda állít róla. Mindezt telefűszerezik a propagandisták olyan pikírt megjegyzésekkel, hogy „egymásnak ellentmondanak az ellenzékiek” vagy éppen, hogy „egyre többen ítélik el” az ellenzéki politikus kijelentését.  

Ezzel szemben az ellenzék saját témáiról, saját anyagairól, saját rendezvényeire sokkal kevesebb idő jut, egy hét alatt összesen 47 perc. Azaz napi nem egészen 7 perc átlagosan. Ami a táblázat részletes tanulmányozása nélkül is világosan mutatja, hogy a legtöbb híradóban egy szó sincs, ahol az ellenzék a saját hangján szólalhasson meg. Messze a leghosszabb műsoridő május elsején délután kapott, amikor a délutáni és esti híradókban is megmutatták, hogyan ünnepelték május elsejét az ellenzéki pártok. Így bár az ellenzéki politikusok számos fontos témáról beszélnek a magyar nyilvánosságban, ez sokakhoz el sem jut. Mindegy hány korrupciós ügy, szakpolitikai javaslat, vagy helyi sikert ér el az ellenzék, erről az állami TV nézői alig kapnak információt.

Én magam is csak egyszer fértem bele az M1 híreibe, mindösszesen 36 másodpercben, amikor elmondhattam, hogy Paks 2 szerződései még a magyar hatályos jogszabályoknak sem felelnek meg. (Erről a független sajtó például itt írt, a bejelentésemről pedig itt láthatod a videót, ha a valóság is érdekel.). Igaz, ugyanezen a sajtótájékoztatómon további három kérdést kaptam a propagandamédiától, hogy mondjak véleményt más ellenzékiek megnyilvánulásairól. Bár önmagában is nevetséges, hogy amíg hosszan elemzik az újonnan született arany piszeorrú majom életét (háromszor adták le az anyagot), addig az évszázad legdrágább és legrosszabb magyarországi beruházásáról, Paks 2-ről mindössze fél percben esik szó. De a helyzet az, hogy ezzel valójában az M1 törvényt is sért.

 A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény alapján a közmédia köteles az eltérő álláspontok bemutatására és kiegyensúlyozott tájékoztatásra. Az adatokból azonban világosan látszik: a Magyar Televízió híradója folyamatosan megszegi a törvényt, hiszen nemcsak, hogy sokkal nagyobb arányban mutatja be az ellenzéknél a kormányt, de valójában az esetek elsöprő többségében az ellenzéket negatív színben tünteti fel.

Az MTVA-nak kötelessége, hogy az M1 híradóiban az ellenzéknek hagyjanak lehetőséget valódi megszólalásra, tájékoztassanak a pártok programjairól és teremtsenek alkalmat arra, hogy az ellenzéki pártok reagálhassanak a Fidesz hazug állításaira. Ezek nélkül nincs valódi demokratikus verseny, és enélkül nincs valódi választás sem.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!

2019. 04. 29.

Belgrád-Budapest: Egy előre bejelentett lopás krónikája

belgrad_vasut.jpeg

(Kép: nepszava.hu)

A múlt hét híre kétségkívül a Budapest-Belgrád vasút kivitelezéséről szóló döntés volt, amiről 24 óra leforgása alatt kiderült, hogy a változatosság kedvéért Mészáros Lőrincnek fog milliárdokat fialni. A Fidesz szerint szakmai döntés született. Ha azonban megkapirgáljuk az eredeti kínai-magyar megállapodást, akkor hamar világossá válik, hogy már abban kizárták a tisztességes közbeszerzést, és eleve esély sem volt arra, hogy ne Mészáros vigyen mindent. És mindezt gyakorlatilag előre be is jelentették. Talán ezért lépett vissza a 32 érdeklődőből 30, mert rájöttek, hogy ez egy olyan verseny, ahol a győztest a rajt előtt kihirdették. A paksi bővítéshez hasonlóan megbundázott projekt annak a jele, hogy a legnagyobb beruházásoknál a kormány nemzetközi szerződésekkel szisztematikusan próbálja korlátozni a piaci versenyt, kiszolgáltatva Magyarországot a nagyhatalmaknak, és Orbán Viktor alteregóját tömve közpénzekkel. A projekt további nyilvánosságáért, ahogy Paks2 esetében is - mindent meg fogok tenni, és az Európai Bizottsághoz is fordulok.

Szijjártó Péter múlt hét csütörtökön Pekingben büszkén jelentette be, hogy eredményesen végződött a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítására kiírt tender, egy kínai-magyar konzorcium személyében a  győztest is kihirdették. A külügyminiszter kínai sajtótájékoztatóján még szemérmesen elhallgatta, hogy mely cégek alkotják a konzorciumot, de az az index.hu már másnap megírta, hogy az RM International Zrt.-ből, a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.-ből és a China Railway Electrification Engineering Group Kft.-ből álló konzorciumról lehet szó, amely mögött pedig teljes mellszélességgel ott áll Mészáros Lőrinc, továbbá családja és állandó üzletfelei.

Talán nem létezik olyan ember ma Magyarországon, aki komolyan gondolta volna, hogy ebből az üzletből kimaradhat a „magyar Zuckerberg”, ami számára mindenképpen jól fialó beruházás lesz, a magyar adófizetők számára azonban már egyáltalán nem éri meg ez az óriásberuházás. A kínai hitelből finanszírozott, eredetileg 472 milliárd forintra becsült költsége mára 750 milliárdra hízott, pedig még egyetlen kapavágás sem történt. A beruházás során 160 km-en újítják fel a nagyvárosokat nem érintő vasútvonalat, ami szinte biztosan nem fogja beváltani a kormány által hozzáfűzött reményeket, becslések szerint talán 2400 év alatt térülhet meg, nem véletlenül titkosították a megvalósíthatósági tanulmányt tíz évre.

Baljós árnyak

A Fidesz Mészáros győzelmét „szakmai alapú” döntésnek nevezte, kiemelve, hogy „32 cég érdeklődött, és 2 konzorcium adott érvényes árajánlatot, és ezek közül választották ki a "jobb ár/érték arányút". Talán különösnek tűnik, de valószínűleg csak az „úgyis bármit megengedhetünk magunknak” típusú cinizmus folyománya, hogy a kormány maga mutat rá a beépített korrupció egyik legfőbb bizonyítékára.

Szijjártó bejelentéséből tudjuk, hogy a kivitelezési szerződést azt követően fogják megkötni, miután kormány megegyezik a kínai Eximbankkal a hitelszerződés részleteiről. Tehát egyrészt a pontos feltételek ismerete nélkül is győztest hirdettek a tenderen.

Másfelől bár a beruházás, így a hitelszerződés részleteiről egyelőre még nem sokat tudunk, de a Magyarország és Kína között kötött Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényből több mindent is megtudhatunk:

  1. Beszerzés vs. Közbeszerzés

A projekt megvalósítása során nem Magyarország végzi el beszerzéseket, azokon a fővállalkozó kínai-magyar vegyesvállalat, a Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. jelenik meg Ajánlatkérőként, amely cégben magyar oldalról a MÁV Zrt. 15%-os tulajdonosi aránnyal vesz részt, a fennmaradó 85%-nyi részvény a két kínai cég tulajdona. Az Egyezmény 7. cikk 5. pontja alapján „A Fővállalkozó a Projekt megvalósítása során a két Fél által jelen Egyezmény mellékleteként kidolgozandó és elfogadandó Beszerzési Szabályzat szerint végzi a beszerzéseit (...)”. Tehát egy új beszerzési jogszabályi keretet hoztak létre a projekt kedvéért, ami azt jelenti, hogy a magyar közbeszerzési szabályok garanciái nem, vagy csak részlegesen valósulnak meg ebben a 750 milliárdos beruházásban. Így szinte egyáltalán nincs az eljárásban jogorvoslati lehetőség, de a projekt egyes fontos dokumentumainak nyilvánossága is kérdéses, ugyanis a Beszerzési Szabályzat szerint: „A folyamatban lévő Beszerzési eljáráshoz kapcsolódó bármely döntés alapjául szolgáló dokumentumban, előterjesztésben és a döntés elfogadásával kapcsolatosan tudomásra jutott - ide értve a döntés (előterjesztés) megtárgyalásán elhangzottakat is - adatok és információk, üzleti titoknak, vagy bizalmas adatnak minősülnek, illetve nem nyilvános adatok (…)”. Alighanem épp ez szúrt szemet 32 érdeklődőből 30-nak, és tette világossá számukra, hogy itt már a közbeszerzési eljárás előtt megvan a győztes, a tárgyalás előtt az ítélet, és éppen ezért nem adott be szinte senki ajánlatot egy olyan tenderre, amelynek címe ezzel az erővel „Mészáros Lőrinc győzelméhez vezető versenyfelhívás 750 milliárd forint közpénz szemérmetlen eltulajdonítására” is lehetett volna.

  1. Vitarendezés

Az már csak hab a tortán, hogy joggal feltételezhetnénk, hogy egy ilyen költséges, a magyar kormány számára ennyire fontos beruházás során felmerülő viták során Orbán Viktorék kiharcolták azt, hogy vitás kérdések esetén a magyar fél erős pozícióból indulva védhessék meg az ország érdekét. Erről azonban sajnos szó sincs, ugyanis mindössze ennyit találunk benne: „A jelen Megállapodás értelmezésével és végrehajtásával összefüggő esetleges vitákat a Magyar Illetékes Szerv és a Kínai Illetékes Szerv tárgyalás útján rendezi. Megegyezés hiányában a vitás kérdéseket a Felek diplomáciai úton rendezik.” Mindez azt jelenti, hogy amennyiben vita támad, akkor a két ország külügyminisztériuma jegyzékek és démarche-ok tucatjait küldözgetheti egymásnak, de hát mondanom sem kell, hogy a két ország diplomáciai ereje egymáshoz sem hasonlítható. Tehát a helyzet számunkra itt még rosszabb, mint a Paksi szerződésnél, ahol a svájci jogot jelölték meg a felek a vita rendezésének alapjául szolgáló jogrendnek.

Amit összességében látunk, az nagyjából ugyanaz a modell, amit Paks2-nél alkalmaztak. Nemzetközi szerződés a verseny korlátozására és az információk titkosítására, Magyarország kiszolgáltatása az erősebb szerződő partnernek, a közbeszerzés kiszervezése egy (döntően) külföldi céghez, a magyar és uniós közbeszerzési szabályok megkerülése, és végül Mészáros Lőrinc győztes megérkezése a projektbe.

Ugyanakkor pont a paksi szerződések nyilvánosságáért folytatott sikeres perem mutatta meg, hogy érdemes küzdeni az ilyen beruházások minél nagyobb arányú nyilvánosságáért, ezért a kivitelezési szerződés megkötését követően közérdekű adatigénylésben fogom azt elkérni az illetékes minisztériumtól. A közbeszerzési szabályok kijátszása ügyében pedig az Európai Bizottsághoz fordulok.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Jávor Benedek Facebook-oldalához!