Politikai bevásárlóközpont
Sokan, sok helyütt megírták már, hogy miért abszurd, antidemokratikus, hátborzongatóan demagóg a korrupciót rendszerszintre emelő Orbán szerény javaslata a pártok állami finanszírozásának felfüggesztéséről. Arra is komoly esély van, hogy szimpla blöffről van szó, amelynek célja csupán a figyelem elterelése az újabb és újabb megszorításokról. Mégis, egy pillanatra vegyük komolyan az elképzelést – már csak azért is, mert előfordult már, hogy blöffnek indult ötletelésből elfogadott törvény lett. Nézzük meg, hogy néz ki Orbán szerint az ideális politikai berendezkedés.
Ha valaki, az elmúlt kampányokban a becslések szerint alkalmanként 3-4 milliárd, 90 százalékban tisztázatlan eredetű forintot költő Fidesz elnöke pontosan tudja, hogy pénz nélkül nincsenek pártok, nincsen politikai tevékenység. Javaslata tehát nem vonatkozhat arra, hogy a pártok ne kerüljenek pénzbe, csupán finanszírozásuk módjának megváltoztatására. Az új koncepció szerint a pártok oldják meg a finanszírozásukat, ahogy tudják. Kormánypártok esetében az ahogy tudják nyilvánvalóan a kormányzati pénzek pártcélú felhasználását jelenti elsősorban. A kormánypártok pénze tehát ugyanúgy közpénzek felhasználásából fog származni, annyi különbséggel, hogy az állampolgárok nem fogják tudni, hogy adóforintjaikból pontosan mennyit, és hogyan használtak fel pártpropaganda céljára. A javaslat lényege tehát az eddig is szerény, de legalább az állami támogatás területén úgy-ahogy meglévő átláthatóság felszámolása, az adóforintok pártfelhasználásának ellenőrizhetetlenné tétele. Ehhez ezúton is gratulálunk!
Az ellenzék számára két lehetőség adódik. Vagy nem jut forrásokhoz, bezárja a boltot, és békés, a rosszízű politikai vitáktól és gonosz szándékú kritikáktól mentes egypártrendszernek engedik át a terepet – ez is megér egy gratulációt az ötlet megfogalmazójának. A másik lehetőség, ami a kormánypártok számára is kiegészítő forrásként biztosan működni fog, az az, amit Karácsony Gergő úgy fogalmazott meg, hogy „megoldják okosban”. Innen-onnan, cégektől, magánemberektől, érdekcsoportoktól gyűjtik be a működéshez szükséges pénzt. Hogyan nézne ki ez a gyakorlatban? Már látom magam előtt, ahogy a parlament átalakul politikai bevásárlóközponttá. Cégek, érdekcsoportok, iparágak képviselői pénzzel vastagra tömött táskákkal üldögélnek a képviselőkkel különböző országgyűlési sarkokban, a turistacsoportok és a korona közé ékelődve. Alkudoznak egy módosító indítvány vagy törvényjavaslat tarifájáról. Közbeszerzésekből visszatérítendő százalékok, megbundázott pályázatok, bizalmas információk röpködnek a levegőben. Hivatásos lobbisták járnak körbe a képviselők között, itt levesznek egy törvénymódosítást a polcról, ott kosárba raknak egy interpellációt, amott begyűjtenek néhány szavazási magatartást, a végén a pénztárnál fizetnek. Áfás számla nincs. Az Országgyűlés elplázásodik, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata helyére jogalkotási árlistákat, akciós ajánlatokat függesztenek ki. A „minden ember, egy szavazat” elv helyére a „minden forint, egy szavazat” elv lép. Simicska Lajos és Nyerges Zsolt CBA-szerű politikai üzletláncot alapít, amelynek az Országgyűlés a zászlóshajója, és önkormányzatok a lánc helyi tagjai. Ezt javasolja Orbán Viktor.
Ha ugyan nem így működteti már most is a Fideszt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Afetu 2012.05.19. 18:49:49
a_tom 2012.05.22. 11:27:51
Nem összefogni kell mindenkinek mindenkivel, a korrupció, az ügynökmúlt, a fasizmus, a populizmus, a demagógia továbbra sem elfogadott eszköz, semmilyen célhoz.
De az tény hogy a megosztást, egymásban kizárólag a különbözőségek látását, a cimkézést, a hit és remény legyilkolását, a beletörődést abba kéne hagyni. Nem a fidesz 2/3-ának maradékát, az 1/3-ot kell összekaparni, akár egyetlen párt is győzhet, ha megbízik benne a politikai "elittől" elfordult, elbizonytalanodott tömeg.