Nyilvánvalóan is-is. Húsz évvel az 1989-90-es rendszerváltást követően a magyar társadalom mélységes kiábrándultsággal, reményvesztetten tekint a változásokra. A társadalmi kirekesztés és a jövedelemkülönbségek mértéke tragikusan fokozódtak. A 90-es évek elején, a gazdasági átalakulás időszakában megszűnt 1-1,5 millió munkahelyet a jelentős GDP-növekedés ellenére máig sem sikerült pótolni. A gazdasági aktivitás tekintetében a 27 EU tagállam között sereghajók vagyunk. A közszolgáltatások folyamatosan épültek le – az oktatástól az egészségügyön keresztül a közösségi közlekedésig. Az emberek nem érzik, hogy jobban élnének, mint régen. Magyarország, a kommunista blokk egykori „éltanulója” lemaradt a régió országai mögött. Erősödött a rendszerrel szembeni általános ellenszenv, amit többek között világosan jelez a választási részvétel visszaesése (2002 és 2012 között 70%-ról 64%-ra). Ez a folyamat mélyebben húzódó, s ugyanakkor veszélyesebb, mint önmagában egy konkrét választás eredménye: a magyar társadalom ugyanis egyre kevésbé bízik a demokratikus berendezkedésben, vagy az olyan nemzetközi szervezetekben, mint az EU. Az általánossá váló anyagi, szociális és érzelmi bizonytalanság, valamint a bizonytalan jövő iránt érzett aggodalom következtében a magyarok világszemlélete görcsösebbé, polarizáltabbá vált, s ugyanakkor túlélési üzemmódra álltak át. Amikor eljöttek a választások, vagy otthon maradtak, vagy pedig annak függvényében szavaztak Fideszre vagy a szélsőjobbra, hogy melyik pártba láthatták bele a radikális változást. Nem szeretném lebecsülni az előző kormányok korrupciós botrányainak, inkompetens politikájának és rossz kormányzásának hatását, de úgy érzem, e tényezők csak rárakódtak az alapproblémára.

 - Orbán Viktor stratégiája a magyar gazdaság ösztönzésére segít talpra állítani a gazdaságot, vagy épp súlyosbítja az ország problémáit?

 Orbán nem törekszik a magyar gazdaság élénkítésére – az erről szóló beszéd pusztán propaganda. Az eredeti Matolcsy-terv (a GDP 6-7%-áig elszállni hagyott hiány árán keletkezett erőforrásokat fordítsuk a gazdaság élénkítésére) egy hónappal a választások után elbukott, amikor Barroso egyértelműen Orbán Viktor tudtára adta, hogy az EU nem tolerálja a költségvetési hiány hasonló elengedését. A 2011-ben bevezetett egykulcsos adórendszer semmilyen élénkítő hatással nem járt, míg a különböző unortodox adók és járulékok, amelyeket azért találtak ki, hogy betöltsék az államháztartásban ütött léket, megbénították a gazdaságot, és tökéletesen tönkretették a hitelezést a bankszektorban. Ennek eredményeként Magyarország 2012-ben több mint 1%-os recesszióban van. Ez elég világos választ ad az Ön kérdésére.

 -  A magyar zöldpárt, a Lehet Más a Politika úgy véli, Orbán politikája ugyan a nemzeti felső-középosztályt hivatott politikájával erősíteni, ám miközben Magyarországon gyakorlatilag nincs ilyen polgári réteg, a megvalósított politikai programok rendre az alacsony és közepes keresetű polgároknak okoznak károkat. A Fidesz-kormány mely lépései támasztják alá az Önök álláspontját?

 Az egykulcsos adót, az Európában példátlan 27%-os ÁFÁ-t, valamint új fogyasztási jellegű adókat magában foglaló adóreform a szegényeket érinti a legfájdalmasabban, és közvetlenül több százmilliárd forintot csoportosított át az alacsonyabb keresetű csoportoktól a gazdagabbakhoz. Ezzel párhuzamosan a szociális juttatások visszavágása, a felsőoktatáshoz történő hozzáférés korlátozása a tandíj bevezetésével, a gyógyszerkassza megfelezése és egy sor más döntés ugyanezt erősíti. Még csak arról sincs szó, hogy az egyre inkább süllyedő szegényekkel szemben a Fidesz a középosztályt támogatná: ezek az intézkedések ugyanis a társadalom felső 10%-ának kedveznek, s közben még a hagyományos középosztályt is létbizonytalanságba taszítják. Mindez nem más, mint egy szűk politikai és gazdasági elit szégyentelen, képmutató önzése. 

 - A jobboldali kormányzat lazább munkaügyi szabályozás mellett kötelezte el magát, amivel szemben Önök igen kritikusan léptek fel. Mi forog kockán, és miért gondolják, hogy az intézkedések ellentétesek a meghirdetett célokkal?

 Az új munka törvénykönyve erőteljesen fokozza a munkaerő kiszolgáltatottságát. Az Orbán által favorizált modell az olcsó, alacsonyan képzett és kiszolgáltatott munkaerőn alapul, amely alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokat nyújt a világpiacon. Alapvetően egy lefelé irányuló versenyről van szó a munkaügyi és környezetvédelmi előírások felpuhításán keresztül. De még ebben sem koherensek: miközben sokkolóan „befektetőbarát” munkaerőpiacot próbálnak létrehozni, a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlan módosításaival és a kormányzati szintű korrupció elszabadulásával elijesztik a potenciális befektetőket.

 - Nagyon fontos kérdés Magyarországon a roma közösség helyzete – nem csak a munkaerőpiacon. E közösség kirekesztése és szegénysége vezetett az idegengyűlölő Jobbik felemelkedéshez, amely ma az elkötelezett szavazók akár 20%-ára is maga mögött tudhatja. Mit lehet tenni a romák integrációja érdekében, és tesz-e valamit ebben az ügyben a Fidesz?

 Aki azt állítja, hogy tud egyszerű megoldást a roma közösség problémáira, az hazudik. Csak komplex stratégiával közelíthetünk a kérdéshez. Először is fontos, hogy a problémát gazdasági, és ne faji kérdésként kezeljük – márpedig a Jobbik és a szélsőjobb pontosan ezt teszi. A roma közösség problémája a szegénység és a társadalmi mobilitás problémája, amelynek megoldásához, vagy akár csökkentéséhez először is komoly munkahely-teremtési tervet kellene kidolgozni. A Fidesznek nincs ilyen terve – annak ellenére, hogy ez volt az egyik legfontosabb kampányígéretük. Mindössze annyit tesznek, hogy különböző közmunkaprogramokat kényszerítenek a munkanélküliekre. Ez a megoldás elfogadhatatlan, fenntarthatatlan, és az érintetteket nem tereli vissza a munkaerő-piacra. A probléma megoldásának másik kiemelkedően fontos eszköze az oktatás lenne. A Fidesz itt is az ellenkező irányba indult el, amennyiben megnehezíti a hátrányos helyzetű gyermekeknek, hogy bekerüljenek az oktatási rendszerbe és ott megmaradjanak. Harmadrészt szükség lenne egy sor programra a helyi gazdaság fejlesztése terén. Az LMP számos lehetőséget lát a helyi mezőgazdaságban, valamint az úgynevezett zöld munkahelyek létrehozásában a hátrányos helyzetű térségekben. Ezzel szemben a Fidesz lejárt szavatosságú autoriter megoldásokhoz ragaszkodik megszállottan, mint a büntető törvénykönyv szigorítása, vagy a rendőrség létszámának növelése, s közben leépíti a szociális és egészségügyi programokat.

 - A Jobbik közvélemény-kutatásokban megjelenő magas népszerűsége Ön szerint antiszemita, idegengyűlölő közhangulatot jelez Magyarországon?

 A Jobbik választói nem alkotnak homogén tömeget. A központi mag valóban antiszemita és idegengyűlölő, de talán nem nagyobb mértékben, mint amit Európa más tájain megfigyelhetünk. Ugyanakkor sok ingadozó és proteszt-szavazó adta voksát a Jobbikra; őket nem a tényleges antiszemitizmus vagy xenofóbia vezette – egyszerűen torkig voltak a magyar politikai elittel, és radikális változást akartak. Rengetegen vannak, akik kiábrándultak politikából, és elsősorban az aggasztja őket, hogy a puszta megélhetésük is veszélybe került – különösen a munkanélküliséggel sújtott északkelet-magyarországi térségben. Ők gyakran szintén a radikálisokat támogatják. Ha ezeknek az embereknek a nagyon is valóságos problémáit nem kezeljük, – márpedig világos, hogy a Fidesz nem kezeli őket – akkor a szélsőjobb annak ellenére is képes lesz megőrizni az erejét, hogy ezek az állampolgárok egyébként nem azonosulnak sok mindenben ideológiailag a Jobbikkal, és arra kell felkészülnünk, hogy az országban tovább romlik a légkör.

 - A jelek szerint nem újabb választási győzelem felé halad a Fidesz 2014 közeledtével? Az új választási törvény segíteni fogja ebben?

 A támogatottság csökkenését a Fidesz, és személyesen Orbán Viktor is érzékeli. Így mind újabb adminisztratív és törvényi intézkedésekkel próbálják 2014-es választási sikerüket bebiztosítani. A Fidesznek nincsenek fenntartásai az erőpolitika eszköztárával szemben. Mindent lehetséges lépést meg fognak tenni azért, hogy a pályát a saját érdekeikhez igazítsák. Az új választási törvény nyilvánvalóan része ennek a folyamatnak. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy végül kudarcot fognak vallani. Az adminisztratív trükközés nem fogja orvosolni a népszerűség csökkenését – bár az ellenzék életét bizonyosan megnehezítik majd.

 - Jelenleg kisebb társadalmi mozgalmakkal egyezkednek, pl. a baloldali Negyedik Köztársasággal. Csupán közös politikai platformról van szó, vagy esetleg többről, akár közös listaállításról is?

 Korai lenne még a listaállítás részleteiről beszélni, hiszen maga a választási rendszer meglehetősen változékony, és a Fideszt ismerve, meg fogják változtatni a szabályokat annak megfelelően, hogy az adott pillanatban mi a számukra a legelőnyösebb. Így a gyakorlatban, de logikai szempontból is a közös politikai platform kidolgozása az első lépés. Az LMP sosem csak a számokkal foglalkozott: elsősorban eszmékért és értékekért küzdünk. Először azt kell tisztáznunk, hogy egyet tudunk-e érteni az alapkérdésekben, és ha ki tudunk dolgozni egy valódi alternatívát, ami kivezethet bennünket ebből a romhalmazból, akkor lehet a választási stratégiáról matekozni.

 - A választójogi törvény, amelynek eredményeként alacsonyabb létszámú parlament jött létre (386 helyett 199 képviselői hely), valamint a választókörzetek átalakítása a nagyobb pártoknak kedvez. Ennek ellenére semmi jele eddig egy egységes középbal MSZP-LMP-DK platform kialakulásának. Miért szkeptikusak a zöldek egy hasonló szövetséggel szemben?

 Az LMP-t az elmúlt 20 év politikájával és politikai elitjével szembeni mélyről jövő elégedetlenség hívta életre. Jelenleg a Fidesz-kormány ellenzéke vagyunk, és valóban, nagyon kritikusan szemléljük a kormány tevékenységét, mert szerintünk alapjaiban ássa alá a magyar demokráciát, és katasztrófa felé sodorja az országot. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Fidesz nem egyik pillanatról a másikra jött létre. A jelen kormány 2/3-os többsége a megelőző politikai elit politikájának közvetlen és kézzelfogható eredménye – beleértve a két ciklusokon át kormányzó MSZP-t, és természetesen az előző miniszterelnököt, Gyurcsány Ferencet is. Az LMP elszánta magát a jelenlegi Orbán-rezsim leváltására, de ezt csak úgy lehet megtenni, ha levonjuk az az idáig vezető út tanulságait. Hasonló számvetés nélkül a Fidesz ugyan matematikailag legyőzhető a választásokon, de nem lehet kiküszöbölni azokat a strukturális problémákat, az Orbán-rezsim kialakulásához vezettek. Márpedig az LMP pontosan emiatt jött létre.

 - Mit kellene a pártoknak tenniük Orbán Viktor leváltása érdekében – lehetséges valamiféle programszintű együttműködés? Milyen embereket kellene az LMP-hez hasonló pártoknak megcélozniuk a választási győzelem érdekében?

 A választási matematika nem csak az összeadásról szól. A jelenlegi ellenzéki pártok támogatóinak összeadása nem okvetlenül elegendő a Fidesz leváltásához. Politikatudományi közhely, hogy általában a középen álló ingadozók döntik el a végeredményt. Valószínűleg kevés értelme volna, ha az MSZP az LMP szavazóit igyekezne elcsábítani, vagy fordítva, az LMP a szocialista szavazóknak udvarolna. A játék kimenetelét azok határozzák meg, akik legutóbb nagy valószínűséggel a Fideszre szavaztak, de időközben kiábrándultak. A potenciális szavazók jelentős része bizonytalan. Most egy világos alternatíva kimunkálása a cél, amely vonzó lehet a kiábrándultak tömegei számára. Ezt követően meg kell győzni az embereket arról, hogy Orbán Viktor legyőzhető, és nem marad örökké a nyakukon. Az ellenzéki erőknek határozott víziót, működőképes alternatívát, végül erőt kell felmutatniuk.

 - Az LMP épphogy bekerült az Országgyűlésbe 2010-ben. A párttagok és a politikai elemzők egyaránt úgy vélik, a sikert inkább köszönhette a proteszt-szavazatoknak, mint a zöld politikai programra adott voksoknak. Két év leteltével sikerült ezt a helyzetet megváltoztatni, és kialakult mára egy elkötelezett zöld szavazóbázis? Közép-Európában, egy olyan térségben, amely közismerten nem rajong a zöld eszmékért, hogyan lehet sikeres a zöld politika?

 Az LMP sikere mögött sok impulzus összjátéka állt. Bizonyos, hogy az LMP eredeti támogatói közül sokan proteszt-szavazók voltak, akik nem is igazán tudták, hogy kire adják a voksukat – egyszerűen „valaki mást” akartak. Ez az oka annak, hogy a parlamentbe kerülés után az LMP-re az a nehéz feladat várt, hogy szilárdítsa meg szavazóbázisát. Mára nem csak a támogatottságunk emelkedett, hanem egy tudatos szavazói bázist is sikerült kialakítanunk, akik ismerik és értik az LMP vízióját és világképét – még akkor is, ha ennek az volt a ára, hogy korábbi támogatóink egy részéről le kellett mondanunk. Ugyanakkor a zöldekkel kapcsolatos hozzáállás globális mértékben is változik. Az olyan témák, mint a klímaváltozás vagy a zöld munkahelyteremtés a fősodor részévé váltak, és sok országban szinte már politikai közhelyek. Közép-Európában, ahol az emberek még nem olyan érzékenyek sok klasszikus zöld kérdésre, persze ennél bonyolultabb a helyzet. Ugyanakkor ma zöldnek lenni nem azonos a faimádással vagy a bálnák védelmével; a fenntarthatóság problémáinak megértése a 21. században a túlélést jelenti. Azt hiszem, mind többen érzékelik, hogy a zöld alternatívák, szóljanak az energia-politikáról, az egészségügyről, a fenntartható mezőgazdaságról vagy a társadalmi részvétel megerősítéséről, mindannyiunk életét közvetlenül érintik. Amint egyre több szavazó érti ezt meg, a zöld pártok és a zöld politika súlya folyamatosan növekedni fog.