Verdun és a magyar egészségügy

Brit katonák a francia fronton 1916-ban

Az I. világháború nyugati frontján a korábban felfoghatatlan veszteségek, sebesültszámok, és az ehhez mérten szűkös kapacitású egészségügyi ellátórendszer egy sajátos, és meglehetősen embertelen, bár kétségkívül praktikus intézmény bevezetését eredményezte a francia hadsereg egészségügyi szolgálatában. Ez a triage-nak, vagy triázsnak nevezett rendszer röviden összefoglalva a következőképpen működött. A szanitécek három csoportra osztották a sebesülteket a fronton: akik vélhetőleg orvosi beavatkozás nélkül is valahogy túlélnek, akik vélhetően orvosi beavatkozás ellenére is meghalnak, és akik túlélését az orvosi beavatkozás biztosíthatja. Az elégtelen ellátórendszert a harmadik csoportra koncentrálták, az első két csoportra nem pazarolva erőforrásokat. A hiba lehetősége természetesen nem volt kizárható, voltak, akiket az első csoportba sorolva hagytak segítség nélkül, de mégiscsak szükségük lett volna ellátásra, ami nélkül életüket vesztették, vagy csekély segítséggel megelőzhető tartós egészségkárosodást szenvedtek. Voltak a második csoportban is olyanok, akiket mégiscsak meg lehetett volna menteni megfelelő orvosi közbeavatkozással, a rendszer azonban lemondott róluk, gyógyíthatóságuk ellenére hagyták őket meghalni.

A triázs-rendszer túlélte az I. világháborút, és a világ több országában ma is alkalmaznak a triázsra emlékeztető besorolási rendszereket az egészségügyben. Nem csak fejlődő országok, de például Finnország, Németország vagy Franciaország is érvényben tart ilyen típusú rendelkezéseket. Közös jellemzőjük azonban a fejlett világ triázs-rendszereinek, hogy válsághelyzetekre vannak kitalálva. Természeti katasztrófák, tömegszerencsétlenségek esetén, amikor váratlanul szűkössé válik a helyszínen rendelkezésre álló egészségügyi kapacitás, az ellátási sorrend kialakítására, a segítségnyújtás priorizálására vonatkoznak ezek a rendelkezések.

Amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma azt tervezi, hogy megvonja a drágább gyógyszeres kezelést a reménytelennek ítélt állapotú rákbetegektől, akkor a máshol szükségállapot, katasztrófahelyzet esetén alkalmazott triázs-mechanizmust vezeti be a magyar egészségügy normál ügymenetébe. Az embertelen, és minthogy eközben az így megspórolt pénz sokszorosát költik aligha létfontosságú feladatokra, végtelenül cinikus javaslat nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Az intézkedés háttérüzenetével ugyanakkor kénytelenek vagyunk egyetérteni: a magyar egészségügyben katasztrófahelyzet, szükségállapot van. Más kérdés, hogy ennek előállításában a jelenlegi kormányzat is aktívan közreműködött. És hogy ennek a megoldása nem a páciensek triázsolása.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.