Jávor Benedek
blogja

Ombudsmani vizsgálatot az OKTVF-nél! - Rémálom a zöldhatóságnál VI.

Merről nézi? - a miniszter, aki szerint minden rendben van Tolnainéval...

Bár lankadni látszik a Tolnainé körüli botrány, maradjunk annyiban, hogy Isten malmai lassan őrölnek. A hatóságnál folyamatban van egy adatvédelmi hatósági vizsgálat, és most panasszal éltem az alapvető jogok biztosánál is, az OKTVF-nél zajló folyamatok kivizsgálásra. Hét oldalban sorjázom mindazt, ami véleményem szerint megalapozza azt az álláspontomat, hogy a hatóság vezetőjének tevékenysége sérti az alaptörvényben foglalt egészséges környezethez való jogot.

Mindeközben a kormánypárti többség megakadályozta, hogy a kormányzati tevékenység ellenőrzésével hivatalból foglalkozó parlamenti szakbizottság meghallgassa az OKTVF vezetőjét. A szakma mindenek előtt! Azt mondták, hogy a Magyar Nemzetnek adott interjúban Tolnainé mindenre válaszolt. Akkor minek szakbizottság? Majd a Magyar Nemzet elvégzi mindazt, amit egyéb, kevésbé fejlett demokráciájú országokban a parlament bizottságaitól várnánk. Átadjuk a Kossuth tér 1-3-at az MN szerkesztőségének, és ez az idétlen ellenzékieskedés is végre véget ér.

De tovább is van. A Pannon Egyetem szerint - írásban feltett kérdésemre küldött válaszuk alapján - az, hogy milyen papírok alapján, milyen végzettséget szerzett Tolnainé, csak az érintett beleegyezésével hozható nyilvánosságra. Nosza, rögtön írásban kértem is a hatóság főigazgatóját, hogy a tisztánlátás érdekében járuljon hozzá, hogy minden erre vonatkozó adat nyilvános legyen. Eddig nem reagált...

Pedig az átlátszó.hu is tovább kutakodott, és kiderítette, hogy az az egyetem, amelynek díszdoktori oklevele alapján Tolnainét felvették egy posztgraduális továbbképzésre, a Manowar zenekar kiadójának címére van bejegyezve. Az első jópont ebben a történetben. :-)

Addig is megkérdeztem, hogy akkor Tolnainétól függetlenül válaszoljanak nekem arra, hogy a Pro Deo University dísztoktori oklevele szerintük elegendő-e ahhoz, hogy beiratkozzon valaki hozzájuk környezetmérnök továbbképzésre. Válasz még erre sincs. Mi van, ha itt állok egy Pro Deo oklevéllel, és szeretnék beiratkozni a Pannon Egyetemre? Ennyit érnek nekik a potenciális hallgatók?

Mindenesetre megkérdeztem a Magyar Akkreditációs Bizottságot is, hogy volt-e valaha akkreditálva Magyarországon Pro Deo-s képzés. Erre a válaszra is várunk még.

Addig is, amíg minderre válasz érkezik, alant az ombudsmani beadvány (a beadványban szereplő néhány - velem bizalmasan megosztott - cégnevet kitakartam):

Prof. Dr. Szabó Máté
az alapvető jogok biztosa

Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

Budapest

Tisztelt Ombudsman Úr!

 Az Alaptörvény P. cikke alapján "a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége".

Az Alaptörvény az egészséges környezethez való jogot alkotmányos alapjogként definiálja, a következők szerint:

XX. Cikk

(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.

XXI. Cikk

(1) Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.

(2) Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt – törvényben meghatározottak szerint – helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni.

(3) Elhelyezés céljából tilos Magyarország területére szennyező hulladékot behozni.

XXX. Cikk

Az alapvető jogok biztosát és helyetteseit az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával hat évre választja. A helyettesek a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a hazai nemzetiségek jogainak védelmét látják el.

Az Alkotmánybíróság korábbi határozatai (amelyek relevanciáját az adja, hogy az egészséges környezethez való jog helyzete az előző alkotmányban is a mostanihoz hasonló volt) szerint olyan alapjogról van szó, amelynek „objektív, intézményvédelmi oldala a túlnyomó és meghatározó". Az Alkotmánybíróság a 996/G/1990. AB határozatban megállapította: "az állam kétségtelenül köteles az egészséges környezethez való jog megvalósítását szolgáló sajátos intézmények kialakítására és működtetésére", valamint "az állam kötelességeinek (...) ki kell terjedniük (...)  a környezettel kapcsolatos információhoz jutás és az érintetteknek a döntések előkészítésében való részvétele biztosítására". A 28/1994. (V. 20.) AB határozat szerint az egészséges környezethez való jog "önállósult és önmagában vett intézményvédelem", amelynek "sajátosságai folytán mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátnia.

Az idézett joghelyekből egyértelműen levezethető egyrészt az OKTVF, mint a környezet- és természetvédelem állami főhatósága jogszerű működésének kiemelt szerepe az egészséges környezethez való alkotmányos alapjog biztosításában, másrészt az alapvető jogok biztosának érintettsége minden olyan ügyben, amelyben a környezet- és természetvédelem egyik legfontosabb állami intézményének tevékenységével illetve irányításával kapcsolatban megalapozott, az említett alapjog érvényesülését kétségbe vonó aggályok merülnek fel.

Álláspontom szerint az OKTVF-nek az elmúlt időszakban tapasztalt súlyos működési zavarai akadályozzák az Alaptörvény P. cikkének, valamint XX. és XXI. cikkeinek érvényesülését (utóbbitl abban a tekintetben is, hogy a korábbi környezetvédelmi szinttől való visszalépést valósítanak meg, amelyet az Alkotmánybíróság korábban alkotmányellenesnek nevezett), emellett az az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével is ellentétes, mert a hatósági munka anomáliái rendszerszerűen akadályozzák az eljárások ésszerű időn belüli befejezését. . Számos esetben az adott ügyre vonatkozó ügyintézési határidők teljes figyelmen kívül hagyásával egy évnél is hosszabb időtartam kell a döntéshez. Ellentét mutatkozik továbbá Aarhus-i Egyezmény 1. cikkével (sérülnek a jogok a környezeti információk hozzáférhetőségéhez, a döntéshozatalban való részvételhez), 3. cikkének 2. pontjával (amely szerint minden részes fél törekszik biztosítani azt, hogy a tisztségviselők és a hatóságok nyújtsanak segítséget és útbaigazítást a nyilvánosságnak a környezeti információhoz való hozzáférésben, a környezeti döntéshozatalban valórészvétel megkönnyítésében és az igazságszolgáltatás igénybevételében), az 5. cikk 2. pontjával (amely szerint minden részes fél biztosítja azt, hogy a hatóságok által a nyilvánosság számára közzétett információ közzétételi módja a nemzeti jogi szabályozásnak megfelelően átlátható és hatékonyan hozzáférhet ő legyen), valamint a 6. cikkének 9. pontjával (amely szerint a környezetre jelentős hatással bíró tevékenységek esetén minden részes fél biztosítja a hatósági döntés meghozatala után a nyilvánosság megfelelő  eljárások szerinti, haladéktalan tájékoztatását). A gyakorlatban az OKTVF nem üzemeltet ügyfélszolgálatot, a konkrét ügyekről – ha egyáltalán az ügyintézőjük ismert – tájékozódni nem lehet, a feltett kérdésekre jellemzően nem válaszolnak, alapvetően gátoltak az ügyfél eljárásjogi jogainak gyakorlása, miközben a hatóság még látszólag sem tart fenn szolgáltató közigazgatást.

Az itt leírtak szerint az egészséges környezethez való alkotmányos jog sérülése, és ebben az OKTVF felelőssége is megállapítható, ami indokolttá teszi az ombudsman vizsgálatát.

Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (OKTVF) a kormányzati portálon található feladatleírás szerint:

  a. Ellátja a jogszabályokban meghatározott elsőfokú környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági, szakhatósági jogkörök esetében a másodfokú hatósági, szakhatósági jogkört. Ellenőrzi a felügyelőségek hatósági munkáját.

   b. Ellátja a külön jogszabályokban meghatározott elsőfokú környezetvédelmi, természetvédelmi, valamint vízügyi hatósági, szakhatósági jogköröket, vagyis engedélyeket ad ki, kötelez és bírságol első fokon a hatáskörébe tartozó hatósági ügyekben.

   c. Koordinálja a határokon átterjedő környezeti hatásokkal kapcsolatos hatósági feladatokat. Hatósági feladatai során önállóan, egyéb feladatoknál pedig a Minisztérium felkérése alapján közreműködik a nemzetközi feladatok végrehajtásában.

    d. Részt vesz az EU integrációval kapcsolatos, a feladat- és hatáskörét érintő tevékenységekben, uniós támogatások kedvezményezettje, valamint koordinátorként közreműködik - erre irányuló megkeresés esetén - a hazai környezetpolitika és stratégia kialakításában, közreműködik az IMPEL környezetvédelmi felügyelői informális hálózatának munkájában.

    e. Az OKTVF célja a magas színvonalú ügyfélszolgálati munka, nyitott, átlátható keretek között működő gyors, pontos és pártatlan hatósági szolgáltatás.

Az OKTVF működésében Tolnainé Szatmári Katalin vezetővé válása óta - a sajtóban részletesen publikált, konkrét esetekkel és dokumentumokkal alátámasztott információk szerint - súlyos zavarok tapasztalhatók. Rendszeresen elmarad az OKTVF határozatainak közzététele (miközben a KET, az Aarhusi Egyezmény 5. cikke illetve az információszabadságról szóló törvény értelmében a közigazgatási határozatok nyilvánosak), és az engedélyért a hatósághoz fordulók iratbetekintési jogának gyakorlását is visszatérően korlátozzák. Gyakori a hatóság működésébe, a konkrét hatósági döntésekbe történő felsőbb beavatkozás (a felügyelő minisztérium részéről). Az ügyintézési határidő túllépése, az engedélyezési gyakorlat átláthatatlan és szubjektív volta nem kivételnek, hanem szabálynak számít.

Sajtóinformációk szerint a főfelügyelőség megbénította a zöldgazdaság klímavédelemhez kötődő részét  azzal, hogy közel egy éven át nem írta alá az ún. “kibocsátási egységeket”, miközben  a kvótaegységek világpiaci ára óriásit zuhant. A Magyarország által is aláírt Kiotói Megállapodás egyik fontos kiegészítő mechanizmusa az ún. Együttes Végrehajtás, amelynek révén adott országok más országokban finanszírozhatnak – Magyarországon is – kibocsátás csökkentési beruházásokat. Cserébe az adott ország illetékes hatósága kibocsátási kvótákat hagy jóvá a beruházó cégnek, amit utóbbi értékesíthet. Ezt a jóváhagyást mulasztotta el és halasztotta egyes esetekben több mint egy évig a főfelügyelőség.

A kvótákkal kapcsolatos rendellenességeket magam is szóvá tettem a szakminiszternek címzett írásbeli kérdésemben:  „A kormányzati mulasztás következtében olyan beruházások, amelyek kormányzati támogatására és a keletkező kibocsátás csökkentési egységek, ERU-k átadására Magyarország a Letter of Approval, Jóváhagyó levélben foglalt kötelezettséget vállalt, megvalósítói nem kapják meg az őket jogszerűen megillető kibocsátási egységeket, annak ellenére, hogy a beruházást megvalósították, a kibocsátás csökkentési jelentést elkészítették és azt hitelesítették, és azt rendben benyújtották. A projektek kibocsátás csökkentési egységeinek jóváírását az OKTVF elutasítás vagy indoklás nélkül mulasztja el (vagyis a “döntés” ellen fellebbezni sem lehet). Mivel azóta jelentős áresés következett be, így a jogszerűtlen visszatartás miatt, még ha a késedelmes átadás utólag megtörténik is, a beruházót mindenképp jelentős kár érte.”

Mindezek a visszásságok kimutathatóan akadályozzák Magyarország klímavédelmi kötelezettségeinek a teljesítését, a fenntartható fejlődés megvalósítását, miközben prognosztizálhatóan hátrányosan befolyásolják a jövő nemzedékek életfeltételeit is. A kvótakereskedelem alapjogvédelmi megközelítését illetően a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának korábbi vizsgálata illetve 2008-2009 évi beszámolójában közétett állásfoglalása is hasznos tapasztalatokkal szolgálhat.

Az atlatszo.hu portál információja szerint "az országos zöldhatóság súlyos működési zavarára utal, hogy a szervezet weboldala meglehetősen hiányos: az üvegzseb rovat és a zöldhatósági közlemények rovat csak 2010 tavaszáig frissült, a hírek és a sajtóközlemények rovatok teljesen üresek. Az emisszió-kereskedelemmel kapcsolatos legutóbbi bejegyzés is másfél évvel ezelőtt íródott. Mindezek ellenére a főfelügyelőség megbízott főigazgatójának Fazekas Sándor tavaly március 15-én Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott".

Szintén az atlatszo.hu említ egy esetet, amely az OKTVF helytelen adatnyilvánossági gyakorlatára mutat rá. "2011. februárja, tehát több mint két éve húzódik egy közérdekű adatigényléses ügy, melyben első- és másodfokon is pert vesztett az országos zöldhatóság. Horn Gabriella újságíró azt szerette volna megtudni, hogy a 2010-es év során kikre szabott ki környezetvédelmi bírságot a hatóság, illetve ezek a bírságok milyen mértékűek voltak. A hatóság felügyeleti szerve, a Vidékfejlesztési Minisztérium két hónappal később reagált a kérésre, majd további két hónappal később elküldött egy nevek nélküli összesítést a kirótt bírságokról, illetve jelezte hogy a bírságok, és azok indoklása megtalálható egy központi online nyilvántartásban és a regionális hatóságok internetes oldalán. Ám ezek nem teljes listák, különös tekintettel a jogerős, másodfokú határozatokra, ezért volt szükség az adatkérésre. Ezt követően az újságíró érdemi válasz hiányában a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet segítségével pert indított az adatok megszerzésére. A per során több, a bíróság által később elutasított érvre hivatkozott a hatóság: hogy nincsenek birtokában a kért adatok, hogy ésszerűtlen az adatkérés, hogy azért nem adható ki a másodfokú környezetvédelmi bírságok listája az újságírónak, mert a közigazgatási eljárási törvény nem engedélyezi másolat készítését ezekről. Azt is állította a felügyelőség, hogy az újságíró az adatkéréssel visszaélésszerűen használta a tájékoztatáshoz való jogot, és hogy a kiszabott bírságokkal kapcsolatos dokumentumok egy részét anonimizálni kellene, s ez a munka ellehetetlenítené a hatóság munkáját. A bíróságot mindez nem hatotta meg és az újságíró javára ítélt, ám a főfelügyelőség a jogerős ítélet után sem adta ki a környezetszennyezők listáját. Az ügyben jelenleg végrehajtás folyik."

Az OKTVF ügyfelei szerint a hatóság rendszeresen bocsát ki iktatás nélküli iratokat, és gyakoriak az olyan ügyek, ahol azonos iktatószámon két különböző döntés szerepel. Az ügyfelek sok esetben egyáltalán nem kapnak választ az írásban többször, több formában feltett kérdéseikre. A kialakult főfelügyelőségi gyakorlat súlyosan sért az adatvédelmi törvény előírásait.  Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (továbbiakban: Infotv.) 32. § értelmében: „A közfeladatot ellátó szerv a feladatkörébe tartozó ügyekben – így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan – köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.”

Az Infotv. 33. § (1) bekezdés előírja a közfeladatot ellátó szervek részére, hogy a közérdekű adatokat a nyilvánosság számára interneten is közzé kell tenni, ezzel egyidejűleg – az Infotv. 37/B. §-a alapján - leíró adatokat kell szolgáltatni a közadatkereső (www.kozadat.hu) felé. Mindez az OKTVF és a közvélemény, illetve a Főfelügyelőség és az ügyfelek vonatkozásában nyomokban sem érvényesül. A hatóság adatnyilvánossági gyakorlata sérti az Aarhusi egyezményben biztosított jogokat (elsősorban a közérdekű környezeti adatokhoz történő hozzáférést) is, mind a passzív aspektus (a hatóságok kötelessége, hogy hozzáférhetővé tegyék az általuk birtokolt környezeti információkat), mind pedig az aktív aspektus (kötelezettség a hatóságok számára, hogy ezen a területen működjön aktív adatszolgáltatás, frissítés, terjesztés, információgyűjtés, elektronikus adatbázis) vonatkozásában.

A fentebb részletesen hivatkozott Aarhusi egyezményben rögzített, környezeti adatok nyilvánosságával kapcsolatos kötelezettségek elmulasztása akadályozza az állampolgárok megfelelő tájékozódását a környezeti állapottal kapcsolatos információk tekintetében, így gátjává válik a környezeti döntéshozatalban való kompetens részvételüknek is. Ez ugyancsak akadályozza az egészséges környezethez fűződő jog érvényesülését.

Az OKTVF működésével kapcsolatban visszatérően megjelenik a hivatali visszaélés és a korrupció gyanúja. Belső információk szerint "a Főfelügyelőségen egy nemzetközi hulladékszállítási engedély kiadása 5,10,20 millió Ft-ba kerül (személyesen a főigazgató nőnek illetve az erdőkertesen felépített villájukban lakó férjének fizetve) és aki ezt nem fizeti meg, esélye sincs a Főfelügyelőségtől ilyen engedély birtokába jutni, így vállalkozása akár a rolót is lehúzhatja. Aki azonban megfizeti ezen engedélyt az akár jól is járhat, hiszen a Főigazgatónő a piaci konkurensek kiszorítása érdekében a már kiadott engedélyeket is minden jogalapot nélkülözve visszavonja, illetve az engedély iráni kérelmekben szereplő érvényességi időt és exportmennyiséget is önkényesen lecsökkenti, ezzel is szándékosan hátrányos helyzetbe hozva a konkurenseket. (...) Minden akkumulátor-exportra kért engedélyben szereplő mennyiséget lecsökkent 1000 tonnára cégenként. Ilyen fordult elő pl. az (XXX) Zrt.-nél, a (XXX) Kft-nél, a (XXX) Zrt-nél és még sorolhatnám. A vállalkozások persze értetlenül állnak az egyébként ésszerűtlen megoldással szemben, és emellett hihetetlen gazdasági hátrányba is hozza őket. (...) A legnagyobb lehetőségek a nemzetközi hulladékszállításban és a kvótakereskedelemben vannak, mert az OKTVF ezekben az ügyekben jár el mint elsőfokú hatóság. És persze még nem beszéltünk az elsőfokon – a 10 területileg illetékes felügyelőségen – kiszabott bírságokról, amiknek a fellebbezése is ide fut be és az ügyfél által áhított döntés (általában a bírság másodfokon történő eltörlése) is kemény milliókba kerül.  Csak egy példa ezek közül a (XXX) Kft., amelynek információim szerint 5 millió forintjába került az, hogy az első fokon a győri felügyelőség által elutasított hulladékkezelési engedélye, felkerülvén másodfokra, egy nap alatt megoldódjon és a bent lévő fellebbezés megfelelő módon kerüljön elbírálásra. (...) A kormánytisztviselőkről szóló törvénynek szinte egyetlen pontját sem tartja be, ami a munkaidőt, a túlórákat, vagy azok kifizetését, a kötelezően adandó pihenőidőt  … stb. illeti. Ha a helyzet úgy kívánja a beosztottaknak akár 2 napig is egy üzem ellenőrzését végzik úgy, hogy haza sem mehetnek, tiszta ruhát sem válthatnak, mivel mikor előző nap dolgozni indultak még legmerészebb álmukban sem sejtették, hogy aznap már egyáltalán nem mennek haza. (...) A dolgozók nem rendelkeznek munkaköri leírással, de felesleges is lenne megírni, mert az naponta változik épp mindig a nemzetgazdaság aznapi érdekeit figyelembe véve. Hetente nevez ki új és új épületen belüli vezetőket és ugyanilyen könnyedén vissza is vonja az egyén már nincs a továbbiakban hasznára." Tekintve, hogy Magyarországon jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő akkumulátor-feldolgozó kapacitás, a hulladék akkumulátorok környezetkímélő feldolgozásának egyetlen záloga, a megfelelő technológiával és kapacitással rendelkező országokba való kiszállítás. Amennyiben ennek megvalósulása útjába indokolatlan akadályt gördít a hatóság, az gátolja a környezetvédelmi érdek érvényesülését.

A környezetvédelmi ipar és szolgáltatások területén tevékenykedő vállalkozások hozzánk eljutott panaszai szerint Tolnainé hivatalba lépése óta az OKTVF-nél és az elsőfokú hatóságoknál megszűnt a telefonos és az e-mailen keresztül történő információkérés lehetősége, még a legegyszerűbb, szakértői közreműködést nem igénylő ügyekben is, ami nagymértékben rontotta a hatósági munka és az ügyintézés átláthatóságát. A hatósági ügyekben kizárólag személyes konzultációra van mód - ezt olykor maga a hatóság elő is írja -, amely díjköteles, jellemzően óránként 10 ezer forintba kerül (miközben a hatóság például a hulladékkezelőktől több százezer forintos igazgatási-szolgáltatási díjat is szed, amelyet ráadásul 2013. január elsejétől 40-60 százalékkal meg is emeltek). A konzultációs díjat - amelyet igen gyakran olyan esetekben kell megfizetni, amikor a hatóság hibás, hiányos vagy értelmezhetetlen határozatot hozott - semmilyen jogszabályból nem lehet levezetni (amit az is jelez, hogy felügyelőségenként különböző módon és eltérő ügytípusoknál működik, és a mértéke is igen nagy szórást mutat). A környezetvédelmi gyártó-szolgáltató szektor azt is észrevételezte, hogy Tolnainé irányítása alatt a hivatal szemlélete is átalakult a bírságolás került a hatósági munka centrumába. Megítélésünk szerint a főfelügyelőség célja nem a bevétel maximalizálása, hanem a környezetterhelés csökkentése érdekében hatékony lépések megtétele, amennyiben ezzel szemben az egyszerű bevételi cél teljesítése (bírság-maximalizálás) kerül tevékenységének középpontjába, úgy a környezetvédelmi célok teljesítése csorbát szenvedhet. Mindeközben az OKTVF és a felügyelőségek a hatósági ügyintézés során sem a vonatkozó uniós előírásokat, sem a KET-et nem tartják be a határidők vonatkozásában.

Ez a hatósági gyakorlat az említett jogszabályokon túlmenően az Aarhusi egyezmény mindhárom pillérét (a hatóságok kötelessége, hogy hozzáférhetővé tegyék az általuk birtokolt környezeti információkat a passzív és az aktív adatszolgáltatás eszközeivel ; részvételi lehetőség biztosítás a környezeti döntéshozatalban, tisztességes, méltányos, időszerű,és nem kizáróan költséges módon biztosítani az igazságszolgáltatás jogát és igénybevételét) súlyosan sérti.

Az OKTVF elmúlt időszakbeli működése során egymást érik a jogilag nehezen megmagyarázható döntések, amelyek következménye ugyanakkor gátolja az egészséges környezethez való jog érvényesülését. A HVG április 27-i írása szerint a Budapest Airport Zrt. engedélyének meghosszabbítása a hatóság hibájából jelentősen csúszik, miközben a vétlen repülőteret ugyanez a hatóság napi 50.000 forintra bünteti az engedély hiányában, ami aligha szolgálja azt a célt, hogy a Budapest Airport tevékenységét egy hatályos engedély keretében a lehető legkevesebb környezetterhelés irányába tereljék. Ugyancsak kétséges, hogy a környezetvédelmet szolgálnák a hatóság azon intézkedései, amelyek kétséges jogalappal felfüggesztették több környezetvédelmi létesítmény, köztük az intézkedés miatt azóta csődvédelembe menekülő Borsodi Érc-, Ásvány- és Nyersanyag-feldolgozó Mű Zrt., továbbá a szuhogyi veszélyeshulladék-lerakó illetve a Győri Hulladékégető Kft működését, ellehetetlenítve az általuk végzett ártalmatlanítási tevékenységet. Más, hulladékgazdálkodással foglalkozó, Pest megyei cégek esetében is indokolatlannak látszó, a környezetvédelmi tevékenységet veszélybe sodró intézkedések sorozatáról van tudomásunk. Az intézkedések jogi megalapozatlanságát támasztja alá, hogy a sokat reklámozott „Demeter-akció” keretében végzett ellenőrzések során hozott elmarasztaló határozatok közül azokat, amelyeket az érintettek bíróságon megtámadtak, a bíróság gyakorlatilag maradéktalanul megsemmisítette, hibásnak és védhetetlennek találván azokat. A környezetvédelmi tevékenységet folytató vállalkozások megalapozatlan vegzálása gátolja a környezetvédelmi célok (pl. hulladékfeldolgozás) teljesülését, így a sérthetik az egészséges környezethez való Alaptörvényben rögzített jogot.

 Szintén kétséges, hogy az egészséges környezethez való jog érvényesülését szolgálja-e az állattartótelepek korszerűsítésére kiírt uniós pályázaton egyenként 170 millió forint körüli támogatást elnyert 26 vállalkozás projektindításának ellehetetlenítése azzal, hogy a törvényes határidőt messze túllépve, tavaly augusztus óta nem kapják meg a környezetvédelmi engedélyeket. Az ügyfelei érdekében a Som-Tan Ügyvitelszervező és Gazdasági Tanácsadó Kft. az ügyben már a Vidékfejlesztési minisztériumhoz fordult. A cégeknek legkésőbb május végéig el kellene számolniuk a projekt legalább 10 százalékával, különben elbukják a támogatást. Ám erre az engedélyek hiányában képtelenek, így veszélybe kerülnek az uniós támogatással megvalósuló környezetvédelmi beruházások.

A fentiek álláspontom szerint megalapozzák az egészséges környezethez való jog biztosításának egyik legfőbb intézményi garanciája, az OKTVF működésével kapcsolatos aggályokat. Ezért kérem, hogy az alkotmányos alapjog érvényesülésével kapcsolatban vizsgálatot indítani, és annak eredményéről tájékoztatni szíveskedjen.

Budapest, 2013. május 28.

Tisztelettel:

Jávor Benedek

országgyűlési képviselő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.