Mérgesnek lenni
Sok minden miatt lehet ma Magyarországon mérgesnek lenni. Én is hosszan tudnám sorolni azokat a jelenségeket az összedőlő egészségügytől, a tönkretett oktatástól kezdve, a reménytelenül leszakodó vidéki térségeken, az egyre terjedő gyomorszorító szegénységen át az arcpirító lopásig, a kivagyi kormányzati rongyrázásig, vagy a közmédiáig, mint olyanig. Most azonban nem ezek miatt vagyok mérges. És nem átvitt értelemben, hanem konkrétan.
Tele vagyok méreggel.
A szervezetemben aggasztóan magas egy vitatott növényvédőszer, a glifozát koncentrációja. Csakúgy, mint feltehetően európai polgártársaim 90 százalékának.
A glifozát az egyik legszélesebb körben használt növényvédőszer, évente több tízezer tonna kerül ki belőle a környezetünkbe Európában. A közelmúltban ugyanakkor az WHO szakirányú szervezete, az IARC az ember számára valószínűleg rákkeltő anyagok körébe sorolta, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) magyar elnökségi tagja, Székács András friss eredményei pedig a hormonháztatást károsító hatásait támasztják alá. A glifozát európai engedélye idén nyáron lejár, ezért azt újra kell engedélyeztetni az Európai Bizottsággal. Az egyre gyűlő bizonyítékok ellenére az EFSA szerint a glifozát nem jelent egészségügyi kockázatot, és engedélyezhető. A zöld szervezetek, és az Európai Parlament egy jó része ezt másképp gondolja. Az EP többsége ugyan végül elutasította a glifozát teljes betiltására vonatkozó javaslatot, de nagyon szigorú korlátozásokkal tartja csak elfogadhatónak az újraengedélyezést annak érdekében, hogy csökkentsük az európai polgárok kitettségét a glifozátnak. A végső szót az Európai Tanácsban a tagállamok képviselői mondják ki, többszöri halasztás után várhatóan a jövő hét közepén.
A döntést segítendő, a zöld frakció szervezésében mintát vettünk közel félszáz EP-képviselőtől, és egy független német laboratóriummal bevizsgáltattuk a mintákat, hogy tartalmaznak-e, és ha igen, mekkora koncentrációban a képviselők vizeletmintái glifozátot. Az eredmények aggasztóak.
Kiderült, hogy valamennyi mintából kimutatható a glifozát jelenléte, a valószínűleg rákkeltő növényvédőszer mindannyiunk szervezetében jelen van, ahogyan azt korábbi vizsgálatok is alátámasztották. És bár nincs hivatalos egészségügyi határérték a vizelet glifozáttartalmára, de az eredmények minden esetben meghaladták az ivóvízre vonatkozó 0,1 μg/l határértéket. Azaz több glifozát megy ki belőlünk, mint ami befele jöhetne. Ráadásul nem is kicsivel, az eredmények 0,17 - 3,57 μg/l közé esnek. Azaz az ivóvíz határértékeinek 1,7-36-szorosa a képviselők mintáiban a glifozát koncentrációja.
Az én esetemben az érték 3,14 μg/l, a határérték több, mint harmincszorosa, ez a 48 képviselő közül a második legmagasabb érték. Mérges vagyok tehát.
De az is kiderült, hogy egy másik magyar képviselő esetében, aki szintén elvégeztette a tesztet, szintén az átlagnál jóval magasabb (2,63 μg/l) értéket mértek. Úgy tűnik, mi magyarok, még az átlagnál is jobban át vagyunk itatva egy káros peszticiddel, úgyhogy logikus, hogy kormány határozott lépéseket tegyen a glifozát visszaszorítása érdekében. A magyar kormány azonban ennek épp az ellenkezőjét teszi: a glifozát újraengedélyezésének egyik legelszántabb élharcosa, és a tudományos műhelyek véleményét semmibe véve még a szer használatának korlátozásáról sem akar hallani. A magyar polgárok egészsége helyett agrokémiai nagyvállalatok érdekeit szolgálja minden eszközzel. A magyarok meg közben egyre jobban teljesítenek - legalább is ami a szervezetük glifozáttartalmát illeti.
Ez teljességgel elfogadhatatlan, ezért levélben fordultam Fazekas Sándor földművelésügyi miniszterhez, hogy vizsgálja felül a hivatalos magyar kormámnyzati álláspontot, és más tagállamokhoz hasonlóan, amelyek határozottan a glifozát ellen foglaltak állást, utasítsa el a szer újraengedélyezését, vagy legalább képviselje határozottan azokat a korlátozásokat, amelyeket az Európai Parlament szükségesnek tart, azért, hogy mi, magyarok ne a szervezetünkben jelen lévő glifozát mennyiségével tűnjünk ki Európában. Jövő héten kiderül, kit is képvisel a magyar kormány igazából?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.