Jávor Benedek
blogja

Szavak vagy tettek? - a szegregációs törvénymódosításról

A Romaversitas tüntetése 2015-ben a Kúria előtt a Huszár-telepi iskolával kapcsolatos döntés nyomán (forrás: vs.hu)

A napokban fogadta el a Parlament Trócsányi László, igazságügyi miniszter által benyújtott módosító javaslatot, amely azt célozza, hogy a jövőben ne lehessen félreértés az egyenlő bánásmódról és világnézeti/vallási alapon szerveződő iskolák kapcsán arról, hogy egyházi, esetleg nemzetiségi iskola szegregálhat-e. Az uniós szabályok egyértelműek: szegregálni semmilyen körülmények között sem lehet. Csak egy kicsit sem.

 A szegregáció jogszabályi kiskapui azonban ennek az ellenkezőjét tették lehetővé. Ennek köszönhetően, valamint annak, hogy a magyar kormány gyakorlatilag fittyet hány a meglévő diszkriminációellenes jogszabályok végrehajtására, az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a magyar kormány ellen. (Azoknak, akik ilyenkor sommásan Magyarország megtámadásáról beszélnek: az ország és a nép nem egyenlő a kormánnyal, a szegregáció gyakorlata elleni uniós fellépés a magyar állampolgárok érdekeit szolgálja a kormány intézkedéseivel szemben).

 A kormány visszakozott, és az igazságügy-miniszter még 2016. októberében módosítást nyújtott be az oktatási egyenlő bánásmódról szóló törvényhez. Ez azonban valamiért csak a tanév utolsó napjaiban került végül napirendre. Annak ellenére tartott a jogszabály módosítás több, mint 8 hónapot, hogy az Alaptörvény megváltoztatása, a CEU vagy civilek ellen hozott törvény kapcsán láthattuk, hogy a kormányzati többség szükség esetén 1-2 nap vagy hét alatt is tud – akár nulláról kezdve is – törvényt alkotni. Természetesen nem a 2 napos jogalkotást hiányolom, de a parlament a 8 hónap nagyobb részét semmittevéssel töltötte, miközben minden hazai és nemzetközi fórumon azt hangoztatja, hogy a kormány – és azon belül is természetesen maga Balog Zoltán – milyen sokat és milyen aktívan tesz a szegregáció felszámolásáért.

 Csak hát ez a hajó alaposan elment vagy még inkább hagyták elmenni. A 2017-18-as tanév rendjéről szóló rendeletet természetesen már régen elfogadták, a leendő elsősök már régen beiratkoztak a szeptemberben őket fogadó iskolákba, az idénre tervezett iskolaátvételek már szintén lezajlottak.

 Így a törvénymódosítás elfogadásának ellenére, annak hatása leghamarabb 2018 elején lehet, nem sokkal a választások előtt. Rendkívül kíváncsian várom, hogy vajon a választási ígéretek között meg fog-e jelenni, - pláne a KDNP-s szavazók között – hogy

• „vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló oktatás megszervezése nem vezethet (…) jogellenes elkülönítéshez”
• „nemzetiségi oktatás szervezése esetén csak akkor nem sérül az egyenlő bánásmód követelménye, ha az oktatás szervezése (…) az alaptanterv szerinti ismeretek megszerzése a nem nemzetiségi oktatásban általánosan érvényesülő színvonalon biztosított”

 Persze a törvény-módosítás kapcsán néhány további kérdés is felmerül. Mi van azokkal az intézményekkel, amelyek esetében minimum vélelmezhető, hogy mégis diszkriminációs/szegregációs céllal jöttek létre, mint például a nyíregyházi Huszár-telepi iskola? Vagy azokkal a már szegregált intézményekkel, melyeket eddig is a nemzetiségi oktatás örve alatt tartottak fenn, jellemzően rendkívül alacsony színvonalon?

 És főleg, ki törődik majd azokkal a gyermekekkel, akiknek az élete ezen az egy éven csúszik el, illetve ki törődik azokkal az életek ezreivel, amelyeket a tartós szegregáció és diszkrimináció folyamatosan megfoszt azoktól az esélyektől, hogy saját személyiségükben, tehetségükben kiteljesedjenek? És ki vállalja a felelősséget azért, hogy a szegregált iskolák alapvető készségek és tudás hiányától szenvedő, a munkaerőpiacon, vagy általában az életben remény nélkül induló egzisztenciák sokaságát bocsátják ki magukból, akiknek vajmi kevés esélye van arra, hogy a társadalom aktív, sikeres tagjaivá válnak? Akiket aztán „problémaként” lehet azonosítani, és rájuk hivatkozva elutasítani más, elemi humanitárius kötelességeink teljesítését?

De az igazi kérdés a törvénymódosítás után az, hogy fog-e lépni a Kormány, hogy a saját maga által hozott törvényeknek érvényt szerezzen, vagy ez a módosítás is – mint már oly sok másik – csak arra szolgált, hogy a Bizottság aggályait a szómágia eszközeivel „kezelje”?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.