Folyamatos környezeti kockázatot jelent a vörösiszap
Folyamatos környezeti kockázatot jelentenek Magyarországon a timföldgyártás hulladékanyagát, a vörösiszapot tároló gigantikus zagykazetták. Ezekben csak tárolják a veszélyes anyagot, az ártalmatlanításra nincs megoldás.
A timföldgyártáshoz Magyarországon is használt ún. Bayer eljárás azon alapul, hogy a bauxitban levő alumíniumoxid-hidrátokat lúggal tárják fel: a megőrölt bauxitból nátronlúg hozzáadásával magas hőfokon kioldják annak alumíniumtartalmát, majd a lehűtött, ülepített oldatból alumínium-hidroxidot kristályosítanak. Az eredmény egyrészt az alumíniumgyártás köztes terméke (a timföld), másrészt pedig az ércből visszamaradó egyéb ásványok lúggal szennyezett, keveréke, a fokozottan veszélyes hulladéknak számító vörösiszap.
Ahol nem csak timföldgyár, hanem hőerőmű is üzemel, ott a vörösiszapot többnyire az erőművi salakból és pernyéből képzett zagykazettákban tárolják. A kazettákat folyamatosan építik: amíg az egyiket töltik, addig a következőnek már emelik a falait a munkagépek. Ez azonban környezeti szempontból korántsem számít fenntartható megoldásnak, inkább csak a probléma prolongálásának tekinthető, hiszen a következő nemzedékeknek előbb-utóbb kezdeniük kell majd a hulladékkal, amelyből óvatos becslés szerint is legalább 30 millió tonnányi van felhalmozva az országban, és ma is évi 600-800 ezer tonnányi képződik.
Az ajkai timföldgyár zagytározójának átszakadt gátja
MTI - Varga György Az eddigi rekultivációs törekvések semmilyen érdemleges eredménnyel nem jártak. Két elterjedtebb módszer létezik: a tározókba savas kémhatású veszélyes hulladékot öntenek (ez úgymond semlegesíti a lúgos vörösiszapot), vagy szennyvíziszapot öntenek a tetejére - a magas fémkoncentrációt, illetve a vörösiszap radioaktivitását ugyanakkor egyik sem kezeli. Az ipari hasznosításra – a massza vas-, vanádium- és ritkaföldfém-tartalmának kinyerésére, az iszap téglaként vagy cserépként történő kiégetésére – is történtek kísérletek, számottevő eredmény nélkül. Egyedül a gallium-kinyerés technológiája volt működőképes, de az a hulladék mennyiségét érdemben nem csökkenti.
A többnyire lefedetlen kazettákból a víz idővel elpárolog, a massza teteje kiszárad, és - mivel kötőanyag nincs benne - porlani kezd. A tározók környékéről a szél 15-20 kilométeres távolságba is elviszi az irritáló és sugárzó port.
Az általunk megkérdezett szakértők szerint a mostani balesetet konstrukciós hiba vagy meggondolatlanság okozhatta, önmagában az eső az eddigi tapasztalatok alapján nem jelent veszélyt a zagykazetták falára. Mivel a lerakó egy korábban elterelt patak medrét is érinti, elképzelhető ugyanakkor, hogy a mederfenéken a sok csapadék következtében felfakadt egy forrás, és ez mosta alá a gátat. Hasonló geológiai struktúrára épült egyébként a magyarországi második legnagyobb, mosonmagyaróvári vörösiszap-lerakó is – a vízbázis felett helyezték el – olyan helyre, ahová a város kommunális hulladékát sem szabad elhelyezni éppen a vízbázis megóvása érdekében.
A Levegő Munkacsoport szakértője emiatt 2006-ban feljelentést tett az ügyészségen, ahonnan a következő választ kapta: „A vizsgálat során valamennyi, a MOTIM Rt., valamint jogelődei működésével kapcsolatos eljárást és határozatot megvizsgáltam. Megállapítottam, hogy a határozatok megalapozottak és megfelelnek a meghozataluk idején hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. A fentiekre figyelemmel ügyészi intézkedés megtételére nem volt szükség.” A téves válaszért és az intézkedések elmaradásáért nem elsősorban az ügyészség, hanem az illetékes környezetvédelmi felügyelőség volt a felelős, amely – értesüléseink szerint – erőteljes politikai nyomásra félretájékoztatta az ügyészséget.
Lapunk információi szerint problémák vannak a legnagyobb, almásfüzitői vörösiszap-lerakattal is. Ott 1997-ig timföldgyár működött, melynek veszélyes hulladékát a település környezetében, a Duna közvetlen szomszédságában helyezték el. Csaknem 200 hektárnyi területen, több mint 12 millió tonna hulladék került zagytározókba. A folyópartnál összesen hét zagytározó kazettát alakítottak ki, ezek közül a legnagyobb, a VII. kazetta részben még ma is fedetlen, míg a többi fedett. A zagytározókba, illetve a kazetták falába több ezer tonna egyéb veszélyes hulladékot is leraktak (salakpernyét, bőrgyári cserzőanyagot, galvániszapot). A VII. kazetta lefedése részben a dorogi veszélyeshulladék-égető pernyéjével történt.
A jelenlegi zagytározók környezete a vízrendezési munkálatok előtt mocsaras terület volt. Ezt a területet most tíz kilométer hosszú árvízvédelmi töltés választja el a Dunától, ami több helyütt egyben a zagytározók gátja is. Árvíz idején a zagytározók mintegy szigetként állnak ki a Duna vizéből. A zagytározók közelében található az almásfüzítői Kis- és Nagykolónia is, lakott területeivel. A vörösiszap tározók kialakításakor agyagréteget nem terítettek, így a megfelelő védelem nélkül épült tározók a talajvizet szennyezhetik. A Duna kis és közepes vízállása idején ez a szennyezett víz a talajvíz áramlásának iránya miatt a Dunába kerülhet. A zagytározók körüli talajvízfigyelő kutakban többször mértek a határértékeket jóval meghaladó toxikus fém- és fluorid-koncentrációkat.
Mint a Levegő Munkacsoport levele rámutat, a mostanihoz hasonló hatalmas környezeti és egészségi, illetve vagyoni károkat általában a közvetlenül érintett károsultak, illetve az adófizetők állják, mert a kárért felelős cégnek nincs erre fedezete. A zöldek ezért szorgalmazzák, hogy a veszélyes tevékenységet végző vállalkozásoknak kötelező legyen biztosítást kötniük. Ez egyébként a jelenlegi környezetügyi államtitkárnak, Illés Zoltánnak is évtizedes vesszőparipája.
A Levegő Munkacsoport tegnapi közleményében sürgette, hogy a kormány haladéktalanul hozza nyilvánosságra a vonatkozó privatizációs szerződéseket, amelyekből kiderülhet, hogy ki milyen mértékben felelős a kialakult katasztrofális helyzetért. Hasonló tartalmú közleményt tett közzé az LMP is: az ökopárt azt kéri a kormánytól, hogy azonnal kezdje meg a hasonló vörösiszap-tárolók állapotának felmérését, rendelje el a szakszerű katasztrófa-elhárítási tervek elkészítését, és a költségeket fizettesse meg a tulajdonosokkal. A jelenlegi helyzetben pedig kötelezze az alumíniumipar szereplőit, hogy vegyenek részt a kárelhárításban.
forrás: Hargitai Miklós: Még több helyen robbanhat a vörösiszap bomba, NOL online
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Feliratkozás
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
