Zálogba tett ország, avagy egy ökológiai katasztrófa tanulságai
Mai napirend előtt felszólalásom a Parlamentben.
forrás: MTI
Tisztelt Ház!
Éppen egy hete, hogy Ajkán a MAL Zrt. vörösiszaptározójának balesete nyomán emberi és ökológiai katasztrófa történt. 7 ember meghalt, több mint 120 megsérült, a keletkezett anyagi és környezeti kár nehezen becsülhető.
Nyilvánvaló, hogy jelenleg a kárelhárítás és a további katasztrófa megakadályozása a legfontosabb. Ehhez meg kell adni minden segítséget a mentésben, kárelhárításban dolgozóknak, akiknek mindannyian a legnagyobb köszönettel tartozunk.
Az elkövetkező hetekben sor fog kerülni a tanulságok levonására, az okok és felelősségek megállapítására, jogszabályi módosítások megfogalmazására a hasonló események megelőzése érdekében, amiben az LMP kezdeményező szerepet kíván játszani.
Ebben a lélektani pillanatban ugyanakkor, amikor még mindenki a baleset okozta sokk hatása alatt áll, feltehető az a kérdés is: a technológiai lazaságok, jogszabályi hiányok vagy pontatlanságok mellett van-e mélyebben ható, távlatosabb tanulsága mindannak, ami Kolontáron, Devecseren, Somlóvásárhelyen és a többi érintett településen történt?
Két szempontot szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Az egyik a hatósági, vagy még inkább az általános közigazgatási munka megítélésével kapcsolatos. A másik a magyar gazdaság jövőjét illeti.
A katasztrófa kapcsán az eddigiekben többször került a figyelem középpontjába, hogy vajon megfelelő hatósági ellenőrzési és engedélyezési eljárások zajlottak-e az érintett objektumban. Ezzel kapcsolatosan bizonyosan lesz részletes vizsgálat és jelentés,ami választ ad arra, hogy megfelelő volt-e az építési engedély kiadása egy talajmechanikailag problémás területre. Hogy kiadható volt-e az erősen maró, lúgos kémhatású folyadékkal kevert vörösiszapra sima hulladéklerakásra vonatkozó engedély, vagy veszélyes hulladékként kellett volna kezelni. Hogy megfelelő volt-e a környezetvédelmi vizsgálat, ami 10 nappal a baleset előtt nem észlelt problémát a vélhetően már akkor instabil gáton. Hogy hogyan lehetett érvényben egy olyan haváriaterv a MAL Zrt.-nél, amely nagyságrendileg kisebb vörösiszapömlésre tartalmazott beavatkozási javaslatokat. Én ennek a vizsgálatnak az eredményeit nem kívánom megelőlegezni.
Amivel viszont szembe kell néznünk, hogy vajon képes-e úgy általánosságban a hazai hatósági rendszer a környezetre, egészségre veszélyes tevékenységek alapos ellenőrzésére. Három éve Kisebb állam, nagyobb baj? címmel publikáltuk egy átfogó vizsgálat eredményeit, ami a hazai zöld hatósági rendszer teljesítményét elemezte 2003-2007 között. A konklúzió az volt, hogy a kisebb, olcsóbb, áramvonalasabb államigazgatás harci jelszavával végrehajtott forráskivonás, létszámleépítés eredményeképpen a zöld hatóságok lényegében levonultak a terepről. Az állam immár alapvető szabályozó, ellenőrző funkcióiból vonult ki.
Ez a trend a kormányváltást követően sem látszik megfordulni – a folytatólagos leépítések, átszervezések továbbra is zajlanak. Az olcsóbb állam jól hangzó szlogen, mivel a jelenlegi kiadások, adók csökkentését ígéri, hogy „több maradjon az embereknél”. A helyzet azonban az, Tisztelt Ház, hogy a világon mindennek ára van. A független, erős, politikai befolyástól mentes közigazgatás nem valami, a magyar néplélektől idegen úri huncutság. Hanem annak a záloga, hogy az egyes tevékenységek árát minél inkább az azt végzők, ne pedig a rosszabb érdekérvényesítő képességűek fizessék meg. Hogy a MAL Zrt. működésének zálogba tett fedezete ne a kolontáriak, devecseriek élete, a Marcal folyó élővilága vagy a jövő nemzedékek életlehetőségei legyenek.
És itt kapcsolódnék a másik témához. Magyarországnak a katasztrófa kapcsán arra is választ kell találnia, hogy milyen jövőt képzel magának. Olyan gazdaságot akarunk építeni, ami az olcsó szennyezhetőség, a biztonsági előírások lazasága, a munkaerő védelmének gyengesége miatt versenyképes? Vagy egy olyan zöld gazdaságot, ami a környezet megóvásában nem kellemetlen, leépítendő külső korlátot lát, hanem éppen a gazdaság versenyképességének, az igazságos és fenntartható gazdaság kiépítésének alapját.
A kérdés az, hogy kisstílű, a gyengébbek, a természeti katasztrófák áldozatai, a jövő nemzedékek kárára ügyeskedő országot építünk-e, vagy egy olyat, ami nem mások életének zálogba tételével kínál boldogulást jelenlegi és jövőbeli lakóinak. Olyat, amelyik büszke önmagára, mert szolidáris, azaz felelősséget vállal mindenkiért, és fenntartható, mert boldogulásáért nem saját környezetét és a jövő nemzedékeket rakja bizományba.
Jávor Benedek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Feliratkozás
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
