A fenntarthatatlanság költségvetése
Vezérszónoki felszólalás a 2011-es költségvetés vitájában.
Tisztelt Miniszterelnök úr, kedves Képviselőtársaim, tisztelt Ház!
„Egy zöld gazdaság felé tart a világ. Eldönthetjük, hogy követjük, vagy vezetjük. Azok az országok, amelyek csupán követik ezt a folyamatot, meg fogják fizetni az árát. Azok pedig, akik vezetik az új zöld gazdaság megteremtését, nyerni fognak.”
Ezek a szavak nem egy zöld aktivista, hanem Lindsey Graham, amerikai republikánus szenátor szájából hangzottak el, éppen egy éve. Akkor még úgy tűnt, a kormányzásra készülő Fidesz legalább is kapizsgálja a Graham szenátor által elmondottakat. A nem sokkal később kezdődő kampányban zöld bankról, zöld közbeszerzésekről, fenntartható gazdaságról nyilatkozgattak. A kormányalakítást követően meghirdetett Nemzeti Együttműködés Programjában (melynek „nemzeti” jelzője egyre inkább emlékeztet a „népi demokrácia” fosztóképzőként értelmezendő „népi” tagjára), tehát a kormányprogramban ilyesmiket lehetett olvasni: „olyan állami, közösségi intézkedéssorozatra van szükség, amely a társadalmat és a gazdaságot fenntartható fejlesztési pályára állítja, valamint a környezeti szempontokat integrálja a nemzeti fejlesztéspolitikába.” Az ország előtt álló kitörési pontok között szerepelt a zöld gazdaság, vagy egy átfogó energiahatékonysági, klímavédelmi program is.
Szép szavak, de mi történik a valóságban? A beterjesztett költségvetés alapján most már tudjuk a választ: semmi. A 2011-es büdzsé biztos kézzel a lemaradó követők, az árat később megfizetni kényszerülők útjára állítja az országot. 10 milliárd forintos nagyságrendű forráskivonás történik a szektorból, amely az elmúlt évek megszorításainak is egyik legnagyobb vesztese volt. A költségvetés kiadásai a környezetvédelem területén a GDP 0,2 %-ra rúgnak – 40%-kal kevesebbre a 2009-esnél, és 20%-kal még a 2010-esnél is. Hollandia csupán a környezetvédelmi intézményrendszerére költ nagyjából ennyit. Gyakorlatilag nincs olyan terület a környezetvédelmen belül, amelytől ne vonnának el forrásokat – még ha ez, mint például a hatósági rendszer, vagy az Országos Környezeti Kármentesítési Program megnyirbálása esetében, nyilvánvalóan ellent is mond a józan észnek és a közelmúlt szomorú tapasztalatainak. Az elmúlt években fokozatosan kivéreztetett környezetügy jövőre megkapja a kegyelemdöfést.
Nem csak a kiadások oldalán tapasztalható meg ugyanakkor ez az irracionális, fenntarthatatlan szemlélet. A költségvetési hiány miatt a bevételeket kétségbeesetten kereső kormány vakon elszalad a lehetőség mellett, hogy egy zöld adóreformmal átalakítsa az államháztartás bevételi oldalát, egyben a gazdaságot is a fenntarthatóság irányába terelve. Érintetlenül maradnak a káros, környezetterhelést ösztökélő támogatások és rejtett ösztönzők. Ahelyett, hogy következetes ellenőrzésekkel beszednék a szennyezési bírságokat, a 2008-as szint 7%-ra tervezik be ezt a bevételt, lényegében büntetlenül hagyva a szennyezőket. Ahelyett, hogy a szennyező fizet elvének következetes alkalmazásával a jelentős erőforrás-használatokra és környezetterhelésekre kivetett adók, mint például a hulladéklerakást, a szén-dioxid kibocsátást, a teherautók úthasználatát terhelő adók révén hoznák egyensúlyba az államháztartást, a hiányt alkotmányellenes, a jogállamisággal homlokegyenest ellenkező adókivetésekkel próbálják kipótolni.
Az az út, amely a költségvetésből kirajzolódik, és amerre a kormány elindult, Magyarországot Európából kifelé, a tartós periféria-lét, a hosszú távon a rossz döntések árát súlyosan megfizetni kényszerülők felé vezeti. A jövő világgazdasága, amelyben a zöld szektornak perdöntő jelentősége lesz, most formálódik. Most dől el, hogy ennek a gazdasági forradalomnak kik lesznek a nyertesei, és kik a vesztesei.
Tisztelt Képviselőtársaim!
A beterjesztett költségvetés alapján Önök, 10 millió magyar állampolgárral együtt, a vesztesek közé fognak tartozni. Hadd idézzek egy mondatot a várható győztesektől:
„A gazdasági válsággal való szembenézés nem jelentheti azt, hogy figyelmen kívül hagyunk más nyilvánvaló problémákat, mint például a klímaváltozás. Ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy ezeket a nehézségeket lehetőségekké tudjuk formálni.”
Ezek a korábbi finn kormányfő szavai.
Ezt, a jövő mintáit kellene követnünk, nem pedig a Miniszter úr által emlegetett 60-80 éves, elavult történelmi példákat.
A Lehet Más a Politika mindezek alapján a 2011-es költségvetési javaslatot nem támogatja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Feliratkozás
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
