Jávor Benedek
blogja

És a hajó megy...

Világgá kürtölte a sajtó, hogy megállapodás született Cancúnban, minden jó úton halad, jövőre Durbanben aláírhatják az új egyezményt. Már-már elégedetten hátradől az ember, és gratulál a mexikói házigazdáknak. De tényleg ennyire rózsás a helyzet?

Nos, az éjszaka a tárgyalások teljes összeomlásához képest valóban sikerült előre lépni. Elfogadtak egy olyan megegyezést, ami legalább a reményt meghagyja arra, hogy tovább lehessen haladni. Ez természetesen jó hír azoknak, akik nem láttak semmi esélyt a klímatárgyalások előremozdítására.

Ami történt, ugyanakkor messze kevés ahhoz képest, amire szükség volna. A klímaegyezmény vonata nem esett darabjaira, nem szállt le az összes utas, és visszafelé sem indult el a szerelvény. Viszont iszonyatos késésben van, az indulóállomást épp csak elhagyta, és csigalassúsággal vánszorog előre - miközben rövidesen a célállomáson kéne lennie. Siker ez így vagy sem? Félig tele van a pohár, vagy félig üres? Attól függ honnan nézzük. Ha sikernek azt tekintjük, hogy a tárgyalásokat nem adták fel, hogy néhány kérdésben (az erdővédelmi mechanizmus - a REDD+ - továbbvitelének keretei; a már tavaly elhatározott, fejlődőknek juttatandó évi 100 milliárd dollár Zöld Alapnak keresztelése; stb.) csiszoltak a tavalyi koppenhágai eredményeken, akkor siker. Ha onnan nézzük, hogy vajon legalább nagyságrendileg arányban van-e azokkal az intézkedésekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a század végéig a 2 fokos átlaghőmérséklet-emelkedésen belül tartsuk a klímaváltozást, akkor nyilvánvalóan nagyon komolyan aggódnunk kell (amit Bolívia is hangoztatott az éjjel - ahogy az minden híradásban szerepel is: hiába). Aki a nemzetközi diplomáciát félti, az fellélegezhet. Sikerült a teljes leégést elkerülni. Akit az éghajlatváltozás izgat, az tovább aggódhat. Cancúnban nem derült ki, hogy van-e még esélyünk. Az ehhez szükséges döntéseket elhalasztották. Persze valahol ez is eredmény.

"Egyetértettek abban, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2050-ig világszerte jelentősen csökkenteni kell. Arról, hogy mennyivel, a következő, dél-afrikai klímacsúcson születhet megegyezés." - olvasható a Magyar Rádió honlapján. Heuréka! Kb. itt tartottunk 1992-ben, Rióban. Épp nagykorú ez a felismerés a nemzetközi diplomáciában. 18 év alatt ennyit sikerült előrejutni?

Az Index szerint: "A megállapodásban leszögezik: létrehoznak egy olyan keretegyezményt, amelyhez mind a 194 állam csatlakozik, és amely tartalmazza többek között az Egyesült Államok, valamint a fejlődők vállalásait is." Ezt is mintha hallottuk volna már. A tűzoltók megállapodtak, hogy rövidesen keretmegállapodás születik arról, hogy sok vizet kell az égő házra locsolni. A locsolásban valamennyi tűzoltóautó részt fog venni - hacsak ki nem derül, hogy inkább mégsem. Az Isten szerelmére: ennyire ráérünk? Ki mekkora kibocsátáscsökkentést vállal? Mekkora lesz a szerepe a rugalmassági mechanizmusoknak és a technokrata megoldásoknak (CDM, JI, CCS, stb.)? Kína , India, Oroszország ígért valamit? Ki győzi meg a közelmúltban republikánus többségűvé vált amerikai Kongresszust, amelyik klímaszkeptikusabb, mint valaha? Szépen hangzik az évi 100 milliárd a fejlődőknek, de erről már tavaly Koppenhágában is szó volt - azóta 4,5 milliárd jött össze. Mi garantálja, hogy ez a 100 milliárd több puszta porhintésnél?

Az MTI szerint "Az államok megegyeztek abban, hogy 2 Celsius fokban maximálnák a globális felmelegedés mértékét az ipari forradalom előtti szinthez képest." Lehet, hogy ebben megegyeztek, de ami konkrétum jelenleg látszik, abból nem 2, hanem 3-5 fokos melegedés lesz. Ez így csak szemfényvesztés. "Nyilvánvaló, hogy jelentős szakadék tátong az Éghajlatváltozási Keretegyezmény részes feleinek elfogadott klímaerőfeszítései, és a 2 fokos cél között. Az ENSZ klímatárgyalásainak csigalassúságú előrehaladása különösen aggasztó, tekintve a szükséges klímaerőfeszítések sürgősségét." - állapítja meg az Európai Zöld Párt közleménye.

Itt tartunk most.

Cancúnban a mexikói külügyminiszter mellett az EU diplomácia dolgozott a legtöbbet a háttérben azon, hogy valami előrelépés mégiscsak történjen. Hogy jövőre Durbanben lesz-e valami kézzelfoghatóbb egyezség, szintén jelentős részben az EU-n fog múlni. Ezt a közösséget elnökli a következő kritikus fél évben Magyarország. Felnő vajon a magyar kormány a feladathoz? Nem csak a mi jövőnk múlik a válaszon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.