Gyertyagyújtás a líbiai nagykövetség előtt

Az arab forradalmi hullám sokáig páratlanul békés volt ahhoz képest, amilyen vérontásra sor kerülhetett volna olyan katonai diktatúrák, féldiktatúrák, jó esetben negyeddemokráciák megingásakor, mint Mubaraké, Ben Alié, II. Abdullah jordán királyé, és másoké.

Nem tartott örökké ez a viszonylagos "szelídség". Kadafi megmutatja, hogy hogyan is kell viselkednie egy virtigli szeretett vezérnek. Már eddig is ezres nagyságrendű halálos áldozat tanúskodik arról, hogy mi a véleménye a népakaratról annak a vezetőnek, aki Zöld Könyvében a demokráciát a népakaratot csorbító szemfényvesztésként aposztrofálta.

Nagyon keveset tudni arról, hogy mi zajlik Líbiában. Forradalom? Katonai puccs? Vagy valahol a kettő között? És hol? A szudáni polgárháború, vagy a '89-es román fegyveres rendszerváltás áll közelebb a Kadafi-rendszer összeomlásához?

Amit biztosan tudunk: senkinek nincs joga a saját népébe lövetni. Akiket megöltek, azok Észak-Afrika talán legzavarosabb és legsötétebb múltú (Észak-Csád megszállása, a Fekete Szeptember - és így közvetve a müncheni olimpiai mészárlás - támogatása, a '86-os berlini diszkórobbantás, a Lockerbie-ügy, Yvonne Fletcher halála, a bolgár ápolónők ügye, hogy csak a legismertebbeket soroljuk) diktátorának megbuktatásáért haltak meg. Megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk.

Holnap este 6-kor gyertyát gyújtunk értük Líbia budapesti nagykövetsége előtt.

Meghívó itt.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.