It's a hard day's night - sűrű nap a parlamentben
Tegnap elég tartalmas parlamenti napot hagytam magam mögött. Interpelláltam Matolcsyt, a zöld gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos ígéretek elmaradása miatt, "Miért a múlt gazdaságát építjük, miért nem a jövőét?" címmel (a bejegyzés végén olvasható).
Az agglomerációs törvény végszavazás előtti záróvitájában ismételten felhívtam a figyelmet arra veszélyre, ami a "történelmi sportterületek" nyilvánvaló lobbiérdekből bekerült települési területté nyilváníthatóságával együtt jár (erről korábban már írtam itt). Beszéltem a még a zárószavazás előtt bejött gyors módosító indítványról, ami Szigethalom és Szigetszentmiklós térségében fontos homokbuckás természeti területeket nyilvánítana beépíthetővé, elmondtam, hogy ez homlokegyenest ellen megy az egész szabályozás céljának, és ugye a kormányoldal is elutasítja a javaslatot. Kontrát államtitkár röviden megerősítette, hogy ezt igen. Tekintve, hogy a számos fontos módosítóm egyike sem került be a tervezetbe, a történelmi sportterületek viszont bent maradtak, a végszavazásnál elutasítottuk a törvényjavaslatot - ami persze csont nélkül átment.
A határozathozatalok után kezdődött a világörökség törvény részletes vitája, itt ismét érveltem a módosító javaslataim mellett, amelyek közül jó párat reggel már a bizottsági ülésen támogattak, megpróbáltam, a többiről is meggyőzni a jelenlévő uszkve harminc képviselőt... :)
A mozgókép-törvény után belecsaptunk a természetvédelmi törvény módosításába, a mi a barlangok feltárásával kapcsolatos szabályokat változtatná meg, úgy, hogy a barlang biztosításával és kiépítésével kapcsolatos költségeket az építtetőre terheli. Tekintve, hogy jelen pillanatban senki nem tudhatja, hogy kell-e attól tartania, hogy építkezés esetén barlangra akad, kicsit aránytalannak érzem ezt a kötelezettséget, és egy összetett módosító javaslattal előírnám, hogy az ingatlannyilvántartásban fel kell tüntetni a barlangi előfordulással érintett ingatlanokat (azaz ahol valószínűsíthető, hogy barlangot találnak) amiről a hatóságnak tájékoztatni kell az érintetteket az engedélyezési eljárásában - legalább tudhassa mindenki előre, hogy felmerülhet egy barlangbiztosítás vagy kiépítés költsége az adott ingatlanon. A kormányt képviselő Ángyán államtitkár erősen bólogatott az okfejtés során, bízzunk benne, hogy sikerül átvinni a javaslatot.
És akkor a kora délutáni interpellációm szövege:
Miért a múlt gazdaságát építjük, miért nem a jövőét?
Tisztelt Miniszter úr!
A világgazdasági válság megmutatta, hogy az eddig követett gazdasági út nem járható. Ezt felismerve a világ számos országában, Amerikától Dél-Koreáig a válságból kivezető útnak a zöld gazdaságfejlesztést tekintik, és ennek megfelelő állami programokat indítottak.
Az LMP programjának alapját is a Zöld Gazdasági Fordulat jelentette. A fenntartható iparágak – energiahatékonyság, megújuló energiák, tájgazdálkodás, hulladékgazdálkodás, közösségi közlekedés – fejlesztése, párhuzamosan a munkát terhelő adók és járulékok csökkentésével, valamint az energia- és a környezethasználat nagyobb terhelésével: ez a zöld kiút a válságból.
A Fidesz korábban számos ígéretet tett a választások előtt. Volt itt szó Zöld Bankról, 4 év alatt 500 milliárdos épületfelújítási programról, a megújuló energiafelhasználás növeléséről, az ezt támogató kutatás-fejlesztésről. Mindebből nem lett semmi.
A 250 milliárdos zárolás következtében tragikus mértékben csökkent a vízügy és a környezetvédelmi intézményrendszer finanszírozása, a valós gazdaságfejlesztésre, az Új Széchenyi Terv megvalósítására pedig nem maradt pénz.
Nincs sehol a zöld bank, pedig új technológiák a kereskedelmi bankoktól alig kapnak hitelt – a kormány energiapolitikai ámokfutása miatt a megújulók területén például még annyira sem, mint eddig. Az épületfelújításoknál még a korábbi panelprogram kifizetésével küszködnek (amire egyéként a kvótapénzekből megvolt a forrás). A megújulók helyzetét jelzi, hogy az egyik, csupa magyar szabadalmat tartalmazó elektromos autó gyártója azt nyilatkozza, hogy "el kell mennem Magyarországról", és Németországban építi fel gyárát. Úgy látszik, egy hazai fejlesztésű, tiszta technológia nem érdemel támogatást, míg a hagyományos, külföldi multik által végzett autógyártás 40 milliárdot érdemel. Arra van hazai forrás.
Miniszter úr, önök még a rendelkezésre álló EU-s forrásokat sem használták zöld gazdaságfejlesztésre. 2010 júniusában minden pályázatot felfüggesztettek, amelyeket csak 2011 februárjában, 8 hónap elpazarlása után indították újra. 2 milliárdot adtak idén épületfelújításra, aminek következtében szégyenszemre már most májusban fel kellett függeszteni a pályázatot. Hiába javasoltuk számos alkalommal, nem hajlandóak átcsoportosítani a KEOP-on belül vagy a KÖZOP-tól forrásokat a 2-3 év alatt államháztartási szinten is megtérülő épület-felújításra.
Kérdezem tehát miniszter urat, hogy jól értettük-e múltkor Szatmáry Kristófot: tényleg csak akkor várható bármilyen lépés a zöld gazdaság irányába, amikor – 2013-ban vagy 2014-ben – a reményeik szerint jelentkeznek a „strukturális reformok” eredményei? És jól gondoljuk-e, hogy ha beigazolódik sok elemző jóslata, és a „reformok” nem hozzák az elvárt megtakarítást, akkor a zöld gazdaság fejlesztése sem valósul meg soha? S legalább az EU-s pénzek átcsoportosítását megfontolják-e végre?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.