Jávor Benedek
blogja

MOL-pakett - áldás vagy átok?

Múlt kedd éjszakai felszólalásom a MOL részvénycsomagjának megvásárlásáról.

"Tisztelt Ház!

Elöljáróban engedjék meg, hogy elmondjam, a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja szerint alapvetően a stratégiai ágazatokban az állam tulajdonosi jelenléte nem rossz cél, ez megfelelő feltételek érvényesülése esetén akár támogatható is lehet. Továbbá azt is el kell mondani, hogy a Szurgutnyeftyegaz tulajdonrésze a MOL-csoportban valóban energetikai és biztonságpolitikai kockázatokkal járt, tehát ennek a megszűnése szintén egy örömteli folyamat. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem egy légüres térben került sor erre az üzletre, a Szurgutnyeftyegaz részvénypakettjének a megvásárlására. Egy olyan magyar kormányzat szánta el magát erre a lépésre, amelyik a kormányra kerülése óta a saját megfogalmazása szerint élethalálharcot vív az államadóssággal, a pénzügyi források szűkösségével.

Természetesen technikailag lehet indokolni, hogy az IMF-hitelcsomag felhasználása erre a célra az Eurostat kimutatásai szerint a költségvetési hiányt, az államadósságot nem növeli, ugyanakkor nyilvánvalóan ennek az 500 milliárd forintnak az elköltése a költségvetés pénzügyi pozícióit megváltoztatta, és semmiképpen sem előnyös irányban. Egy olyan helyzetben, amikor a magyar költségvetés a legalapvetőbb állami funkciók ellátásából vonul ki a költségvetési források hiányára való hivatkozással, a szociális ellátás, az államigazgatási intézményrendszer, a környezetvédelmi intézményrendszer és más alapvető feladatok finanszírozásából vonul ki az állam, arra való hivatkozással, hogy nincsen pénze, ebben a helyzetben került sor ennek az 500 milliárd forintnak a részvényvásárlásra való fordítására. Abban a helyzetben, amikor a devizahitelesek kilakoltatása napirenden van, amikor az utolsó apró fillérek után is gyakorlatilag padlássöprést tart a költségvetésben a kormányzat, hogy valahogyan finanszírozni tudja a kormányzati tevékenységet. Tehát mindenképpen egy nagyon súlyos szempont van a mérleg másik serpenyőjében, amely nem hagyható figyelmen kívül.

A kérdés az, hogy az a részvényvásárlás, ami megtörtént, elég előnyös-e, elég hatékony-e a kormányzat energiapolitikai céljainak, illetve a magyar energiapolitikai érdekek elősegítése tekintetében. Mi azt gondoljuk, hogy az energiapolitika tekintetében az államnak alapvetően szabályozói oldalon van feladata, egy olyan kiszámítható, távlatosan tervezhető, jól működő szabályozási környezet kialakításával, amely biztosítja az ország kielégítő energiapolitikai fejlődését. Ezen a területen a magyar kormányzat az elmúlt egy évben súlyos kudarcot vallott. Ezen a területen az energiapolitikai törvényhozás, a jogszabályalkotás, tervezés területén a magyar kormány rendkívül rossz bizonyítványt állított ki magáról, a kaotikus, követhetetlen jogalkotásával. És tulajdonképpen ezen keresztül a magyar energiapolitikát olyan helyzetbe hozta, amikor rendkívül magas költségek jelentkeznek annak finanszírozása területén.

A kiszámítható – és hiányzó – szabályozási környezet megteremtése mellett a magunk részéről azt gondoljuk, hogy az állam tulajdonosi szerepe csak egy másodlagos eszköz lehet, nem kizárandó, használható eszköz, de csupán a megfelelő szabályozást kiegészítő jelleggel.

Miért fontos ez? Ez azt is jelenti, hogy az állami tulajdonlás az energiacégekben pusztán egy eszköz, önmagában nem cél. Ebben a vitában eddig nem – és az elmúlt hetekben sem nagyon – esett szó arról, hogy tulajdonképpen mi az állam célja a MOL-ban való állami tulajdonlással. Véleményünk szerint az, hogy az állam megjelenik tulajdonosként az energetikai szektorban, ez kizárólag eszközként használható bizonyos energiapolitikai célok érvényesítése érdekében. Ezek az energiapolitikai célok nincsenek világosan megfogalmazva, nem látszik, hogy mik azok a célok, amelyeket el kíván érni a kormányzat.

Látnunk kell azt, hogy elindult egy állami tulajdonosi szerepvállalás-növelés az energiaszektorban. A kérdés az, hogy ezzel a kormányzat a piaci folyamatokat akarja átalakítani az energiaszektorban, a piaci szempontok érvényesülésének akar-e gátat szabni, és ha igen, akkor milyen módon. Lássuk be, a MOL-ban egy kisebbségi részvénycsomagja lesz a vásárlást követően a magyar államnak. Márton képviselőtársam az imént azt mondta, ez lehetőséget biztosít az állam illetve a kormányzat részére, hogy ne csak a piaci folyamatokat vegye figyelembe a MOL üzletpolitikájának az alakításakor. Én azért azt szeretném előre jelezni, hogy ha az állam nem a piaci szempontokat fogja érvényesíteni a MOL üzletpolitikájában, akkor a többi tőzsdei részvénytulajdonos szép sorban elkezd kiszállni a MOL-ból, mert a MOL üzletpolitikája nem fog megfelelni a tulajdonosok többsége igényeinek, azaz az állam belekerülhet egy olyan helyzetbe, hogy lényegében a MOL-ból kiszálló tőzsdei tulajdonosok részvényeit is szép fokozatosan fel kell vásárolnia.

Tehát hogyha nem a piaci folyamatok érvényesítése vagy más szempontok érvényesítése előtérbe kerül, ahogyan az történt annak idején az első Orbán-kormány idején a MOL gázüzletágával kapcsolatban, akkor előfordulhat, hogy ez a folyamat tulajdonképpen további tulajdonosi szerepvállalást kényszerít ki az állam részéről.

Ha hosszú távon - erre már annak idején az energetikai törvénycsomag vitájában is felhívtuk a figyelmet - az állam a piaci folyamatokkal szemben igyekszik az energiapolitikai folyamatokat erőltetni, és például az energiaárakat mesterségesen alacsonyan tartani, akkor hosszú távon ez nem vezethet máshová, minthogy az állam tulajdonképpen teljes egészében, mind szabályozó, mind tulajdonosi oldalról átveszi az energiaellátást Magyarországon, akár a gáz- és villamosenergia-ellátás tekintetében. És végső soron a mesterségesen alacsonyan tartott energiaárak finanszírozása ugyancsak a költségvetés vállára fog nehezedni. Tehát én csak azt szeretném jelezni, hogy azért az a folyamat, ami most itt elindul, nem egy veszélytelen folyamat.

Az, amibe a kormány most belevágott, hosszú távon egy olyan rendszer irányába is mutathat, amelyben a magyar állam súlyosan dotálni fogja az energiaárakat, ami megítélésünk szerint nagyon távol áll attól a kívánatos helyzettől, amikor a fogyasztók megfizetik a elfogyasztott javak tényleges költségét, nemcsak a piaci, hanem az externáliákkal kiegészített költségét, és a szociálpolitikai szempontokat nem az energiaárakon keresztül, hanem a szociális ellátórendszeren keresztül érvényesíti az állam. Tehát nem keveri össze az energiapolitikát a szociálpolitikával, nem keveri össze ezt a két, egymással nem összekeverendő szempontot, hanem egy megfelelő, a környezeti externáliákat is figyelembe vevő árképzéssel számol az energiapolitikában, és a szociális szempontokat pedig, amelyek legalább olyan súllyal latba kell hogy essenek, mint a környezetpolitikai megfontolások, azokat pedig szociálpolitikai eszközökkel fogja érvényesíteni.

Még egy szempont, amire szeretném felhívni a kormány figyelmét. Nagyon sokan beszéltek arról a MOL-pakett megvásárlása kapcsán, hogy Magyarország energiafüggetlensége ezen keresztül nő. Én azért azt jelezni szeretném, hogy Magyarország energiafüggetlensége alapvetően akkor valósul meg, hogyha Magyarországnak sikerül minél inkább függetlenítenie magát a külföldről importált fosszilis energiahordozóktól.

A MOL-pakett megvásárlása alapvetően ehhez nem járul hozzá. Járulékosan, hogyha nagyon optimistán akarom látni a dolgokat, és azt mondja a kormányzat, hogy a MOL üzletpolitikájában érvényesíteni kívánja, mondjuk, a megújuló energiaforrások felé fordulást, akkor elképzelhetők pozitív hatások, de ez mindenképpen csak egy mellékszála lehet a történetnek. A MOL-pakett megvásárlása nem függetleníti Magyarországot az alapvetően külföldről importált fosszilis energiahordozóktól. Erre költ el Magyarország most 500 milliárd forintot, miközben a megújuló energiaforrásokra az új Széchenyi-tervben 30 milliárd forint szerepel három évre, energiahatékonyságra 8 milliárd forint szerepel. A MOL-részvénypakett megvásárlásából közel ötven éven keresztül finanszírozni lehetne a jelenlegi energiahatékonysági és megújulós beruházásokat.

Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon aránytalan megoszlása a kormányzat energiapolitikára szánt forrásainak, amikor 500 milliárd forintért a kormány egy kisebbségi tulajdonrészt vásárol egy tőzsdei cégben, miközben a valódi energiafüggetlenséget elősegítő energiahatékonyság, épületfelújítási támogatások, megújuló energiaforrások támogatására ennek az összegnek a töredéke sem jut. Ebből az 500 milliárd forintból öt éven keresztül, a kormányzati cikluson túlnyúlva lehetne finanszírozni a tavaly nyáron egyébként Bencsik államtitkár úr által beígért évi 100 milliárd forintos energetikai, épületfelújítási programokat, amelyeknek a nyomát sem látjuk. De ez a pénz nem erre a célra megy most el, hanem a MOL-pakett felvásárlására.

Mindezeket összegezve én azt látom, hogy tulajdonképpen implicite választ kaptunk a kormányzat energiastratégiával kapcsolatos elképzeléseire is. Társadalmi vitán van most a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által előkészített energiastratégia, amely különböző szcenáriókat vázol föl. Ezek között szerepelnek atomenergiát, fosszilis energiahordozókat, megújuló energiaforrásokat előtérbe helyező szcenáriók. Én azt gondolom, hogy tulajdonképpen ennek az energiastratégiának a vitáját akár be is fejezhetjük. Az, hogy a kormányzat 500 milliárd forintot szán a MOL-pakettre, az, hogy gyakorlatilag lassítás nélkül zajlik a Paksi Atomerőmű bővítését célzó különböző döntések meghozatala, egyértelművé teszi, hogy a kormány az energiapolitika területén az olaj-földgáz-atom hármasa mellett tette le a voksát. Ezeket kívánja finanszírozni a rendelkezésére álló forrásokból, és emellett némi kozmetikai jellegű aprópénzcsorgatás folyik az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások területén, addig a szintig, ameddig az Európai Unió kötelező elvárásainak eleget teszünk, de ennél egy milliméterrel sem tovább.

Végezetül, ez már itt előkerült, hogy néhány hónappal ezelőtt a Szurgutnyeftyegaz részéről teljesen egyértelműen megfogalmazódott, hogy ők nem kívánják eladni a MOL-ban lévő részesedésüket Magyarországnak. Itt egy nagyon komoly véleményváltozás állt be az orosz cég részéről. Természetesen én se vagyok annyira naiv, hogy azt gondoljam, hogy itt az adásvételi szerződésbe foglaltuk bele azokat az ellentételezéseket, amelyek segítették a Szurgutnyeftyegazt a véleménye megváltozásában, de azért azt a nemzetközi gazdasági sajtó is eléggé egyértelműen kezeli, hogy legalább szóbeli vagy az adásvételi szerződés részét nem képező, de valamilyen megállapodás született arról, hogy mit kap cserébe az orosz fél, amiről nagyon keveset tudunk.

Én azt gondolom, hogy az orosz jelenlét, a Szurgutnyeftyegaz jelenléte a MOL-ban valóban nem volt egy kívánatos dolog, de az orosz jelenlét a magyar energiapolitika vagy gazdaság más stratégiai szegmenseiben sem sokkal kívánatosabb, mint a MOL-ban. Tehát ha csöbörből vödörbe lépünk át, akkor nem vagyunk sokkal beljebb."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.