Jávor Benedek
blogja

Amit most lerombol a kormány, azt egy évtizedbe telik helyrehozni - HVG-interjú

(fotó: hvg.hu)

Szokatlan keménységgel lökte el magától az LMP a szocialisták különféle együttműködési javaslatait a tavalyi választások idején. Most viszont ellenzéki összefogást javasolnak. Mi a fordulat oka?

 Az LMP nem oldalkocsinak alakult, az MSZP totális kormányzati kudarca pedig aligha indokolta, hogy szerepet vállaljunk hatalmon tartásukban. De amikor a Fidesz saját legkárosabb intézkedéseit kétharmadba rögzítve a következő kormányok és választók kezét gúzsba köti, akkor arra kényszeríti ellenzékét, hogy egy hangsúlyozottan átmeneti közös fellépéssel próbálja helyreállítani a demokratikus rendszert.  

 Azzal a Jobbikkal, amelynek szóvivője az LMP-s Vágó Gáborral közös interjúban azt fejtegette, hogy a holokauszt a zsidók problémája, nem a magyaroké? Vagy azzal az MSZP-vel, amelynek még mindig tud csökkenni a népszerűsége, miközben az LMP-é növekszik? Mit nyerhet ebből az ökopárt?

 Itt nem az LMP jövője, hanem a választás szabadsága, az ország kormányozhatósága a tét. A kérdés pedig az, hogy jelen pillanatban a Jobbik vagy a Fidesz jelent nagyobb veszélyt a magyar demokráciára. Szerintünk most a kormánypárt. De természetesen nem tartós nagykoalíciót javasolunk a Fidesz-KDNP legyőzésére. Nyilvánvaló, hogy nem lehetséges pártprogramjaink összehangolása, de erre nincs is szükség. Mindössze egy technikai, a 2014-es választásokra szóló alkalmi együttműködést, közös listát képzelünk el azzal az előre rögzített, a választók számára is egyértelmű programmal, hogy a jogkorlátozó kétharmados törvényeket megváltoztatjuk, beleértve a választójogi törvényt, a gazdasági törvényeket, az adópolitikát, hiszen annak alakítása a mindenkori választott kormány hatáskörébe tartozik. Mindezeket hosszú egyeztetésekkel kell előkészíteni, majd a választások után akár egy-két hónappal feloszlana a parlament, hogy immár a helyreállított demokratikus keretek között az újabb voksoláson minden párt a saját programjával indulhasson.

 Kell némi képzelőerő ehhez a forgatókönyvhöz, a közös lista állításához, ami azzal járna, hogy LMP-s szavazók helyenként jobbikos és fideszes jelöltek közül választhatnának. Nem inkább a civil szférában rejlő energiákat kellene a pártnak – mint eddig is tette – a vitorlájába fogni, hogy társadalmi beágyazottságát tovább növelje a következő választásokig?

 A most tönkretett civil szférának is érdeke, hogy a politika eszközeivel visszatérhessünk a demokratikus ügymenethez. Egy olyan hatalommal szemben kell fellépnünk, amely a pártállami időket idéző szemlélettel csak azokat tartja támogatandónak közülük, amelyek az állami akaratot közvetítik, s ellehetetleníti azokat, amelyek olykor – közhasznúnak tartott céljaik érdekében – tengelyt akasztanak az állami szervekkel. Tavaly nyár óta törvény rögzíti, hogy a kormányzat csak az általa megnevezett „stratégiai partner” civil szervezetekkel egyezteti a készülő jogszabályokat – valójában mostanáig még ezeket a „holdudvarba” tartozó egyesületeket sem nevezte meg. Az állami támogatásokat osztó Nemzeti Civil Alap az eddigi kvázi önállóságról a kormányzati kézi vezérlésre tér át: ezentúl a kormány által delegáltak lesznek többségben az egyre szerényebb pénzeket osztó testületben. Ősszel pedig a közigazgatási eljárásról szóló törvény módosításakor a tervek szerint egyik fontos fegyverüktől, a hatósági eljárásokban való részvételi joguktól, ügyféli jogállástól lesznek megfosztva. Evvel a Gyurcsány kormány is próbálkozott, de a zöldombudsman ellenvetéseit megszívlelve később visszakozott.

 A kormányzatnak fontos ügyeket nem lehet majd ürgék, futrinkabogarak, vagy az egészséges környezethez való jog elvont fogalma ürügyén hosszadalmas jogi procedúrákkal elhúzni. Széles választói körben talán örülnek is, hogy megnyesegetik a „túlzott jogokkal rendelkező” zöldek szárnyait

Sokan bírálták úgy tíz éve a Levegő Munkacsoportot, amikor akadályokat gördített a négyes metró megvalósítása elé. Amely metróról ma már tudjuk, hogy nem létező problémát old meg iszonyú drágán; ennyiért sokkal jobb eredményeket lehetne elérni a felszíni tömegközlekedés javításával. Mára megfordult a közhangulat, az elhibázott szerződések kapcsán politikai korrupciót is emlegetnek, a költségek a kezdeti duplájára nőttek. Sokan, akik akkor nem örültek a zöldek fellépésének, ma már be kell, hogy lássák: nekik volt igazuk, és több százmilliárd forintba kerül Magyarországnak, hogy akkor nem hallgattak rájuk. Érdemes lenne ezekre nem utólag rájönni - például Paks  egyeztetés nélküli bővítési folyamata kapcsán, ami totálisan eladósítja az országot egy elavuló technológia kedvéért. Persze kormányzati szempontból kétségtelenül az a legegyszerűbb, ha nem akadékoskodhatnak a civilek, és a pillanatnyi politikai ámokfutás akadálymentesen folyhat.

 Ezért csapott volna le az ügyészség a Tiszántúli Természetvédők Társulatára, amely a győri Audi-beruházás helyszínét kifogásolta?

 Ha egyáltalán az autóipart kell kiemelten támogatni – bár vannak kételyeim, hogy századunkban erre kellene alapozni Magyarország gazdasági fejlesztését – akkor is jobb lett volna ezt egy barnazónás, egykori iparterületen megvalósítani. Egyszerűbbnek tűnt a kormány számára, ha beáldoz egy uniós természetvédelmi oltalom alatt álló területet. Végtére a tölgyes vagy a füves puszta nem hoz gyors adóbevételt és tiltakozni sem tud. Aki pedig mégis felemelte a szavát, annak a civil szervezetnek az elnökét négy hónapos előzetes letartóztatásba helyezték. Ami – függetlenül attól, hogy az ellene felhozott vádak megalapozottak-e – aránytalan, csakis a zöldmozgalmak megfélemlítését szolgáló intézkedés. Miniszterelnökünk nem is rejti véka alá, hogy nála a véleménynyilvánítás határa odáig terjed, ameddig az nem ütközik jelentős állami érdekkel. Hogy pedig mi állami érdek, azt majd ő eldönti. Érthetetlen, miért tartja magát konzervatívnak a kormány, amikor épp a konzerválás, az értékek - köztük a természeti értékek - megőrzése a legkevésbé fontos számára. Amit ma a civil közösségek meggyengítésével lerombol a kormány, az egy évtizedbe telik helyrehozni. Immár minden, 90 millió forint feletti beruházás kiemeltnek minősíthető, ahol a civilek, ott élő állampolgárok(!) jogainak erős korlátozásával folyik az egyszerűsített engedélyezési eljárás. Csak a sufnik építésekor érvényesül a hatósági szigor.

 A környezetvédelmi bizottság – amit az új ciklusban felfoghatatlan okból fenntartható fejlődés bizottságának neveznek – elnökeként képes volt-e az ügyeket az ön által helyesnek gondolt irányba terelni?

 Lehetőségeim korlátozottak. Rendszeresen meghívunk civil szervezeteket üléseinkre, meghallgatjuk véleményüket. Hogy ne legyen formális a bizottság névváltozása, elértem, hogy nélkülünk ne kerüljön a parlament elé energiapolitikával kapcsolatos jogszabálytervezet. Néhány ügyben sikerült konszenzussal bizottsági módosító indítványt elfogadnunk, az új világörökségi törvényben hat módosító indítványom is átment, a civil szervezetek bevonására vonatkozó javaslattal együtt. Kudarc viszont, hogy a zöldombudsman hivatalának megtartására vonatkozó konszenzusos bizottsági álláspontunkat felkaroló két kormánypárti képviselő egyéni módosító indítványa végül elbukott. Pedig az ország nemzetközi elismerést vívott ki ezzel a jogintézménnyel, és semmiféle elemzés, hatékonysági számítás nem készült, ami megszüntetését alátámasztaná. Útban volt, hát eltakarították.

 Végső fegyverként fordult az unióhoz májusban, amikor panaszt nyújtott be a környezetvédelmi igazgatósághoz a zöld ágazatot érintő kormányzati elvonások miatt?

 Miután az olykor bizottsági egyetértéssel megtett költségvetési módosító javaslataink elvéreztek, majd a tavaszi zárolások során a vidékfejlesztési tárca a rá jutó elvonások felét a zöldhatóságokra és a természetvédelmi, vízügyi ágazatra – a tárca költségvetésének alig negyedét igénybe vevő környezetügyi államtitkárságra – terhelte, lépéskényszerben voltam. Ekkora érvágás már a működőképességet veszélyezteti, ami uniós jogot sért. Érthetetlen módon mindehhez egy szava sem volt az államtitkárságot vezető Illés Zoltánnak és a minisztérium az akciómat elítélő közleményt adott ki. Mindez csalódást kelt, pedig kezdetben sokakat megnyugtatott, hogy ha meg is szűnik az önálló környezetvédelmi tárca, és feladatainak nagy része (a klímapolitikát kivéve) a Vidékfejlesztési Minisztériumba kerül, de legalább ott jó kezekben, az egykor a Budapesti Műszaki Egyetem Zöld Körét megalapító harcos környezetvédő irányítása alatt lesz. Az államtitkár azonban kijelentette: számára a környezetügy másodlagos, ha a miniszterelnök kívánságával kerül szembe. Ehhez azóta is következetesen tartja is magát.

SZABÓ GÁBOR

Jávor Benedek

az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának LMP-s elnöke

A Védegylet- és LMP-alapító biológus az egyik fő szervezője és motorja volt a zöldombudsmani hivatal 2007. évi létrehozatalának. Egyik vezetője volt a Sólyom Lászlót köztársasági elnökké választását kezdeményező mozgalomnak. Az 1998 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen környezetjogot oktató 39 éves politikus tavaly a pártlista második helyén szerepelt a választáson, majd a 15 fős képviselőcsoport frakcióvezető-helyettese lett. Jelenleg – mint egyetlen LMP-s bizottsági elnök az Országgyűlésben – tagja a frakcióelnökségnek. A párt főpolgármester-jelöltjeként közel 60 ezer szavazattal a harmadik helyen végzett, de listás helyét a fővárosi közgyűlésben átadta Hanzély Ákosnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.