Jávor Benedek
blogja

Egy unortodox pohárköszöntő

Némiképp rendhagyó pohárköszöntőm az Ökoindustria Nemzetközi Környezetipari, Energiahatékonysági és Megújuló Energiaforrások Szakkiállításán. Az illetékeseknek most szólok, hogy a felszólalásért minden felelősség az enyém, a szervezőkkel a szöveg nem került egyeztetésre, ők azt nem hagyták jóvá. A NER Berija-Dzerzsinszkij-szakos aktivistái egyelőre pihenjenek.

"Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Elsőként engedjék meg, hogy megköszönjem a megtisztelő felkérést, hogy ma az Ökoindustria kiállításon pohárköszöntőt mondhatok ennyi illusztris vendég előtt. Meglehet ugyanakkor, hogy csalódást fogok okozni Önöknek. Az ideális pohárköszöntő derűs és bizakodó, sorba veszi az elért sikereket, felvázolja a további kibontakozás útját, gratulál az eredményekhez, és további jó munkát kíván mindenkinek.

Ezzel szemben én úgy látom, semmi okunk nincs derűsnek és bizakodónak lenni. A zöld ipar az elmúlt másfél esztendőben felfoghatatlanul nehéz helyzetbe került. Annál is szomorúbb ez, mert tavalyig a mostani kormány képviselői számos ígéretes bejelentést tettek. Volt itt szó zöld bankról, évi száz milliárdos épületenergetikai programról, a megújuló energia támogatásáról, komplex és fenntartható vidékfejlesztésről, és még sok minden másról.

Valóság ezzel szemben elkeserítő.  Az a szabályozási ámokfutás, ami az elmúlt egy évben lezajlott, emberi szavakkal alig minősíthető. A teljes koncepciótlanság a korlátlan pökhendiséggel és agresszióval párosulva a hülyeség meglepően termelékeny gépezetét állította elő. Sokan végigélték a termékdíj-szabályozás követhetetlen átalakítását. Nem akarok senkit megijeszteni, de a történetnek még messze nem vagyunk a végén. Arra sem vennék mérget, hogy az adótörvényekhez az Országgyűlés házszabályával ellentétesen, egyéni módosító indítványként  most benyújtott új verzió valóban hatályba lép január 1-én. Nem sok már az addig hátralevő idő, de én bizakodó vagyok, mert mondjuk  a köznevelési törvényhez benyújtott módosító indítványokkal még teljesen átírható a szabályozás.

Az új hulladékgazdálkodási törvényről valószínűleg csak azért nincsenek ilyen vidám anekdotáink, mert még nem került benyújtásra a parlamentnek – jóllehet az EU-s kötelezettségeink alapján már tavaly ilyenkor el kellett volna fogadni.

Hasonlóan borzongatóan alakult az energetikai törvények módosítgatása is. Egymással párhuzamosan futó, ugyanazt a területet érintő törvényjavaslatok, az egymásnak a facebookon üzengető államtitkár és frakcióvezető, a végszavazás előtt 3 órával gyökeresen átírt tervezetek, kéthetente átalakított szabályozás a távhőszolgáltatók és a megújuló energia-termelők számára , nos, ezek jelölték ki azt a cikk-cakkos nyomvonalat, amelyet az egyik leghosszabb megtérülési idejű területen beruházóknak követniük kellett volna. Akinek nem sikerült, nyilván csak magára vethet, nem érti az új idők új szavait.

Ez a kiszámíthatatlan szabályozási kockázat – a kormányzat hitelezést visszaszorító pénzügyi és adópolitikája, kommunikációs offenzívája mellett – az egyik legfőbb oka annak, hogy a tervezett beruházásokhoz szükséges hitelforrások gyakorlatilag teljesen befagytak. Pedig a piacról beszerezhető hiteleket más biztosan nem váltja ki a rendszerben. Az állami zöld bankról utoljára kormányalakítás előtt hallottunk. A zöld gazdaságfejlesztésből MOL részvénypakett meg RÁBA-államosítás lett. A 100 milliárdos épületenergetikai program a nyáron 1,7 milliárd forinttal kiírt, és két nap alatt le is zárt pályázattá alakult át. De a még rendelkezésre álló források kifizetése is akadozik. Sok hónapos csúszásban vannak a NFÜ-kifizetések, amelyek a KEOP-on keresztül számos környezeti projektet finanszíroznának. A komplex és fenntartható vidékfejlesztés sem fog szárnyakat kapni, ha az MVH egyszerűen nem fizet.

Mégis, az elmondottak ellenére, pohárköszöntőhöz méltóan, hadd zárjam valami pozitívval. Én is tudom, Önök is tudják, és a világ számos országa tudja, hogy a jövő az, amit Önök képviselnek. Ez az út sem lesz göröngyöktől mentes, a zöld gazdaság sem csupa rózsaszín, hogy egy képzavarral éljek. Lesznek még Solyndra-csődök az Egyesült Államokban, az átvételi árak változásai miatti zavarok a német napenergia-iparban, és hasonló események. De ahogy a dotcom-lufi kipukkadása az ezredforduló után sem az IT-szektor összeomlását jelentette, hanem éppen a piaci viszonyok konszolidálódását, és az információtechnológia iparágának felnőtté válását, úgy ezeket az eseményeket is tekintsük úgy, mint a zöld gazdasági szektor egészséges immunrendszerének működését. A jövő IT-szektora  a zöld ipar, és azok az országok fognak előnyös helyzetbe kerülni a világpiacon, akik ezen a területen jó pozíciókat tudnak megszerezni. Az innováció, a vállalkozó kedv Magyarországon megvan, ezt ez a kiállítás is világosan bizonyítja. Ha ehhez megfelelő egyéb körülmények, így a politikai akarat is társulnak, minden reményünk megvan rá, hogy egy biztos lábakon álló országot hagyunk hátra utódainknak. Ehhez kívánok Önöknek erőt, kitartást és kreatív energiáik megőrzését, akkor is, ha a sötét felhők ma még jórészt beborítják az eget."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.