A Janus-arcú Orbán

(fotó: index.hu)

Tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim!

 Ha a miniszterelnök úr megtisztelné a Házat a jelenlétével, most megkérdezném tőle, melyik Orbán Viktorhoz van most szerencsénk? A külföldnek, az IMF-nek, az európai intézményeknek maradéktalanul behódoló Orbán Viktorhoz, vagy a március 15-én saját megbízható közönsége előtt Európának jól odamondogató Orbán Viktorhoz.  Sajnos távolról sem arról van szó, hogy ez az ország annyira szerencsés, hogy miniszterelnöke mindenkivel jól megtalálná a hangot, egyszer így beszél, egyszer úgy. Sajnos sokkal inkább arról van szó, hogy Magyarországnak egy Janus-arcú miniszterelnöke, és egy kettős beszédű kormánya van.

Az egyik Orbán Viktor lelkes hívei előtt – akárcsak tavaly – immár menetrendszerűen arra használta fel nemzeti ünnepünket, hogy kihirdesse, „a magyarok nem fognak idegenek diktátumai szerint élni”, mindegy, hogy „vállappal vagy jól szabott öltönyben jönnek-e”.

Ez akár egy konzekvens álláspont is lehetne, mondjuk Európában ez a radikális jobboldal terepe, de a miniszterelnöktől nem vitathatjuk el a jogot, hogy oda pozícionálja magát.

Csakhogy akad egy másik Orbán Viktor is, aki más hangnemben szól. Például a Barroso elnök úrnak küldött levélében így ír: „Biztosíthatom, hogy (…) az előkészítő konzultációk eredménye alapján elindul az érintett magyar jogszabályok módosításának folyamata, és a módosító javaslatokat még aznap benyújtják az Országgyűlésnek”

Ám e kettős beszéd nem csak a miniszterelnök sajátja, hanem az egész Fidesz kórusra igaz. Miközben Szájer József – szintén az ünnep hevében – jól megbírálja Európát, addig Babák képviselőtől az Euro-paktum vitájában megtudhatjuk (idézem) „Azt azért tudomásul kell venni, hogy nem igazán mi fújjuk a passzátszelet az Európai Unióban. Ezt azért mindenki érezze egy picikét.”; „Szóval tudjuk, hogy mi a baj, tehát van diagnózis, a terápiát pedig nem Budapesten találják ki, hanem az Európai Parlamentben.”; (….) Tetszik érteni? Nem mi dirigáljuk az Európai Uniót.” Fellegi Tamás pedig az IMF-fel kapcsolatban elmondja: „Nincs A és B-terv, az egyetlen cél a mielőbbi megállapodás”; „meg akarunk… állapodni, (…)nincs időhúzás, nincs csúszás.”

Hogy ez a következetességnek és gerincességnek milyen szintje, arról mindenki maga alkosson véleményt. De hisz tudjuk Orbán Viktortól: „ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok”

Önök, tisztelt kormánypárti képviselők, komolyan azt gondolják, hogy a két szerepet a végtelenségig lehet játszani. Ha igen, nagyon tévednek: egy fenékkel két lovat nem lehet megülni.

Ám ez a kettős beszéd nem csak erkölcsileg botrányos. Amit csinálnak, és amit a miniszterelnökük csinál, az az országra nézve egyenesen életveszélyes, hiszen azok, akikkel együtt szeretnének működni, immár egy szavát sem hiszik el annak, amit a magyar kormány mond

Nem hisz sem az Európai Unió, amely nem egy tőlünk távoli valami, hanem az a közösség, amelyhez mi magunk is tartozunk, sem pedig az IMF, amelyhez a saját elhibázott gazdaságpolitikájuk miatt voltunk kénytelenek visszakullogni.

Nem hisz Önöknek a külföldi diplomácia, nem hisz Önöknek a piac sem.  Lassan, de biztosan nem hisz Önöknek senki – és nem csak külföldön, hanem idehaza sem.

Mindeközben ugyanis itthon, saját politikai túlélése érdekében Orbán Viktor egy olyan torzképet rajzol a saját közönségének és a társadalomnak azokról az intézményekről, amelyekhez tartozunk, ami csak arra jó, hogy megágyazzon a szélsőségeseknek, az IMF-irodát erővel elfoglalni akaróknak, a TV székház egykori ostromlóinak.

Kétszeres csapás ez az országnak: a kormány hiteltelensége árát forintmilliárdokkal fizetjük meg, a kohéziós alap 150 milliárdjának elvonásával, a piaci finanszírozás fenntarthatatlan költségeivel, az elhúzódó bizonytalansággal,

De ami még ennél is ijesztőbb, a miniszterelnök a magyar társadalmat egy cinikus hatalmi játszma érdekében szembeállítja Európával, azzal az Európával, ahova Magyarország tartozik. Amelynek egyenrangú tagja, és amelyet a magyar érdekek mentén akár pozitív irányba alakíthatna. Ám Európa alakítása helyet elszakítja az országot Európától, hogy egy annak hagyományaitól teljesen idegen, a kiszolgáltatottságra, a szociális különbségek növelésére, a szegénység elmélyítésére, az alacsony iskolázottságra alapuló társadalmi modellt valósítson meg.

Tisztelt kormánypárti képviselők! Mikor veszik már észre, hogy miniszterelnökük – mint egy rossz szenvedélybeteg – az országunkkal játszik, az országunkkal hazardírozik. Mikor veszik észre, hogy már jócskán kilóg a lóláb, és csak a legelkötelezettebb rajongók nem érzékelik mennyire elementárisan káros ez a kettős-beszéd, ez a Janus-arcúság – nevezzük nevén – ez a képmutatás. Mikor veszik észre, hogy nem Európa harcol Magyarország ellen, hanem a magyar miniszterelnök lehetetleníti el az ország jövőjét Európában és idehaza egyaránt.

Mikor veszik mindezt észre, és ha már észrevették, mikor jön el az a pillanat hogy – felelős országgyűlési képviselőkként – azt mondják: ebből elég volt.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.