Jávor Benedek
blogja

Rió+20 - a kudarcba fulladt csúcstalálkozó magyar tanulságai

Annak idején, 1992-ben az első riói csúcs a XX. század egyik legfontosabb politikai eseménye volt: a fenntartható fejlődés, a klímaváltozás elleni küzdelem, a biodiverzitás megőrzésének kérdése akkor került fel a világpolitika napirendjére, és egy cselekvési terv is készült a XXI. századba történő fenntartható átmenet érdekében. A mostani Rió+20 tanácskozásra készülés egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy az akkor megfogalmazott célok csak töredékesen, vagy úgy sem valósultak meg, éppen ezért az idei Rió+20 konferencia tétje talán a húsz évvel ezelőttinél is nagyobb volt. Tudunk-e hatékonyabb, eredményesebb megoldásokat találni az egyre égetőbb globális ökológiai válságra?

Lett volna tehát miről tárgyalni, de a világ vezetői nem tudtak felnőni a feladathoz: a legfontosabb küldetésüknek azt érezték, hogy még véletlenül se vállaljanak kötelezettséget olyasmire, ami a túltermelés és a túlfogyasztás fenntartására épülő úgynevezett gazdasági növekedést esetleg hátráltatná, vagy a gazdasági szereplőket az eddigi erőforráspazarló és környezetszennyező gyakorlatuk megváltoztatására kényszerítené.

 Ez az álláspont teljes félreértésen alapul. Nem csak arról van szó, amit a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség képviselője fogalmazott meg, hogy egy halott bolygón nem lesznek se munkahelyek, se gazdasági növekedés. Arról van szó, hogy a gazdasági kibontakozás és munkahelyteremtés záloga éppen arra a zöld gazdaságra való áttérés, ami a Rió+20 konferencia központi témája lett volna. Ebben pedig semmilyen kézzelfogható előrelépés nem történt.

 Ezt a kudarcot nem lehet egy vagy néhány szereplő nyakába varrni. Hibás az USA, Németország vagy Nagy-Britannia, amelyek nem is képviseltették magukat megfelelő szinten. Kína, amelynek küldöttsége elégedetten nyugtázta a záródokumentum semmitmondását. Brazília, amely annyira akart valamilyen közös en elfogadott szöveget, hogy két nappal a találkozó vége előtt egy végletekig kilúgozott javaslatot terjesztett elő, amiből minden vitatott pontot kiszedtek.

 Jogos kérdés, hogy ebben a kudarcban mekkora volt Magyarország szerepe. A válasz: valamivel nagyobb, mint ami a gazdasági és politikai súlyunkból adódna. A csúcstalálkozón az EU a legprogresszívabb álláspontot képviselte, Magyarország azonban nem tudott emellé az együttműködés mellé a saját tekintélyével odaállni - ez a tekintély ugyanis környezetvédelmi ügyekben ma nem létezik. Magyarország a fejlett országok azon szűk csoportjához tartozik, ahol a környezet- és természetvédelemnek nem csak önálló minisztériuma, hanem kompetens, akár a többi tárcával történő összeütközést is vállaló kormányzati képviselője sincs. Ahol a kormány - az alkotmány szellemiségével szembemenve - saját kezűleg szüntette meg a a jövő nemzedékek érdekeit védő ombudsmani hivatalt. Ahol kormánypolitika szintjére emelték azt a gyakorlatot, hogy az EU összes előremutató környezetvédelmi törekvését megvétózzuk, megvalósításában késleltetjük, vagy a magyar "nem teljesítéssel" szabotáljuk - legyen szó akár a hulladékkezelésről, akár az energiahatékonyságról, akár a megújuló energiaforrások hasznosításáról. Egy ilyen ország képviselői előállhatnának akár a legforradalmibb fenntarthatósági gondolatokkal is, senki nem fogja komolyan venni őket - hiszen hiányzik a hátuk mögül a hitelesség, illetve az otthoni jó gyakorlat.

Az LMP szemszögéből a legfontosabb konklúzió, hogy Magyarországnak nincs oka másokra - nemzetközi egyezményekre, uniós kényszerekre, gazdagabb országok adományaira - várni: a saját a környezeti problémáink megoldását nekünk kell elkezdenünk, és nem valamikor a jövőben, hanem azonnal.

Ennek érdekében az LMP öt pontos intézkedési tervet javasol a kormánynak:

1. A környezet- és természetvédelem megfelelő kormányzati képviseletének biztosítása, a zöldtárca önállóságának haladéktalan megteremtése
2. Kormányzati program a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás menedzselésére
3.  Érdemi előrelépést kikényszerítő nemzeti fenntarthatósági célok megfogalmazása az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások használata, a vízgazdálkodás, a védett területek megőrzése terén
4. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa korábbi pozíciójának és teljes önállóságának helyreállítása
5. A mindenkori központi költségvetés kiegészítése egy olyan fejezettel, amely a költségvetési döntéseknek a jövő nemzedékekre gyakorolt hatásait elemzi.

 Ha a kormány komolyan gondolja, amit a környezetvédelemről az új alkotmányba íratott, akkor most demonstrálhatja az elkötelezettségét. Ha csak blöffölt, akkor a jövőben fölösleges akár egy fillért is újabb konferencia-részvételekre költenie. Akinek a saját portáján szemétdomb van, az ne söprögessen mások kerítése előtt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.