A Fidesz és a fák
A Fideszt szemmel láthatóan valami ősi, atavisztikus gyűlölet fűzi a fákhoz. Minden lehetséges alkalmat megragadnak, hogy valahol taroljanak egyet a főváros amúgy is tragikusan csekély kiterjedésű zöldfelületein. Emlékszünk a Kossuth tér fáinak vitatott engedélyek alapján történő hajnali legyalulására. A nemzet főtere megújul, és az ennek az útjában álló fákat tűzzel-vassal el kellett pusztítani. Így nézett ki:
Kossuth tér: szorgos munka és elismerésre méltó eredmény. Egy ágacska sem maradt (forrás: greenfo.hu, hvg.hu, nol.hu)
Nem jártak jobban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem virágzását akadályozó fák sem a Ludovika téren. Emlékeztetőül, mi is történt velük:
Ludovika tér: döntsd a tőkét! (forrás: magyarnarancs.hu)
Fairtási láz lett úrrá a XII. kerületen a Normafánál, ahol ki tudja mikor, ki tudja pontosan milyen tervek alapján, de könyörtelenül sífelvonó, nyári bobpálya, engesztelő kápolna, parkolók sokasága, és még ki tudja mi minden fog épülni. A Nagy Fakivágási Juniális (Nagy Fakjú) elérte a XIV. kerületet is, amelyik a Városliget fái között vágna rendet a Múzeumi Negyed bizonytalan kimenetelű projektje érdekében (csak úgy ne járjunk vele, mint a Tabánnal: a tervezett fürdőváros soha nem épült meg, de a régi Tabánt azért szinte nyomtalanul elbontották.)
A versenyben a Kossuth térrel jól kezdő Belváros már-már vesztésre állt, de az utolsó pillanatban a sorsnak és a magyar városépítészetnek köszönhetően a zöldfelületekkel amúgy is pazarló bőkezűséggel ellátott V. kerület visszavette a kezdeményezést. Az egyébként is erősen vitatott német megszállási emlékműről rendelkező 565/2013 számú kormányrendelet a "fás szárú növények kivágására vonatkozó engedélyezési eljárások" esetében az engedélyezési jogkört elveszi az egyébként illetékes kerületi jegyzőtől, és Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatalának Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatalához telepíti. Ahol nyilván végtelen elővigyázatossággal fognak tekinteni a kerületi zöldfelületek megőrzésére. Nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy nagy forgácshullást sejtsünk az emlékmű megépülése előtt.
De végső soron méltó intézkedés ez. Ha már emlékművet avatunk a szörnyű pusztulást hozó német megszállásnak (amelynek időpontja amúgy is meghatározó épp a Kossuth tér viszonyainak rekonstruálása során is), akkor legalább övezze valami fájdalom, kísérje pusztulás. Ha másé - remélhetőleg - nem is, legalább a fáké.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
FILTOL · http://hulyekkimeljenek.blog.hu/ 2014.01.09. 22:20:16
Feliratkozás
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
