Elveszett jelentés

Jóváhagyta-e az EU a paksi bővítést?

Nyilatkozatháború dúl arról, hogy az EU végül is jóváhagyta-e a paksi bővítéssel kapcsolatos orosz-magyar megállapodást, ahogy a kormány - például Németh Lászlóné miniszter írásbeli kérdésemre adott tegnapi válaszában - állítja, vagy sem, ahogy az Energiaklub mondja, egy, a Bizottságtól ugyancsak tegnap kapott tájékoztatás alapján.

 Most akkor van jóváhagyás, vagy nincs, ha van, miért nem tud róla a Bizottság?

Az ügy kulcsa az Euratom-szerződés részleteiben rejlik. A Szerződés 103. cikke szerint:

"A tagállamok közlik a Bizottsággal a harmadik állammal, nemzetközi szervezettel vagy harmadik állam állampolgárával kötendő megállapodások vagy szerződések tervezeteit, amennyiben a megállapodások vagy szerződések e szerződés alkalmazási körét érintik."

A magyar kormány, a nyilvános kommunikációnak és Némethné válaszának megfelelően, valóban küldött tájékoztatást a 103. cikk alapján az EB-nek az Oroszországgal, mint harmadik féllel kötendő megállapodásról, a Bizottság pedig az egy hónapos határidőn belül ténylegesen nem emelt kifogást.

Igen ám, de a Szerződésnek van egy 41. cikke is, ami a harmadik feles szerződések jóváhagyásán túl, előírja a konkrét projektek részleteiről szóló tájékoztatást is:

"Az e szerződés II. mellékletében felsorolt ipari tevékenységeket folytató személyek és vállalkozások közlik a Bizottsággal az olyan új létesítményekre, valamint kiegészítő létesítményekre vagy átalakításokra vonatkozó beruházási projekteket, amelyek jellege és mérete megfelel a Tanács által a Bizottság javaslata alapján megállapított feltételeknek."

Márpedig a paksi bővítési projekt nem alapjaiban sérti az Euratom szerződést, hiszen az lehetővé teszi nemzetközi megállapodások megkötését a nukleáris fejlesztésekre/együttműködésekre, hanem a részletek miatt fog elvérezni várhatóan az EU-ban. Biztosan súlyos kifogások fognak felmerülni a tendereztetés elmaradása miatt. Ugyancsak borítékolható a körvonalazódó finanszírozási megoldás EU-s elutasítása. A Bizottság a magyarhoz képest kristálytiszta Hinkley Point-i brit atomerőműberuházást is vizsgálja, a beruházó konzorcium számára biztosított fix, 92 fontos MWh-ként átvételi ár miatt. Ehhez képest a magyar kormány elképzelése, hogy a tőkeköltséget egyszerűen nem terhelik rá a beruházó MVM-re, hanem az államadósságban könyvelik el, olyan tisztán tiltott állami támogatás kategória, hogy azt tanítani fogják a versenyjogi kurzusokon. Hinkley Pointhoz képest a különbség nagyjából leírható a klasszikus, mindenki belepisil a medencébe, de azért nem trambulinról-történettel.

Egyértelmű a játék, amit a kormány játszik. Gondosan kiküldtek egy olyan tájékoztatást a Bizottságnak, amiről sejthető volt, hogy nem fognak kifogást emelni ellene, ugyanakkor - jóllehet már megkötötték a hitelszerződést, és folyamatban van további szerződések aláírása - az EU ellenállását várhatóan kiváltó részletekről "elfelejtették" tájékoztatni az Uniót. Így vígan hivatkozhatnak arra, hogy az EU mindent jóváhagyott, és utólagos, politikai indíttatású kekeckedésnek fogják beállítani a projekt részleteinek megismerését követően beinduló EU-s kritikai sortüzet. Ami ellen már hadrendbe lehet állítani majd a Békemenetet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.