Gáztartási baleset
A MET tündöklése
Az elmúlt két hónap egyik legrejtélyesebb kormányközeli üzleti kavarása a MET gázvásárlási története. Az ügyet az Index robbantotta, a szereplők zavaros, offshore-ozásban gazdag tulajdonosi hátterét pedig az Átlátszó tárta fel. Emlékeztetőül röviden az ügy azoknak, akiknek nincs ideje a minden részletet leíró cikkek olvasására.
A kormány 2011-től alapjaiban, és teljesen átláthatatlanul átalakította az energiaszabályozást, amivel súlyos károkat okozott a kapcsolt energiatermelőknek és a távhős cégeknek. Számos távhőszolgáltató a csőd szélére kerül, jelzik a kormány felé, hogy nem képesek kigazdálkodni a rájuk rakott terheket. A kormánynak persze nem hiányoznak sorra bedőlő, jobbára önkormányzati tulajdonban lévő távhőcégek, ezért az ő megsegítésüket hangoztatva engedélyt ad arra, hogy a hazai stratégiai gáztárolókból nyomott áron mintegy 285 millió m3 gázt a távhősöknek értékesítsenek, kompenzálandó a veszteségeiket (85 milliót az E.On, 200 milliót az MVMP). Ezzel párhuzamosan, az így megfogyatkozó stratégiai készletek feltöltésére pedig hozzáférést biztosít az E.On-nak és az MVM Partner (MVMP) állami tulajdonú cégnek az Ausztria felől érkező HAG-gázvezetékhez. Ez azért fontos, mert a Nyugat-európai piacokon lényegesen olcsóbban szerezhető be gáz, mint a hosszú távú gázszerződések alapján lekötött orosz forrás, az azt elérhetővé tevő HAG-vezetékhez, s így az olcsóbb nyugati forrásokhoz azonban csak korlátozott a hozzáférés. Eddig ez rendben is lenne, van azonban néhány furcsaság az ügylet körül.
- A stratégiai készletből felszabadított 285 millió m3 nem döntő mennyiség a távhősök teljes fogyasztásához képest, így az ügylet nem alkalmas a távhő-szektor tényleges konszolidációjához.
- A visszapótlási kötelezettség teljesítése érdekében szükséges mértéket közel nyolcszorosan meghaladó mennyiségre, 2,2 milliárd m3 behozatalára ad engedélyt a kormány, ebből 0,7 milliárd m3-rel az E.On, 1,47 milliárd m3-rel pedig az MVMP gazdálkodhat. Az MVMP kap tehát összesen 1,27 milliárd m3, szabadon felhasználható kapacitás-többletet.
- Még ez is védhető lenne, ha az állami MVMP az olcsóbb nyugati gázra kapott többlet-engedélyt a hazai gázárak leszorítására használná (vö.: rezsicsökkentés). Azonban nem ez történik, hanem a behozatali engedélyt azonnal továbbszerződi egy félig MOL, félig offshore hátterű cégnek, a MET-nek (akkori, leánykori nevén MOL Energiakereskedő Zrt.). A MET pedig az általa elért alacsony árat nem köteles továbbadni a fogyasztóknak, hanem szabad áron értékesítheti a paicon, lenyelve a képződő árkülönbözetet. Ennek köszönhető, hogy a MET hirtelen szárnyalni kezd, és 2012-ben immár 50 milliárd forint profitot termel (miközben maga a jóval nagyobb, éves 114 milliárd forintos árbevételű MVMP ugyanebben az időszakban csupán 1,37 milliárd eredményt tud produkálni). A MET offshore-tulajdonosai mögött felbukkan Orbán Viktor Vidi-stadionbeli padszomszédja, Garancsi István, és az ex-Wallisos Nagy György is, aki azonban az utóbbi időben inkább Csányi Sándor üzleti környezetében bukkant fel.
Garancsi, Orbán, Hernádi. Foci és energiapolitika kéz a kézben. (kép: fideszfigyelo.blog.hu)
Szeretünk, Pisti!
Mondhatnánk, hogy ez csupán egy rosszul megkötött szerződés, és egy, azt ügyesen kihasználó cég története (bár 50 milliárd forintért szegényebb országokban már az állam, vagy az annak tulajdonában álló energiacég is le szokott hajolni, de Magyarország annyira jól teljesít, hogy 50 milliárd ide, vagy oda, igazán nem számít). Most kezdődnek azonban az igazi érdekességek, amik eddig nem jelentek meg a nyilvánosság előtt. Ha alaposabban körmére nézünk a történetnek, azt találjuk, hogy a többek közt Garancsi érdekeltségébe tartozó céget annyira szereti mindenki Magyarországon, hogy az már csoda. Kezdjük azzal, hogy az eleve 1,27 milliárd m3 többletkapacitáshoz jutott MET visszapótlási kötelezettségét a következő lépésben kitolják 2015-ig, további évi 1,47 milliárd m3 olcsó, de a piacon drágábban értékesíthető gázt biztosítva a cégnek. Mindeközben megszűnik a beszerzésnél elért alacsony ár fogyasztók felé való továbbadásának kötelezettsége a szerződésekben. A versenytorzító szerződéseket a GVH is kifogásolja, azokat mégsem bontják fel, hanem inkább a korábban az Index által még belinkelt GVH-határozatnak veszik nyoma a Versenyhivatal honlapján. Igen barátságos a más ügyekben oly aktív ügyészség is, amely a sok száz milliárd forintnyi közpénzt érintő ügyben nem érzi a vizsgálat szükségességét, jóllehet a vagyontörvény egyértelműen úgy fogalmaz, hogy állami cégek nem szerződhetnek offshore hátterű, ismeretlen tulajdonosi körrel rendelkező szervezetekkel, a kajmán-szigeteki és ciprusi tulajdonosokkal a háta mögött viszont a MET épp ilyen cég. Könnyekig meghatóan nagyvonalú a magyar államot 25% erejéig, legnagyobb tulajdonosként maga mögött tudó MOL-csoport is. Egyfelől olyan „take or pay” (TOP) szerződést köt a MET-tel, ami kétszeresen biztosítja, hogy a MET jól járjon. Ennek lényege, hogy kötelezettséget vállal arra, hogy a MET-nek mindenképpen fizet a leszerződött gázért, akkor is, ha át sem veszi, miközben a MET-nek aligha okozna gondot a hazai átlagárnál jóval olcsóbb HAG-gáz piaci értékesítése (a TOP szerződések a MOL 2011-es illetve 2012-es éves beszámolójában is fellelhetők). Mi több, az irányítása alatt álló horvát INA is hasonló szerződést ír alá. 2012 végén aztán - a könyv szerinti értékhez képest 2,9 milliárd forint veszteséggel - ruház át a MOL az így alaposan megtámogatott MET-ben lévő részesedéséből egy 10%-nyi csomagot Lakatos Benjáminnak. Vajon mi oka van a MOL-nak arra, hogy egy ennyire sikeres cégben, pár nappal annak osztalékfizetése előtt hirtelen lecsökkentse a részesedését 2,5 milliárd forint veszteséget vállalva, miközben néhány nap múlva a tulajdonrész fejében kb. 4 milliárd forint osztalék üthetné a markát? És minek köszönheti a korábbi MOL-os Lakatos Benjámin, hogy ilyen előnyös szerződést tud kötni a magyar olajóriással? Egyáltalán a saját nevében jár-e el, a cafeteria-juttatásokból összespórolt milliárdokat költve, vagy van mögötte valamilyen érdekcsoport (azaz Lakatos egyszerű stróman)?
A titokzatos és zseniális üzletember: Lakatos Benjámin
Lakatos Benjámin 1976. szeptember 15-én született Pincehelyen. Általános iskolai tanulmányait Tamásiban, középiskolai tanulmányait Esztergomban, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban végezte (sajátos véletlen, hogy Hernádi Zsolt MOL-vezér is éppen ide járt – igaz, vagy másfél évtizeddel korábban). 2001-ben szerzett diplomát a Budapest Közgazdaságtudományi Egyetemen. Egyetemi évei alatt MBA képzés keretében kapott tanulmányi ösztöndíjat az amerikai State University of New York intézményben.
2001-től számos pozíciót töltött be a MOL csoportnál, a 2007-ben alapított MOL Energiakereskedő Kft. ügyvezetője, majd 2009 decembere óta a mára már a közép-európai régió több országában aktív, svájci központú MET Csoport vezérigazgatója, továbbá a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség Igazgatótanácsának tagja.
Jelenlég Svájcban, a Zürich melletti Wollerauban él, 7 éve nős, két gyermek, a 6 éves Noémi és az 1 éves Dávid Levente boldog édesapja.(forrás: teol.hu, saját gyűjtés)
A zseni: Lakatos Benjámin (kép: holding.met.com)
Egy kivásárlás képei
A MET-et szemmel láthatólag tenyerén hordozza szinte a teljes magyar államigazgatás, és néhány meghatározó energiapiaci szereplő. De vajon mit akar MET? Csupán csak lefölözni aktív állami segítséggel a gázpiaci folyamatokat, vagy vannak további tervek is? Az elmúlt hetekben fény derült erre is. A MET nem csak egy gázpiaci potyautas, de a teljes magyar energiaszektor, egyik fontos szereplőjévé készül kinőni magát, sőt, európai szintű tervei is vannak. És ehhez ez az offshore cég minden lépésénél külön állami segítséget kap. Február közepén röppent fel a hír, hogy a MET megvásárolhatja a régóta bajban lévő Dunamenti Erőművet a GdF Sueztől. A tulajdonszerzés látszólag nem túl jó üzlet a MET-nek, egy jó ideje veszteséget termelő cégbe vásárolja be magát az eddigi sikersztori után. Na de nem olyan fából faragták ezeket a furmányos ciprusiakat és kajmán-szigetekieket, hogy valaha is rossz üzletet kössenek Magyarországon. Pláne, ha a magyar állam is ott van a versenypálya környékén, mert akkor valahogy mindig löknek egyet hátulról ezeken a szigetlakókon (Magyarország a Kajmán-szigetekieké?!) Egyfelől - ahogy a Világgazdaság is megírta -, a Dunamenti Erőmű éppen a MET rendelkezésére álló, évi 1,5 milliárd m3 kedvezményes áru HAG-gáz révén tehető jövedelmezővé. Na de ez még mindig csak ugyanarról a rókáról – a kedvezményes gázbeszerzési lehetőségről – húzna le újabb bőrt. Van itt azonban vadonatúj róka is! Ennek – és a Dunamenti Erőműben való tulajdonszerzés céljának – megértéséhez vessünk egy rövid pillantást a magyar villamosenergia-rendszer szabályozására.
A legjobb üzlet a rendszerszabályozás – ha az állam is úgy akarja
Az ország villamosenergia-fogyasztása erős napi, heti és éves ingadozásokat mutat, miközben a fogyasztás több mint 40 százalékát adó paksi erőmű nagyjából állandó teljesítmény leadására képes. Ráadásul további minimum 30 százalék származik az ugyancsak lassan szabályozható hagyományos szenes/lignites erőművekből. Ahhoz, hogy stabil maradjon a rendszer, szükség van olyan erőművekre, amelyek az igények változásának megfelelően gyorsan növelni, vagy csökkenteni tudják a termelt áram mennyiségét, ezzel igazítva a kínálatot az aktuális kereslethez. Ez persze azt is jelenti, hogy az ilyen, menetrendtartó erőművek – alapjában gyors reagálásra képes gázerőművek – a kiépített kapacitásukhoz képest az idő nagy részében alacsonyabb kihasználtsággal működnek, és a rendszerirányító MAVIR kérésének megfelelően csak időről-időre emelik a kihasználtságot, hogy kövessék az igényeket, illetve rendszeresen még az alacsony kihasználtsághoz képest is leszabályozzák magukat, tehát még kevesebb áramot termelnek. Ennek kompenzálására kapnak egy ún. rendelkezésre állási díjat, továbbá az alap működéshez képest igénybe vett plusz energia után egy emelt árú energiadíjat. Lehetőség van arra is, hogy a leszabályozás során (tehát amikor a szokványosnál kevesebb áramot adnak) kieső energia után, amikor az erőmű fenntartásának állandó költségei ugyanúgy fennállnak, de nem, vagy kevesebb áramot tud eladni az erőmű, szintén kapjanak energiadíjat. Idén januárig ennek az energiadíjnak az összege ugyanakkor 0 Ft volt, tehát a lehetőséggel nem éltek az érintettek, a meg nem termelt energiáért nem fizettek az erőműveknek.
A Dunamenti Erőmű 2011-ben átadott új gázos blokkja (kép: belfoldihirek.com)
A Dunamenti Erőmű az ilyen, menetrendtartó erőművek közül az egyik jelentős teljesítményű. A MET a Dunamenti Erőmű megvásárlásával a rendszerszabályozási piac egyik fontos szereplőjévé válik. Nyilván csupán a véletlen műve, hogy épp akkor nyomult be a kormányközeli MET erre a piacra, amikor a rendszerszabályozás épp baromi jó üzletté válik. A MAVIR január 30-i felhívásában ugyanis a leszabályozás során fel nem használt villamos energia után váratlanul kWh-ként 35 Ft energiadíjat kínált fel (összehasonlításul: a plusz teljesítmény után az energiadíj 80Ft/kWh, annyi mint korábban – de mostantól ennek közel fele jár az egyáltalán elő sem állított áramért!). Ez már jó üzletnek látszik! Egy molekulányi gázt sem kell elégetni, a leszabályozási időszakban úgy csenget a kassza, hogy azért még termelni sem kell. Eddig azért enélkül is kezelhető volt a magyar energiarendszer. A szabályozási energiadíj és a MET megjelenése közötti összefüggést erősíti meg az a botladozás, ami a 2014-es rendszerszabályozási (menetrendtartási) szerződések megkötését jellemzi. A MAVIR 2013 végén eleve az egész év helyett csupán az első negyedévre ír ki pályázatot, mintha várna valamire, aminek bekövetkeztét követően ki lehet írni az egész éves pályázatot. A MET sajátos egybeesésként éppen ebben az első negyedévben készül tulajdont szerezni a Dunamenti Erőműben. Az ügylet azonban nem megy zökkenők nélkül. A vásárlásról szóló első híreket követően elakad a történet. Közeledik az első negyedév vége, kellene valamit mondani az év hátra levő részére is, ezért január 30-án a MAVIR kiírja a második, harmadik és negyedik negyedévre a pályázatot, a MET azonban még nincs bent a Dunamenti Erőműben. Lehet, hogy a Dunamenti tulajdonosai fújnak visszavonulót, amikor látják, hogy az erőművük egyik fő piacának számító menetrendtartás hirtelen milyen jó üzletté válik? Gondolhatják, hogy így már ők is tudják nyereségesen üzemeltetni az erőművet! Az eredménytelenül záruló január 30-i kiírást követően azonban a február 13-án, majd a február 18-án, és február 24-én kiírt tender sem lesz eredményes. Kísérteties a párhuzamosság, ahogy a menetrendtartásról szóló tender nem tud eredményessé válni, miközben a Dunamenti Erőmű tulajdonosi hátterének változása is akadozik. Aztán február 27-én a MET és a GdF Suez aláírja az adásvételi szerződést a Dunamenti Erőmű kisebbségi tulajdonrészéről, és láss csodát, négy napra rá, március 3-án a leszabályozási, március 10-én pedig a felszabályozási irányra vonatkozó tendernél is eredményt hirdetnek. A kódok alapján egyelőre nem tudjuk, hogy a friss MET-résztulajdonú Dunamenti Erőmű mekkora szeletet tudott kihasítani az újonnan jövedelmezővé tett piacon. Várjuk az ezzel kapcsolatos nyilvános információkat. A történet folytatódik.
A jelek mindenesetre mind egy irányba mutatnak. Van egy zavaros tulajdonosi körű, részben offshore hátterű cég, amellyel a magyar államnak egyáltalán nem lenne szabad semmilyen üzletet kötni. Ehhez képest ennek a cégnek valahogy – persze csak különös véletlenek folytán – minden létező kanyarban a hóna alá nyúl a magyar állam, illetve a résztulajdonában álló MOL, és a cég szempontjából érthetetlenül előnyös, a fogyasztók és az állam szempontjából viszont érthetetlenül hátrányos szerződéseket köt vele. Továbbá – szintén pusztán különös véletlenek folytán – csodálatosan egybehangolódnak a cég piaci lépései az állami szabályozás változásaival. És az egésznek a csomópontjában ott van egy bámulatos tehetségű üzletember, Lakatos Benjámin, aki az összes olyan lehetőséget ki tudja használni, amelyet a piacon évtizedek óta jelen lévő öreg rókák sorra elszalasztanak. Igazi magyar sikersztori. Magyarország – vagy legalábbis annak egy része -, jobban teljesít.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dimitrij 2014.03.13. 14:59:09
furcsa, hogy egy politikusnak kell publikálnia az oknyomozó újságírók helyett az ilyen cikkeket. :(
Feliratkozás
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
