Jelentés a süllyedő Atlantiszról

„Az Európai Bizottságot minden, a paksi bővítéssel kapcsolatos ügyben a magyar fél kereste” – állítja Aszódi Attila, az atomerőmű kapacitás-fenntartásáért felelős kormánybiztos. "Mi kértük a konzultációt a bizottság illetékes igazgatóságaitól" – mondta, majd azzal folytatta, hogy „Folyamatos az egyeztetés Brüsszellel a paksi bővítés versenyjogi vizsgálatával kapcsolatban, a beszerzésekről szóló magyar–orosz szerződések ellen pedig az Európai Bizottság előzetesen nem emelt kifogást”. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint pedig semmilyen vitás kérdésünk nincs, semmilyen vizsgálat nem folyik az EB részéről. Aszódi Attila még a következőket is hozzátette:

 „Mivel a Paks II. projektben egyáltalán nincs állami támogatás, így tiltott állami támogatás sem lehet.” 

Ekkorát azért már mégse kéne hazudni.

Időnként lenyűgöz az a párhuzamos univerzum, amiben a kormány a mindennapjait tölti. A fentiekkel szemben ugyanis a valóság a következő.

1) A magyar fél tájékoztatása erősen kívánnivalót hagy maga után.

A megvalósítási szerződések aláírásának másnapján levélben fordultam Margarethe Vestagerhez, az Európai Bizottság versenyügyi biztosához, hogy ellenőrizzem a magyar kormány állítását, miszerint a szerződéseket előzetesen jóváhagyta a Bizottság.

Mint emlékezetes, a magyar kormány az aláírás napján azt állította: előzetesen minden szükséges egyeztetést lefolytatott az EU-val, ezt ismételte most meg a kormánybiztos úr. Ehhez képest Margarethe Vestager válaszleveléből az derül ki, hogy a Bizottság nem adott előzetes hozzájárulást a szerződések megkötéséhez, és tovább folytatja a tiltott állami támogatás gyanúja miatt indított eljárást.

 Tehát, az Európai Bizottság nem emelt kifogást az említett szerződések ellen, mivel ezeket nem ismerte. 2015 márciusában azonban az Euratom Ellátási Ügynökség (ESA) konkrétan megvétózta az üzemanyag-ellátással kapcsolatos szerződést, melyet újra kellett tárgyalni, ahogyan azt többek között Massimo Garribba jelezte a Pakssal kapcsolatos EP meghallgatáson. (Ezt az új szerződést hagyta jóvá a hét elején az EB). Éspedig épp azért vétózta meg, mert decemberben a magyar és az orosz fél három olyan megvalósítási szerződést írt alá, amelyeket a kutya sem mutatott meg sem a Bizottságnak, sem az Euratom Ellátási Ügynökségnek, így azokat csak utólagosan tudták ellenőrizni – és rögtön vissza is dobni.

 A közbeszerzési eljárás elmaradásával kapcsolatos bizottsági eljárással kapcsolatban, melyet én indítottam 2014 decemberében Aszódi Attila azt mondta, hogy a magyar–orosz államközi szerződést aláírás előtt a magyar fél már bemutatta a bizottságnak, amely írásban közölte, hogy nem emel kifogást. Ennek birtokában írta alá a magyar fél az államközi megállapodást 2014. január 14-én.

Csakhogy EP parlamenti mandátumom első napján ezzel kapcsolatban feltett írásbeli kérdésemre kapott augusztus 27-e  válasza ennek ellentmondó. A Bizottság szó szerint az alábbiakat válaszolta:

"Az Európai Bizottság értesült a paksi atomerőmű-bővítési projekt közbeszerzési eljárás nélküli odaítéléséről. A Bizottság szolgálatai jelenleg vizsgálják az ügyet és tisztázzák azt a magyar hatóságokkal. Mivel a vizsgálat kezdeti szakaszában tart, korai lenne következtetéseket levonni a projekt uniós közbeszerzési joggal való összeegyeztethetőségét illetően."

Azaz szó nincs arról, hogy az EB ezt az eljárást jóváhagyta volna, jelenleg is folyamatban van az ezzel kapcsolatos vizsgálat. A közelmúltban pedig Elżbieta Bieńkowska belső piaci biztos egy sajtó háttérbeszélgetésen nem csak ennek a vizsgálatnak a tényét ismerte el (hisz arról írásos bizonyítékunk is van), hanem úgy nyilatkozott, hogy a Bizottság komoly jogi problémákat lát a tendereztetés nélküli eljárással! Figyelem, figyelem! Aszódi Attilát a valóság várja az információs pultnál!

Bienkowska biztos asszony épp problémákat lát 

2) A paksi bővítés során masszívan közpénzekről van szó.

Az EB részéről Jyrki Katainen, a Bizottság alelnöke a beruházás költségvetési hatásaival kapcsolatos kérdésemre tavaly augusztusi válaszában egyértelművé tette, hogy számolnak a projekt állami költségvetésre gyakorolt hatásaival, azonban a projekt jelenlegi fázisában, részben hiányos tájékoztatás mellett ennek pontos becslését nem tudják elvégezni. 

2015. március 25-én Vestager biztosasszony az alábbiakat válaszolta egy írásbeli kérdésemre:

"A Bizottság kapcsolatban áll a magyar hatóságokkal többek között a tervezett paksi két új nukleáris reaktoregység finanszírozásának esetleges állami támogatási vonatkozásai kapcsán."

Tehát a Bizottság több ízben elismerte, hogy a közpénzek felhasználása, az esetleges állami támogatás komoly gyanú. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az EB befogadta a civil szervezetek által tavaly tavasszal az állami támogatás miatt benyújtott panaszt, és azóta is vizsgálódik az ügyben. Folyosói pletykák szerint pedig a közeli hetekben várható, hogy a Bizottság valamit kommunikálni fog Paks ügyében – márpedig ez a legrégebben húzódó ügy, a tiltott állami támogatásos eljárás esetében a legvalószínűbb.

3) A paksi bővítés tele van vitatott kérdésekkel, és három vizsgálat is folyik az ügyben.

Lázár Jánosra eddig sem a hiteles információk gazdagon buzgó forrásaként tekintettünk. Azzal az állításával azonban, hogy semmilyen vitatott kérdés, vagy eljárás nincs a paksi bővítést illetően, azt gyanítom, hogy a saját maga által beállított világrekordot is megdöntötte hazudozásból. Ahogy a fentiekből világossá vált, számos vitás pontja van a projektnek. Jelenleg konzultációs szakaszban tartó eljárás zajlik a tiltott állami támogatás ügyében; a tenderelmaradás kapcsán az európai közbeszerzési szabályok megsértése miatt; továbbá a Bizottság befogadta a paksi információkat 30 évre titkosító törvény miatti panaszomat is, és tanulmányozza, hogy a jogszabály sérti-e a környezeti információk nyilvánosságára vonatkozó uniós szabályozást. Ez most így hirtelen három folyamatban lévő eljárás. Hárommal több, mint amennyiről Lázár János nyilatkozott.

Az igazi kérdés itt már nem is az, hogy mit hazudnak, hanem az, hogy minek? A fenti információk jó része ugyanis kint van a sajtóban. Aki akarja, tudja. Lázár János, amikor kiáll sajtótájékoztatóra, és rezzenéstelen arccal belemondja a kamerákba, hogy nincs eljárás vagy vitatott ügy Paks kapcsán, akkor pontosan tudja nem csak azt, hogy hazudik, hanem azt is, hogy ezt mindenki tudja róla. Innentől fogva három eset lehetséges. Egy: tudja, hogy hazugság amit mond, szeretné nem mondani, de nem megy, valami belső kényszer erre sarkallja. Ezzel több dolgunk nincs, jónevű szakemberek és gondos ápolók feladata a helyzet kezelése. Kettő: valamiért aggódik, hogy nem őt fogják a legcinikusabb, leghazugabb magyar közéleti szereplőnek tartani. Ezügyben megnyugtathatom, nem kell tovább erőlködnie, örök időkre magáénak tudhatja ezt a pálmát. Három: tudja, hogy hazudik, azt is tudja, hogy ezt mások is tudják, de nem foglalkozik vele, rég lemondott az ország nagy részéről. Arra a szűkülő világegyetemre koncentrál a Magyar Hírlap – köztévé – Kossuth Rádió Bermuda-háromszögben, ahol a valóságnak már rég nyoma veszett, amelyben a riporterek a világvégét sem találnák meg, ha nem kapnak rá közvetlen pártutasítást, amelynek fogyasztói végérvényesen egy mitologikus világ, egy elveszett Atlantisz lakói. Ezesetben viszont feladatunk van. Könnyű lenne meghagyni őket tévhiteikben. Ez a világ azonban szavaz, tavaly konkrétan három választáson tartotta hatalomban mitologikus világukat megéneklő regöseit. A Lázár és mások által saját fogyasztásra stabilnak hazudott Atlantiszukkal mi is együtt süllyedünk. Szólni kéne nekik, hogy már mellig ér a víz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.