Mennyibe fog kerülni Paks bezárása?

Múlt héten Litvániában többek közt az ignalinai atomerőműben is jártam. A rendszerváltás körül az ország villamos energia-igényének 80 százalékát biztosító, csernobili típusú erőmű leállítása a kilencvenes években Litvánia uniós integrációjának egyik feltétele volt – cserébe az EU vállalta a leszerelés költségeinek fedezését. Mivel nagyon kevés tapasztalatunk van világszerte az atomerőművek bezárásával és leszerelésével kapcsolatban, ezért nagyon fontosak azok a tapasztalatok, amiket Ignalinában szereznek. Különösen fontos mindez Magyarországon, ahol egy számháború közepén vagyunk a kormánnyal Paks2 valós költségeiről, a szükséges járulékos beruházások, vagy a hulladékkezelés finanszírozásáról; vagy hogy a Központi Nukleáris Alapban lévő pénzek fedezik-e mindezt.

Nos, a két blokkos ignalinai erőmű leszerelésének költségeit 2,3 milliárd euróra (710 milliárd forintra) becsüli az EU. Ebben nincs benne a nagy aktivitású hulladék végleges elhelyezésének költsége. Ez alapján blokkonként 1,15 milliárd euróval (355 milliárd forinttal) számolhatunk, ami Paks1 esetében 1420 milliárd forintot, Paks2 esetében további 710 milliárd forintot jelentene. Az EP kutatószolgálata által készített kitűnő tanulmány szerint a még el nem kezdett, de tervezett leszerelési költségek a 17 német atomerőmű esetében blokkonként 800 millió euróra (247 milliárd forintra rúgnak). Ez alapján Paks1 leszerelése (a bodai nagy aktivitású hulladéklerakó nélkül) 1000 milliárd forintot, Paks2 500 milliárdot jelentene. Ugyanez a tanulmány GW-onként 680 millió eurós (210 milliárd forint) becslést ad – ez Paks1-re 420 milliárd forintos, Paks2-re 500 milliárd forintos eredményt jelent. A két erőmű leszerelési költsége tehát valahova a 920-2130 milliárd forintos sávba tehető. Figyelembe kell venni, hogy a sáv alsó széle még el nem kezdett leszerelési projektek elméletileg kalkulált költségein alapuló számítás, míg a felső széle a gyakorlatban kivitelezés alatt lévő leszerelési projekt valós költségeire támaszkodik – ami összevág azzal, hogy a nukleáris projektek költségei az elméletileg számítottakhoz képest a gyakorlati kivitelezés során szinte mindig a sokszorosukra emelkednek. És még ha csak ezeknek a becsléseknek átlagát is vesszük alapul, akkor is 1525 milliárd forintot kell számolnunk az összesen hat blokk leszerelésére.

Ehhez hozzászámolhatjuk még a bodai nagy aktivitású hulladéklerakó hivatalos becslések szerinti (tehát minimum) 745 milliárd forintját, és néhány kisebb tételt elhanyagolva máris 2270 milliárd forintnál tartunk, ami csak az erőmű bezárásának, lebontásának és a hulladékok elhelyezésének költségeit jelenti. Ez benne van-e a paksi áramárban? Akkor épülne be, ha ezeket a költségeket az erőmű befizetéseiből feltöltött Központi Nukleáris Alapból tudnák állni. Tudják abban mennyi pénz van? 246 milliárd forint. És még ennek egy része is költségvetési hozzájárulásból (azaz adófizetői forintokból), nem pedig az atomerőmű befizetéseiből származik. Aszódi Attila szerint Paks2 60 évre tervezett üzemidejének végéig 1600 milliárd forint gyűlik össze. Még ha hitelt adunk is ennek az állításnak (márpedig az eddigi állításainak elhanyagolható része bizonyult igaznak), akkor is van itt 670 milliárd forint hiány. Ezt az adófizetők fogják állni. Kis ajándékcsomag a jövő nemzedékeknek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.