Jávor Benedek
blogja

Jogunk van tudni! Jogunk van tudni?

2002 óta minden évben szeptember 28-a az Információszabadság Nemzetközi Napja. Hogy emlékeztessük magunkat: az információhoz való hozzáférés alapvető emberi jog, amely lehetőség is egyben az állampolgárok számára, hogy részt vegyenek a demokratikus döntéshozatal folyamataiban, szabadon véleményt nyilvánítsanak és nem utolsósorban, hogy felelősségre vonhassák a döntéshozókat.

Ahogy azonban a legtöbb alapvető jog esetében, úgy az információhoz való hozzáférés joga is folyamatosan védelemre szorul. Az utóbbi időben nem csak a rohamtempóban illiberalizálódó Magyarországon, de az EU-ban is azt tapasztaljuk, hogy az átláthatóság folyamatosan csökken. Így van ez az eurozóna gazdasági válságra adott válaszai, vagy a TTIP-ről zárt ajtók mögött zajló tárgyalások esetében is, de még az egészségügy és a környezetvédelem területeit is belengi a homály.

A titkolózás annyira általános, hogy sok esetben maguk a választott képviselők sem tudják kulcsfontosságú ügyek részleteit, pedig őket éppen azért választották meg, hogy a döntési folyamat részeként megvédjék a választóik érdekeit.

Ennek eklatáns példája az, amit az Európai Parlament képviselői tapasztalnak olyan ügyek kapcsán, mint a Dieselgate, a Panama-akták vagy a Luxleaks botrány. Azok az európai parlamenti képviselők, akik elszántan szeretnék kideríteni, kik a felelősök, mi és hol romlott el pontosan, ezekben az esetekben sokszor az alapvető információkhoz sem jutnak hozzá amelyre munkájuk elvégzéséhez szükségük van – annak a munkának a végzéséhez, amiért egyébként megválasztották őket. Gyakran az egyetlen hozzáférést az ún. „olvasószobák” jelentik számukra. E furcsa fogalom olyan érzékeny információkra vonatkozik, melyek határozott ideig egyetlen meghatározott helyen állnak rendelkezésre, elolvasásuk előtt pedig az anyaghoz hozzáférő alany egy titoktartási szerződést köteles aláírni; sem személyes okmányait vagy egyéb tulajdonát nem viheti magával a terembe, csupán toll és papír lehet nála. Így talán érthetőbb, mitől is ürül ki az információhoz való „szabad” hozzáférés fogalma, nem beszélve a szabad véleménynyilvánítás jogáról. Ez ugyanis nem több, mint hamis átláthatóság.

 Az Információszabadság Nemzetközi Napja által kínált alkalmat ezennel tehát arra szeretnénk megragadni, hogy a legújabb „olvasószoba” felállítása miatt tiltakozzunk – a Monsanto, Syngenta és más mezőgazdasági agro-ipari vállalatok titkos szobái ellen.

 A Magyarországon talán kevésbé ismert glifozát-ügy kapcsán az Európai Parlament idén áprilisban szavazta meg, hogy az itthon is legtöbbet használt gyomirtószert ne lehessen feltétel nélkül újra-engedélyezni. Már ekkor érezhető volt a fentebb említett vállalatok lobbitevékenységének hatása: az illetékes szakbizottság csupán hét éves újraengedélyezést javasolt, de még aggályosabb, hogy az egész döntési folyamatot is az átláthatatlanság jellemezte.

 A glifozát a világszerte legtöbbet használt gyomirtószer-hatóanyag, a folyamatos kitettség egészségügyi kockázatait azonban nem ismerjük. A különböző agro-ipari szereplők célja pedig éppen az, hogy az egészségkárósító hatásokról írott tanulmányok titkosak maradjanak. Az érintett vállalatok Glifozát Munkacsoport néven közösen törekednek a glifozátot tartalmazó készítmények európai piacon történő értékesítésének engedélyeztetésére az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnál.

 Tavaly az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „valószínű emberi rákkeltőnek” minősítette a glifozátot. Ezzel szemben az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szerint nem bizonyítható a rákkeltő hatás. Az EFSA-t már nem először éri az a vád, hogy tudományos és kutatási tevékenysége nem független a különböző lobbiktól, amely összeférhetetlenségi problémákat is eredményez.

 Arra a kérdésre, hogy az ő méréseik vajon miért állnak tökéletes ellentétben a WHO eredményeivel, az EFSA úgy reagált: a glifozát egészségre tett hatásával kapcsolatos döntésüket számos nem nyilvános tanulmány alapján hozták meg, melyek nem állhattak a WHO rendelkezésére. Michere Rivasi, Heidi Hautala és Bart Staes képviselőtársaimmal ezért kezdeményeztük az összes tanulmány közzétételét, ám az EFSA a mai napig sem tett eleget követelésüknek arra hivatkozva, hogy az sértené az érintett (azaz a tanulmányokat készítő) vállalatok üzleti érdekeit.

Míg az EFSA hebegett-habogott, addig a Glifozát Munkacsoport Brüsszelben felállította a maga „biztonsági olvasószobáját”, hogy szigorú feltételek mellett legalább korlátozott hozzáférést nyújtson néhány – de nem az összes – tanulmányhoz. Azonban mivel az információhoz való szabad hozzáférés alapvető jog, messzemenőkig képmutató és felháborító, hogy bizonyos magáncégek úgy tesznek, mintha ez a PR fogás megoldás lenne.

Ráadásul a tudományos tanulmányok közzétételének lényege éppen az, hogy azok hozzáférhetőek legyenek más tudósok és kutatások számára is. Jelen esetben ez azonban nem érvényesül: abszurd módon itt azok a vállalatok végzik a kutatásokat és írják meg a termékek biztonságos összetételét alátámasztó tanulmányokat, akiknek éppen az az érdeke, hogy ezeket a termékeket eladják.

Az Információszabadság Nemzetközi Napján tehát arra hívjük fel mindenki figyelmét, hogy a hamis átláthatóságnak nincs helye Európában, az információk megismerhetőségét pedig ki kell hozni az olvasószobákon kívülre is, hogy azok eredményeit más tudományos kutatások is alátámaszthassák, kísérleteit megismételhessék. A titkos tudomány ugyanis nem valódi tudomány!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.