Az új EU-s energiapolitika csapás Paks II.-re
A közelmúlt legfontosabb, bár talán nem a legszexibb energiapolitikai híre nem az, hogy Mészáros Lőrinc bevásárolta magát a magyar energiaszektorba. Nem is a Paks II.-t érő sorozatos csapások a rémes közvéleménykutatási adatoktól a földrengésveszélyességen és az orosz mintaerőművek halasztásán át az osztrákok döntéséig, hogy az Európai Bírósághoz fordulnak a projekt miatt. Hanem – bármilyen hihetetlenül hangzik – az Európai Parlament három szavazása.
A napokban szivárgott ki az IPCC belső jelentése, mely szerint szinte minden esélyünk elveszett, hogy a klímaváltozást a Párizsi Egyezményben foglalt 1,5 fok környékén tartsuk, a késlekedés, az országok csekély ambíciója, Amerika kiszállása, és sok más miatt. Ha nagyon összekapjuk magunkat, akkor talán van még matematikai esély. De ehhez azonnali, határozott intézkedésekre van szükség. Ezzel párhuzamosan szavaztunk a múlt héten az uniós Tiszta Energia Csomag jelentős részéről, ami a klímaváltozás megállítása szempontjából kulcs-fontosságú javaslatokat tartalmaz. Itt volt az esély, hogy csavarjunk egyet a helyzeten, és visszahozzuk magunkat a meccsbe: egy kellően erős csomag vissza tudja adni a reményt. Három javaslat volt terítéken: a megújuló energia irányelvről, az energiaunió irányításáról és az energiahatékonysági irányelvről. Ez utóbbinak én voltam a zöld árnyékelőadója, vagyis a saját frakcióm részéről én tárgyaltam a parlamenti álláspontról a többi frakcióval és mindhárom tervezetben sikerült sikereket elérni a parlamenti álláspont kialakítása során. Nem mondanám, hogy megoldottuk a nehézségeket, de sokat léptünk előre, hogy közelebb kerüljünk a célhoz. Ez pedig Magyarország számára is komoly kötelezettségeket ír elő.
Maroš-Šefčovič, az Energiaunióért felelős bizottsági alelnök, és Miguel Arias Cañete energiaügyi biztos a Tiszta Energia Csomag bejelentésekor
A tagállamokra vonatkozó kötelező energiahatékonysági célok előírása az egyik fontos lépés a Párizsi Egyezményben foglaltak teljesítéséhez, itt sikerült a Parlamentben komoly eredményt elérni: szemben a Tanács 27%-os és a Bizottság 30%-os javaslatával, a Parlament legalább 35%-os célt fogalmazott meg a 2030-ig teljesítendő energiahatékonyság javulás területén. Az irányelv a tagállamokra vonatkozó hosszútávú célok mellett évenként teljesítendő részelvárásokat is megfogalmaz. Évenként legalább 1,5 százalékos tartós energiahatékonyság javulást ír elő, amit a tagállamoknak szabadon választott ösztönző intézkedésekkel kell elérniük. Ezek az eszközök lehetnek közvetlen támogatások vagy akár adókedvezmények is, amit a hatékonyságjavulást elősegítő és elérő gazdasági szereplők kaphatnak. Az energiahatékonysági céloktól nem csak az üvegházhatású gázok kibocsátási szintjének csökkenését várjuk. A lakossági programok (például intenzív épületszigetelések, felújítások támogatása) révén csökkenni fog a háztartások fogyasztása, ez pedig csökkenő energiaszámlákat eredményez. Az energiahatékonyság a legjobb eszköz az energiaszegénység felszámolására. Ráadásul tartós, független a kormányzati jóindulattól, és klímaszempontból is hatékony.
A megújuló energia irányelv esetében is a Parlament által elfogadott javaslat a legambiciózusabb. A tagállamokra vonatkozó 2030-ig elérendő célok tekintetében a Bizottság és a Tanács gyengébb 27%-os javaslatához képest a Parlament itt is 35%-os részarányt fogadott el, ami tagállamok megújuló energia felhasználásának részesedésére vonatkozik a teljes energiafelhasználásban. (Külön öröm számomra, hogy a pálmaolaj bioüzemanyagokban történő felhasználását is 2021-től megtiltja ez az irányelv. Korábbi erőfeszítéseim a pálmaolaj európai keresletének csökkentésére megtérülni látszanak, így véget vethetünk a felesleges erdőirtásoknak, ami hatalmas előrelépés a malajziai és az indonéziai erdők eltűnésének megfékezése felé.
Végül az. energiaunió irányításról szóló irányelvben válhat teljessé az EU klíma és energia-csomagja, mivel ez megteremti az intézményi kereteit is a párizsi klímacsúcson tett uniós vállalások végrehajtásának. Továbbá fontos, hogy először az unió történetében az ún. karbon költségvetés jogalkotásba került, és hogy EU elkötelezte magát az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képesti 80-95 százalékkal történő csökkentésére 2050-ig.
Az EP szavazásának eredménye egy olyan csomag, ami ugyan lehetne ambiciózusabb (mind az energiahatékonyság, mind a megújulók területén jobban örültem volna a 40 százalékos célnak, és jónéhány kiskapu bezárásának), de összességében jelentős előrelépés.
A megújuló energia napja felemelkedőben
Viszont a következményei a magyar energiapolitikát is befolyásolják, és újabb csapást jelentenek a paksi bővítésnek. A magas energiahatékonysági célok (végső soron jelentős energiaigény csökkentés) aláássa az új atomerőmű szükségességét, amelyet évi 1-1,5 százalékos energiafogyasztás-növekedéssel támasztott alá a kormányzat. Ha ehelyett intenzív energiaigény csökkenés lesz, akkor egész egyszerűen nem lesz szükség a drága, értelmetlen bővítésre és az ott termelt energiára.. A magas, EU-s szinten 35 százalékos megújulós célok, (amelyektől valamelyest a nemzeti célkitűzések eltérhetnek, de 10 százaléknál nagyobb elétérést nem fognak tolerálni) pedig szintén nehezen teljesíthetők 2030-ra. Ekkor minimum 25 százalék megújuló részarányt kéne Magyarországnak teljesíteni, miközben éppen együtt üzemel a 4 régi és a 2 új paksi blokk, amelyek önmagukban a magyar energiaigény 70-80 százalékát fogják megtermelni. Ha erre rárakjuk a 25 százalékos megújulós célt, akkor semmilyen más erőműnek nem marad hely a rendszerben. Ami nem csak életszerűtlen, de konkrétan lehetetlen. Mind a megújuló energia termelés, mind az atomerőművek erősen szabályozásigényesek. Az előbbiek azért, mert ingadozik a teljesítményük, az utóbbiak meg épp azért, mert nem, és nem tudják követni az energiafelhasználás hullámzásait. Mindkettő mellé komoly szabályozó kapacitás szükséges, ami leginkább gyorsan indítható gázturbinás erőműveket jelent. Amiknek viszont az így kialakult körülmények között nincs helye a rendszerben. Paks II.-vel vagy teljesíthetetlenek az uniós klíma- és energiacélok, vagy totálisan instabil a magyar energiarendszer.
Most kéne még hátraarcot csinálnia a magyar kormánynak, amikor még viszonylag kisebb veszteséggel kiszállhatnánk a paksi rémálomból, és helyette abba az irányba mozogni, amerre Európa (és a világ) megy. Nem csak több ezer milliárd forintot spórolnánk meg, de megúsznánk az orosz függés és a környezeti ártalmak mellett az uniós előírások masszív megsértését is. Ja, és jobb lenne a magyar gazdaságnak, hazai munkahelyek jönnének létre, visszaszorítanánk az energiaszegénységet, megúsznánk a Duna felfűtését és megúsznánk az elkerülhetetlen atomerőművi kockázatokat. Tudom, egyik sem olyasmi, amivel a jelenlegi kormányzat foglalkozik, ha komolyabb adag ellopható pénzt lát. Csakhogy addig-addig ügyeskedtek Pakssal, hogy ma már a magyar beszállítói részarány az inkább jelképes kategóriába csúszott vissza. Így pedig a Mészáros&Garancsi fémjelezte oligarchavilág számára lenyúlható pénz is minimális lesz. Ott tartunk, hogy már nekik sem különösebben előnyös az egész. Most csak az szól a projekt mellett, ha direkt élvezik, hogy az országot tönkreteszik vele.
Az új európai energiapolitikáról egy rövid videóban is beszélek. Nézzétek meg itt, és ha további videókról is értesülni szeretnétek, iratkozzatok fel,a youtube csatornámra!
#megújulóenergia #energiahatékonyság #európaiparlament #stoppaks2 #állítsukmegőket
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Feliratkozás
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
